A kötetről

1932 októbere (hozzávetőlegesen a Te meg a világ kéziratának lezárulta) és 1936 áprilisa között megjelent verseket tartalmazza a Különbéke kötet – kéziratból nem közölt benne egyet sem. Az első művek – Találkozás, Itt vagy itthon, Esteledik, a Nyugat 1932. 20. (október 16-i) számában, illetve az Öreg barátaimhoz c. vers ugyanez év december 25-én, a Magyarország napilapban, a kötet utolsónak megjelent műve, a Lóci verset ír Az Est 1936. április 15-i számában látott napvilágot. Nem szerepelnek benne még átdolgozott változatban sem korábbiak, annak ellenére, hogy előző kötetének összeállításakor sok darabot el kellett hagynia, mivel a versek számát az előteremthető előállítási költség határozta meg. Több alkalommal is megjegyezte: jóval nagyobb anyagot tudott volna közzétenni a Te meg a világban. 1 Azonban e csak lapokban megjelent műveknek nagyobbik része majd csak a Harc az ünnepért kötetben, illetve az Összes verseinek Régen és Most ciklusában kaphatott helyet, más része pedig nem is jelent meg a költő életében gyűjteményes összeállításban. Ugyanakkor az 1932-től 1936-ig terjedő időszakban keletkezett jó néhány olyan vers is, mely nem lett része a Különbékének, feltehetően elsősorban azért, mert kidolgozottságukat tekintve elégedetlen lehetett velük a költő. 2 A kötet 76 versből összeálló anyaga többé-kevésbé tematikus egységekre osztható. Az első részben személyes élményeit, jelenségek jelentéseit életének szerepeivel megfeleltető, ezekből ismeretelméleti konzekvenciákat is felmutató, a fiziológiai lét vonatkozásait is megragadó darabok kaptak helyet. A második részt gyermekeiről írott költeményei, illetve gyermekversei alkotják. A harmadik részbe leíró jellegű, utazásokkal kapcsolatos vagy külső, közvetett benyomásokat feldolgozó művek kerültek, az adriai és az erdélyi déda-bisztrai élményeket feldolgozó miniciklusaival együtt. Negyedik részben a keleti témájú bölcseleti verseit gyűjtötte össze. Az utolsó, ötödik részben pedig az egyén és közösség egymáshoz való viszonyának kétségeit, a társadalmi létezés különféle rétegeit és ellentmondásosságát megragadó darabokkal találkozni.

A Különbéke kötet anyaga szorosan összeforrt Szabó Lőrinc életének azzal az időszakával, melyben a versek keletkeztek és megjelentek, s ezt részben Szabó Lőrinc alkotói esztétikájának hangsúlyeltolódásai, részben az önéletrajzisághoz, a mindennapi létezéshez, illetve nem utolsó sorban a közéletiséghez való viszonyának alakulása is magyarázza. Egy visszatekintésében megállapította: „Mindig elégedetlen voltam magammal és a körülményeimmel. Harmincéves lehettem, amikor aztán ezzel az elégedetlenségemmel is elégedetlenkedni kezdtem.” 3 Ez az elégedetlenséget illető elégedetlenség együtt járt a művészi és valamiféleképpen a társadalmi beérkezettséggel. Ha pesszimizmusának hangot is adott, ezt leginkább személyes jelleggel tette. Illyés Gyula következőképpen jellemezte Szabó Lőrinc 1932–36-os korszakát: „A Te meg a világ hideg, éles levegőt áraszt, de magaslatit. Utána enyhülés következik. A csúcsmászó bejárta hódításait, föltérképezi, visszafelé is. Fennsíkon bolyong, emelkedésen folyvást, de erőfeszítés nélkül. Eléri a népszerűség. A családi kötelmekkel és a pénztelenség köteleivel küzdő költő szava megszaporodik, de hangja megcsitul.” 4 „Minden versemet önéletrajz-töredéknek érzem” – jegyezte meg költészetéről Szabó Lőrinc éppen a Különbéke kapcsán. És valóban, e kötetének a pálya korábbi szakaszaihoz viszonyított ellentmondásos, különös hatást keltő újszerűsége – még az ún. keleti versei estében is – mélyen az életrajzban gyökerezik, melyet ekkor a helykeresés, a megújult szerkesztői, sőt politikai tevékenység is jellemez. Megváltozott a felfogása életmódjáról is: leginkább arra törekedett, hogy belakja kényszerűségekkel körülhatárolt életét.

1933. január 28-án Zsadányi Henriktől ajándékul kapta Bertrand Russell Problems of philosophy című művét. 5 Ez az angol kiadás megtalálható ma is Szabó Lőrinc könyvtárában. Elképzelhető, hogy már 1919-ben hozzáfért e mű magyar fordításához, de hatása későbbre tehető. Már a Te meg a világ verseinek keletkezésekor jellemző volt rá az önmagára irányuló ismeretvágy, pontosabban az a törekvés, hogy a valóságban létező összefüggéseket az öntudat révén ragadja meg, felidézve azt a russelli elvet miszerint: „Nem csak a dolgokat vesszük észre, hanem azt is, hogy észrevesszük őket.” 6 Nem csak az a megfigyelés tárgya, amit látok, hanem az tény is, hogy én látom, amit látok. A megismerés folyamatának az önmagára vonatkoztatása az, ami rokonítja Szabó Lőrinc költői felfogását Russell gondolataival. Rába György a Te meg a világ versei keletkezésének idejére teszi az intenzívebb Russell-hatást, 7 ezzel szemben Kabdebó Lóránt szerint: „Míg korábban a Te meg a világ kötet alakulása idején is jobbára végeredményével hatott a russelli mű Szabó Lőrincre, éppen a Különbéke idején, tehát a könyv 1933 eleji megszerzése után kísérhetjük nyomon közvetlen hatását a költő módszertanának kidolgozásában.” 8 Az angol filozófusról több alkalommal is megemlékezett Szabó Lőrinc, és kései visszatekintésében meg is jegyezte: „Körülbelül 30–35-ig rendkívül sokat és áldásosan foglalkoztam Bertrand Russell filozófiai és társadalmi munkáival. Ugyanakkor a buddhizmussal és a keletiekkel.” 9 Közvetlen russelli inspiráció mutatható ki még az 1948-ban keletkezett Vers versek helyett című költeményében is: „Néma vers komor / viszonyunk lett, nem ő; kapcsolatunk / fájdalma, nem én: így teremt a lét / kvalitásokat melyek nincsenek, / s tényeket, melyek egy vonatkozás / gyermekei csak s tündér rabjai.” E sorai felidézik A filozófia alapproblémái c műben megfogalmazott, az a priori ismeret természetét illető gondolatokat. 10
 
1933-tól jelentek meg a Kisklára- és Lóci-versek, melyeknek sorozata csak az 1939-es Ima a gyermekekért című verssel ért majd véget. Egy későbbi rádióelőadásában így vallott ezekről a költeményekről: „Eleinte feszélyeztek az ilyen gyermeki témák. Nem édeskés dolgok ezek? – tűnődtem. Aztán beláttam, hogy igaz dolgok, emberi dolgok, megírhatók. Megírásukkor még nem tudtam, hány nagy költő mennyi ilyenféle művet írt a gyermekekről. Persze nem rímes gügyögésekre gondolok, azokat most is utálom; hanem Victor Hugo, Stefanson, Walter de la Mare, Dehmel, Morgenstern, Keats és mások komoly gyermekverseire és a népköltészet bolondos fantázia-játékaira. Szituációk rajzára, amelyeknek az lehetne a számtani formulája, hogy: gyermek plusz felnőtt per kettő, vagyis: a kicsinyek a nagyok problémáinak világában…” 11

1933. augusztus 1-től két hetes csehszlovákiai körutazáson vett részt Korzáti Erzsébet társaságában, Anton Straka csehszlovák sajtóattasé segítsége révén. A diplomata 1925-től töltötte be hivatalát Budapesten, és kiterjedt kapcsolathálózatot épített ki a korban leginkább baloldalinak számító értelmiségi csoportokkal. Már a 30-as évek elejétől kezdeményezte egy cseh- és szlovák nyelvű irodalmi antológia kiadását, részben ennek kapcsán került barátságba Szabó Lőrinccel is. Straka később a Különbéke megjelenése évében lefordította cseh nyelvre a Versek a havasról ciklus VI. Éjszaka című darabját, és ezt közzé is tette a prágai Národní listy 1936. március 3-i számában. Az 1933-as csehszlovákiai utazás mind Korzáti Erzsébet, mind a költő számára meghatározó élményt jelentett. Ennek egy emlékéből keletkezett az Idegen című költemény.

Ez év őszén vetődött fel válogatott versei kiadásának ideája. Kardos László és Juhász Géza szándékozták szerepeltetni az általuk szerkesztett, a debreceni Ady Társaság által kiadott Új Írók elnevezésű könyvsorozatban. Ez a lehetőség addigi költészetének átértékelésére indította Szabó Lőrincet: elkezdte a Te meg a világ előtti köteteinek válogatott anyagát átdolgozni. (Első négy kötete verseinek teljes átírását majd az 1943-as Összes versei kiadása számára végzi el.) A gyűjtemény 1934 februárjában jelent meg, benne Versek 1933-ból gyűjtőcím alatt a Különbéke több versével, köztük az egész kötetre jellemző darabokkal (Különbéke, Lóci óriás lesz, Az üdvözült lány, Öreg barátaimhoz, Sivatagban, Nyitott szemmel).

A Válogatott Versei gyűjteményét sokan méltatták. Fejtő Ferenc osztályharcos szempontú bírálatában tétova, szemlélődő egyéniségnek írta le Szabó Lőrincet, akiben – Adyval vagy Georgével szembe állítva – nincs meg a „hatalom-akarat”, nem áll sem a munkásság, sem a polgárság oldalán, s nem tud mit kezdeni az élet teljességéről alkotott képzetével, mivel nem látja azt a társadalmi célt, megoldást, vezérfonalat, melynek segítségével víziója felé haladhat. Annak a XIX. századi polgári költészetnek a hagyományát viszi tovább a költő – Fejtő szerint –, melynek alaphangja a tragikus spleen, a kétségbeesés, és amelynek nagy alakjai nálunk Vajda, Reviczky, Ady, Babits és Tóth Árpád. Szabó Lőrinc minden zsenialitása melletti tévedése, hogy hol a természetben, hol önmagában kereste az élet eszményét, holott azt „társadalmi úton” lehet megvalósítani. Az összeállítás utolsó részében közölt, már a későbbi Különbéke kötet anyagát képező két verset – a Különbékét és a Nyitnikéket – mint a rezignáció, a sztoikus életérzés ragyogó darabját tárgyalta: ezekben már megjelent Fejtő számára az optimizmus, a gyermeki tisztaságba vetett hit is. E rész anyagából kiemelte még az emberi együttérzés megnyilvánulásának tartott Az üdvözült lány című verset, „a proletárszerelem meleg apoteózisát.” 12

Hasonlóan Fejtőhöz individualista-pesszimista útként értékelte Szabó Lőrinc eddigi pályáját Bálint György is. Az 1933-ban írt, legújabb versekről megjegyezte: „keserű megnyugvás hangulata tölti el” azokat. Már itt felbukkan az öregedő Arany költészetével megvont párhuzam, mely a Különbékéről írott kritikájában is központi helyet kap. Bálint nem érzékelte e gazdag költői szemlélet további lehetőségét, az volt a meglátása, hogy csak egy újjászülető, a társadalomhoz megtérő, aktív emberi kapcsolatokat megtaláló magatartás segítheti Szabó Lőrinc pályája további fejlődését. 13 Szabó Lőrinc pesszimizmusa – Halász Gábor szerint – „már nemcsak kiábrándult megismerés, megvető büszkeség; a végképpen magára maradt élet feszül szembe a közömbös és gonosz hatalmakkal.” Külön nem tért ki Halász a Válogatott Versei utolsó részére, a majdani Különbéke már meglévő darabjaira, de felvázolta azt a költői utat, melyet elsősorban az önmagukért való szubjektív elemek, díszek öntörvényűen szükségszerű elhagyása, vagyis a hideg fényű, acélos testű versre való törekvés jellemez. Erre az egyszerűségre törekvésben látta meg a Szabó Lőrinc-i oeuvre egyenetlenségeinek okát is. „Csak egy kis kihagyása az ihletnek, és a puritánságból kopárság lesz, a keménységből száraz közhelyek, a zúgó dallamból süket csengés. Aki a legnagyobbat akarja, annak nincs szerencséje a középszerűvel” – állapította meg. 14

Móricz Zsigmond szemléjében mint az „Ady-kor, a Babits-féle kor utáni generáció legjelentékenyebb költői jelenségé”-t méltatta a költőt, aki egyszerre gazdag gondolkozó, ugyanakkor nem merevedik rendszerbe. 15 Különösen bátor lépésnek értékelte Féja Géza a régebbi versek átírását, melyet véleménye szerint a tiszta formai eredmények érvényesítése érdekében tett a költő, mivel ezek mostanra értek össze harmóniává lázadó lírai énjével. Kiemelte e költészet eredendő és eredeti kozmikusságát, szociális fájdalmát és filozofikus jellegét. Szabó Lőrinc legújabb verseit tekintve „családi költészetéről” szólt Féja, az ún. „Lóci versekről”, melyekben Petőfi üde és nagy érzelmi örömébe „az emberi szellem egy századnyi fejlődése nyomult”. Megítélése szerint Szabó Lőrinc „nagyon mai költő, de az öröklét jegyében az”. 16

„Csak pár sort tudok írni. Miklós Andor meghalt – tudósította feleségét Szabó Lőrinc 1933. december 2-án Az Est-lapok és az Athenaeum Irodalmi és Nyomda Rt. tulajdonos elnöke elhunytáról. Nem sokkal később pedig így kommentálta az eseményt: „A rossz az, hogy a külön segítség és a nekem, a költőnek, szóló kímélet ideje elmúlt.” 17 Emlékének ajánlotta a Monológ a sötétben c. versét, mely még ugyanazon hónap 30-án jelent meg a Pesti Naplóban. Az ajánlást később, a kötetbe illesztésekor elhagyta, mivel a költemény tartalmilag nem kapcsolódott az elhunyt személyéhez, s maga a dedikáció gesztusa is elvesztette aktualitását a számára.

