Őszi ég alatt





5




10

Csak gyűlölni tudlak az őszi napban,
kék-arany égbolt, isteni öröklét,
csak gyűlölni, amért oly idegen vagy,
csak gyűlölni, hogy oly elérhetetlen.
Megmutattad magadat és a szépet,
boldogságot is adtál, kóstolónak;
végtelen vagy, szakad a lomb a fákról,
végtelen vagy, utam a sír felé visz.
Mint elítélt, nézek a kék magasba,
nincs irgalom sehol a földieknek:
óh, hogy ragyogsz, örökkévalóság,
hogy mosolyogsz, irtózatos jövendő!