A kötetről

A Te meg a világ megjelenésével vált általánossá Szabó Lőrinc költészetének elismerése. Mind a korabeli kritikák, mind a kortársi emlékezések, majd az irodalomtörténet értékelése szerint is e kötet a magyar költészet egyik kiemelkedő teljesítménye. Ezzel a kötetével vált úgynevezett beérkezett költővé a közönség számára, és erről mondhatta el később: „az első, amelyet már értett műként vállalhatok”. 1 Valóban ennek szövegét már érdemben nem korrigálta, az általa definitívnek tekintett 1943-as Összes versei számára sem. A másfél évvel később összeállított, Válogatott verseivel együtt pályája számvetése és újragondolása okán született meg.

Szabó Lőrinc új költői korszakának jellege vált nyilvánvalóvá a Te meg a világgal, s e gyűjtemény egyes darabjainak megszületése idején kialakuló esztétikai és alkotói felfogás élete végéig meghatározta munkásságát. Tömören így jellemezte 1945-ös igazolótárgyalási védőbeszédében A sátán műremekei megjelenése utáni szellemi útját: „A saját tapasztalatok növekedésével és egyéniségem kialakulásával párhuzamosan azonban mindinkább elhajoltam a szociológiai állásfoglalásoktól, kb. 1926 óta; türelmes és szkeptikus lettem, individualista, független szellem, az öncélú művészet híve, elméleti hajlandóságú gondolkozó.” 2 Művészi elveinek a korábbi köteteihez viszonyuló nagy mértékű változását mind a kortárs kritika, mind a későbbi szakirodalom egyaránt hangsúlyozta. E változás mibenlétét Rába György így foglalta össze: „…nemcsak költői fejlődésének új szakaszát jelenti, hanem a magyar líra történetében is más ízlést jelez. […] Társadalmi érdeklődését a metafizikus gondolkodó nyugtalansága, anarchista lázadását a racionalista elme megismerési vágya, szavaló pátoszát a gnomikus mondások szellemi feszültsége és a totális szemléletnek a mondatritmikában érvényesülő dialektikája váltotta föl. A művészi elvek ilyen hatalmas átalakulására szinte alig akad példa a magyar líra történetében. Rendkívüli hatásimpulzusok érhették Szabó Lőrincet, amelyek költészetét ennyire átformálták.” 3 Kabdebó Lóránt szerint pedig: „megszünteti a lázadó költő hagyományos tematikáját: a különböző társadalmi és személyes tényekkel való egyszerű perlekedést. Most már nem egyes aktuális tények ellen lázad programszerűen, hanem az embert körülvevő és szabályozó, társadalmi és biológiai létét meghatározó »szövevény«-rendszer látomását építi fel, és ezt szembesíti a benne vergődő emberrel.”

A sátán műremekei és a Te meg a világ megjelenése közti időszakot „rendkívül termékeny korszaknak” nevezte Szabó Lőrinc, s a kötettel kapcsolatban enyhe túlzással megjegyezte, hogy e hat év: „annyi termékéből válogattam össze, amennyiből az előző 6 év alatt 4 kötet telt ki”. 4 Ugyanakkor ez a hat év – Kabdebó Lóránt meglátása szerint – egy olyan alkotói drámát takar, mely majdnem tragikus fordulatot vett. Mélypontjának két év zavart tájékozódását (1927–1928) követő majd egy éves hallgatást, a költői pálya teljes elapadását jelölte meg. 5 Valóban, a kötet verseinek lapokban történő megjelenését nézve, nem találkozunk 1928. júliust követő és 1929. decembert megelőző publikációval, pedig 1944 előtt a költő munkáit általában megírásuk után nem sokkal közzétette. Ugyanakkor a hallgatásnak az alkotói válság mélypontjaként való megítélését némiképp relativizálja az a tény, hogy Szabó Lőrinc költői pályáján több kisebb-nagyobb időszakot találni, melyben nem folytatott költői alkotótevékenységet, vagy csak minimálisan, ugyanakkor kevésbé tekinthetőek ezek utólag alkotói szempontból válságos periódusoknak.

A kötet megjelenését megelőző időszak művészi problémái, esztétikai és világnézeti változásai magánéleti konfliktusokkal, életkereteinek változásával jártak együtt, illetve folyóirat-szerkesztői pályafutásának fiaskójával is.