Az Est-lapokban személycseréket, átszervezéseket hajtottak végre Miklós Andor halála után, s ezek jelentős mértékben érintették a Magyarország szerkesztőségét is, ahol Szabó Lőrinc dolgozott. Minden rossz előérzete ellenére kedvezően alakult sorsa munkahelyén. 1933 február 1-jével Zilahy Lajos lett a Magyarország főszerkesztője, 18 akit a lapbetiltásoktól tartó sajtókonszern vezetése alkalmasnak látott Az Est-lapok és a miniszterelnök Gömbös Gyula közötti közvetítő szerepre. (A lapot március 4-től jegyezte Zilahy.) A fordulat bekövetkezte eredményeképpen jobb beosztást kapott, olvasószerkesztőből, tényleges segédszerkesztővé (mai szóval főszerkesztő-helyettessé) vált, később – alkalmasint Zilahyt mentesítve – a lapot is ő irányította. 19 A Zilahy és Szabó Lőrinc vezette Magyarország egy addig ismeretlen arculatot jelentett az akkori napilapok kínálatában. Általa jutottak a népi írók nagyobb nyilvánossághoz, nézeteik hatása a közvéleményre növekedett, felgyorsult az a folyamat, melynek során az írói csoport fellépése nagyobb társadalmi visszhangot kelthetett. Egy lassan politikai tényezővé váló szellemi mozgalom kereteit nyújtotta, mely később Zilahy cikke nyomán az Új Szellemi Front elnevezést kapta. Illyés Gyula, Féja Géza, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kodolányi János, Szabó Zoltán, Kerék Mihály cikkeit közölte a lap, mely atekintetben ellenzékinek volt mondható, hogy gyakori németellenes megnyilvánulásai, többoldalú társadalmi reformkövetelései ellenérzéseket váltottak ki az akkori politikai elitben. Ezzel együtt ugyanakkor elevenen tartotta a Gömbös-féle reformfolyamatok iránti várakozásokat. A lapnak a reformpolitika melletti deklarált elkötelezettségéből következő irányvonala a miniszterelnök törekvéseit is támogatta: mintegy Gömbös politikai elszigeteltségét oldotta.

Szabó Lőrinc 1934 júliusában életében először Párizsba utazott. Feleségével a Boulevard Saint-Germain 160. szám alatti Acropolis Hotelben szállt meg. Ez a párizsi utazás nem éppen a világ kitárulását jelentette számára, hanem befelé fordulásra késztette; megtapasztalt egy addig számára ismeretlen lelki állapotot, majd ezen keresztül eljutott egy általánosabb kérdésfeltevésig: mit ér az egyén egy idegen, mondhatni ellenséges közegben, és mit képviselhet az egyén a nemzeti létből külföldön. Az utazás során a korábban nem ismert élethelyzet kérdőjelezte meg önmagáról, műveltségéről, munkássága miértjéről alkotott képzeteit. E párizsi látogatás élményét feldolgozó, Vallomás című lírai hangvételű úti jegyzetének témája részben az ifjúkori önmagával való szembesülés élménye. E helyen egy olyan fontos megállapítással találkozunk, mely Szabó Lőrincnek a politikát illető felfogására is rávilágít: „Csak a gazságnak lehet hinni, az erőnek, az erőszaknak, s egy nép ilyen gazsága már nem is gazság, hanem természeti erő.” 20 Ez az etikai szkepticizmus mindvégig jellemezte a politikát illető megítéléseit. 21

Zilahy Lajosnak a Pesti Napló 1935. április 14-i számában közzétett Új szellemi frontot! című vezércikke napokkal később már egy manifesztum szerepét töltötte be. Mellette egységesen állt ki a Magyarország napilaphoz kötődő írók csoportja, köztük Szabó Lőrinc is, akinek „Jobb” és „Bal” és a reformok címet viselő írása meglepetést keltett az irodalmi közéletben. Egyrészt azért, mert ő a kortárs irodalmárok és a nagyközönség számára is elsősorban mint költő és műfordító volt ismert, ezt megelőzően pedig prózaírói, hírlapírói tevékenysége során sem foglalkozott közvetlenül politikai, társadalmi kérdésekkel, másrészt mert a kormányzati politika egyértelmű támogatásának és jobboldali állásfoglalásnak értelmezték cikkét. Némi büszkeséggel említette Korzáti Erzsébetnek első politikai publicisztikáját: „Olvasta az én cikkemet? [...] Népszava május 1-jei számában is nyilatkoztam a politikai tennivalókról… Vegye ezt úgy, hogy ez volt (a Mg-beli cikk) az én első és eddig egyetlen politikai cikkem! Számomra olyan esemény, mint amikor az első verse jelenik meg valakinek, – ezért teszem szóvá.” 22 Hozzászólásának tézise, hogy a hagyományos értelemben vett jobb- és baloldal megszűnt, s helyette a reform-, illetve a reformellenesség hívei állnak egymással szemben. Az utóbbi közé sorolta az egykori baloldalt is. E politikai cikket azonban már egy-két politikai közreműködése előzte meg: mint Zilahy helyettese több Gömböshöz kapcsolódó közvetítési akcióban vett részt. Ő tolmácsolta Gömbös Gyula Bajcsy-Zsilinszky Endrének tett ajánlatát az 1935-ös választási harcok idején, és jelentős mértékbe ambicionálta Gömbös és a valamiféleképpen a népiekhez, illetve a Magyarország napilaphoz kötődő írók találkozását, melyre 1935. április 12-én került sor Zilahy Lajos villájában. 23

Kései visszaemlékezésekor említést tett arról, hogy 1932–37 táján – vagyis a Különbéke verseinek keletkezése idején is – lélekben erősen érintette az úgynevezett népi gondolat. 24 Szerkesztői tevékenységéről vagy kevés közéleti szerepéről el lehet mondani, hogy azt befolyásolta a népi írók szellemisége, társadalmi törekvése. A Zilahy nevével jegyzett Magyarország napilap s az ehhez kapcsolódó Új Szellemi Front mozgalma – melyek működésében, mondhatni, buzgalommal vett részt – „a népi gondolatot” képviselő reformfolyamatok elindulását kívánta elősegíteni. Ha nem is írt kimondottan közéleti, vagy az ő szóhasználata szerint „politikus” verseket, közéleti tevékenységét meghatározó felfogása a társadalmi kérdésekről áttételesen meg-megjelent költészetében is, elsősorban a Különbéke és a Harc az ünnepért köteteinek egyes darabjaiban.

Bóka László visszatekintése szerint Szabó Lőrinc bizonyos értelemben magát is a népi írók közé számította. 25 Az egyén, a közösség, a társadalom kapcsolatszerveződéseinek ellentmondásosságát idézi meg a Különbéke kötet végén önálló ciklust alkotó versek: Együtt és külön, A sokféle hazáról, Szánalom, Csak az imént, Tékozló fiú, Apa és fiú, Sors és tömeg. Keleti verseiben is megjelennek a politikai tapasztalatok, a hatalom és egyén problémája ismeretelméleti kérdésekkel egybefonódva. Az 1935 áprilisában, a Gömbös-találkozó idején a Vang-An-Si-ről írott elbeszélő költeményében 26 azt jelenítette meg, hogy az egykori Szung dinasztia uralkodása idején élt kínai miniszter miképpen törekszik érvényre juttatni a valóság alaposabb, mondhatnánk tudományos megfigyelésén alapuló és a filozófiai mérlegelés során kialakított államszervezésnek a gyakorlatát, és megkezdett gazdasági és politikai reformjai mi módon vallanak kudarcot. Miközben Szabó Lőrinc meg az Új Szellemi Frontba tömörült írók éppen arra törekedtek, hogy a szellemi életnek befolyása legyen a politikai folyamatokra, hogy az írók megkerülhetetlen tényezőkké váljanak a közéletben, elősegítve ezzel a reformkezdeményezések sikerét, és ennek érdekében személyesen is találkoztak a miniszterelnökkel, megszületett egy példázat, mely ennek a kezdeményezésnek a kudarcát vetíti előre. A közéleti cselekvésből kiolvasható elv és a költemény szkeptikus zárlata közötti ellentmondást Szabó Lőrinc nem akarta feloldani, mivel azt eleve feloldhatatlannak tételezte. Ez az ellentmondás választotta el egymástól a költőt és a közéleti vagy közéleti, politikai véleményeit is kifejtő magánembert egymástól. 1945 júniusában a következőket jegyezte fel naplójába: „Abban a kevés »politizálásban«, amit én csináltam a kultúréletben, a relatíve legjobb lehetséges megoldás elérése volt a célom. Ha képviselő lennék, még inkább ezt az elvet követném a gyakorlatban. Mint gondolkodó viszont teljesen az öncélú igazságot szeretném elérni mindenben. Összeegyeztethető ez a két nézet? Hát persze. S gyakorlati politikus számára nem is lehetséges más út...” 27 Szabó Lőrinc éppen a Különbéke megjelenése idején írt Ady publicisztikai írásainak gyűjteményes kötetéről, utalva az Ady-féle „kétmeggyőződésű emberek”-re, akiket a költőelőd így jellemzett: „Hogy ezek a hazugok volnának hazugok – ezt még a leggyűlölködőbb, legrettegőbb ellenfél se merheti állítani: ezek a magyar politikai és társadalmi valamiség legvérrel-áldozóbb valakii. Ezek az emberek igazán tragikus hősök, mert igazuk van, ha önmagukkal beszélgetnek s igazuk van, ha szertenéznek”. 28 Kiemelte Ady azon tulajdonságát, hogy tudott kiábrándulva tanulni, s egyszerre volt tisztában a közélet kényszerű fordulatainak áldozatával ugyanakkor ideálmentő magasabb bölcsességével. 29

Arra is találunk példát, hogy hasonló gondolat jelenik meg közéleti publicisztikájában és költészetében. Az Aszfalt és föld című cikkének létezik egy költői előképe: a Különbékében megjelenő A sokféle hazáról. A vers leginkább tükrözi azt az eszmeiséget, azt a „szociális részvétet”, 30 mely jellemezte a közszereplő-szerkesztő Szabó Lőrincet, s amely az akkori reformpolitika mellett elkötelezett népi írókat mozgalomba tömörítette. A vers első részében a néphez fűződő viszonyát és benne a népet, a népi életformát illető képzete jelenik meg. A környezettel való szerves kapcsolatot idézi a felszántott föld, melynek képe az agytekervények látványára emlékeztette, s a benne dolgozó ember. A vers második részében a saját korát, jelenét második hazaként jellemezte. Ez adott neki szerepet, hivatást, mely egzisztenciáját jelentette: „előttem és mögöttem eltorlaszolta a halált”. A harmadik hazának pedig a szót jelölte meg. Ahogyan az idő megteremti az életet s vele együtt az emberek közötti szerepeket, úgy teremti meg a nyelv a népet, az őt is magába foglaló közösséget. A költemény így végződik: „piros húsunkban él az ország, / piros vérünkben a jövő.” A vers és a cikk zárlata nagyon hasonló, s tükrözik a megérintettséget a népi gondolattól. A piros hús, és a piros vérben élő jövő képe, mindkét szövegben előfordul. Azonban a költemény csak közvetve utal arra a felfogásra – mely az Aszfalt és földben egyértelműen kimondatott –, hogy a parasztságot lehet leginkább a népnek tartani, éppen hogy a mindennapokban jelenlévő ősi kultúrája révén hordozza leginkább a népre jellemző karaktert.

Fontos esemény volt még Szabó Lőrinc életében, hogy 1935. május 1-én elhagyva korábbi a Németvölgyi út 6. (ma 16.) félemelet 2. sz. alatti lakását a pasaréti Volkmann u. 8. első emeletére költözött. Itt lakott a költő haláláig, és ebben a lakásban őrzik utódai a nagyközönség számára jelképessé vált könyvtárszobáját eredeti állapotában. Itt keletkezett az ún. „Lóci-versek” egy része (A légy, A rádió, Lóci verset ír) és ihlető közegévé vált a Különbéke kötet Májusi éjszaka, Nyári hajnal és Vihar után című verseinek is.

A Különbéke időszakában szaporodnak meg a keleti témájú versei. A tizenhét közül az első 1931-ben, az utolsó 1943-ban keletkezett, de 1934 és 1935-ben tíz ilyen jellegű költemény, s ezek a kötetbe is bekerültek. Közülük hét kínai forrásokra vezető vissza.

Egyik levelében újabb kínai olvasmányélményeiről tudósította leányát: „Vénséges kí¬nai filozófusokkal foglalkozom, van köztük egy Dsuang Dsi, akinek a könyve címe biztosan fog tetszeni neked: A déli virágország igazi könyve. [...] Persze ezek a könyvek németül vannak.” 31 Éppen a Vers és valóság Dsuang Dszi álmát illető kommentárjában szólt bővebben a kínai gondolkodás megismerésének az ellentmondásoktól sem mentes folyamatáról és céljáról. Részben keresztényellenes magatartását, részben az ismeretterjesztés célját jelölte meg a keleti kultúrák tanulmányozása okaként. Hasonlóképpen nyilatkozott 1945-ös Naplójában a kínai versek ihletforrásáról: „S ugyanakkor egyike vagyok a legmetafizikusabb hajlandóságú lelkeknek. Talán semmivel nem foglalkoztam annyit, mint a vallásokkal. A kereszténység csak egyik szép álom a sok közül. Nekem nem volt szentség, hanem – költészet! S nem is olyan, amely egyedülálló, a legnemesebb! tanításai az én látásom számára nem voltak – monopólium! A kínai regéket és meséket és filozófusokat többek közt azért kezdtem beolvasztani a témáimba, mert közvetve a mi keresztény reakciónkra gondoltam: s így láthatták, hogy másutt is éltek és gondolkoztak tisztán és nemesen! Dsuang Dszi, segíts meg!” 32 Egy 1934 nyarán Kardos Lászlónak küldött levelezőlapon arról tudósított, „... olvasok is, megint sok hindut.” 33

Már 1922-ben a Nyugat Figyelő rovatában Bardócz Árpád Japán versek című műfordításkötetét szemlézve nyilatkozott a keleti irodalomhoz fűződő viszonyáról. E cikkéből is kiderül, hogy elsősorban német tolmácsolásban olvasott kínai és japán verseket. Azonban ezeknek akkor még nem tulajdonított az európai emberhez szóló művészi vagy gondolati értéket: „Azt hiszem nem teljesen alaptalan az a nézetem, hogy e költemények – művészi értékük elismerése mellett is – jelentéktelenek. Kí¬nai, japán és indiai lírai versek inkább mint egzotikumok hatnak ránk.” Kevésnek tartotta e kultúrák költészetét, „mert túlságosan elzárkóznak az élet és az egyén komoly problémái elől.” 34 Egy, a Különbéke megjelenése után (1937) adott nyilatkozata azonban már egy teljesen más viszonyulást tükröz, s némileg utal az olvasmányélmény és az ihlet egymáshoz való viszonyára: „Óriási felfedezés és öröm számomra az egészen messzi ókor. Egyiptom, Babilónia, az Upanisádok, a Buddhizmus, a Tang-líra és egyáltalán a keleti irodalmak... Mindezek már nem »hatnak« rám a régi értelemben: olvasmányaimat nyugodt beszélgetéseknek tekintem, s még ha belőlük veszek is témát, mint pl. keleti verseimnél, most már nemigen alakítanak tovább” 35 Ha a nyilatkozat időpontjában már nem is, de az első keleti versek megjelenésekor még jelentős mértékben hathatott rá Buddha, Lao-ce vagy Dsuang Dszi személye és szellemisége, a Szanáta Dharma vagy a Tao világa, mivel olyan magatartásformának, felfogásmódnak az igénye élt benne, mely e kultúrák mibenlétét is meghatározták. A Dsuang Dszi álma kapcsán elmondottak nem fedik teljesen a Kelethez fűződő viszonyát. Ahogy Simon Zoltán írta „Belső békére áhítozott, egyensúlyra a »belső hintán«, nirvánára, az ösztönök leküzdésére s megfékezésére. Ezért ő is kereste az Utat, a Törvényt, mely elvezeti a megnyugváshoz: »de nekem nem kell többé semmise, / magam magánya vagyok, remete: / az akaratnak elértem a végét, / a léten és istenen túli békét / és vár az örök semmi gyönyöre. (A kurtizán prédikációja)«.” 36 E versek leginkább átköltések abban az értelemben, ahogyan Szabó Lőrinc barátja Szegi Pál Klabundról megemlékező cikkében írta: „A kínai versek fordítását Európában sohsem kezelték nagy filológiai szigorúsággal, inkább alkalmat láttak egy-egy kínai versben egy másik vers megírására és nem szöveget.” 37 Egyébként elképzelhető, hogy némiképp befolyásolta Szabó Lőrincnek keleti irodalmakhoz fűződő viszonyát Szegi, aki a 30-as évek elején a Pesti Hírlap Vasárnapja szerkesztőjeként rendszeresen közölte Kosztolányi kínai és japán fordításait, a Keleti levelek rovatban Baktay Ervin jegyzeteit vagy Hamvas Magda kultúrtörténeti cikkeit, és a költő Rigvéda-fordítása is e lapban jelent meg az ő révén 1932-ben első alkalommal.

