itt már csak a terror segít – „…létezik olyan kifejezés, amely az
érzékelés-háború metafora fogalmi alapjaként szolgálhat, mégpedig a »terror«, a
Fény, fény, fény többször használt (lásd még Dicsértessék a föld, s
aludjunk, Ízenként porlok el a szélben, Minden szent fények elbucsúznak), de
a hírhedt Vezér című költeményben, sőt némiképp meglepően a
Lóci-versekben is (Lóci lázadása) felbukkanó szava, egy olyan kifejezés,
amely – a fogalomtörténet tanúsága szerint (Rudolf Walther, Terror,
Terrorismus = Geschichtliche Grundbegriffe, VI., szerk. Otto Brunner –
Werner Conze – Reinhart Koselleck, Klett-Cotta, Stuttgart, 1990.) – éppen a
tízes-húszas években nyer új politikai jelentésárnyalatot (lesz a puszta önkény
megnevezése helyett valamely cél felől legitimált, stratégiai eszköz a jobb- és
baloldali revolucionizmus retorikájában). Szabó Lőrinc mintha éppen ezt a
jelentést írná bele a kifejezés eredeti, ijedtséget, rémületet denotáló érzéki
jelentéssíkjába, amely az esztétika klasszikus terminológiáiban is játszott némi
szerepet: (nem teljesen) esetleges példával élve Edmund Burke-nek a szép és a
fenséges fogalmait szembeállító értekezése volna említhető, amely a puszta
hangzást mint a fenséges egyik lehetséges forrását taglalva majdhogynem egyfajta
szubtextust kínál a fentebb szemléltetett metaforika számára: »Excessive
loudness alone is sufficient to overpower the soul, to suspend its action, and
to fill it with terror«. (Edmund Burke, A Philosophical Enquiry…, Oxford
UP, Oxford, 1990, 75. [„A túlzott hangerő egymaga is elegendő ahhoz, hogy
hatalmába kerítse lelkünket, felfüggessze működését, és rettegéssel töltse el.”
Uő., Filozófiai vizsgálódás…, ford. Fogarasi György, Magvető, Bp. 2008,
99. Az ilyen hang zenei szépséggel való szembeállításához lásd Uo., 148 –149.)
(Kulcsár-Szabó Zoltán: Tükörszínjátéka agyadnak: Poétikai problémák Szabó
Lőrinc költészetében, Ráció, Bp., 2010, 17.)