1927. február 27-én jelent meg, részben Mikes Lajos támogatásával az általa szerkesztett, némiképp a Nouvelle Revue Française példáját követő, hat számot megérő Pandora folyóirat, melynek meghatározó generációs jellege nem titkoltan a Nyugat befolyását kívánta ellensúlyozni. Munkatársi gárdájának jelentős része a háború után jelentkező nemzedékből, elsősorban az úgynevezett Mikes-fiakból, vagyis Mikes Lajos, Az Est-lapok irodalmi rovatainak megteremtője, egyébként Szabó Lőrinc apósa által támogatott, útnak indított fiatal alkotókból állt össze. A lapban megjelent öt verse közül egyedül a Körúti éjszaka címűt válogatta be a Te meg a világ kötetébe. 6 A folyóirat megszűnése után, október 15-én került vissza Az Est-lapokhoz mint olvasószerkesztő, ha nem is a korábbi munkahelyére Az Est redakciójába, hanem a Pesti Naplóhoz, ami a konszern reggeli lapja volt. 7 Ahhoz, hogy megint a részvénytársaság alkalmazottjává vált, feltehetően hozzájárult Mikes Lajoshoz fűződő családi kapcsolata, illetve feleségének, Mikes leányának a közbenjárása érdekében. 8 Új elfoglaltsága ismét folyamatos lekötöttséget jelentett számára. Pár szóban így jellemezte: „Munkaköröm ugyanaz, mint Az Est-nél volt: ún. lektori munka, segédszerkesztés. Nem fáradtságosabb, mint az útkaparás vagy a csizmadiamesterség, de nagyon rossz, hogy éjszaka kell csinálni. Este 5-től éjjel kettőig elfoglal a hivatalom, délelőtt sokáig kell aludni, s aztán már alig marad valami a napból az új berukkolásig.” 9
 

