|
Félig vízben, félig a parton fekszem az őszi ég alatt; egyszerre ringat és melenget a tenger és a déli nap: szikrázó ujjai becéznek, gyúrnak, gyötörnek édesen, húnyt szemmel és borzongva tűröm, hogy paráználkodnak velem. Húnyt szemmel és borzongva tűröm a nap s a tenger csókjait s testem gyönyörűsége némán könyörög és imádkozik: Ragyogj át, napfény, moss ki, tenger, ragyogj át, mint az üveget, bent moss ki, mélyen, ahol annyi fáradt sötétség didereg; ragyogj át, fény, öblíts ki, hullám, hogy meggyógyuljak odabenn, világítsatok át egészen, hogy lelkem új és friss legyen; ősz van, – fűtsetek át sietve, jóságos, erős sugarak, hadd vigyem magammal a télbe e tiszta, kései nyarat! |