Pesti Napló, 1928. jan. 15. (12. sz.) 11. p.
Jó volna bűnösnek lenni utoljára címmel. Szövegének eltérései az 1932-es
Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől: 3. sor: „pénzem
nincs, időm nincs”; 7. sor: „Én már rá nem érek”; 15. sorban: „határán” helyett
még „küszöbén”; 17. sor: „tán elvisznek talán”; 4–7. versszak a Pesti
Napló-közlés szerint:
„Ha beléd botolnak,
hálás leszek érte,
nagyon hideg az út
föl a tiszta égbe,
s lesz-e olyan jó, mint
tested édessége?
Megtisztulok lassan
anyám imájára,
jaj, a tisztaságnak
szomorú az ára,
jó volna bűnösnek
lenni utoljára.
Sírva búcsuzom
én a szerelemtől,
akarom s nem is
engedni kezemből:
utolsó szerelmem
kedvedre teszem föl.
Kezdek öltözködni
jégbe, hófehérbe,
itt dobog a szívem,
kérve s mit se kérve
de Istennel kell már
versenyezned érte.”
