Vers és valóság
Apámmal én 1920 után néhány évvel teljesen elvadult viszonyba kerültem, s majdnem tíz esztendőn át úgyszólván csak édesanyámmal és Hajnalkával érintkeztem. Az unokák azonban, s főleg a fiúunoka, kikényszerítették a békülést, innen az a kifejezés, hogy „Lóci kedvence, az apám”. Persze az öreg túlságosan elkényeztette, elvileg nem, hiszen elvben én voltam a modern és individuálpszichológus nevelő, ő meg a konzervatív; gyakorlatilag azonban túltett az én elméleti puhaságomon az ő keménysége. Mennyire benne volt ebben a gyerekben (is) a későbbi méregzsák, a későbbi lázadó. A vers igazi problémájáról Karinthy, úgy emlékszem, cikket írt a Pesti Napló következő vasárnapi számába. 1 A vers lényege a forradalmi pszichológia megszületése és az ösztönök célszerű csatornázása.
Jegyzetek
1
A vers a Pesti Napló, 1935. jan. 1-ei számában jelent meg, Karinthy Frigyes cikke Ultima ratio regum címmel a 6-i számban. Ami a szűrőben megmaradt c. heti visszatekintésében erről a versről és Roosevelt elnök beszámolójáról elmélkedik, a nemzedékek egymáshoz való viszonyát elemzi, hangsúlyozva a köztes (a nagyapa és az unoka közötti) nemzedék szerepét.
 |