A Magyarország szerkesztőségében bekövetkezett változás politikai háttere némiképp befolyásolta a kulturális élet más területein bekövetkező folyamatokat is, s ez sok esetben személyi konzekvenciákkal is járt. Így Szabó Lőrinc több korábbi baráti kapcsolata társadalmilag is felértékelődött, segítve közszereplései körének kiszélesedését. A költészet, a kritikai vagy riportszerű újságírás mellett, munkássága ekkortól a rádióhoz és a színházhoz is kötődik. 1934-től Németh László majd Cs. Szabó László szerkeszti a rádió irodalmi műsorait, s ezáltal az értéket képviselő szépirodalom is hangot kapott. Babits és Kosztolányi mellett Szabó Lőrinc is több alkalommal tartott előadást, szerkesztett színes irodalmi műsort. A Pandora folyóirat egykori munkatársa, Németh Antal pedig, miután kinevezték 1935 nyarán a Nemzeti Színház igazgatójának, jelentős fordítói megrendelésekkel látta el a költőt.

Első ilyen nagy megbízását, az Athéni Timon magyarítását végezve 1935 júniusát leányával és felesége öccsével Déda-Bisztrán töltötte közeli barátja bisztrai Farkas Ferenc vendégeként. Itteni tartózkodását örökítette meg a Versek a havasról című terjedelmes versciklusában és később a Tücsökzene 287. Timon nyara és a 288. A virágzó havason című költeményében is. Utóbbiakhoz fűzött kommentárjában mintegy azonosulva Timon személyével, szólt akkori és későbbi önmagáról, felidézve a helyet: „Timon én vagyok, az voltam már 1935–40 közt is, azóta, és legfőképpen 1944 után százszorosan az...” 38 Odafele átutazóban megállt Kolozsvárott, és ez alkalomból Dsida Jenő, mint a Keleti Újság szerkesztője, interjút készített a költővel. 39
 
Dsida egy kérdésére válaszolva, kiderül, hogy már 1935 őszére tervezte megjelentetni az Athenaeumnál új, az utóbbi három-négy év költői termését magába foglaló verseskötetét, melynek akkor még nem adott címet.

„A Te meg a világ után írott költeményeket egybefogó Különbéke már címében is bonyolult viszonyt érzékeltet elődjével, hiszen a gyűjtemény fölé helyezett kifejezés egyrészt konkretizálhatja a szubjektum és környezete közötti kapcsolat természetét, melyet a Te meg a világ formula meghatározatlanul hagy, ugyanakkor old is az e kapcsolatot (konfliktust?) az 1932-es kötetben jellemző paradoxonokon” – állapította meg Kulcsár-Szabó Zoltán. 40 A kötet címe később jelképessé vált, rávetült Szabó Lőrinc további korszakainak költői és emberi magatartására is. A költő fájlalta, hogy sokan politikainak minősítették, és nem érezték ki az általa tulajdonított schopenhaueri, buddhisztikus jelentést. 41 A különbéke közismert külpolitikai szakszó, melynek jelentése a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint „az ellenséggel a szövetségesektől függetlenül kötött béke”. 42 Ez a béke, mely együtt jár egy szövetségi rendszerből történő kiválással, a semlegesség deklarálásával, általában ideiglenes, ugyanakkor időt lehet nyerni általa. Kulcsár-Szabó Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy az én és a külvilág ellentétét a Te meg a világ „őrök és fogvatartottak, szövetségesek és ellenségek örök háborújaként jelenítette meg, sokszor ráadásul úgy, hogy ezt éppen kint és bent, én és külvilág lényegi szétválaszthatatlanságának, kölcsönös egymásba zártságának figurációiban közvetítette.” Ezek a háborúk felfüggesztődtek a Különbékében, a kivonulás (Nyitott szemmel), az én és a külvilág, az én és a másik elkülönülésének a lehetőségét ígérve. 43 Ez a törekvés határozta meg e kötet verseinek új tárgyköreit, gondolva itt például a keleti tematikájú versekre, melyek az akarattól, az öntudattól megszabadító lemondás filozófiáját közvetítik, s középpontjukban „a vágyaktól való megszabadulás általi »békekötése« áll.” 44

Szabó Lőrinc költői és emberi világának jellemzésére is gyakran használták abszolutizálva a különbéke szót. Komlós Aladár az 1956-ban megjelenő Válogatott versei kapcsán írott cikkében azért marasztalta el a költőt, mert békéje csak különbéke, harca is csak egyéni harc. Ebből következően elszántan és büszkén proklamálja magányos énjét, a társadalmi törvényeknek fittyet hányó amoralizmusát és „békét talál a maga önkormányzatában”. 45 Szigeti József ugyanezen alkalomból írott, de ekkor még napvilágot nem látott szemléjében a „különbéke”, nem más mint az imperialista világrend nyújtotta biztonsággal való kiegyezés, amiből a költő antihumanizmusa is ered. 46 Kálmán Mária a Szabó Lőrinc-i világképet és költői magatartást elemző tanulmányában meghatározónak vette a semmivel kötött különbéke gondolatát. Véleménye szerint nem csak a „kiürült menny és káosszá visszahullt földi világ semmije ez”, hanem egy a költőre mindvégig jellemző „önfosztó morál”. A költő kiegyezése az emberrel, aki a „krízisben gyengének bizonyult”. Ezt követően ideológiai síkra terelte az értékelést, miszerint Szabó Lőrinc felszínre kerülő irracionalitása szervesen összefügg a jobboldali erők hirtelen megnövekedésével, az erőszak, az agresszivitás átmeneti győzelmével a vers keletkezésekor. 47 Ezt a gondolatot vitte tovább Ferenczi László, aki Kabdebó Lóránt monográfiáját tárgyaló recenzióját részben éppen arra a gondolatra építette, hogy a különbéke Szabó Lőrinc-i értelemben kiegyezés a fasizmussal is. 48 Lászlóffy Aladár Szabó Lőrinc-könyvében a „különbéke” központi, gyakran előforduló fogalommá vált, melyet visszavetített a költő korábbi korszakaira is, és a Te meg a világtól az 1945-ig közötti alkotói szakaszt tárgyaló részt is ezzel a szóval címkézte. Általános költői magatartásnak tartotta: „Fontos helyzet: különbékét a kész szellemi fölény köt egy vajúdó világban, korban, melyre figyelni (azt állítja) már elvesztette türelmét az, aki gondolkozni ült ide, nagy ügyeket folytatni, lezárni a maga módján, még ha nem is bízzák meg soha vele. De hát vannak így a költők.” 49 Egy más síkon ugyanakkor mégiscsak megvalósíthatatlannak tartotta Lászlóffy ezt a békét, szerinte a költő gyakorlatilag haláláig sohasem engedte életbe lépni, mivel „a tehetségnek nem kiválni kell, hanem jelen lenni, intézni, a többi helyett is vállalni...” 50 Később Tandori Dezső számára a szó egy ebben a kötetben nyilvánvalóvá váló kiegyezést jelöl a hagyományos költői felfogással, mely ugyanakkor együtt létezett az önmagával megkötendő „különbékének” a képtelenségével. Erre a kiegyezésre való törekvést már az első kötettől kezdve érzékelte Tandori. És némiképp kapcsolódva Kálmán Máriához és Ferenczi Lászlóhoz feltette a kérdést: a belső különbéke megkötésének a kudarcának van-e köze ahhoz, „hogy tulajdonképpen a végsőkig megfoghatatlan mélyű, lényeges kifejezést épp később, a legmagasabb szintű gyarlóságok szomszédságában érte el majdnem bármikor a versben”. 51 A Britannica Hungarica Világenciklopédia Szabó Lőrincről szóló szócikkében hasonló politikai-ideológiai jelentéssel átitatottan szerepel a címadó szó: „Szabó Lőrinc »különbékéje« azonban törékeny, kudarcélményt és depressziót takar. Emiatt következő két kötetében – Harc az ünnepért (1938) és Régen és most (1943) – nem sikerült a továbblépés, sőt verstémái között olyan elemek bukkantak fel (jobboldali politikai közhelyek, katonaélményei), melyek megfogalmazása méltatlan volt az előzményekhez.” 52 Ezekkel az értelmezésekkel szemben Kabdebó Lóránt egy történeti megközelítést ajánlva, kiemelte a kötet címadó versének, a Különbékének megjelenési időpontját, 1933 húsvétját. Meglátása, hogy a költő a Különbéke verseinek keletkezése idején a csúcsról tekintett az életre, s a „különbéke” Szabó Lőrinc esetében „a tudat különböző tartományai közötti átjárás kulcsszava volt. Akkor is és minden időben.” 53

„Mindennapi lenni és emelkedett” – határozta meg 1945-ös Naplójában a Különbéke darabjainak jellemzőjét a költő. A kötetre visszaemlékezve megállapította: „Désinvolture – szabadság, feszélyezetlenség – az irodalomban: a legfőbb kvalitás, az elhitető erő előfeltétele! A Különbéke sok darabja arra mutat, hogy akkortájt voltam a legfeszélytelenebb költő.” 54 Már az Írók Gazdasági Egyesülete (IGE) lillafüredi 1933. júniusi kongresszusára készített előadásában, melyet a Magyar költő 1933-ban címmel közölt a Pesti Naplóban, felvázolta a mindennapiság esztétikájának költői programját: „Ezért ajánlom, éppen a kisebb istenségek érdekében, a mindenkiben közös emberi hang keresését, mint a legnehezebb és legnemesebb belső, művészi fejlődés útját, és ezért ajánlom panaszkodó, balsorsuk tragikusan és szánalmasan giccses töviskoszorúját folyton mutogató, nagyon költői költő-kartársaimnak a közönséges ember szerepét, a közönségesség fogalmának átvizsgálását és újjáértékelését, a közönséges halandó sorsának nyugodt vállalását e magatartás minden gyakorlati következményeivel együtt. Ez az eleinte sokszor fájdalmas leszámolás hamarosan egyéni megbékélést, új erőt és ezzel jelentős rangemelkedést hoz magával a szerényebb tehetségben is.” Elítélte a költők magasabbrendűségi komplexumát, referátumának fő tézise, hogy vissza kell térni a valósághoz, melynek fogalmát nem filozofikus értelemben használta, hanem egy mindennapi (hétköznapi, „közönséges”) értelemben felfogott valóságba megtérésre hívta fel a figyelmet. Mert megítélése szerint minden realitást költészetként is fel lehet fogni, mivel a költészet a szavakba sűrített érzékiség, s ezért lelhető fel a mindennapi élvezetek mélyén is a költészet. A Beszéd a költőkhöz című cikkében tett hitet mindazon elvek mellett, melyek alapvetően meghatározzák a kötet verseinek jellegét is. Több helyen hangsúlyozta az egyszerűségnek a korszak magyar költészetének irányt szabó erényét. Állította: „Csak az igazi pontos kifejezés evokál, és az igazi, pontos evokálás, fölidézés mindig egyszerű.” 55 Ebből következik, hogy a bonyolult gondolatiságú, magasabbnak ítélt költészetnek is ugyanazon törvényszerűségeknek kell megfelelnie, mint a népdalnak. Axiómája: „ami legjobb, az mindig egyszerűbb minden más megoldásnál”. 56 Emellett kiemelte még költői esztétikájának fontos, az egyszerűséghez kapcsolódó alapelemét a közvetlenséget (sőt adott esetben az ún. közönségességet), illetve a természetességet vagy annak látszatát. Az általa emlegetett feszélytelenség együtt létezett a népi gondolattól való megérintettséggel is, melyről a fentebb idézett visszatekintésében is olvashatunk. Ez alapvetően meghatározta a nép- és a népies költészethez való viszonyát, az esztétikai egyszerűségről vallott felfogását.

