Vers és valóság
Szintén Erzsikével kapcsolatos. 1 Nagy felfedezés volt mellette az az érzés, hogy határozottan jónak éreztem magamat a jelenlétében. Ez gyöngédségből eredt, amit ő váltott ki testi-lelki mivoltával, közvetlenségével és talán legfőképp a szerencsétlenségükkel, ami anyagi összeomlásukat okozta. 2 A vers 1928-ból való. 3 A szerelem már valóságos undor volt bennem, ő tanított meg újra tisztán érezni egy ideig. Az „ellenség”, aki visszatartani jött, az Nkl., 4 természetesen igazságtalan értelemben használom. – Később láttam és hasonlóan értelmeztem egy sort Goethének nevezetes versében Steinnéhoz: „Er sah sich in deinen Augen gut”. – Ezt többféleképp lehet fordítani, én a magam rokon érzése szerint értelmeztem. 5
Jegyzetek
1 A vers címe szerepel azon a jegyzéken, melyen a Korzáti Erzsébet ihlette verseket gyűjtötte össze, Ld. MTA KIK Ms 4674/12, 80.
2 Szabó Lőrinc visszaemlékezése szerint: „Ezután talán egy-másfél év hozta meg részemről a biztos, igazi, nagy szerelem érzését. Vékesék ekkor ugyanis anyagilag teljesen összeomlottak a férj könnyelmű üzleti vállalkozásai miatt, sőt néhány napig a férfit őrizetben is tartották, míg kiegyezett a hitelezőivel. Ekkor szorult el a szívem először Erzsike sorsáért és nem az én gyönyöröm reményéért. Egyedül voltam otthon egy éjszaka (még az Üllői úton), Klára alighanem vidéken, amikor éjjel 11 körül kintről felkopogtak: Erzsike volt, kérte, hogy bejöhessen. Egyrészt örültem az alkalomnak, hogy ilyen éjszakai órában az ágyamban egyedül lehetünk, másrészt végtelen szánalom fogott el, mikor a gyöngéd, remegő teremtés előttem állt és közölte, hogy az urát elvitték, és a főkapitányságra kellene menni fehérneművel, ennivalóval és érdeklődési céllal a továbbiak iránt. Hogy nekem biztosan lesznek összeköttetéseim… Csak épp megcsókoltuk egymást, együttlétre ilyen pillanatban nem vitt rá mégsem a lélek. A MOT-nál [Magyar Országos Tudósító, egyik részlege a Főkapitányságon (Zrínyi utca 2.) volt.] voltak újságíró-kollégáim, a szerkesztőt is ismertem. Elkísértem Erzsikét, két, két és fél órát időztünk ott és feketéztünk, és beüzenhettünk az őrizetesnek, és megnyugtató híreket kaptunk. Mindamellett teljes nyugtalanságban voltunk. A Szentkirályi utcán mentünk vissza éjjel két óra tájban, s egy kapuboltozatban még nagyon összebújtunk, de csupa fájdalom voltam síró kedvesem iránt. Teljesen bizonyos, hogy ekkor szerettem meg igazán, a részvét váltotta ki a ,,krisztallizációt”. Bőséges alkalom nyílt aztán további krisztallizációkra is. Láttam közelről, belülről egy család teljes anyagi összeomlásának fokozatait. Előbb házárusítással és fehérnemű-tömegvarratással próbálkoztak, aztán nem is tudom, mikkel… Elég az hozzá, hogy teljesen koldusbotra jutottak.” (Szabó Lőrinc: VI. Erzsike = Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp., 2001, 329–330.) Korzáti Erzsébet férje Vékes Ödön a hadifogságban bányában dolgozott, onnan a családi hagyomány szerint jelentősebb pénzösszeggel érkezett haza, ebből vette és tartotta fenn egy fehérnemű-varrodát is. Utóbb tőzsdézni kezdett, a keresztény Wolf-párti értesülésekkel bíró apósa sürgetése ellenére sem sietett túladni kötvényein, és a hirtelen bekövetkezett veszteséget nem tudta elkerülni. Ld. Szabó Lőrinc: Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, i. m., 482.
3 Megjelent a Pesti Napló, 1928. júl. 8-i számában Melletted mindig jó vagyok címmel.
5 An Charlotte von Stein. – „Er sah sich in deinen Augen gut”: Szabó Lőrinc fordításában (az Örök Barátaink alapján): „jónak látta szemedben magát”. A Szabó Lőrinc idézte részlet egy variánsa a versnek, a kanonizált változat szerint: „Fühlte sich in deinem Auge gut”.