Vers és valóság
A rendszeres hivatali munkába betört anarchista elégiája és átkozódása a napok nagy részének, a szabadidőnek elveszítése miatt: nincs idő szerelmi kalandokra, melyekkel úgy tele van az élet, minden napnak a kora kezdetét mondhatjuk csupán a magunkénak. Személytelen vágyódás majdnem mindenkire, nyilvánvaló, hogy elsősorban tisztviselőnőkre, munkáslányokra. Azokkal korán is találkozhattam, úgy, ahogy a vers elmondja.