A Keresztmetszet folyóirat körkérdésére válaszolva az intellektualizmus költészetben való szerepéről megjegyezte, a „költőnek csak »többek között« lehet tulajdonsága az intellektualizmus”, nem válhat kizárólagossá a költészetben, arra figyelmeztet, hogy ne becsüljük túl az értelem értékét: egy vers nem válik alacsonyrendűvé, ha nem jellemzi különösebb intellektualitás. És visszatért korábbi cikkének gondolatához, a később a Naplóban désinvolture szóval jelölt költői gyakorlatra utalva, hogy az úgymond „nehéz” és „nagy” verseknek is el kell érniük a „könnyűnek” ítélt versfajták frissességét, érzékletességét, s e helyen felemlegetette Erdélyi József legjobb dalainak példáját. 57

Már 1935-ben tárgyalt Szabó Lőrinc egy verskötet megjelentetéséről az Athenaeum kiadóval, amint erre az 1935 júliusában Dsida Jenő-féle interjúban elmondottakból is lehet következtetni. (Sajnos a kötettel kapcsolatos szerződés vagy levelezés nem maradt fenn sem az Rt. Országos Levéltárban, illetve a Széchényi Könyvtárban őrzött iratanyagában, sem Szabó Lőrinc hagyatékában.) Az Athenaeum kiadó ebben az időben tovább folytatta kiadói gyakorlatát, az élő magyar irodalom kiadását, elsősorban már ismert, jó nevű írók alkotásait. A két háború közti időszakban az általa önállóan kiadott és terjesztett művek 60–70 %-a szépirodalom volt. Az Athenaeumnak, a kor többi kiadóvállalatával összehasonlítva, fontos és meghatározó szerepe volt a kortárs magyar irodalom kiadásában és ettől elválaszthatatlanul a fejlődésében is. A húszas években a kiadó viszonya a Nyugat íróihoz intenzívebbé vált. A Nyugat könyvkiadó felszámolása után a folyóirat szerzőinek nemcsak kiadója, hanem – a meglehetősen nagy számban átvett könyvanyag révén – műveik terjesztője is lett. Nyugat legnevesebb alkotói találtak otthonra a kiadónál, elsősorban Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes és Babits Mihály, akikkel életműszerződést is kötöttek. És ilyen jellegű szerződés nélkül, de rendszeresen megjelentek Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Révész Béla, Tóth Árpád munkái. Az Athenaeum fennállása óta szerepet vállalt pályakezdő írók elindításában, és elsősorban Szabó Lőrinc apósa, Mikes Lajos szerkesztői működése révén ez a tevékenysége intenzívebbé vált a húszas évek elejétől, kapcsolódva a konszerntárs Az Est-lapok irodalomszervező gyakorlatához. Szabó Lőrinc generációjának legjobbjait indította útnak. Ezek közé tartozott Erdélyi József, Fodor József, Gelléri Andor Endre, Kodolányi János, Pap Károly és Sárközi György. Az a fajta politikamentesség, mely a Nyugat 1919 utáni szerkesztőségi alapelvét jellemezte, kezdetben megfelelt az Athenaeum kiadónak is. Azonban a 30-as évek azon politikai viszonyai, melyek a Magyarország napilap szerepének megváltozását is előidézték, arra késztették a kiadó vezetőit, hogy a népi írókkal közösen egy szociográfiai könyvsorozatot is indítsanak Magyarország felfedezése címen Sárközi György szerkesztésével. 58

Szabó Lőrinc pályája, részben mert Az Est-lapok munkatársa volt, jelentős mértékben kötődött az Athenaeum kiadóhoz. Ő fordította a Mikes Lajos szerkesztette Maupassant-sorozat egyik darabját, Amit a nap s az éj mesél című elbeszéléskötetet. Tóth Árpádnak az általa bevezetett s a hátrahagyott költeményekkel és töredékekkel együtt sajtó alá rendezett Összes versei kötete 1935-ben látott napvilágot első alkalommal, s ezt az összeállítást még négyszer, 1938-ban, 1941-ben, 1943-ban és 1947-ben is megjelentette a kiadó. Ady Endre verseinek két, az Athenaeumnál 1927-ben kiadott gyűjteményes kötetét is ő szerkesztette: az istenes versekét A Sion-hegy alatt, és egy általános válogatást Antológia Ady Endre verseiből címmel. Gyermekversekkel 1932-ben 500 pengős I. díjat is nyert az Athenaeum pályázatán. 59 A kis könyv, a Csinnadratta még ugyanebben az évben kiadásra is került Janovits István rajzaival. 60 Az Athenaeum hozta ki a Különbéke megjelenésének évében az Athéni Timon fordítását, melyet 1935. november 8-án mutattak be a Nemzeti Színházban. Azonban verseinek, fordításainak nagyobb részét nem az Athenaeum gondozta: a Különbéke megjelenése előtti verseskötetei közül csak a Kalibánt adta ki 1923-ban. Ugyanakkor Mikes Lajos közreműködésének eredményeként – egy 1926. december 14-én kelt megállapodás értelmében – átvette bizományi forgalmazásra – részben apósa támogatásával – a magánkiadásban, de Pandora-kiadásjelzéssel megjelentetett A sátán műremekei el nem kelt példányait. 61
 
Nem felel meg a valóságnak az a szakirodalomban előforduló állítás, hogy a Különbéke kötet 1936 könyvnapján jelent meg. 62 Szabó Lőrinc egy 1944-ben adott interjújában némi rezignált önsajnálattal meg is jegyezte: „Talán az első voltam a kortársaim közül, akinek az Összegyűjtött verseit ki akarták adni egy kötetben, s én lettem a legutolsó. Évek teltek, könyvnapok könyvnapok után, és nekem sohasem volt, sohasem lehetett »könyvnapom«. [...] 1943 azután meghozta az én könyvnapomat is, a kötetnek [Összes versei] már a második kiadása van piacon.” 63 1936-os Könyvnapokra (június 2–4.) 15 könyv jött ki magyar szerzőtől, közöttük Illyés Gyula Puszták népe, Fejtő Ferenc Érzelmes utazás, Nyírő József Uz Bence, Tamási Áron Szűzmáriás királyfi című műve, de a Különbéke nincs a kimondott könyvnapi kiadványok között. 64 A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése [MKKE] 1935-ben kiadott szabályzatát a szervezet kiadói szakosztálya 1936-os könyvnapokra készülve módosította. Eszerint minden kiadó csak egy könyvét jelölheti ez alkalomra, s azt, amit a könyvkiadókból és kereskedőkből álló könyvnapi bizottság elfogad. 65 Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. Féja Géza Ady sorskérdéseket tárgyaló publicisztikájából összeállított válogatását, a Jóslások Magyarországról című kötetet hirdette meg könyvnapi kiadványként. A Különbéke valójában már jóval könyvnapi rendezvények előtt kikerült a nyomdából, ahogy erről azok a köszönőlevelek is tanúskodnak, melyeket a költő válaszul kapott azoktól, akiknek megküldte ajándékul a friss példányokat.

Schöpflin Aladár már május 15-én nyugtázta köszönettel a Különbéke tiszteletpéldányát. Megjegyezte: „A verseket, amik benne vannak, majd mind olvastam, s most örülök, hogy újra együtt elolvashatom. Lesz egy szép estém.” 66 Márai Sándor 17-én Az Est szerkesztőségébe küldött pár soros üdvözletet: „Kedves Barátom, – köszönöm a Különbékét; magam is szeretném megkötni. – Sok versről meglepetéssel vettem észre, hogy betéve tudom. Éljen a költő! – Szeretettel – Márai Sándor”. 67 Egy napra rá érkezett Németh Antal levele, 68 majd 19-én Kardos László levelezőlapja. 69

Pintér Jenő meleg hangon mondott köszönetet a küldeményért: „Kedves Barátom! – Egész irodalmunk számára bensőséges öröm, hogy költeményeid kötete megjelent. A méltatást a XX. század magyar irodalmáról szóló kötetben fogom elmondani kimagasló lírai tehetségedről. Itt csak a köszönet szavát hallatom: köszönet a magyar költészet nevében, köszönet a magam nevében megtisztelő baráti figyelmedért. – Budapest, 1936. május 23. – Szívélyesen üdvözöl: Pintér Jenő.” 70 A Pintér Jenő magyar irodalomtörténete XX. századi magyar irodalmat tárgyaló részének már az akadémikus irodalomtörténész halála után egy évvel megjelenő köteteiben Szabó Lőrinc két alkalommal is szerepel. Egyrészt mint költő az Impresszionisták, szimbolisták című fejezetben. Pintér a költő korai, „a versnek keresztelt rímtelen próza” kategóriájába tartozó költeményeinek nem tulajdonított lényegesebb hatást. Szabó Lőrinc költőisége akkor nyilvánult meg számára, amikor az formaművészetét csillogtathatta. Jellemzésében kiemelte a költő pesszimizmusát és szkepticizmusát: „Nem hisz a Gondviselésben, megborzongatja az örök elmúlás tragédiája. Fényt kerget és sötétséget talál, szeretetre vágyik és gyűlölet dühöng körülötte. Ezért jajdulnak föl sorai, ezért robbannak rímei.” Méltatásának utolsó mondataiban a kötetet külön meg nem nevezve a Különbékéről is szólt: „Családi lírája különleges önelemzés és gyermekmegfigyelés. Ezekben az eredeti helyzetképekben, csakúgy, mint a Szabó-líra keleti kapcsolatú töprengéseiben, a kérdések fölvetése és a feleletekből kisugárzó tanulságok az értelemnek és hangulatnak szakadatlan csillámlásaival, a stílusfordulatoknak és verslejtésnek szivárványos változataival fénylenek.” 71 Pintér megemlékezett Szabó Lőrinc műfordító munkásságáról is, kiemelve francia és angol magyarításait. 72 Elismerése hozzájárult ahhoz, hogy a kor irodalmi életének konzervatív hivatalossága előtt is felértékelődött Szabó Lőrinc költészete.

Május 27-i keltezéssel érkezett meg Bajcsy-Zsilinszky Endre levele, melyben megköszönte a „gyönyörű verseskönyvet”, s ígérte, hogy lapjában, a Szabadságban rendes bírálatot fog közöltetni. Megjegyezte Szabó Lőrinc korábbi lapszerkesztési gyakorlatából eredő politikai nézeteltéréseikre utalva: „Hej, ha csak századannyira jó politikus volnál, mint amilyen szép verseket írsz, mindjárt nem volnál olyan nagy németbarát!” 73 Szabó Lőrinc Különbékében közölt A vége című versében megidézte a politikus-publicista alakját. 74 E vershez fűzött kommentárjában meg is jegyezte „igen szerettük egymást, bár elválasztó momentumok is voltak köztünk”. 75

Bajcsy-Zsilinszky levelével egy időben keltek az ifjúkori barát Kardos Pál levelezőlapjának sorai: „Nagyon köszönöm, hogy elküldted a »Különbéké«-t. Bizony az idő, a távolság, meg talán az én levélírói lustaságom úgy elválaszt egymástól, hogy csak szereteted egy-egy ilyen kedves jele érezteti át velem, hogy mi még a régi szeretettel összetartozunk. Jól esett testvéri gondoskodásod rólam, amikor Pesten voltunk is.” 76 Illés Endre a Budapesti Hírlap levélpapírján mondott köszönetet június 14-én felesége nevében is. A verseskönyvről így szólt: „Lőrinc, nagyon szép a könyved, pedig a Te meg világ után nem volt könnyű dolgod. Valami olyan keménység, tisztaság, okosság, tiltakozás és kitartás van benne, amely egészen a tied, – s amit, úgy érzem, maradéktalanul és salaktalanul sikerült itt kiolvasztanod magadból.” 77 Kilátásba helyezte, hogy lapja a Budapesti Hírlap kritikát fog közölni a Különbékéről, s ami egy héttel később valóban megjelent Örley Istvántól.

Illyés egy verssel köszönte meg a Különbéke példányát, mely még a Könyvnap előtt a Pesti Napló 1936. május 21-i számában jelent meg Szabó Lőrincnek szóló ajánlással, Rend a romokban címmel, 1936. május 18-i datálással. Ennek kéziratos fogalmazványa, még cím nélkül megtalálható Szabó Lőrinc hagyatékában. 78 A versben megjelenik az ember és a költő sokat vitatott kettőssége, mely a belső világ teljessége és a töredék egzisztencia külső világa közti ellentmondásra utal. Illyéshez hasonlóan Szántó Rudolf pár nappal korábban megjelenő kritikájában így jellemezte a könyvet: „fájó egész ennek az átkozott időnek csonkaságai között”. 79 A verset nem sokkal később Illyés átírta, s címét pedig az 1937-ben a Nyugat kiadásában megjelenő új kötetének adta, melyben a költemény már Szállás a békének címmel található meg. Sorsát Szabó Lőrinc jóval később egy feleségéhez írott 1955. augusztus 6-i levelében így kommentálta: „Illyés verseit itt olvasva rátaláltam egy régi költeményére, mely a Pesti Naplóban jelent meg más címmel és nekem dedikálva, a Különbéke megjelenése után rögtön. A verset később egy ködös-politikus utolsó strófával s tán egyébbel is elszemélytelenítette, most az ő első Válogatott kötetében (Nyugat, 1940) olvasható, a 325. oldalon, ottani címe: Szállás a békének.” 80 A költeményt, mely az Összegyűjtött versei között már ajánlás nélkül jelent meg, 81 Illyés jelentős mértékben átdolgozta, de valójában, csak az utolsó versszak változott gondolatilag is. A korábbi változatban elsősorban a költőtársról szól, a későbbiben pedig önmagáról, aki az individuális költői világ teljességével szemben inkább egy cselekvőbb írói-emberi magatartást képvisel egy általánosabb értelemben vett béke érdekében.


A Különbéke megjelenését egyértelműen pozitívnak mondható kritikai visszhang követte.

„Szabó Lőrinc költői fejlődése tulajdonképpen a ballasztok rendszeres és könyörtelen ledobása” – állapította meg Bálint György. Hangsúlyozta a kifejezés tisztulását és egyszerűsödését, a versek már-már dalszerűségét. A kötet verseit Arany kései lírájával állította párhuzamba puritán jellegük okán. Megítélése szerint az élet és halál alaptörvényeit, az anyag harcait, a világ értelmét kutatja a költő, de ez a kutatás már „nem lázongóan fájdalmas”, mint régebbi korszakaiban. A gyermekeiről írt versek kapcsán megint Aranyt idézte, de itt a különbözőséget is megjelölte: a költő „nem tanítja a gyermeket – ő tanul tőle”. A Szabó Lőrinc Válogatott versei utolsó részében közölt Különbéke-versekkel kapcsolatban Bálint György még felemlegette a társadalom felé nyitás szükségességét, e helyen azonban ezt már nem hozta szóba. (Ebben feltehetően Szabó Lőrincnek az Új Szellemi Fronthoz kapcsolódó közéleti tevékenységének negatív megítélése is szerepet játszhatott.) A kötet „több és végzetesebb, mint versek sorozata: Mű” – állapította meg ismertetése végén. 82

Juhász Gézát a kötet „beszédhang”-ja ragadta meg, melyből hiányzik a századelő prófétai pátosza, s az élőbeszéd lazasága éppen hogy a versek lélektani hitelességét adja. A versekben felvonuló új és epikusan mintázott alakok már egy műfajcserére utalnak, melynek kiváltó oka egy világosan érzékelhető „életérzés-változás”. Juhász vitatta Bálint György „puritán” jelzőjét, mert az valami „ridegen tökéletest, mereven elszántat” jelölhetne, azonban a kötet versei számára éppen hogy nem tömörek, bőbeszédűek, „szinte-túltermészetesek”. 83

Az epikus jelleg kapcsán Nagy András a nyersebb hétköznapiságot emelte ki. „Költői riportnak” nevezve egy új műfaj jelentkezését vélte felfedezni a kötetben. 84 Szántó Rudolf monumentális leegyszerűsödését konstatálta Szabó Lőrinc lírájának. A szövegeket átható vallomásosság miatt hasonlóan Bálint Györgyhöz, egységes könyvnek ítélte a Különbékét, nem csupán versek foglalatának. 85] Örley István a kötet anyagát meghatározó egyszerűség mibenlétét vizsgálta, mely számára azért volt megrendítő, mivel „gyökerei a legösszetettebb élet televényéből szívják nedveiket”. Meglátása, hogy hitelességét részben a hétköznapi hang, a dísztelenség, az egyhangúság szolgálja, másrészt az, hogy „mindig az »ősi ügyekről« számol be és mindig az utolsó pillanat hangján”. 86 A Gondolat szemleírója, Kelemen János szerint a kijózanodáshoz vezető költői út újabb pillanata, vagyis egy egyszerűsödési folyamat újabb eredménye a kötet. Erdélyi József hatását kétségtelennek vélte: Szabó Lőrinc Erdélyi példájára szabadította fel a szavakat megmerevedett jelentéstartalmuk alól, s a pályatárs példájának köszönheti „a sorok könnyed tipegését, a képek játékos mozgékonyságát”. 87

