Részlet Szabó Lőrinc Korzáti Erzsébethez írott 1931. február 17-i leveléből: 1
A szerkesztőségben vagyok most, M-g. és P. N. közt, 2 mindjárt megyek a kávéházba. Be akarok fejezni egy hosszabb és rettenetesen szomorú verset. Már tíz napja kínlódom rajta, tegnap aztán sikerült felépíteni az egészet, helyenkint azonban elnagyoltam, s most ezt a pót-munkát akarom elvégezni. Ha ugyan sikerül. Mert mért dolgoztam rajta tíz napig hasztalan? Nem voltam éppoly okos, érző, tehetséges tegnapelőtt, mint tegnap? (Szeretlek, csak úgy közbe.) Nem szenvedtem addig is eleget, míg egyáltalán elkezdődött bennem az egész vers, illetve az eleje? Mire kellett ez a tíz nap? Igaz, most visszagondolva úgy érzem: – vasárnap valahogy már tisztulni kezdett az addigi homály, részletek természetesen illeszkedni kezdtek egymáshoz, és más részletekről kiderült, hogy idegenek, nem odavalók; vasárnap olyasmit éreztem, mint mikor egy rejtvény kulcsa felvillan az ember agyában, de még nem volt idő kipróbálni, hogy csakugyan a kellő kulcs-e. Olyan nagy öröm: rájönni a rejtélyünkre és azt kifejezni. Érzek valamit: s a kész vers feltárja a titkot. (Kedveském, téged érezlek, szeretlek, csókollak, megsimogatlak, aludj, légy nyugodt, mosolyogj egy kicsit.) Mondtam már, hogy ez egy olyan szörnyű gyötrelem-vers lesz, mint amilyent írtam párat mostanában? És mennyit szeretnék írni még, másat! Mennyivel tartozom teneked, kedves! S nem jutok hozzá, és örömömet, amit adsz, elborítja a sok, örök, állandó, aktuális baj, s róluk kell írnom!
Jegyzetek
1 Huszonöt év: Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet levelezése, s. a. r., jegyz. Kabdebó Lóránt, Lengyel Tóth Krisztina, Magvető, Bp., 2000, 254–255.
2 Az Athenaeum-palotában (Budapest, VIII. Rákóczi út 54.), ahol Az Est-lapok – Magyarország, Pesti Napló, Az Est – szerkesztőségei is voltak.
Részlet Szabó Lőrinc Korzáti Erzsébethez írott 1931. február 19-i leveléből: 1
Igen: a legutóbb jelzett szörnyű-szomorú verset megcsináltam, vasárnap majd látod. 2
Jegyzetek
2 Valóban, a Pesti Napló 1931. febr. 22-i vasárnapi számában jelent meg.
Vers és valóság
Kodolányinak van ajánlva. 1 Későbbi köteteimből minden élőnek szóló dedikálást kihagytam. A vers Salusinszky Imrének szól, Az Est közvetlen szerkesztőjének, főnökömnek. 2 Hogy mivel taposott meg, azt már nem tudom. Olyan óriás módon, ahogyan a vers mondja, talán mégsem. A líra túloz, az érzékeny lélek betegen reagál. Lehetséges, hogy akkor kezdtem határozottabban észlelni a szerkesztőségben a világnézeti összefogást az igazság rovására. „Salu”-val később sokszor összezördültünk, de kár volt a dolgokat annyira tragikusan felfognom. A legvégén aztán összekerültünk a vereségben, és erről az utolsó találkozásunkkor a Széll Kálmán téren rezignáltan és sajnálkozva, szeretettel és nagy megbecsüléssel nyilatkozott ő maga is. Akkor már neki sem volt állása. – A vers azonban ezen a közvetlen szerkesztőségi élménykörön túl egy másik, tágabb, egyetemes élménykört is érint: a díszes felszín eltűnését és a gyenge kétségbeesett magányát.
Jegyzetek
1
Az 1932-es kiadásban a dedikáció szövege: „Kodolányi Jánosnak”. Eredetileg a Kár c. verset szándékozta Kodolányinak dedikálni. 1932. nov. 1-i levelében kérte Kner Imrét, hogy végül is a
Jégesőben c. vers felett legyen az ajánlás. Ld. Békés Megyei Levéltár, Fond XI. 9. c. – a Kner Nyomda (Gyoma) iratai. Kodolányi viszont a Debrecenben megjelenő, Juhász Géza és Kardos László által szerkesztett Új Írók elnevezésű könyvsorozat első darabjaként kiadott
Sötétség c. kötetén szeretett volna feltüntetni hasonló dedikációt. Erről írt Szabó Lőrinc: „Kodolányi sajnálta, hogy a nekem szóló dedikációt elhagytátok. Én nagyon megértem a szerkesztői okokat, rendjén van a dolog.” (Szabó Lőrinc Kardos Lászlónak írott 1933. jan. 24-i leveléből = Szabó Lőrinc:
Napló, levelek, cikkek, vál., s. a. r., bev., jegyz. Kabdebó Lóránt, Szépirodalmi, Bp., 1974, 214.) Ebben könyvsorozatban jelent meg a Szabó Lőrinc válogatott verseit tartalmazó kötet.
 |
2 Salusinszky Imréről ld. a Húsz óra múlva c. versről elmondottak jegyzetét.
