Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Részlet Szabó Lőrinc Húsz év Budapesten címmel megjelenő beszédéből, melyet 1940-ben Budapest Székesfőváros Arany János Érme ünnepélyes átadásakor mondott

Magyarország legérdekesebb, legizgatóbb természeti alakulatának, ¹ képződményének tekintettem a városomat, s hogy egy kicsit mindeddig mégis idegen maradtam, azt csak akkor vettem észre, amikor először költöztem benne főbérleti lakásba. Akkor talán már 1927-et mutatott a naptár. A VIII. kerületi Gólya utcában új harmadik emeletet húztak egy régi házra, ² és én jó néhány esztendei albérleti hányódás után végre a magam ura lettem a magam fészkében. Ekkor vertem igazán gyökeret Budapesten. Órákig időztem feleslegesen a készülő új lakásban, (amelyről verset is írtam), s néztem, hogyan gyalulják le a parkettet, hogyan festik ki kedvem szerint a falakat, – még idegen volt a lakás, de ahogy a versemben írtam, máris az volt, ami a bogárnak a páncél, s ostromolt katonának a fedezék. ³ Volt már igazi otthon, ahol lehajthattam a fejemet, s igazán szívem mélyéből sóhajtott fel a versem:

„…be védtelen
voltam eddig, fázó és meztelen,
s be jó lesz most, csupaszság évei
után e szép, friss falakat
új ruhaként magamra ölteni!”

S hozzá ezek a falak éltek, szépek, tiszták voltak, rejtett csövekből víz és fény ömlött, csak hozzá kellett nyúlnom egy csaphoz, csak fel kellett kattintanom a villanyt! Mint Mózes a vén szikla előtt, éreztem, hogy:

„úgy állok én is a csoda előtt:
fényt fejek a falból, vizet, erőt,
élő villanyt a halott
kövek húsából…”

és felujjongtam, hogy:

„… él ez a kő
s a benne lüktető

kapcsolókat és vezetékeket
valami nem ismert Közösség
küldte hozzám, hogy életemet
szomszéd sorsokkal összekössék
s vezetve mind (együtt s rejtelmesen,

ahogy a Föld egyszerre vezeti
és egy tengerbe kis és nagy folyóit),
így szóljanak: – Érezd bennünk a lelkek
egyességét, mint tíz ujj érzi egymást,
mikor imára kulcsolódik!”

A saját lakás és ami vele jár volt a második legmélyebb élményem, ⁴ mint budapesti embernek.

Jegyzetek

¹ Kárpáti Aurélhoz írott levelében így jellemezte a fővárost: „Bpest is természeti képződmény, mint egy fecskefészek, vagy mint lép a kasban.” (Szabó Lőrinc datálatlan levele, OSZK Kt. Levelestár, N. sz.: 1952/68.)

² 1927 júliusának első felében új lakásba költözött családjával, melynek címe Gólya u. 50. II. 34. (a ház címzése most: Bókay János u. 56.; az utca 1938-tól Bókay utca), 1929 januárjáig laktak itt. Valójában nem harmadik emeletet, hanem egy harmadik szintet húztak az eredetileg egy emeletes házra. Ld. még az Őszi erkélyen c. vers Vers kommentárját: Szabó Lőrinc: Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp., 2001, 121.