Radnóti Miklós kritikai tanulmánya első felében Szabó Lőrinc addigi pályájára tekintett vissza, hangot adva e kötészethez való viszonya szubjektív momentumainak is. Míg a Te meg a világot a bonyolult lélek kívánkozásaként fogta fel az egyszerűség iránt, úgy a Különbékét az egyszerűséghez történő megérkezésként értékelte. A kötetig megtett költői utat szervesnek látta, mert minden egyes új szakasza tartalmaz valamit a korábbiból, és – meglátása szerint – az elsőt követő mindegyik kötetben van olyan elem, ami visszautal a legelsőre, a Föld, erdő, istenre. Juhász Gézához hasonlóan ő is nagy jelentőséget tulajdonított a kötetet meghatározó élőbeszéd-jellegnek: a verset „a Különbékében újra átlengi valami melegség, a tiszta formát a közlés új öröme ragyogja be, melyben több van a beszélgetés és a mesemondás egyszerű, mint a versalkotás komplex öröméből”. A kötet felépítésének pontosságát is a kitűnő elbeszélő művészi gazdaságosságából eredezteti. Szántó Rudolf a kötet vallomásosságát érzékelte, Radnóti meg naplónak látta a Különbékét, melyben beszámol a költő életéről, olykor a „közlés nyers örömével, részletesen”. Juhász Géza azért utasította el Szabó Lőrinc verseivel kapcsolatban a „puritán” jelzőt, mert azok nem ridegen elszántak, tökéletesek. Ezzel szemben Radnóti – aki „puritánná edzett művészet”-et említ Különbékével kapcsolatban – a költői hangot végig keménynek és tárgyilagosnak érezte, bár „ugyanakkor könnyű lett, ritkább, levegősebb”. Bálint Györgyhöz, Szántó Rudolfhoz hasonlóan ő is egységes könyvnek látta a Különbékét: „Az egyes darabok a világ fölötti lírai győzelem egyszerű és dísztelen remekei, a kötet pedig ennek a győzelemnek epikus fölmutatása, maga is szigorúan egy mű.” Az epikai hitelességet a lelki kifejezés és a testi ábrázolás plaszticitása, pontossága révén vélte felfedezni. 88

A Különbéke és az Athéni Timon megjelenésével Szabó Lőrincnek az Athenaeummal való együttműködése véget ért. Egy 1940. január 9-én kiadott igazolásból megtudható, hogy az Rt. e két könyv kiadói jogáról is lemondott a Szabó Lőrinc életművére szerződést kötő Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. javára. Ezzel egyidejűleg átadták e kötetek még raktáron lévő készletét (a Különbéke 222 példányát 1,29 pengő egységáron, az Athéni Timon 822 példányát 82 fillér egységáron). 89

Szabó Lőrinc Összes versei 1943-as megjelenésének alkalmával külön nem tárgyalták a Különbéke kötet verseit, hanem elsősorban az itt jelentkező keleti tematika jelentőségét járták körül. Féja Géza szerint az Ady utáni nemzedék legtisztább protestáns egyénisége Szabó Lőrinc, s ez a protestáns jelleg „keleti” verseiben nyilatkozik meg a legtisztábban, mivel magyar protestantizmusban még él ma is a „keleti visszaütés”. 90 Ezt a minősítést gondolta tovább Juhász Géza, aki szerint a versekben felidézett Kelet egy máig érvényes magatartás: „könyörtelen tudomásulvétele az élet mulandóságának, évezredek távlata, roppant terek viszonylagos semmisége”. 91 „Az ős titkok érthetetlenségével való béke megteremtésének gyönyörű kísérlete”-ként értékeli a kötetet Szegi Pál éppen a keleti versek miatt. De ez a kísérlet szükségszerűen kudarcra van ítélve: „A klasszikus szándékú és intellektuális alkatú Szabó Lőrincnek a keleti mítoszok bölcsessége is csak a szépség vigasztalását hozza és nem a lélek békéjét. Nem oldódik fel ezekben a mítoszokban, csak megfürdeti bennük európai és modern gondoktól verejtékes lelkét.” 92 Szegi a kötetet meg nem nevezve, a Különbéke verseinek másik tematikai újszerűséget hozó részéről, a gyermekversekről is szót ejtett: „A gyerek primitív és ősi okosságában, szókimondó bátorságában az eszmélkedés nagy drámáját éli át.” 93 A „Lóci-versek”-ben a természetesen dísztelen, mindennapi beszélgetések révén riportszerű meglepetést okozva „emelkedik a költő a verset point-szerűen koronázó gondolat magasságáig”. E darabokat kapcsolatba hozta ihletettségük okán a keleti-versekkel, melyeknek gyermekszerűsége és metaforáik reális közvetlensége megragadta a költő képzeletét.

Hasonlóképpen Illyés sem tárgyalta önmagában a kötet anyagát Szabó Lőrinc Válogatott verseit bevezető, Szabó Lőrinc: Vagy boncoljuk-e magunkat elevenen? című tanulmányában. A Te meg a világot követő, 1944-ig tartó korszakot tekintve – melyet leginkább a „széles népszerűség”, a „már-már novellaköltemények” és az „aránylagos nyugalmi idő” kitételekkel jellemzett – az egyes kötetcímek csak az idő múlását jelölik, s nem egy-egy újabb alkotói szakasz állomásait. E helyen említést tett a „nagy versek” árnyékában élő „közepes”-ekről, melyek természetesen csak a többiekhez képest azok. Komlós Aladár – aki több helyen is vitatta Illyés Szabó Lőrinc-értékelésének szempontjait – az ötvenes évek korábbi irodalompolitikai gyakorlatához képest egy engedékenyebb, befogadóbb álláspontot képviselt a Válogatott verseiről írott recenziójában. Azonban a költő második világháború idején tanúsított magatartásáról megjegyezte: „S megrendít, hogy az annyiszor megrendülő Szabó Lőrinc épp a második világháborúban nem rendült meg, hogy rangos költőink közül ő az egyetlen, aki lelki békében élte át a világháborút, aki épp ekkor, egész életében csak ekkor élt harmóniában az eseményekkel és azzal, ami akkor magyar társadalomnak számított.” 94 Somlyó György – aki szintén Illyés bevezető tanulmányára reagálva, hiányolta a Szabó Lőrinc-i költészet problematikus részeinek a feltárását – úgy érezte, az ember végtelen pesszimista megítélése a fő energiaforrása e költészetnek, „akkor is, amikor enyhültebb feszültségben fel-felvillanó különbékét köt a mocsok élettel, egy-egy megszerezhető apró öröm, állati boldogság pillanatára (Különbéke - Harc az ünnepért)”. 95

Sőtér István Szabó Lőrinc Összegyűjtött versei 1960-os kiadásának utószavát írva Illyéshez hasonlóan úgy látta, a XIX. század második és a XX. század első felének költői életművei sok esetben a polgárságot, a kor középosztályát bemutatandó, de meg nem született társadalmi regény hiányára utalnak. A költő útját a két világháború közti értelmiség helyzetével együtt érthetjük meg, 96 ugyanakkor Szabó Lőrinc „életregénye”, költészete a magyar értelmiség jelentős részének válságait, drámáit úgy mutatja be, ahogyan a kor magyar regénye nem. A szocializmusban a rendszer általi kritikák fő célpontja a polgári világ volt. A költő társadalmi valóságot illető pesszimizmusa pedig valamennyire a realista ábrázolás és kritika igényét is kielégítette. Sőtér óvatosan és kimondatlanul a kritikai realizmushoz közelítette az életművet, s ezáltal megteremtette annak a lehetőségét, hogy az elhelyezhető legyen a marxista realizmuselmélet rendszerében is. Ugyanakkor elutasította azokat a véleményeket, melyek a népi írók közé sorolják Szabó Lőrincet, mert véleménye szerint éppen a Te meg a világot követő időszakban fordul el a költészete a szociális tematikától. Míg korábban a költő megszólaltatója volt a kor ellentmondásainak, úgy később azok hordozójává vált. „Ez a költészet mindinkább az eltűrés, az elfogadás, a sztoikus kárpótláskeresés költészete lesz” – tette hozzá. 97 Sőtér nem fogadta el azokat az értelmezéseket sem, mely a Különbéke fogalmának a hatalommal vagy az elnyomókkal kötött valamiféle kiegyezést tulajdonít. Úgy ítélte meg, hogy a költő egy sajátos filozófiát alakított ki: „Az individualizmus ösvényén haladva tovább, mindinkább elfordul a lázadás korábbi, aktív formáitól, és inkább valamely passzív lázadás lehetőségét választja, mely kontemplációhoz, sajátos misztikumhoz, s a buddhizmus valaminő formájához vezet.” 98 Szabó Lőrinc „misztikus korszaka” kezdődött el a Különbékével, melyben a lázadásnak egy passzívabb formája a sztoikus, misztikus és kontemplatív filozófiával ölelkezik. Emellett ugyanakkor nem változik társadalomkritikájának mélységes pesszimizmusa, melyet a csaknem ironikus idillt felmutató gyermekversekkel ellenpontozza a költő. Sőtér említést tett azokról a műfaji változásokról is, melyek a költői világkép hívebb kifejezését, egy modern életkép egy sajátos változatának a kialakulását szolgálják.

Négy nagyobb tanulmány szól Szabó Lőrinc keleti ihletésű verseiről. Az első az 1964-ban megjelenő Simon Zoltáné, aki három forrásukat tárta fel; ezek a Buddha és az őt megelőző ind filozófiai gondolkodás, a hindu eposzok mesevilága és az ókori kínai filozófia. Kimutatta, hogy a tizenhét vers közül hétben – elsősorban a buddhista és az ind tematikájúakban – mondhatni híven követte az eredeti szövegeket, és a további három gondolatmenete hitelesen rokon az ókori művekkel. Simon azonban hangsúlyozta, hogy ezek hősei és szimbólumai elsősorban kifejezési módok és keretek, vagyis közvetlen hatásról annak ellenére sem beszélhetünk, hogy a versek túlnyomó többségénél kimutatható a minta. 99

A hindu elemek meglétét és jelentőségét vizsgálta Szabó Lőrinc és Weöres Sándor költészetében Danka Krisztina, így csak e témájú verseket tárgyalta, ezekből is a Különbéke megjelenése után két évvel keletkezett Ardsuna és Siva című költeményt elemezte részletesen. A két életműnek a keleti kultúrákhoz való viszonyát alapvetően különbözőnek látta: míg Weöres sok tekintetben azonosult az ősi tanításokkal, és révükön a modernitás-kritikájának is hangot adott, addig Szabó Lőrinc szkepticizmusából ki nem lépve, párbeszédet folytatott a keleti hagyomány műveivel. 10

Csibra Zsuzsanna először Szabó Lőrinc kínai műfordításait tanulmányozta, ugyanakkor a műfordítási gyakorlatból kiindulva arra a kérdésre kereste a választ, hogy miképpen vált a költő életének és költészetének nyugvópontjává a keleti kulturális örökség értelmezése. A kínai tárgyú verseket Csibra Zsuzsanna nem átköltéseknek, hanem a kínai filozófiai tanítások lírai szabadtolmácsolásának nevezte. 101 A Te meg a világban korábban megjelenő Tao te Kingnek központi jelentőséget tulajdonított, mivel fényében a kötet más darabjai is új megvilágításba kerülnek. A Te meg a világ szervező eleme az ellentétekben való gondolkodás, mely a kínai hagyományos világmodell alappillére, s kiegyenlítődése abban a tanulságban érhető el, hogy „igaz egész csak ellentéteiddel / együtt lehetsz”. Csibra Zsuzsanna a Te meg a világ és a Különbéke közötti különbségeket a Szabó Lőrinc által alaposan tanulmányozott a Lao-ce és Csuang-ce (Dsuang Dszi) nevével jelölt két taoista munka közti eltéréssel állította párhuzamba: „Az elmélkedés elégtelenségének felismerését az abszolút nyugalom elérésének vágya követi, amely a világgal szemben kirajzolódó személyiség határainak feloldására irányul.” 102

Időben a negyedik, Szabó Lőrinc költészetének keleti vonatkozásait feltáró munka Markó Istváné, aki az egész Szabó Lőrinc-i életművet meghatározó duális ellentéteket felsorakoztató tematikát felelteti meg a keleti hagyomány vallási és filozófiai gondolkodásával. 103 Idézte a költő Jang Dsu üzenete kapcsán tett megjegyzését, miszerint „ezek a versek részben álarcok voltak rajtam”. Elemzéseivel arra mutatott rá, hogy ez a személyes megállapítás nem csak a kínai motívumokból építkező költeményekre, hanem a többi keleti témájú versére is igaz. Fontos tanulsága, hogy a költő esetében: „megfigyelhető egyfajta identitáskereső, pontosabban identitáselhagyó poétikai gyakorlat. Hiszen míg Szabó Lőrinc mások szájába adja saját gondolatatait, ugyanakkor a keleti bölcsek tanításait örökíti meg saját tollával. Látható tehát, hogy az ellentétek nem pusztán a verseken belül ütköznek ki, de a megírás gyakorlata sem mentes a szétválaszthatatlan, egymásnak feszülő, mégis egymást kiegészítő oppozíciók megjelenésétől.” 104

Az 1966-ban megjelenő A magyar irodalom története Szabó Lőrincről szóló fejezetének Sztoicizmusa című részében Rába György Sőtér István értékelésére utalt vissza, aki a sztoikus jelleget vélte felfedezni korábban a Különbéke verseiben. 105 A kötet jelentőségének első alaposabb feldolgozását monográfiájának A lét faggatása című fejezetében végezte el Rába. Megállapította, hogy a „társadalmi gyökerű reménytelenség indulatai” továbbra is betöltik Szabó Lőrinc költészetét, azonban ezekben már nem érvényesülnek a korábbi módon sem a költő korábbi „megfigyelő-érzékeltető”, sem „elemző-intellektuális” képességei. A viszonylatok költészete – Rába szerint – sajátos színnel gazdagodott azáltal, ahogyan megragadta a fiziológiai lét vonatkozásait, akár törzsfejlődés során kifinomult agynak mint a személyiség központjának munkáját, (Ősapám), akár az egyetemessé emelt biológiai létezést, vagy a fizikai érzékelés hiteleségét (A tapintáshoz) tekintve. Külön foglalkozott a Különbékében először megjelenő, majd a Harc az ünnepértben még továbbélő két új témakörhöz kapcsolódó versekkel, a gyermekeiről szólókkal és a keleti tárgyúakkal. A gyermekekhez fordulásban a költőnek a törvényen kívüli pusztító boldogság, felelőtlenség iránti vonzalmát emelte ki. Visszautalt Schopenhauerra, aki szerint a lángelme természetes életkora az élet első évei. A keleti versek központi motívumát a léten és az istenen túli béke iránti vágyban vélte felfedezni Rába. A kötet egyik fontos világnézeti elemének tartotta a szkepszist, melynek zsákutcájából éppen Schopenhauer mutatta meg a keleti bölcsesség általi kivezető utat. És itt érintkezik a két tematika egymással: gyermeki zavartalan ismerettel való lét a szabadság birodalmában megidézi a mindenséggel azonosuló embert (ennek ind eredetű formulája „Ez vagy Te”) és személytelenségbe beolvadás megváltó buddhista eszméjét. A kötetben a keleti bölcsesség, így a Nirvána tan kifejtése is együtt élt szkepticizmussal, ezért nem helytálló az a vélemény, mely szerint – az utóbbi kizárólagossá válva – a Különbéke a költő világnézeti megalkuvásaként értékelődik. 106

Rába a kötet formavilágát az ellentétek drámaiságára épülő versszerkesztéssel összehangzónak érzékelte: a monológot anekdota és színszerű párbeszéd váltja fel, számos vers modern balladaként hat, gyakori a csattanó, mint a kompozíció végkifejlete, és a drámaiság, a természetesség kölcsönhatását elősegítő eszköz az argó is megjelenik. Befejezésül érintette Szabó Lőrinc ekkori versépítkezésének konzervatív jellegét, mely a költőt a Nyugat első nemzedékéhez kapcsolja azáltal, hogy előadja, kifejti, amit személyisége tapasztalatként átél. Hiányzik belőle a modern líra közvetlensége, megszakítottsága, a XX. századi életérzés és gondolkodás természetes állapota. Ugyanez a hiányérzet motiválta később Tandori Dezső kritikus tanulmányát a Különbékéről 1980-ban.

