Vers és valóság
Amikor Erzsikével való dolgunk kiderült, és kezdődtek a szétköltözés, válás, esetleges új házasság tervei és dolgai, akkor én elkeseredésemben egy éjszakára minden reális ok nélkül leutaztam Debrecenbe és másnap vissza Pestre.
1
Anyámnak nem mondtam el a bajokat, de a közelében akartam lenni. A vers kellőképpen elfátyolozza a hátteret, és csak a lelki mozgást mutatja. Anyám nagyon istenhívő volt, innen az ellentét, hogy nekem „istentelenség minden szavam”. Most érdekesnek találom a hazavágyó emigráns gondolatát is, amiből később önálló vers lett, valamilyen aktuális élmény hatása alatt.
2
Egy sor az ismert református zsoltárra utal, azt módosítja, „mert benned bíztam eleitől fogva”. Fölösleges tán mondanom, hogy az a kifejezés, amely szerint „Te tudod, minek az ima…”, azt jelenti, hogy én viszont nem tudom.
Azt hiszem, volt egy olyan versem is, amelyik efféle témakörben panaszkodik egy kisgyermek – a Kisklára – előtérbe állításával. Ez a vers a Magyarországban jelent meg, s nem tudom, rendesen kijavítva felvettem-e valamelyik gyűjteményembe.
3