Vers és valóság
Egy közbeeső, múló érzés nagy eltúlzása. A nő, akiről szó van benne, egy B. Lili nevű színésznő, 1 aki Bajor Gizit utánozta már a művésznevével is, és fiatalon igen szép volt. Barátságunk rövid ideig tartott, de néha most is találkozunk, véletlenül; már régen felesége egy festőművésznek. 2 Persze egyetlen szó nem esik soha köztünk a 25-30 év előtti esetről.
Jegyzetek
1 Halápy Lili, született Salamon Lídia Erzsébet (1910–2000); művészneve Bojár Lili. Jelentősebb szerepe a Három sárkány és a Fekete gyémántok c. filmben volt. Szabó Lőrinc két kötetét dedikálta ekkor a számára: A sátán műremekei kötet dedikációja: „Bojár Lillynek az »Isten szemében«, 1928. VII./2 Szabó Lőrinc” (a kötet Tarcsafalvi András tulajdonában); a Paul Verlaine Válogatott versei Szabó Lőrinc fordításában dedikációja: „30 éve meghalt, de mi, hálisten, élünk, ugye Lillyke? 1928. VII. 2. Sz. Lőrinc” (Kabdebó Lóránt tulajdonában). E dedikációk időpontjához közel 1928. júl. 4-i levelében Szabó Lőrinc beszámolt feleségének Bojár Lilinek egy Ascher Oszkárral együtt tett váratlan látogatásáról: „Tegnap este, kevéssel azután, hogy a redakcióból hazajöttem, vendég jött magához – Ascher Oszkár és Bojár Lili. Nagyon sajnálták, hogy megkésve viziteltek. Ascher jól néz ki a nyaralása után, a hölgy kissé ideges és aggódó, mert, úgy látszik, Szegedre kell szerződnie, vagy az Orsz. Kamaraszínházhoz, Alapihoz [Alapi Nándor: 1924-ben Országos Kamaraszínház néven szervezett társulatot, amellyel 1933-ig járta az országot.], ami nem valami fényes dolog, de kikerülhetetlen, mert itt Pesten szerephez és gyakorlathoz sohasem jut, míg valahol fel nem tűnik. Elég sokáig itt voltak, unatkoztak, én nem tudtam nekik uzsonnát adni, csak két pohár hideg vizet a csapból a szörnyű melegben, aztán tervezték, hogy kivisznek bizonyos Innocenthez egy újpesti villába – Innocent [Innocent Vincze Ernő: író, újságíró, dramaturg, színházi és zenekritikus.] volt nálunk is, én nem emlékeztem rá –, én meg Simonékhoz [Simon György János és felesége Rudas Klára, Szabó Lőrincné barátnője.] szerettem volna menni velük, vagy Simonékat hívni velük valahova esti programra. És nem lett semmiből semmi, mert Simonék nem voltak otthon, s mire a lány utasítása alapján a műterem elé mentünk, ahol Pali [Rudas Pál, Simonné Rudas Klára testvére, az Angol–Magyar Bank cégvezető igazgatója.] az autóval este nyolckor esedékes volt, már a műteremben sem volt egy lélek sem. Hármasban mentünk aztán a Déli Vasút mellé, az Isten szemébe, amit maga is ismer [A vendéglőben többször is megfordult; Erzsike visszaemlékezésében olvasható: „Egyszer aztán a Tóth Lőrinc utcában, az »Isten Szeme« című nyári vendéglőben vacsoráztunk, a Ráth György utca és az Istenhegyi út között. Ld. Szabó Lőrinc: Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp., 2001, 328.], és elköltöttem egy székelygulyást s érte 1,70-et.” (Harminchat év: Szabó Lőrinc és felesége levelezése (1921–1944), s. a. r., bev., jegyz. Kabdebó Lóránt, Magvető, Bp., 1989, 276.)