Lászlóffy Aladár úgy érezte, a kötet verseit „egyazon ritmus ringatja, akár egyetlen vers is összeállna belőlük.” 107 Mondandója igazolásául Szabó Lőrinc-könyvében kötet több versének részletét fűzte sorba. Szerinte a különbéke lehetősége, a harc és a harc feladásának a magyarázata egy új szempont az irónia révén válik reálissá.

Egyetlen alkotói periódus szülöttének tartotta Kabdebó Lóránt nagymonográfiájában a Különbéke és a Harc az ünnepért kötetet. A Te meg a világ utáni új időszak embere folytatja a korábbi helykeresését mind szellemi, mind társadalmi értelemben, ugyanakkor aktív irodalompolitikai, politikai tevékenységbe kezd, mely korábban nem volt jellemző rá. Ennek hatása még nem annyira a Különbéke versein, hanem majd a Harc az ünnepért költői termésében figyelhető meg. Kabdebó Lóránt érzékeltetette a költészet és a társadalmi működés gyakorlatának kettősségét: a személyiség függetlensége még mindig kiindulási pont a Különbéke költészetében, ugyanakkor publicisztikáját és közéleti-szerkesztői tevékenységét társadalmi reformok iránti várakozás, sőt világmegváltó igények hatják át, melynek következtében egy „a világ valódi, reális érdekeit figyelmen kívül hagyó rendszert fogad el”. 108

A Te meg a világ szintézisétől Különbéke ismeretelméleti módszeréig vezető utat Bertrand Russell The problems of philosophy című munkájának hatásával magyarázta Kabdebó Lóránt. E művében a filozófus az egyik legnehezebb kérdésnek azt tartotta, hogy miképpen lehetséges a valamiben való hit téves voltára történő ráébredés. Az igazságok ismeretét illetően dualizmus áll fenn: abban, ami hamis, ugyanúgy hihetünk, mint az igazságban, s ezáltal lehetséges, hogy különböző emberek egy adott dologról összeegyeztethetetlen nézeteket vallanak. Ehhez a problémához kapcsolta Kabdebó Lóránt a költőre jellemző új kifejezési mód, az epikus vers jelentkezését. Mivel a Te meg a világban a költő átélte az egymásnak feszülő igazságokat rendező erő keresésének a kudarcát, ezért megteremti a dolgok költészetének, az empirikus-induktív ismeretszerzésnek a költői megfelelőjét. Csak az érzéki adatokkal leírható külső világ, illetve az önmegfigyeléssel tetten érhető belső világ lesz elsősorban a Különbéke verseinek a tárgya. A Szabó Lőrinc-i epikus költemény csattanójának jelentőségét így határozta meg: „Ez az ismeretszerzési módszer tehát az érzéki adatokkal való leíráson túl csak az érzéki adatok felfogásának, regisztrálásának, és a felvevőben kiváltott hatásának elemzésére, azaz a külvilágot tudomásul vevő belső aktus önmegfigyelés útján való nyomon kísérésére alkalmas. A Szabó Lőrinc-i epikus vers poénja így mindig e belső eredményt rögzíti: az adatok síkjának összevetése végül az Én jelen állapotának, a versírás fiktív pillanatának rögzítése.” 109 Az észrevételek, az érzéki adatok magát az észrevevőt határozzák meg, „önmaga mindenkori időpillanatonként változó állapotait a létezők világában elfoglalt helyével határozhatja meg” 110 Csak az Én elemezhető és a külvilágból az, ami megtapasztalható. Nem ismerhető meg az ember, csak az Énre gyakorolt hatása, ezért a tárgyias elbeszélés behatároltsága. Az új tematikát képviselő Lóci- és Kisklára-versek is abban térnek el a gyermekversek konvencióitól, hogy általuk a költő nem a gyermeki lét ábrázolására törekszik, hanem az ahhoz kapcsolódó megfigyeléseit önmagára vonatkoztatja, így azok az önvizsgálat lehetőségeivé válnak. Az epikus vers Szabó Lőrinc-i mibenlétét későbbi, A kései Nyugat-líra összegződése Szabó Lőrinc költészetében alcímet viselő monográfiájának Szabó Lőrinc epikus verse fejezetében ábrázolta az egész Különbéke kötetre érvényes tanulságokkal. 111 Felhívta a figyelmet arra, hogy ez a leíró-elbeszélői hangnem általánossá vált Szabó Lőrinc nemzedéktársainál is, legfőképpen Erdélyi József hatására megtalálható József Attilánál vagy Illyésnél, de az epikus vers egy típusa Babits Jónás könyve is. 112

Részben a fentebb idézett ismeretelméleti kétség vezette a keleti kultúrákhoz is a költőt. Ahogyan Kabdebó Lóránt megfogalmazta: „keleti történetei épp a megismerés illuzórikus voltát, körülhatároltságát bizonyítják”. 113 Ugyanakkor az igazság, az igazságok rendszerében való kétség egyben magatartásbeli kétséggé válik azáltal, hogy az ember körültekintve a világon az elérhetetlenséggel találkozik. Erre az elérhetetlenségre az egyén reagálhat a töredékké válás fájdalmával vagy pedig egy olyan magatartással, ami megbontja a világ rendjét.

Kabdebó Lóránt a Te meg a világ és a Különbéke versalkotási folyamatának különbségét a következőképpen látta: „A Te meg a világ korszak versei esetében a logikai és pszichológiai szervező erő alakította a verset, amely két réteg feleselése során drámai formában fejlődött egy elérendő eredmény felé.” 114 Ezt későbbi monográfiájában dialogikus költői paradigmaként határozta meg. 115 A versnek lineárisan követhető fejlődésmenete van. A megformált gondolatmenet során a kimondott szó többjelentésűvé vált, a folytatásban újabb és újabb értelmezési variációkra, visszautaló lehetőségekre talált a költő. Ennek megfelelően alakult egyedi változatokban a sor és rímképlet, elősegítve az újabb és újabb jelentéstani és ezt szolgáló poétikai ötletlehetőségek kibontását. A Különbéke versalkotása éppen ellenkező jellegű folyamat. Itt a vers nem egy vágyott cél felé halad, hanem egy elmúlt-lezárt időpillanat történését írja le, beszéli el és elemzi. […] A korábbi logikai és pszichológiai vers szervező erőt így itt a dekorativitás elve váltja fel. Nem a kimondott szó jelentéstani gazdagságát használja fel a vers továbbfejlesztéséhez, hanem a több jelentéshez keresi meg az adott vershelyen egyedül lehetséges jelölést: olyan jeleket választ a vers alkotóelemeiként, amelyek az adott poétikai helyzetben minél többfajta szerkezeti-szemléleti jelentésigény kielégítésére alkalmasak. Ha a dekorativitás-elvet mint meghatározó versszervező erőt fogjuk fel, megvilágosodik előttünk a Különbéke vers sajátos jelrendszerszerkezete, amely nem a még nem levő felé halad, hanem a már megvoltat mutatja fel számunkra.” 116

Később Szabó Lőrinc ismeretelméleti fordulatát összevetette Husserlnek a transzcendens fenomenológiájában bekövetkezett önkorrekciójával. Majd sorra vette a költő által megfigyelt mindazon tendenciákat, melyek nem sokkal később történelmi realitásokká váltak. Meghatározta a Szabó Lőrinc-i magatartást alakító, a töredékké vált, magányos ember szemléletének kettősségét: „Csalódás a külső világban, és a belső világ végessége.” 117 És feltárta ennek a Különbéke idején jelentkező alkotástörténeti és -lélektani összefüggéseit, illetve következményeit, megfeleltetve azokat a kortárs tendenciákkal.

Tandori Dezső Különbékéről szóló tanulmányával egy korszakváltást előlegezett meg a Szabó Lőrinc-recepcióban. Szakított a korábbi általánosnak mondható konzervatív szempontrendszert tükröző értékelésekkel, azzal, hogy a klasszikussá váló költői életmű integráns részének tartott kötetet fárasztó mintázatú, konyhakész kifejezéstárral élő, elmaradott lírának tartotta, mely egyáltalán nem tanúsít differenciáltabb gondolkodást. A versek hitelességét vonta kétségbe, s nem vitatható felfogásuk miatt, mivel „minden felfogás vitatható a költészetben, a kifejezés nem lehet az. S nála a kifejezés módja avult el. És ahogy e burkok lehámlanak, alapjában érdektelen szemlélet bukkan elő.” 118 Állításait bő példatárral illusztrálta. Összevetette a Különbéke-korszak verseit a József Attila, Babits, Kosztolányi és Jékely kortárs példáival, és egy szembeállítás erejéig Rilkét is megemlítette.

Kulcsár-Szabó Zoltán, ha nem is azonosult Tandori értékelésével, e kötet anyagában vélte felfedezni eredetét annak az ellentmondásnak, „hogy a költő pályájának sikerekben és elismerésekben leggazdagabb, a harmincas évek második felétől 1945-ig tartó szakasza egyben az életmű talán legkevésbé produktívjának is nevezhető egyben.” 119 Később a költő világának bizonyos fokú beszűköléséről tanúskodnak a kispolgári mindennapok életképei vagy anekdotikus költeményeinek sokasága.

Az 1936-os kötet sajátosságát elődjéhez képest abban látta Kulcsár-Szabó, hogy „hogy míg abban rendkívül gyakori a dialogikus (kérdő vagy válaszoló), gyakran erőteljes illokúciós értékkel rendelkező (támadó, vádló, győzködő, védekező stb.) beszédhelyzet, addig a Különbéke hosszas párbeszédverseiben a kérdéseket és válaszokat szinte mindenütt narratív közbeékelések, egy kívül- vagy felülálló pozíció közvetíti és idézi, vagyis – végső soron – reprezentálja.” 120 A Különbéke „felfüggesztett háborúi” a kivonulás, az én és a külvilág vagy az én és a másik szeparációjának, sok esetben pedig az énből, az öntudatból való kimenekülésnek lehetőségét ígérik, indokolttá téve a keleti tematikájú versek gondolatiságát. Kulcsár-Szabó felhívta a figyelmet arra, hogy a Különbéke egyik leggyakoribb fogalmi metaforája az öntudatlanság és a túlvilág azonosítása.

A kötetet elsőként jellemző, tematikai újdonságot jelentő darabjait – mint a keleti versek, a gyerekversek vagy az utazás élményét megörökítő költemények – az idegenség problematikája köti össze – Kulcsár-Szabó szerint. Azért jut itt ez fontosabb szerephez, mert voltaképpen a külvilágtól vagy a másiktól való elkülönülés lehetősége, vagyis önazonossága az, „ami a másikat vagy a másságágot idegenként engedi körül- vagy elhatárolni”. 122

Kabdebó Lóránt nagymonográfiájában a címadó költeményről szólva utalt a kötet több darabjára is: „Így azután ez a világ a háború képét mutatja, a vágyak és cselekvések ütközését.” 122 A Különbéke című versben Szabó Lőrinc Hérakleitoszt idézte, aki szerint „…tudni kell, hogy a háború közös, és Diké, Eris és minden viszályban és ínségben keletkezik. A háború mindenek atyja és mindenek királya. És egyeseket istenekké tett meg, másokat emberekké, egyeseket rabszolgákká tett másokat szabadokká. Dikének nevét sem tudnák, ha mindez nem volna. Az istennek szép minden és jó és jogos, emberek gondolják ezt jogtalannak, amazt meg jogosnak.” 123 Diké a görög mitológiában az igazságosság istennője, Erisz pedig a viszály megszemélyesítője, aki a küzdést, a versengést, az éhséget és a fájdalmat szülte. Az egyetemes létben minden harc, és az isten rendjén valónak talál mindent, a rosszat is. Diké és Eris összetartoznak, mivel minden csak ellentétében mutatja meg önmagát, az igazságosság is a viszályban jelenik meg törvényszerűen. „...úgy nézem, elszánt nyugalommal / az életet” – írta Szabó Lőrinc. Radnóti Miklós pedig így zárta a kötetről írott kritikáját: „Az elszánt nyugalomból születik meg a különbéke. S ha a szándék más lesz, újra fellobog a harc és a Különbéke fegyverszünetet jelent majd Szabó Lőrinc oeuvrejében.” 124

Tanulmányok a kötetről:

Rába György: A lét faggatása = uő.: Szabó Lőrinc, Akadémiai, Bp. 1972, 92–102. p. Interneten
Kálmán Mária: Különbéke a semmivel: Szabó Lőrinc világnézeti válságáról = Világosság, 1973. 2. sz. 90–94. p.
Kabdebó Lóránt: Útkeresés az elfogadott világban, Berendezkedés a korlátozott életben: Különbéke (1933–36) = uö.: Útkeresés és különbéke: Szabó Lőrinc 1929–1944, Szépirodalmi, Bp., 1974, 107–216. p.
Interneten
Tandori Dezső: Szabó Lőrinc: Különbéke = Irodalomtörténet, 1980. 4. sz. 949–958. p.
Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc epikus verse = uö.: „A magyar költészet az én nyelvemen beszél”: A kései Nyugat-líra összegződése Szabó Lőrinc költészetében, Argumentum, Bp. 1996 (Irodalomtörténeti füzetek 128.) 57–91. p. Interneten
Juhász Orsolya: Különbéke a gyermekszobában. Szabó Lőrinc gyermekverseinek világa = Perspective, 1999. 59–64. p.
Kabdebó Lóránt: Lázadástól a különbékéig = uő.: Szabó Lőrinc „pere”, Argumentum, 2006, 37–68. p.
Kulcsár-Szabó Zoltán: Utazás, gyerekek, Kelet: Kulturális idegenség Szabó Lőrincnél = uő.: Tükörszínjátéka agyadnak: Poétikai problémák Szabó Lőrinc költészetében, Ráció, Bp., 2010 (Ráció–Tudomány 14.), 105–153. p.

