Vers és valóság
Valószínűleg egyik legjelentősebb versem. Abban, hogy egy sor minden strófában ismétlődik, valami baudelaire-it érzek. Kiváltó alkalma: a pokoli belső harc a szerkesztőségi érdekcsoportok közt. Babits Mihály észrevette benne, hogy muszáj esetén én csakugyan formán rontok, lazítok, ha nem ártok vele lényegesen. Nagyon szeretem ezt a verset s benne a puha fekete fogait a földnek, amelyek összerágnak.