|
Nézd, útra készül a kerti szulák! Észre se vettük, s ime, nyáron át apró batyukba kötözte magát. Zörgő batyukat tart öreg kezében, azok libegnek most az őszi szélben, ahová felfutott, a keritésen. Zöld cérna-teste egész sárga már, trombitáit nem nyitja napsugár, de ő nyugodt, mert tudja, mit csinál. Batyuk zörögnek fonnyadó kezében, négy mag minden batyu négy rekeszében, a test ott pusztulhat a keritésen. Ő van a magban? Ki más volna?! Ő! Összezsugorodik s megint kinő, ahogy vezényli az örök idő. Nézd, útra készül a piciny szulák… Ember, ne félj, te vagy minden ősöd és unokád! |