A versek megjelenései periodikákban:

Nincs idő – Pesti Napló, 1933. júl. 30. (171. sz.) 9. p.
Ősapám – Pesti Napló, 1933. márc. 25. (69. sz.) 4. p.
A föld álma – Pesti Napló, 1934. jan. 6. (4. sz.) 35. p.
Fölkelni – Pesti Napló, 1934. jan. 28. (22. sz.) 40 p.
Reggeli ének – Pesti Napló, 1934. márc. 4. (51. sz.) 35. p.
Gyomrok – Állatok címmel: Pesti Napló, 1933. márc. 19. (64. sz.) 33. p.
Nagyanyám – Álláspont, 1933. 8–9. sz. (aug.-szept.) 283. p.
Nagyságos úr – Pesti Napló, 1933. júl. 16. (159. sz.) 37. p.
Tragédia – Tékozló fiú címmel: Pesti Napló, 1934. szept. 8. (203. sz.) 13. p.
Találkozás (Jó így, csavarogni, néha…) – Nyugat, 1932. 20. sz. (okt. 16.) 396. p.
Kutyák – Pesti Napló, 1933. jan. 29. (24. sz.) 11. p.
Komédia – Pesti Napló, 1933. jún. 11. (131. sz.) 35. p.
Itt vagy itthon! – Nyugat, 1932. 20. sz. (okt. 16.) 397. p.
Öreg barátaimhoz – Magyarország, 1932. dec. 25. (290. sz.) 9. p.
Mindennap valaki – Pesti Napló, 1933. ápr. 30. (97. sz.) 18. p.
Monológ a sötétben – Miklós Andor emlékének ajánlással: Pesti Napló, 1933. dec. 31. (296. sz.) 34. p.
A rabszolga – Pesti Napló, 1935. febr. 10. (34. sz.) 17. p.
Szégyen (Épp akkor léptem ki a kádból…) – Pesti Napló, 1933. jún. 4. (126. sz.) 34. p.
Megoldás – Pesti Napló, 1933. szept. 5. (201. sz.) 13. p.; Szabadság (Cleveland), 1933. okt. 5.
Piszkosságok – Pesti Napló, 1933. szept. 10. (205. sz.) 15. p.
Igazság? – Pletyka címmel: Pesti Napló, 1936. jan. 12. (9. sz.) 17. p.
A végső harc – Pesti Napló, 1933. okt. 29. (247. sz.) 38. p.
Ami menthető – Pesti Napló, 1933. okt. 1. (223. sz.) 10. p.
A tapintáshoz – Tapintás címmel: Színházi Élet, 1934. 53. (dec. 23.) 37. p.
Esteledik – Nyugat, 1932. 20. sz. (okt. 16.) 397. p.
Nyitott szemmel – Pesti Napló, 1933. júl. 9. (153. sz.) 34. p.; Szabadság (Cleveland), 1933. (221. sz.) szept. 21.
Polyhymniához – Polyhymnia címmel: Színházi Élet, 1935. 43. (okt. 20., jubileumi sz.) 131. p.
A vége – Pesti Napló, 1934. aug. 26. (192. sz.) 17. p.
A szomorú tavaszhoz – Pesti Napló, 1934. ápr. 8. (78. sz.) 34. p.
Kis Klára csodálkozik – Pesti Napló, 1933. okt. 8. (229. sz.) 35. p.; Szabadság (Cleveland), 1933. dec. 21.
Téli este – Pesti Napló, 1933. márc. 5. (53. sz.) 35. p.; Dunántúli Hétfői Újság, 1935. dec. 23.
Lóci elalszik – Pesti Napló, 1933. máj. 28. (120. sz.) 35. p.
Lóci óriás lesz – Pesti Napló, 1933. júl. 23. (165. sz.) 35. p.
A bagoly – Pesti Napló, 1933. okt. 22. (241. sz.) 39. p.; Szabadság (Cleveland), 1933. nov. 23.
A légy – Pesti Napló, 1934. máj. 13. (107. sz.) 37. p.
A rádió – Pesti Napló, 1934. aug. 5. (176. sz.) 21. p.
Lóci lázadása – Pesti Napló, 1935. jan. 1. (1. sz.) 21. p.
Csirkék – Pesti Napló, 1935. jún. 16. (136. sz.) 37. p.
Lóci verset ír – Az Est, 1936. ápr. 15. (86. sz.) 8. p.
Versek a gyerekszobából, I–V. – Pesti Napló, 1932. dec. 25. (290. sz.) 66. p.
Nyitnikék – Pesti Napló, 1933. febr. 12. (35. sz.) 19. p.
Kaland – Pesti Napló, 1933. máj. 14. (109. sz.) 34. p.
Májusi éjszaka – Tavaszi éjszaka címmel: Pesti Napló, 1934. máj. 6. (102. sz.) 15. p.
Hangverseny után – Pesti Napló, 1933. ápr. 9. (81. sz.) 18. p.
Nyári hajnal – Egy verseskönyv olvasása után, 1933 alcímmel: Pesti Napló, 1935. febr. 17. (40. sz.) 19. p.; Híd, 1941. 34. sz. (1941. aug. 12.) 7. p.
Lepkék tánca – Pesti Napló, 1935. jún. 23. (141. sz.) 9. p.
Vasárnap – Pesti Napló, 1933. máj. 21. (115. sz.) 13. p.; Lillafüredi fürdőújság, Írókongresszusi különszám, 1933. (1. évf.) 5–6. sz. (jún. 10.) 10. p.
Vihar után – Pesti Napló, 1934. aug. 12. (182. sz.) 16. p.
Szivárvány Pest fölött – Pesti Napló, 1933. jún. 15. (134. sz.) 9. p.
Trieszt előtt – Pesti Napló, 1933. ápr. 2. (75. sz.) 17. p.
Tengeren – Pesti Napló, 1934. szept. 23. (215. sz.) 17. p.
Ősz az Adrián – Pesti Napló, 1934. szept. 30. (221. sz.) 17. p.
Sivatagban (Láttam őt, aki mindent látott…) – Pesti Napló, 1933. ápr. 23. (91. sz.) 33. p.
Versek a havasról, I–IV. – Válasz, 1935. (2. évf.) 12. sz. (dec.) 687–690. p.
V. Az erdő fiai – Pesti Napló, 1936. febr. 16. (39. sz.) 35. p.; Szabadság (Cleveland), 1936. márc. 20.
VI. Éjszaka – Pesti Napló, 1936. febr. 9. (33. sz.) 5. p.
Idegen – Pesti Napló, 1933. szept. 24. (217. sz.) 33. p.
Ősz – Pesti Napló, 1934. okt. 21. (238. sz.) 15. p.
Őszi fák – Pesti Napló, 1933. nov. 12. (257. sz.) 33. p.
Az üdvözült lány – Nyugat, 1933. 8. sz. (ápr. 16.) 467–468. p.
A kurtizán prédikációja – Válasz, 1934. (1. évf.) 3–4. sz. (okt.) 191–192. p.
Mara lányai – Pesti Napló, 1934. máj. 31. (121. sz.) 17. p.
Urvasi és Pururavasz – Pesti Napló, 1935. máj. 12. (108. sz.) 34. p.
Dsuang Dszi álma – Pesti Napló, 1935. febr. 24. (46. sz.) 17. p.
Az irígység erdejében – Pesti Napló, 1934. júl. 22. (164. sz.) 18. p.
Jang Dsu üzenete – Pesti Napló, 1934. júl. 29. (170. sz.) 34. p.
Vang-An-Si – Válasz, 1935. (2. évf.) 3. sz. (márc.) 176–179. p.
A bolond igazsága – A Bolond igazsága címmel: Pesti Napló, 1934. nov. 4. (248. sz.) 16. p.
Szun Vu Kung lázadása – Pesti Napló, 1935. ápr. 21. (91. sz.) 40. p.
„Ez vagy te!” – „Ez Vagy Te!” címmel: Pesti Napló, 1934. jún. 3. (123. sz.) 7. p.; Sárospataki Református Lapok, 1941. febr. 15. 30. p.
Együtt és külön – Ember címmel: Pesti Napló, 1935. márc. 10. (58. sz.) 36. p.; Szabadság (Cleveland), 1935. ápr. 11.; már Együtt és külön címmel: Egyedül Vagyunk, 1938. (1. évf.) 1. sz. (okt. 1.) 31. p.
A sokféle hazáról – Válasz, 1935. (2. évf.) 5–6. sz. (máj.–jún.) 309 p.
Szánalom – Pesti Napló, 1936. jan. 12. (9. sz.) 17. p.
Csak az imént – Pesti Napló, 1936. jan. 5. (4. sz.) 9. p.
Tékozló fiú – Pesti Napló, 1936. jan. 26. (21. sz.) 33. p.
Apa és fiú – Pesti Napló, 1934. jan. 14. (10. sz.) 34. p.
Sors és tömeg – A tömeg címmel: Pesti Napló, 1935. dec. 29. (296. sz.) 7. p.
Különbéke – Pesti Napló, 1933. ápr. 16. (86. sz.) 17. p.


Kéziratok az MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattárában

Ms 2270/74. Találkozás. [Szövege variáns a Nyugatban közzétetthez képest és eltér az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől is.] 2 f. Ceruzás kézírás blokktömblapon; átsatírozott címvariáns: Csavargó, mellette új címvariáns: Találkozás; a szöveg végén monogram: Sz. L.; 2. f. v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/142. Találkozás. [Szövege eltér a kézirat szövegétől, illetve variáns a Nyugatban, az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölthez képest is.] 2 f. Gépirat autográf javításokkal; cím alatt szerzőségi közlés; 1. f. r.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/134. Kutyák. [Szövege ékezethasználati különbségeken túl megegyezik az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 2 f. Gépirat; rajta a gépírás hiányosságainak és hibáinak korrekciói idegen kéztől; 1. f. r. jobb felső sarkában Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/75. „Hagyjuk már...” [Öreg barátaimhoz. Szövege eltér az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 4 f. Cím nélkül; ceruzás kézírás jegyzettömblapon; fogalmazvány többszörös javításokkal; kézírásos oldalak tetején a lapszámozás; 4. f. v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/126. Pletyka. [Igazság? Szövege, eltekintve az 5. sor egy apró eltérésétől, megegyezik az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 4 f. Ceruzás kézírás jegyzettömblapon.
Ms 2171/70. A végső harc. [Bernáth Aurél hagyatékában. Szövege megegyezik az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 1 f. Kézírás.
Ms 4650/135. A Tapintáshoz. [A tapintáshoz. Szövege megegyezik a Színházi Életben megjelenttel.] 1 f. Gépirat; hátoldalon Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/77. Cím nélküli fogalmazványtöredék. [Esteledik c. vershez jegyzetek.] 1 f. Ceruzás kézírás jegyzettömblapon; hátoldalon gyorsírásos fogalmazványtöredékek.
Ms 2270/76. Életrajz. [Esteledik. Szövege az 1. sort kivéve megegyezik az Ms 2270/77. jelzetű kéziratos fogalmazvány szövegével.] 1 f. Ceruzás kézírás jegyzettömblapon; utolsó sor alatt monogram: „Sz. L.”; hátoldalon gyorsírásos fogalmazványtöredékek.
Ms 4650/136. Este. [Esteledik. Szövege eltér az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat; szerzőségi közléssel; hátoldalon Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/143. Nyitott szemmel. [Szövege eltér a Pesti Naplóban, az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 2 f. Gépirat.
Ms 4650/144. A légy. [Szövege eltér az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől, de megegyezik a Pesti Naplóban megjelenttel.] 1 f. Gépirat; címadás Szabó Lőrincné kézírásával, s az ő megjegyzése a lap tetején, Szabó Lőrinc kurzív betűtípusú Yost írógépén írva.
Ms 4650/137. Csirkék. [Szövege megegyezik a Pesti Naplóban, 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 3 fol. Gépirat; címadás nélkül; Szabó Lőrinc kurzív betűtípusú Yost írógépén írva.
Ms 2272/8. Kéziratos fogalmazványtöredékek. [Versek a gyerekszobából. Ötletszerű jegyzetek jegyzettömblapon ceruzás kézírással a II. Hörpentő és a IV. Esik a hó darabokból, kidolgozatlan gyerekversöteletek, a lap alján a Csinadratta gyerekversciklushoz egy-egy szavas jegyzetek.] 1 f.
Ms 2270/89. Versek a gyerekszobából. [Az egyes darabok szövege megegyezik az Összes versei 1943-as kiadásában közöltekkel, erre utal az oldalak tetején az „Összes Versek” megjelölés is.] 4 f. Szabó Lőrinc gépelése, külön címlappal, a címlapon és a számozatlan egyes darabok címe alatt szerzőségi megjelöléssel, elhagyva a Veszedelem c. darabot.
Ms 2270/78. Nyári hajnal. [Szövege eltér a Pesti Naplóban, az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 3 f. Kézírás tollal, egyes javítások ceruzával; számozott jegyzettömblapokon; az eredeti cím – Egy verseskönyv olvasása után – alcímmé vált, felette ceruzás kézírással: Nyári hajnal; az átírt szövegrészletek többszörösen áthúzva, átsatírozva.
Ms 4650/138. Lepkék tánca. [Szövege megegyezik a Pesti Naplóban, az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 3 f. Szabó Lőrinc kurzív betűtípusú Yost írógépén készült gépirat.
Ms 4610/101. Szabó Lőrinc Vékesné Korzáti Erzsébetnek írott levele. [Benne a Tengeren c. költemény, melynek szövege megegyezik – egy nyomdahibát kivéve – a Pesti Naplóban közölttel, de eltér az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől; és az Ősz az Adrián c. vers, melynek szövege – ékezethasználati és központozásbeli különbségeken túl – megegyezik az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 1 f. Kézírás, a rektó és verzó oldalon egy-egy vers.
Ms 2270/79. Bevonulás. [A Versek a havasról ciklus I. darabja; szövege eltér az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 3 f. Kézírás, utólagos autográf javításokkal; a szöveg alján Szabó Lőrinc aláírása; 3. f. r.-n a cím; a tintával írott szöveg alatt utólag hozzá tett 5, a későbbi közlésekben elhagyott sor többszörösen áthúzva.
Ms 4650/130. Ébredés. [A Versek a havasról ciklus II. darabja; szövege eltér az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 3 f. Kézírás, utólagos kézírásos javításokkal; a szöveg alján Szabó Lőrinc aláírása.
Ms 4650/131. Reggeli a havason. [A Versek a havasról ciklus III. Reggeli c. darabja; szövege eltér az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Kézírás, utólagos kézírásos javításokkal; 1. f. r.-n a végleges cím: Reggeli.
Ms 4650/132. A hegytetőn. [A Versek a havasról ciklus III. darabja szövege eltér az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 4 f. 1–2. f. r. gépírás Szabó Lőrinc kurzív betűtípusú Yost írógépével, 3–4. f. r. kézírás, utólagos, részben ceruzával, részben tollal végzett autográf javításokkal.
Ms 4650/139. Az erdő fiai, Éjszaka. [A Versek a havasról ciklus V. Az erdő fiai és VI. Éjszaka c. darabjai. Szövegük megegyezik az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel; feltehetően az 1940-es Válogatott versei nyomdai kéziratának a részét képezhette.] 4 f. Gépirat.
Ms 4650/140. Dsuang Dszi álma, Együtt és külön. [Mindkét vers szövege megegyezik az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel; feltehetően az 1940-es Válogatott versei számára készült másolat.] 1 f. Gépirat; a két vers egy oldalon; Szabó Lőrinc kurzív betűtípusú Yost írógépén írva a gépírás hiányosságainak autográf javításaival.
Ms 4650/141. „Ez Vagy Te!” [Szövege megegyezik az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel; feltehetően az 1940-es Válogatott versei számára készült másolat.] 2 f. Szabó Lőrinc kurzív betűtípusú Yost írógépén írva a gépírás hiányosságainak autográf javításaival.
Ms 4650/133. Szánalom. [Szövege eltér az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 6 f. Fogalmazvány; ceruzával írt oldalak jegyzettömblapon utólagos javításokkal.
Ms 4650/127. A semmi felé. [Csak az imént. Szövege megegyezik az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 2 f. Fogalmazvány; ceruzával írt oldalak jegyzettömblapon utólagos javításokkal.
Ms 4650/128. Tékozló fiú. [Szövege megegyezik a Pesti Naplóban, az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 6 fol. Fogalmazvány; ceruzával írt oldalak jegyzettömblapon utólagos javításokkal; minden versszak külön oldalon.
Ms 4650/129. A tömeg. [Sors és tömeg. Szövege megegyezik az 1936-os Athenaeum-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 1 f. Fogalmazvány; ceruzával írt oldalak jegyzettömblapon utólagos javításokkal.


