Vers és valóság
Tudniillik mindkettőhöz egyszerre. Ebben az időben közel álltam (1937) magyar barátaimhoz; eredetileg ez Erdélyi Józsefnek szóló dedikációt kapott. 1 A fiatal jegenyét, melyet említ, a Volkmann utcai nagy teraszunkról kezem kinyújtva el tudtam érni. Populus italica volt, az ostrom után barbár kezek a többi környező fával együtt levágták és feltüzelték. Ettől kezdve nem volt, ami árnyat vetett volna kánikulában a teraszra. Gyönyörű volt az üde friss, lakkragyogású zöld szín az előgöndörödő leveleken. És itt is a „földi szenny és ganéj”-téma szüntelen keveredése!…