Vers és valóság
Nagyon szeretem. Kezdetéül és lezárásául is felhasználtam benne az akkor még egészen kicsiny Kisklára egyik elalvás előtt tett esti megjegyzését. Összekuporodva magára húzta a takarót, hogy csak a feje látszott ki, és azt mondta, hogy: „Most beburkolózom magamba, mint héjába az alma, és elalszom.” Rájöttem, hogy ez rám is áll. 1 Ebből lett a vers.
Jegyzetek
1
A vers némiképp Rainer Maria Rilke (1875–1926) Az áhitat könyve (Das Stunden-Buch) ciklusának „Denn wir sind nur die Schale und das Blatt…” kezdetű darabjának első három sorára reflektál:
„Denn wir sind nur die Schale und das Blatt.
Der große Tod, den jeder in sich hat,
das ist die Frucht, um die sich alles dreht.”
Csorba Győző fordításában:
„Mert nem vagyunk mi, csak héj és levél.
De a gyümölcs, a lényeg és a cél:
a nagy halál, amely bennünk terem.”
Ahogyan Gyermekünk, a halál c. vers, úgy ez is a „saját halál” rilkei alapmegfogalmazására emlékeztet: az élet a felszín, a lét önmagában a halálra utalásban nyeri el végső lényegét.