Kézirat a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában

V. 5360. Hangverseny után. [Alkalmi másolat Szabó Lőrinc aláírásával. Szövege megegyezik az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 1 f. Kézírás.


1934-es Válogatott Versei nyomdai kézirata

MTA KIK Kézirattár Ms 4652/2. anyaga, mely szerintünk az 1934-i Válogatott Versei gépiratát tartalmazza helyenként autográf javításokkal, kiegészítésekkel, újságkivágatot és korrektúra íveket. Erre utal az anyag borítékján olvasható „A kis anthológia versanyaga” megjelölés is. A versek előtt a versek kézírásos jegyzéke kötetek, illetve kötetekben való megjelenés szerinti sorrendben. Azonban a Válogatott Versei utolsó, a későbbi Különbéke kötet egyes már meglévő verseit összegyűjtő, Versek 1933-ból elnevezésű részének anyaga hiányzik. A kézirat elején található egy lista, melyen az 1933-ban keletkezett, s az utolsó részbe szánt versek címei szerepelnek. Ezek közül hiányzik a kötetbe utóbb még beválogatott A bagoly, Állatok (Gyomrok), Őszi fák, Vasárnap című vers.
 

Válogatott Versei (1934)

Szabó Lőrinc Válogatott Versei. Uj Irók 8. szám. Nagy Károly és Társai, Debrecen, 1934, 104 p. A Különbéke választott darabjai a kötet Versek 1933-ból című része számára: Különbéke, Lóci óriás lesz, Az üdvözült lány, Kaland, Öreg barátaimhoz, Mindennap valaki, Sivatagban, Nyitott szemmel, A bagoly, Állatok, Őszi fák, Vasárnap, Nyitnikék.


Válogatott Versei (1934) autográf és gyorsírásos igazításai

Magántulajdon. A költő 1934-es Válogatott Versei című kötetének a könyvtárszobájában lévő saját példánya, benne néhány szavas igazítás, illetve a bevezetés átigazítása feltehetően az 1940-es Válogatott versei számára. A kötet végén különböző jegyzékek. Feltehetően egy rádióelőadás időbeosztása, illetve valamely válogatás szempontja. A Különbéke verseit illetően csak egy javítás található a 87. oldalon, a Vasárnap című vers 53. sorában, mely nem került át a későbbi kiadásokba: „a vers! és” helyett „van! s holnap”. A tartalomjegyzékben a Versek 1933-ból cím mellett Szabó Lőrinc tollal írt kiegészítése: „(Különbéke 1936)”.


Athenaeum-kiadás (1936) nyomdai kézirata

Magántulajdon. A kötet nyomdai kéziratának lapjait utóbb Szabó Lőrinc beköttette, és ennek során az egyes lapok körbe vágattak, így több helyütt kifut a szöveg a lapszélre vagy számozás hiányos. A címoldal szövege Szabó Lőrinc ceruzás kézírásával. A kézirat lapjai utólag ceruzával beszámozva; a számozás megugrik az 53. f. után, s a következő szám már az 57. Szabó Lőrinc jelezte, hogy ez nem valami szerencsétlen véletlenből vagy feledékenységből történt, ezért az 57. f. számozását utólag kiegészítette, kék színű ceruzával ráírta még: „54, 55, 56 és”. Feltehetően a kéziratban beválogatandó szövegek sorrendjének tekintetében lehetett bizonytalan, ezért az 57. f.-n 4-es szám 7-esre lett javítva, az 58. f.-n az 5-ös szám 8-asra, s így egészen a 61. f-ig. A 61. f. után, egy 61/a. jelzésű lap következik, mivel utólag került e helyre a Lóci verset ír c. darab. Hasonló esettel találkozunk a 83. f. után: a következő lap jelölése: „84–86”; innen kiemelhetett két oldalnyi szöveget. A kötetben szereplő versek mindegyike korábban megjelent vagy Az Est-lapok valamelyikében – elsősorban a Pesti Naplóban – vagy Nyugatban, illetve a Válaszban. A nyomdai kézirat lapjaira általában az újságkivágatot ragasztotta a szerző, több esetben végezve azon javításokat. 13 darab szerepel gépiratban. Ennek egyik oka az első megjelenés szövegén végzett korrekciók nagy száma (Kutyák, Őszi fák), a másik ok, hogy nem napilapban, hanem a Nyugatban vagy a Válaszban jelent meg a vers. A kötet darabjai közül csak egy, a Monológ a sötétben című költemény jelent meg eredetileg ajánlással: ez „Miklós Andor emlékének” szól. A dedikációt, mivel alkalmi jellegű volt – a lapbeli megjelenés hónapjában hunyt el az Athenaeum Irodalmi és Nyomda Rt., illetve Az Est Lapkiadó Rt. tulajdonosa és vezetője –, és nem kapcsolódott a vers témájához sem, a nyomdai kéziratba illesztett lapkivágaton törölte.


Athenaeum-kiadás (1936)

Szabó Lőrinc: Különbéke, Versek, Az Athenaeum kiadása, Az Athenaeum R.-T. nyomása, Budapest, [1936], 190 p.


1940-es Válogatott versei nyomdai kézirata

MTA KIK Kézirattár Ms 4653/1. jelzetű anyagából. Az 1934-es Válogatott Versei nyomdai példányának autográf javított változata az 1940-es Válogatott versei számára. Érdekessége: az 1934-es kiadás kiadói jelzése felülragasztva a Singer és Wolfner kiadás jelzésével. Az 1934-es Válogatott Versei tartalomjegyzékének az oldalain a Különbéke kötet anyagát illető autográf korrekciók és kiegészítések: kimaradt az Öreg barátaimhoz, Nyitott szemmel, Gyomrok és az Őszi fák; A bagoly új helyre, Az üdvözült lány elé került. A Vasárnap és a Nyitnikék közé kerültek az újabban keletkezett és beválogatott versek kézzel írt címei: Versek a havasról: Az erdő fiai, Versek a havasról: Éjszaka, „Ez vagy Te”, Együtt és külön, Dsuang Dszi álma. Kéziratuk nincs az anyagban. Az 1934-es kötetben szereplő versek utolsó oldalán Szabó Lőrinc autográf megjegyzése olvasható: „A kötet további anyagát (s az eddigi pótlást és cserét) kéziratban mellékelem; a Tartalomjegyzék bejegyzéseinek útmutatása mindenben eligazít. – 1939 júl. 1. – Szabó Lőrinc”. A Különbéke egyes verseit az 1934-es kötet ívein javította, de ezek az autográf korrekciók csak a Válogatott Versei és a Különbéke kötet közötti eltéréseket rögzíti. A korrigált versek: a Nyitott szemmel, Gyomrok, Őszi fák, – ezek végül is nem kerültek az új gyűjteménybe –, illetve a Vasárnap és a Nyitnikék című darabok.


1940-es Válogatott versei korrektúrája

MTA KIK Kézirattár Ms 4653/3. jelzetű anyagából. Az 1940-es Válogatott versei korrektúrája. A kötetből kiválogatott versek szövegén végzett javítások: Különbéke 27. sor, mely a Farkasrét II., a Virágok közt c. versének a 31. sora, törölve, lapszélre írva a helyes szöveg; Vasárnap 53. sor: „kész vers lett, és” helyett „vers lett! s holnap”. A 113. és a 129. oldalon kézírásos megjegyzés: „Korr. 1939 IX. 18”.


Válogatott versei (1940)

Szabó Lőrinc Válogatott versei, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.T. kiadása, Budapest, 1940, 192 p. A Különbéke kötetből válogatott versek: Különbéke, Lóci óriás lesz, A bagoly, Az üdvözült lány, Kaland, Mindennap valaki, Sivatagban, Vasárnap, „Versek a havasról”: Az erdő fiai, „Versek a havasról”: Éjszaka, „Ez vagy Te”, Együtt és külön, Dsuang Dszi álma, Nyitnikék. A beválogatott darabok és a sorrend vonatkozásában nincs eltérés a nyomdai kézirat tartalomjegyzékéhez képest.


Válogatott versei (1943)

Szabó Lőrinc–Szalay Lajos: Tizenkét vers – tizenkét rajz, Singer és Wolfner, Irodalmi Intézet R.T. kiadása, Budapest, 1943. A kötetben szereplő versekről a következőket jegyezte meg: „A versekről magukról csak annyit, hogy munkásságom több korszakát képviselik, s az ismert darabok közt olyan is akad, amely könyvben eddig nem jelent meg. Az összeválogatás természetesen a rajzolóművész szempontjait, a képek változatosságának érdekét is honorálni kívánta. Célunk az volt, hogy közös munkánk új, szép könyvet adjon a szép magyar könyvek barátainak kezébe.” Különbéke kötetből válogatott versek: Az erdő fiai (Versek a havasról ciklusból), Az üdvözült lány, Lóci óriás lesz.


Összes versei korrektúrája (1943)

MTAK KIK Kézirattár Ms 4653/4. Töredékes, de a Különbéke anyaga hiánytalan benne. Szabó Lőrinc megjegyzése a 385. oldalon: „II. korrektura, 385–448. old. Hiba van még a köv. lapokon: 387, 392, 411, 412, 413, 414, 415, 416, 417, 418, 419, 424, 427, 429, 430, 431, 434, 437, 447. – Kijavításuk után ez a rész is nyomható. – 1943 IV/26 – Szabó Lőrinc”. 449. oldalon: II. korr. 449–512. old. – Hibák maradtak még a köv. lapokon: 458, 466, 468, 471, 478, 481, 493, 502, 503, 501, 511. – Kijavításuk után ez a rész is nyomható.” Bp. 1943 IV/28 – Szabó Lőrinc”. Kiegészítés a 392. oldalon: a Versek a gyerekszobából ciklus IV. Esik a hó című darabjában betoldott két sor: „lisztet prüszköl hegyre-völgyre, / fehér már a város tőle:”. Szedést illető korrekciók a 387., 401., 411–419., 424., 427., 429–431., 434., 437. és 447. oldalon. Versszaktagolási korrekció a 407. oldalon.


Összes versei (1943)

Szabó Lőrinc Összes versei, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.T. kiadása, Budapest, 1943. A szövegek definitív változatának megállapításakor ezt a kiadást vesszük alapul, s ez vonatkozik az egyes címek írásmódjára. A kötet impresszuma felett a következő szerzői megjegyzés olvasható: „Ez a könyv a költő hét és most először megjelenő nyolcadik verskötetét egyesíti. A nyolc közül a négy elsőnek a szövege helyenként eltér a régitől: a törléseket, kiegészítéseket és változtatásokat a költő végezte. Az egész kötet szövege végleges.” A Különbéke 1936-os Athenaeum-féle kiadásában közölt szövegéhez képest változás a kötetben a kiegészítés a 392. oldalon, a Versek a gyerekszobából ciklus IV. Esik a hó című darabjában betoldott két sor. (Ld. Összes versei korrektúrája (1943) leírását. Az Összes verseinek volt egy 1944-es kiadása is, mely valójában az 1943-asnak az utánnyomása.


Válogatott versei (1956)

Szabó Lőrinc Válogatott versei 1922–1956, a bevezető és a válogatás Illyés Gyula, a könyvburkoló Bernáth Aurél munkája, felelős szerkesztő Csanádi Imre, Magvető, Budapest, 1956. A kötetet 1956-ban két alkalommal is kiadták, valójában a második az elsőnek az utánnyomása. A Különbéke 76 verséből 39 került a válogatásba: Nincs idő, Reggeli ének, Gyomrok, Nagyságos úr, Kutyák, Komédia, Mindennap valaki, A rabszolga, Szégyen, Piszkosságok, Esteledik, Nyitott szemmel, Polyhymniához, Kis Klára csodálkozik, Téli este, Lóci óriás lesz, A bagoly, A légy, Csirkék, Lóci verset ír, Versek a gyerekszobából ciklus II., III. és IV. darabja, Nyitnikék, Kaland, Hangverseny után, Lepkék tánca, Vasárnap, Vihar után, Trieszt előtt, Sivatagban, Versek a havasról ciklus V. és VI. darabja, Ősz, Őszi fák, Az üdvözült lány, Dsuang Dszi álma, Szun Vu Kung lázadása, ,,Ez vagy te!”, Csak az imént, Apa és fiú, Különbéke.