Július első felében Mikes Lajos segítsége révén Üllői úti albérletéből új lakásba költözött családjával a Gólya utcába. Ennek élményét örökítette meg a kötet Új lakásban című versében, s 1940-ben az Arany János érem ünnepélyes átadásakor mondott beszédében az első önálló lakás birtokbavételéről mint életének egyik különösen fontos eseményéről emlékezett meg: „A VIII. kerületi Gólya utcában új harmadik emeletet húztak egy régi házra [valójában második emeletet, csak a magas földszint miatt emlékezett a költő ekként], és én jó néhány esztendei albérleti hányódás után végre a magam ura lettem a magam fészkében. Ekkor vertem igazán gyökeret Budapesten. Órákig időztem feleslegesen a készülő új lakásban, (amelyről verset is írtam), s néztem, hogyan gyalulják le a parkettet, hogyan festik ki kedvem szerint a falakat, – még idegen volt a lakás, de ahogy a versemben írtam, máris az volt, ami a bogárnak a páncél, s ostromolt katonának a fedezék. Volt már igazi otthon, ahol lehajthattam a fejemet, s igazán szívem mélyéből sóhajtott fel a versem.” 10 Majd később, 15 év múlva így kommentálta ezt az eseményt: „Ezzel váltam valóban budapesti lakossá!” 11 Az önálló otthon jelentőségét életében így jellemezte az idézett ünnepi beszédben: „Magyarország legérdekesebb, legizgatóbb természeti alakulatának, képződményének tekintettem a városomat, s hogy egy kicsit mindeddig mégis idegen maradtam, azt csak akkor vettem észre, amikor először költöztem benne főbérleti lakásba.” 12 Talán ez az idegenségérzet is hozzájárult ahhoz a képhez, melyet A sátán műremekeiben és e kötet megjelenése után, 1927-ben írt verseiben is megörökített a városról, annak nyomoráról s a kiszolgáltatott urbánus egzisztencia tengődéséről. Azonban nem laktak hosszú ideig a Gólya utcában, másfél év múlva áttelepültek Budára, a Németvölgyi útra. A korábban zsúfolt pesti kerületek lakója, szerkesztő-újságírója számára a környezet lakályossá, harmonikusabbá vált. Ez a váltás a költészetében is megnyilvánult, mint ahogyan erről Kárpáti Aurélnak is írt egy datálatlan levelében, amikor a szerkesztő egy rádióműsor összeállítása kapcsán költészetének budapesti aspektusairól faggatta. A Te meg a világ egyes verseiről megjegyezte: „Ebben sok Pest és Pestkörnyék van. Látszik a Budára való átköltözés hatása. A Hajnali rigók hangversenye (119. old.) egy városi ember meglepődése. […] Hogy átköltöztem a Németvölgyi út kellemesebb, új villavidékeire, 28 óta sokat kirándultam. Különben is ekkortájt a pesti polgár egyre jobban rájött már a turisztika és a víkend örömeire; szintúgy a költő. Bizonyság rá a Farkasrét című vers (117. old.) mindkét része: vers Pestnek arról a részéről, amelyben van még föld, erdő és állítólag isten is.” Ez megváltoztatta a kimondottan pesti ihletettségű versek hangnemét is, ahogyan erről is említést tett: „Kedves darab Az ég az ablakon (122. old.): a földszinti lakó merengése a kőszakadékban az ég felé, amelyet a szemközti ház egy negyedik emeleti ablakán tükröződve lát. Ezt a szerkesztőségben írtam, azon a traktuson, ahol a te szobád is van.” 13
1928. július 22-én a Pesti Naplóban megjelenő Köszönöm, hogy szerettelek című versben olvasható „messzi hála” és „messziről súgom csendesen” kitételekről felesége ráismert a Hollandiában üdülő Vékesné Korzáti Erzsébetre, akivel a költő 1924 decembere óta szerelmi viszonyban volt. Szabó Lőrinc ekkor bevallotta kapcsolatukat. A helyzet különösen kínos volt mindhármuk számára, mivel az asszony Szabó Lőrincné közeli barátnője volt, s barátságuk révén válhatott ki az anyja majd a férje melletti távlattalan mindennapi közegből. 14 Már A sátán műremekeiben megjelenik egy Korzáti Erzsébet ihlette vers, a Szeretők (első megjelenése: Szeretők teste-lelke címmel, Pesti Napló, 1926. okt. 3.), azonban A huszonhatodik év hősnőjéhez köthető versek 1927-től gyarapodtak, s közülük több bekerült a Te meg a világ darabjai közé, ahogyan ez a költőnek egy, az 1943-as Összes versei és a Tücsökzene 1947-es kiadása alapján készített kimutatásából is kiderül. 15 Ezek: Felirat (1930), Szeretlek (1928), Melletted (1928), Tenger (1931), A test védekezik (1930), Vámpírok ellen (1930), Egy asszony beszél (1928). Ezek közül a Felirat és a Tenger (még Hullámok című) kézirata megtalálható Korzáti Erzsébet hagyatékában. 16 E Szabó Lőrinc készítette jegyzékben az a meglepő, hogy olyan költemények is szerepelnek, amelyek még csak többszörös áttétellel sem társíthatók e szerelmi viszonyhoz. A kapcsolódást egy Korzáti Erzsébethez írott levelében, melyben a Szeretlek keletkezésének külső és belső körülményeiről írt, így magyarázta: „Mindig ilyen vershangulatban vagyok mostanában, bár néha teljesen más témákat dolgozok fel…” 17 A legtöbb darab, összesen tizenhárom 1928-ban keletkezett, 1927-ben kettő, 1929-ben egy sem és 1930-ban négy. E versek nagyobb része csak későbbi köteteibe lett választva, a legtöbbje a Régen és Most ciklusba, mint ahogyan a leleplező költemény, a Köszönöm, hogy szerettelek című is. (E jegyzék készítésekor Szabó Lőrinc nem vette figyelembe a kötetben nem közölt verseket.)
 
1928 októberétől lett Az Est-lapokhoz tartozó Magyarországnak a munkatársa, jobb munkaidőbeli beosztásban, délelőtt ½ 11-től délután ¼ 5-ig.

