Vers és valóság
Van benne ütemileg valami magyaros, ami ritkaság nálam. Élményháttér: inkább csak hagytam, hogy megszerezzen egy gazdag és elegáns szépségnek számított nő, L. M.-né. Átmenetileg szédített, de affektáltságával megutáltatta magát. Már körülbelül 15 éve tengerentúl él. Akkor volt családjaink közt némi összejárás. A budai Alma utcában lakott, 1 s egy alkalommal a szerelmi együttlétünk után arra kért, hogy írjam le most rögtön az érzéseimet hozzá. Szántszándékkal olyan drasztikusan írtam meg a kért levelet, hogy azt ne használhassa sehol, ahol dicsekedni akarna vele. Irtózatosan meregette a szemeit, Léda akart lenni, hajmeresztően természetellenes volt, Csinszka borzalmasan utálta. A Fészekben sokszor találkoztunk és színházakban. A viszony megszűnése után (nagyon ritkán voltam vele) az egész ügyet rejtélyes-fölényes hangnemben, úgyszólván nyíltan megvallotta Nagyklárának, mintegy leereszkedve a kleopátrai csúcsokról. Nagyklára sértő udvariassággal kitűnően lerázta. De azért nem lettünk ellenségek. A vers valószínűleg még a bódulat első napjaiból való lehet, de nyilvánvaló belőle, hogy igazán nem ízlett az ügy.
Jegyzetek
1 Lengyel Menyhértné, (Lidy, Lidó) szül. Gerő Lidia (1894 k.–?). Szülők: Gerő Károly, magántisztviselő és Schermann Emma. Férjével hosszabb ideig élt az USA-ban. Műfordító is volt Lengyel G. Lidy, ill. Lengyel Lidia néven. Ld. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái, s. a. r. Viczián János, MTAK, Argumentum, Bp. 1992, X. köt. 817. h. Ld. még: Hatvany lev. MTAK KIK Kézirattár Ms 385/88; levelei Szabó Lőrinc hagyatékában: MTA KIK Kézirattár Ms 4691/73–74. Férjével az Alma u. 6-ban laktak.