³ Ezt az élményt így idézte fel Babits Mihálynak írott 1927. szept. 6-i levelében: „Igen jól érzem magamat ebben az új lakásban, egy kicsit túl csöndesen, egy kicsit nem véglegesen, de mégis nagyon-nagyon jól. Most kezdek rendes életet élni, eddig csavargó voltam. Amit ezzel a lakással tanultam, azt nem olvastam még semmiféle szociológiai könyvben; azt nem tanultam meg a házasságommal. Úgy érzem, elveszett évnek kell tekintenem minden eddigit (a pesti évekre gondolok), és hogy minden energiámat már nagyon régen lakásszerzésre kellett volna fordítanom. Ezentúl csak a lakásomból, a kisgyermekemtől fogok tanulni. – Még van hely, hogy írjak erről a nevezetes lakásról. Azt tudjátok, hogy három szoba, fürdőszoba, hall. És hogy minden új. Azt is, hogy minden picike, csak a lakbér nagy. Már majdnem teljesen berendezkedtünk. Az én szobám van leginkább kész. Ide már csak függöny és sezlontakaró kell. Van íróasztalom, két új, remek keményfa könyvállványom. Mind fekete. Körös-körül az egész szobában könyvek. Egy ablak és egy üvegajtó az erkélyre, ahonnan széles, szabad, kertes a kilátás. Az utca embertelenül csöndes. Klárinál hiányzik a legtöbb apróság, sőt egy nagyobb bútordarab is, egy smizett. Két ablak két utcára. A kislánynál egy ablak. Az ebédlőnek is használt hallt négyszárnyas, sárga függönyös üvegajtó választja el tőlem. A hallból a fürdőszobán át a gyerekhez jutni, úgyhogy az egész lakás körben végigjárható. És szép parkett, sok villany! Ha kicsi is minden, egyúttal szép, és hely az eddigihez képest rengeteg van. – – Úgy várom már, hogy vendégeim legyetek, és megnézzetek mindent! – A lakásba még mindig nem szoktam teljesen bele, még mindig teszek-veszek, nézelődöm, javítok, tervezek, kritizálok. Az ilyesmi pedig, biztosan tudod, elvonja az ember figyelmét a munkától. De bárcsak ez volna a legnagyobb figyelemelvonó! ... Jó volna most valami könnyű és gépiesen végezhető munka, szoktatónak. Mert dolgozni akarok, sokat, és igyekszem lerázni magamról minden fölösleges terhet (a Pandorával együtt, amelyet nem csinálok tovább, mint biztosan hallottad, ezer ok miatt). Egészen új életet szeretnék kezdeni, s mondom, erősen reménykedem is sorsom föllendülésében.” (Szabó Lőrinc: Napló, levelek, cikkek, vál., s. a. r., bev., jegyz. Kabdebó Lóránt, Szépirodalmi, Bp., 1974, 177–178.)  
 

⁴ Elsőként budapesti lakcímbejelentését nevezte meg ez alkalommal.

 

Részlet Szabó Lőrinc Kárpáti Aurélhoz írott datálatlan leveléből

Az új lakásban c. darab (12. o.) lelkendező öröm az új építkezések, a villany, a vízvezeték, bizonyos polgári-technikai kollektivizmusok iránt. ¹

Jegyzetek

¹ Szabó Lőrinc datálatlan levele, OSZK Kt. Levelestár, N. sz.: 1952/68.

 

Vers és valóság

Az új lakás a Gólya utcai volt. Azt hiszem, vidékről felszármazott és szegény ember számára tipikus érzéseket fest, főleg, ha lakását a szeme láttára építik. Itt a Gólya utca 50.-re frissen húzták ezt a II. emeletet. Ezzel váltam valóban budapesti lakossá! Hozzá kapcsolódó érzéseimet részletesebben érintettem egy szónoki beszédben, melyet 1935 után Némethy fővárosi kultúrtanácsnok ¹ és más urak előtt egy ünnepségen mondtam, mikor átvettem a székesfővárosi Arany János-emlékérmet. ² Arra az éjszakára tértem ki, amelyet 1918 forradalmas őszén felérkezésemkor lakástalanul először töltöttem Budapesten, a Keleti pályaudvaron és a Mozdonyfűtők Országos Szövetségének a tanácstermében a zöld posztóval bevont asztalon, és azokra az érzésekre, amelyeket az első saját lakás az emberben kelt.

Jegyzetek

¹ Némethy Károly, ujfalusi (1890–1949), székesfővárosi tanácsnok. 1912-től állt fővárosi szolgálatban, 1931-ben a közművelődési osztály, nem sokkal később az idegenforgalmi és városgazdálkodási ügyek vezetőjévé vált. Jelentős a főváros népművelése, szabadegyeteme, illetve a Fővárosi Könyvtár fejlesztése terén végzett munkája.

² 1940. jún. 28-án vette át az érmet Szabó Lőrinc. Megjelenése: Húsz év Budapesten, Új Idők, 1940. júl. 14. 60–61.; Budapest Székesfőváros Arany János Érme ünnepélyes átadásról címmel kiadott füzetben (1940).