Október 26-án éjjel Szabó Lőrincné öngyilkosságot kísérelt meg. A Siesta Szanatóriumban kezeltette apja Mikes Lajos. Nem sokkal később Szabó Lőrinc egy, Magyar Eleknek, a Magyarország főszerkesztőjének írott levelében elbocsátását kérte. Őszintén feltárta indokait, felmondása okaként feleségével megromlott érzelmi viszonyát jelölte meg, mely lehetetlenné teszi apósával, aki egyben kollégája is, a munkatársi együttműködést. 18 Magyar Elek nem fogadta el a felmondást, Szabó Lőrinc egészen 1944 végéig a lap szerkesztőségében dolgozott. Ez év végén megszöktette feleségét a Siesta szanatóriumból. 1929 elején új lakásba költöztek, a Németvölgyi úton, melyet Mikes Lajos vett ki leányának, a Szabó Lőrinctől történő válás esetére.

Az 1928–1929 válságos időszaka alatt különféle narkotikumokkal ismerkedett meg. Erről így vallott A belső végtelenben című versét kommentálva: „Ezek a titkok azokról a lélektani és testi tapasztalatokról szólnak, amelyeket az ópium, a morfium, a kokain és amihez csak hozzájutottam, keltettek bennem. Ezekhez a mérgekhez 16-17 éves koromban kapcsoltak az első kíváncsiságok: Baudelaire irodalmi hatása az életre, egy világháborús kórházi ápolónő meggondolatlan ajándéka, akitől kokainoldatot kaptam, fogfájás rögtöni megszüntetésére. Most mindehhez járult az átmeneti szakítás gyötrelme Erzsikével és a házasságom teljes, átmeneti felbomlása. Tehát amikor én a »por«-ról beszélek, melyet »beveszek«, az nem egyszerűen csak afféle tapasztalat, amilyenre mindenki szert tesz, aki aszpirint vesz be. De különben is ezek a lelki helyzetek és a velük járt titkolózás és a leleplezés félelme s a képzelet játéka, melyet megindítottak nemkívánatosságukban is, nagyon alkalmasak rá, hogy megfelelően fogékony lelkeket hosszú-hosszú órákon át egészen egzotikus világban egészen különleges intenzitással lebegtessenek. Az én egzotikus tájaim a saját húsom belső vidékei voltak. Egészen bizonyos, hogy hatalmasan hozzájárultak az érlelésemhez, a lelkihez.” 19 Mint ahogyan ez a kommentár is mutatja, a kábítószeres élmények a Te meg a világ több költeményét meghatározták. A Betűk és Emberek IV. versében morfinizmusát írta le, a Büntetésben a narkotikumok szörnyű lelki és fizikai következményeit vizionálja, a Vigaszokban (melynek korábbi címe Mámorok) az „anyagok mámora” okozta kétségbeeséséről, az Árnyék című versben pedig a megsemmisülés vágyáig vivő drogszenvedélyen való felülemelkedéséről szólt. A kábítószerek hatására utal a Börtönök zárlatában és nagyon áttételesen Tehetetlenűl című versben.

1929 második felétől Szabó Lőrinc magánélete némileg állandósult, mely életmódja mind kellemetlen, mind pozitívnek mondható momentumainak a megszilárdulását is jelentette. Nem változott a szerkesztőségi robot és az anyagi nehézség, de már nem panaszkodott oly elkeseredetten ezek miatt, mint korábban: értékelte, hogy megszabadulva bizonytalan egzisztenciális helyzetéből újból rendszeres jövedelemhez jutott. Mint újságíró keveset publikált Az Est-lapokban, leginkább csak versei, útijegyzetei, kritikái, recenziói jelentek meg, a szerkesztőségi foglalkoztatottság leginkább hivatali munkává vált a számára. Ekkori helyzetét így jellemezte egy feljegyzésében: „Állásban levő kezdő és közepes ember is olyan anyagi fölényben van fölöttem, hogy akárhányszor szégyenkeznem kell. Ó, de ez lenne a legkevesebb. A fontos az, hogy én dolgozom. Nem akarom részletezni, mennyi olyasmit is, ami nélkülözhetetlen, de kifelé láthatatlan munka. És természetesen nem kímélem magamat, mert úgy érzem, hogy a minőség előbb-utóbb megadja lapjainknál nekem a szilárd talajt arra, hogy a napi hat- és még több órás, hallatlanul zsúfolt szerkesztőségi munka után maradék időmben egyéb irodalmi céljainkért dolgozhassam.” 20

