Vers és valóság
Négy részből álló elbeszélő költemény, 1 sok helyen dramatizálva. Formája a szokásos régi angol balladáké, amilyen az Edward király, angol királyé. Élményháttér: debreceni kollégiumi gályarab-történetek. Protestáns lelkészeket hurcoltatott el falvaikból az osztrák–spanyol inkvizíció. Ez a hagyomány Debrecenben még élénken élt a fiatal diákság lelkében, noha a tanáraink nem lázítottak vele túlságosan. A Nagytemplom és a Kollégium közötti Emlékkertben állt a gályarabok emlékoszlopa – „Qui deportati sunt…” 2 A fehér világ és a katolikus reakció elleni tiltakozásom (noha Horthy maga református volt) jelentkezett ebben a versben is, amelyet egy pápaellenes német történetíró könyvének olvasása után írtam a valdensekről. 3 A verset két és fél nap alatt írtam, még az Üllői úti lakásomban. Igen éretlen alkotás, átdolgozva már tűrhető. 4 Osvát a Nyugatban lelkesen leadta. 5 Egyébként előadásban nagyon hatása alatt áll Coleridge Vén tengerészének, 6 melyet nem sokkal előbb fordítottam (részben Móricz Zsigmond leányfalusi házában). 7 Ugyanarról a debreceni emlékkerti oszlopról később a Tücsökzenében is írtam, 8 Rómát szidva, de már tapasztaltan és reális elnyomók ellen.
Jegyzetek
2
Az Emlékkert Debrecen egyik tere a Nagytemplom mögött, a Református Kollégium és a Püspöki Hivatal mellett. Az 1861-ben megalakult Emlékkert Társulat tagjainak felvetése szerint: a Kollégium előtt „méltósággal állhassanak olyan emlékszobrok, amiket a hálás nemzedék koronként emelend a haza és a tudományok körül érdemeket szerzett és elhunyt nagy fiainak”. A Gályarabok emlékoszlopát 1895-ben állították az Emlékkertben. Az obeliszk özv. Hegyi Mihályné költségén készült Gerenday Antal és fia, Béla, akadémiai szobrászművészek műhelyében. Latin nyelvű felirata: „Monumentum ministrorum verbi divini qui pro fide ac libertate evangelica e Hungaria ad triremes neapolitanas deportati sunt”. Vagyis „Azon lelkipásztorok emlékoszlopa, akiket az evangéliumi hitükért és szabadságukért Magyarországról a nápolyi gályákra hurcoltak.” Az 1673-ban törvény elé idézett, majd 1675-ben gályarabnak eladott 41 protestáns lelkész nevét megörökítő oszlop előlapján az életben maradottakat 1676. február 11-én kiszabadító Michiel Adriaenszoon de Ruyter holland tengernagy neve olvasható, felette egy hajót, alatta pedig kinyitott bibliát ábrázoló bronz dombormű, a lapokra Pál apostol Timóteushoz írott második leveléből vett idézet (4,7) vésve Károlyi Gáspár fordításában: „Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.”
3
Paul Graf von Hoensbroech (1852–1923): Das Papstthum in seiner sozial-kulturellen Wirksamkeit, Erster Band, 1900, Lipcse. A vers protestáns szemlélete Karácsony Sándor rajongását is kiváltotta, ahogyan ez Bóka László emlékezéséből is kiderül: „Lappangott a kurzus tisztátalan légkörében valami protestánsellenes-katolikus restauráció is, Vörösmarty egy kicsit ezért kapott nagyobb fényt, s Ady és Babits polarizálásának is volt egy ilyen árnyalata is. Szabó Lőrinc szemünkben annak is biztosítéka volt, hogy ezt csak kívülről csempészik az irodalomba. De ugyanakkor valamely magasabb értelemben protestálónak tiszteltük.” „Az első versét, melyet megismertem, 1922 nyarán Karácsony Sándor olvasta fel nekünk Bocskai szobra előtt, a debreceni »Emlékkert«-ben. Ez a vers a méltatlanul feledett Testvérsiratók volt, a gályarabok éneke. Karácsony Sándor nagyon szépen olvasott verset. Hogy csattogott az öreg fák alatt a hangja... »Szegények voltunk, de szabadok« − harsogta szép tenor hangján, s mi, kisfiúk sírtunk − ő is könnyezett.” (Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok, Akadémiai, Bp., 1962, 170–171.)
4
A változtatásokról ld. Dokumentumok menüt.
5
Osvát Ernő az 1922. 13–14. számban közölte (II, 901–908).
6
Szabó Lőrinc fordításában: Samuel Taylor Coleridge (1772–1834): Ének a vén tengerészről, The Ancient Mariner, Gyoma, Kner, 1921 (Monumenta Literarum I. 9.) Korábban a Nyugat 1930 19–20. (októberi) számában (II, 935–951.)
7
Búcsú Móricz Zsigmondtól c. írásában így emlékezett: „Nála, az ő leányfalusi kúriájában fejeztem be 1921-ben Coleridge Vén tengerészének a fordítását; tanítottam a lányait; egy tizenöt kötetes Goethe-kiadást kaptam tőle emlékül.” (Magyar Csillag, 1942. szept. 6; kötetben: Szabó Lőrinc: Emlékezések és publicisztikai írások, szerk., jegyz., utószó Kemény Aranka, Bp., Osiris, 2003, 663.)
8
Ld. Tücsökzene 110. A gályarabok szobra c. versét. 1991-ben magyarországi látogatásakor II. János Pál pápa megkoszorúzta az emlékszobrot, ez alkalomból emlékeztetett Kabdebó Lóránt Szabó Lőrinc e versére (Vers egy koszorú mellé, Magyar Nemzet, 1991. aug. 26.).