Vers és valóság
Folytatása lehet az előző betegségélménynek. Most ezen a kulcslyukon át néztem örök témámat, a folyton újuló és elmúló mindenséget. Meg az időt! Az automata szót, amelyet a központi életakarat értelmében használok, egy magasrendű és nagyon unalmas svájci-német költőnek Olympischer Frühling című filozofikus eposzából vettem át; 1 egyébként nincs semmi jelentősége az átvételnek, és nem volt hatása rám Spittelernek (Nobel-díjas?). 2