Súlyosan érintette Mikes Lajos 1930. augusztus 19-i halála. Nem csak az őt a szerkesztőségi munkában elindító, támogató szerkesztőt veszítette el ekkor, hanem családjának anyagi segítséget biztosító apóst is. Mikes ekkor már évek óta nem vezette Az Est-lapok irodalmi rovatát, de megmaradt Miklós Andor bizalmi embere, s ez bizonyos fokú védettséget jelentett Szabó Lőrincnek munkahelyén. Emlékére írta a Te meg a világ nyitóversét, a Húsz óra múlva címűt. Ahogyan Kabdebó Lóránt megállapította: „ilyen, magányig didergő, kétségbeesett búcsúszót, még csak egyszer mond életében a költő” a Babitsra emlékező Tücsökzene-versben. 21

Sok vonatkozásban fokozatosan átértékelődik Szabó Lőrinc helye 1927-től az irodalmi életben. 1926-tól már oldódni látszik ellentéte Babitscsal, a feleségek is érintkeztek egymással, ahogy erről egymáshoz írott leveleik is tanúskodnak. Ha viszonyuk nem is nyerte vissza korábbi baráti, munkatársi jellegét, egymás iránti megbecsülésüknek gesztusokkal, írásokkal jelét adták. Kapcsolatuk történetének fontos eseménye az Ady-társaság által szervezett Ady-nap, a költő születésének 70. évfordulójához kapcsolódó debreceni ünnepségsorozat, melynek programjában Babits azzal ismeri el a fiatal költőtárs rangját, hogy előadótársául fogadja. 22 Az együtt szereplés különleges jelentőségét Kabdebó Lóránt így értékelte: „Ennek az elismerő gesztusnak az adta meg a különleges jelentőségét, hogy a Szabó Lőrincet felnevelő város közönsége előtt és a fiatal költő közvetlen baráti köre számára tette nyilvánvalóvá mind a költővé fogadás, mind pedig a megbékélés tényét.” 23

Azonban kapcsolatuk nem nyerte vissza korábbi bensőségességét, Szabó Lőrinc számára ez nem is látszott elérhetőnek, a múlt elválasztó emlékei keltette reflexek, az elvi fenntartások sem tették lehetségessé. Eltávolodásuk jóvátehetetlensége fejeződik ki a Pesti Napló 1928. február 5-i számában Apámnál címmel megjelenő (később A tékozló fiú csalódása) versében. „…semmit sem látott belőlem!” – jegyezte meg. A Te meg a világ kötetének Ne magamat? című költeményében is fájdalmasan idézte meg egykori mesterét: „van, aki bölcs és jót akar, / de mit ér, ha vak?”

Ugyanakkor viszonyuk egyféle normalizálódása némiképp kihatott Szabó Lőrincnek az irodalmi életben játszott szerepére, alkotói rangjának elismerésére. Babits mindvégig megmaradt az irodalmi élet viszonyítási pontjának, annak ellenére, hogy szellemi-tanítványi körébe tartózók közül többen elhúzódtak tőle. Írói nagysága, az általa szerkesztett Nyugat irodalomszervező jelentősége, valamint nem utolsósorban a Baumgarten Alapítvány kurátori tisztének tekintélye továbbra is meghatározó szerepet biztosított a számára.
 
Szabó Lőrinc az őt elindító Nyugattal is ismét kapcsolatba került. A szerkesztő Osvát Ernő halála (1929. október 28.) után nem sokkal közzétette verseit a lapban. Nem vált a lap állandó munkatársává, de későbbiekben alkalmilag jelen volt közleményeivel.

