|
Csókolj, de ne tudjam, ki vagy, másképp nem váltasz meg, Remény, s elhessentlek, hogy én, csak én áltatom veled magamat. Légy nálam százszor okosabb s ugy jőjj, irgalmas tünemény, gyanakvásom gyémántkemény, nem törheti át gondolat: belűlről jőjj, zene, kavargó, vagy mint amit a vakon alvó hús lát, az álomtestü kéj, és úgy részegíts, szent titok, hisz ébren én mindenkinél nagyobb ellenségem vagyok! |