Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Szabó Lőrinc jegyzete a kötet házipéldányában

Első felét az uccán, tovább a Spolaritsban, ahová séta közben Klárával bementünk; a végét otthon. (Vagy az egészet a Kávéházban?)
 

Vers és valóság

Elutaztam egyszer Törökszentmiklósra, még Az Est-féle MÁV-bérletjeggyel. Csak sétáltam a városban, ahogy diákkoromban tettem az apámtól származott vasúti jegyekkel. Kétségbe ejtett a sivatag városka; holott csak két-három kedves vagy okos ismerős kellett volna és rögtön kellemesen hatott volna rám. Nyáridő lehetett. Emlékszem, hogy a templom közelében, alighanem a paplakból zongoraszó hallatszott ki. Az volt az érzésem, hogy csak a zsidók visznek életet ebbe a tunyaságba. Szomorú háborgásomban írtam aztán ezt a magyarság-zsidó verset. Meglepő a 3. strófában a „Moszkvai Gárda” képzelt szerepe, 1 hogy ti. végre tüzel. A velencei királytemetés csak képzeletjáték, ugyanígy csak a belső konstrukció szükséglete szülte az engadini leégett hotelt. Az Engadin egy gyönyörű virágos völgy Svájc délkeleti sarkában, Nietzsche Frigyesnek volt öregkori tanyája. 2 Nagyklárával együtt a második dolomiti utazásom során a Stilfser Jochnál beszállhattam volna egy olyan svájci vasúti kocsiba, amely a Drei-Sprachen-Spitzétől Engadinba vitt volna. 3 De nem volt pénz és vízum. Így hát akkor továbbmentünk az eredeti terv szerint Como–Milano–Genova felé.

Jegyzetek

1 Valóban meglepő, hiszen itt valószínűleg Szabó Lőrinc olvasta félre a vers szövegét (esetleg a lejegyző félrehallása). A kérdéses sor helyesen: „A Moszkvai Gárda a népre tüzel!”

2 Friedrich Nietzsche (1844–1900) 1879-ben kérte nyugálományba helyezését a baseli egyetemtől, s évi 3000 frank nyugdíjat biztosíttottak a számára. Nem sokkal később járt először Felső Engadinban. Az itteni Sils-Maria nevű kis hegyi faluban kezdte el írni 1885 nyarán Jenseits von Gut und Böse (Túl jón és rosszon) c. művét.

3 Szabó Lőrinc és felesége 1925. aug. 14-én Genovából címzett lapjukon írták a költő édesanyjának: „Szörnyű nagy hegyeket megmásztunk. 2758 m magasban is jártunk, a Stilfser-hágón, aztán a tengerhez jöttünk le. Itt azonban rémes a meleg, a pénzünk is elfogyott, hát megyünk haza”; ugyanezt részletezte úti feljegyzésében Szabó Lőrinc. (Harminchat év: Szabó Lőrinc és felesége levelezése (1921–1944) , s. a. r., bev., jegyz. Kabdebó Lóránt, Bp., Magvető, 1989, 127., 635.)