Feltehetően 1929 februárjában rövid időre, de annál intenzívebb kapcsolatba került Juhász Gyulával, akinek akkor az új Németvölgyi úti lakásuk közvetlen közelében lévő Siesta szanatóriumban kezdték el a kezelését, ott, ahol nem sokkal korábban Szabó Lőrincné pihent. Kabdebó Lóránt Szabó Lőrinc pályaképe c. könyvében külön kiemeli, hogy Juhász – nem mint költő, hanem mint ember – milyen hatással lehetett a Te meg a világ újabb verseit író Szabó Lőrincre, akinek Juhász Gyuláról írott esszéjéből hosszan is idézett. Szabó Lőrinc több alkalommal meglátogatta a 17 évvel idősebb pályatársát, s megpróbálta kimozdítani abból a hallgatásból és közönyből, amibe hónapok óta temetkezett. Különös terápiával próbálta megtörni szorongó érdektelenségét, ahogyan erről be is számolt Szabó Lőrinc az emlékezésében, saját versét, a Te meg a világban helyet kapó Győztes vereség befejező sorát megidézve: „Azonosítottam magamat a beteggel, igazat adtam minden komorságának, hogy ingereljem. – Állj bosszút a kínzódon azzal, hogy nem veszed tudomásul! Kezdd figyelni agyadban az iszonyúság férgeit, és mondd neki azt, amit én szoktam mondani a szenvedésnek, ha már elkerülhetetlen, mondd azt, hogy »nem fájsz, hanem érdekelsz«!” 24 Ez a buddhizmusig visszanyúló terápia, ahogyan Kabdebó Lóránt megállapította, egyúttal a Te meg a világ módszertanát is jelentette, vagyis az „őrült költővel való »együttdolgozás« olyan módszerhez segítette Szabó Lőrincet, amely a korábbi lázadó perlekedéseket egységes egésszé szervezhette.” A kötetre jellemző önmegszólító verstípus aktorjának és nézőjének küzdelme „nem más, mint Szabó Lőrinc színjátéka Juhász Gyula lelkéért. A terápia olyan színjátékot alakított, amely Szabó Lőrinc költészetében létrehozta a »tükörszínjáték«-ot.” 25 A Te meg a világ Juhász Gyulával közvetlen kapcsolatba hozható költeményei: a Halálfélelem, A belső végtelenben és a Győztes vereség.
 
Ha nem is jelent meg kötete hat évig, munkásságának jelentősége és fordulata egyre inkább nyilvánvalóvá vált már a Te meg a világ megjelenése előtti hírlapi, folyóiratbeli közlések nyomán. Németh László a Nyugat 1931. augusztus 16-i számában így értékelte Szabó Lőrinc költészetét: „1926 óta Szabó Lőrincnek nem jelent meg eredeti kötete, verseinek java napilapok szennyes folyamán sodródik tovább. Aki azonban e versek gyűjteményébe beletekint: a szigorú verssorokon, mint arcvonásokon figyelheti meg, mint lesz az ideges fintorból dacos férfikomolyság. Öntött szavak, kik egyre olvadóbbak, írta Ady Babits verseiről. Nos, itt az olvadt szavak lesznek egyre öntöttebbek, a keserűség a szemünk előtt változtatja halmazállapotát. A szöktetett jambus fokról fokra belevész egy merevebb, gőgösebb mértékbe, a strófák felhúzzák láncos várhídjaikat, az egy szuszra elfúható vers mondatokra szakad; a költő elzárkózik, gombolkozik, s aki annyi szonettet fordított, felfedezi a maga számára is a szonettet. A Szabó Lőrinc-vers nem szavalható költemény többé, mely tetőt, hullát, elkapott szénásszekeret hoz árvíz hátán. A kompozíció egyszerre nagyon fontos lett, és egyszerre száműzött minden fölöslegest. […] Szabó Lőrinc lírája egyre határozottabban gondolati. Nemcsak a szó iskolás értelmében, hanem annál szorosabban is. Nemcsak gondolatokat forgató líra, hanem a gondolkozás fájdalmának a lírája. A költő lelkén seb az öntudat, seb, amelyet nem hajlandó kuruzslók gyógyfüveivel borogatni. Ha előbb a nyomor, az igazságtalan kitagadottság uszított föl; most a halál, az értelmetlen létezés dermeszti meg. Nem mintha a nyomora kevésbé fájna, de egy lépéssel közelebb szállt a Nihilhez, melyre a férfi válasza: tragikus öncélúság s a művészé: kérlelhetetlen fegyelem.” 26 Szabó Lőrinc 1931-ben megjelenő Villon-fordításkötetét recenzálva Halász Gábor megragadta az alkalmat, hogy ne csak a műfordító, hanem a költő tehetségét is értékelje: „Évek óta nem jelent meg Szabó Lőrinc-kötet és csak a napilapokban elszórt verseiből vettük tudomásul tehetsége csodálatos megérését. Fejlődésének talán legszerencsésebb stádiumában van most, amidőn felzaklatott egyéniségét, morális kételyeit, gőgös életbölcsességét formailag teljesen megtisztult, minden felesleges díszt lehántott, a legsúlyosabb intellektuális terhet könnyű lebegéssel hordozó költeményekben tudja kifejezni. Idegszálainkban érezzük egy-egy biztos sorát, mint az operáló kést. Nem a színkeresés a művészete; a fogalmak kegyetlen és pontos kopársággal lépnek be a versbe, a hasonlat sem távoli utalások félhomályába burkol, hanem felcsattanó éles világítást gyújt ki, a jelző nem díszít, hanem karakterizál. A forma, a gondolati líra nagy korszakaira emlékeztetőn, nemcsak cifra köntös, hanem megoldás is, meggyötör és felszabadít, mint egy matematikai levezetés; a képlettel rokon, nem a képpel. Mondatai hangulatában van valami szikrázó, villamos feszültség, hangjában csaknem kopogós keménység, gondolataiban a színvallás, helytállás bátorsága, érzelmi életében kíméletlen őszinteség, erotikájában követelődző, de sohasem fülledt lobogás; a határozott gesztusok, éles körvonalak művészete az övé. A legbelsőbb is felszínre kerül, a rejtegetett titok kiteregető fénybe; mindent, ami fáj, nevén kell nevezni.” 27

Új irányt vett költészetének elismerése volt a Baumgarten Alapítvány 4000 pengős évdíja, melyet 1932 januárjában ítéltek meg a „jeles költő és kiváló műfordító” számára. 28 Egy újságírói kérdésre válaszolva beszélt a díjjal kapcsolatos terveiről is: „Ezzel a pénzzel az adósságok ingoványát fogom eltüntetni; és szeretném, ha legutolsó hatévi költői termésem, melyet mennyiségben és minőségben sokkal sikerültebbnek tartok az addigiaknál, megjelenhetne… Talán ezzel a pénzzel sikerül is kiadatni.” 29 Végül is a kötet megjelenése nem ebből a pénzből valósult meg. Elismerését a korabeli sajtó általában pozitíven fogadta. Egyedül a konzervatív katolikus Magyar Kultúra támadta az Alapítványt többek közt Szabó Lőrinc díjazása kapcsán, nem felejtve el a Kalibán kötet katolikus-ellenességét. A névtelen cikk szerzője szerint: „Szabó Lőrinc szinte gyermekifjúságának idején a formák páratlan játékosa, a Baudelaire-fordítás egyik részese, nem társadalmilag, hanem szellemileg anarchista. A »Caliban« verskötet izzó és nyílt katolikusgyűlöletét csak azért említjük, hogy megkérdezzük: ha »világnézeti válogatás nélkül« helyet adtak az alapítvány vezetői a különböző irányok »tehetségeinek«, hol vannak a jobboldali társadalmi és világnézet emberei?” 30

A másik Babitstól érkező elismerés az, amiképp szerepeltette az ifjabb generáció seregszemléjének készülő őáltala által szerkesztett antológiában. 31 Komlós Aladár e gyűjtemény nemzedéke sorsában betöltött szerepét így értékelte: „A hagyományokkal való békekötés elve győzött. Babits Mihály Új Antológiájában a nemzedék összes költőtagjai felvonultak, azok is, akik – mint Déry, Illyés, József Attila, Németh Andor – néhány éve még Kassákhoz számítottak. A folytatók és az avantgarde ellentéte megszűnt, mégpedig oly módon, hogy az avantgarde, természetesen Kassák kivételével, beolvadt a hagyományokhoz hű csoportba. A nemzedéknek Babits most már végérvényes képét tudja megrajzolni 1932-ben, Új Antológiája előszavában.” 32 A kötet Szabó Lőrinc 9 versét közli, melyből 6 majd a Te meg a világ darabja lesz. Ezek: Semmiért Egészen, A homlokodtól fölfelé, Szamártövis, Hajnali rigók, Ébredés, Kortársak. E kötetben szereplő 30 költő közül az egyik leginkább reprezentált: 11 verset közöltek Erdélyi Józseftől, 8-at Illyéstől és Török Sophie-tól, 7-et Sárközi Györgytől.

Szabó Lőrinc cikkeiben is tetten érhető az új klasszicizáló költőeszmény formálódása. Halálfiai című regényben üdvözli, ahogyan Babits meghaladja az elvszerűséget: „Kizárólag az útnak, irodalomban a stílusnak barátja lenni: megszűkítő értelmetlenség, melynek a modernek talán még inkább hívei…” Amit a Halálfiaiban oly lelkesen méltatott, megidézi eljövendő költői gyakorlatát: „minden oldalon kétszer-háromszor elidőzhettem egy-egy képnél, amely nem külön díszként henyélkedik a helyén, hanem, míg tudományos pontossággal meztelenít precíz jelentéseket, szómögötti, szimbolikus tartalmával továbbfolyik az eseményekben, vagy ő maga fejleszti tovább magát. S a továbbfejlesztés megint nem öncél, nem az író elmerengése, hasonlata szép áramlásán, hanem, ha a kép jelentkezése pillanatában az érzékeltető megjelenítés eszköze volt, önállósodása folyamán továbbfejleszti az eredeti gondolati helyzetet, új alany vagy állítmány bekapcsolásával vagy a jelzők metamorfózisa révén fölöslegessé téve új, későbbi realitásfázisok reális megrajzolását.” 33 Sárközi György költészetének új valóságközelibb szemléletét saját költészetének fordulatához viszonyította: „ő az élethez közeledett, én az életet hagyom el s talán feleúton van ez a verskötet, amelyben most találkoztunk.” Kettejük korábbi homlokegyenest eltérő alkotói útját szükségszerűen meghaladhatónak tartotta, mivel sem az éteri, elvonatkoztatott, sem a földi ideálok nem nyújtanak feloldást, s a természetellenessé váló emberi rendnek ellenpontja csak önmagunkban lelhető fel. Sárközi kötetét mint „kasszikus modern verseskönyv”-et dicsérve megjegyezte: „a Váltott lélekkel a saját gyötrődéseimet erősítette meg: soha-soha, sem fönt, sem alant, sem középen, el nem érjük, amit hiszünk, akarunk és szeretünk!” 34

Különösen fontos esztétikai számvetése Az Est Hármaskönyvében 1929-ben megjelenő Divatok az irodalom körül című írása, mely irodalomfelfogását több oldalról mutatja meg. Az itt kifejtett állásponttól később már nem távolodott el. Tanulságai nem csak saját alkotói útjára érvényesek, hanem nemzedékére is, melynek utolsó átfogó jellegzetessége az itt teoretikusan is megfogalmazódó klasszicitásigény, az avantgarde modernségével szembeni konzervativizmus nevében a húszas évek végére kialakuló szemléletváltozás. 35 Rögtön az elején leszögezte, hogy tagadja az irodalmi divatok és irányzatok létjogosultságát, megjelöléseknek, jelszavaknak nincsenek hatásuk az érett művészet megszületésére, osztályozások, értékelések, külső szempontok csak a kritikai szemlélet nívósüllyedését okozzák, és voltaképpen semmilyen lényegi hatással nincs a „költészet igazi géniuszá”-ra. A magas költészet megőrizve belső szabadságát független minden külső politikai vagy erkölcsi hasznosságtól, mivel az író csak önmagának tartozik felelősséggel. Az „igazi irodalom” és a modernség viszonyát értékelve megjegyzi: „Az igazi irodalom sohasem születik a modernség, a divat szándékával, de mindig új, eredendően új, örök regenerálódás.” 36 A korszerűség, az újság, önmagában nem érték, s mindig gyanút kelt benne, ha egy művel kapcsolatban ezeket meghatározóan jelentős értéknek tekintik. A valódi modernség, a valódi újdonság, sokkal szervesebben, szükségszerűbben nyilvánul meg a műben: „az igazi költészet szinte biológiai értelemben hozza az újat, az emberben és a társadalomban levő ismeretlen vonások fölfedésében, a helyzetek és lélekállapotok milliárdféle lehetséges kombinációjának vegyelemzésében, a részletek organikus eggyéformálásában, tehát a mű életteljességében, ami az első fontos és ritka, nagyon ritka képesség, sokkal ritkább és sokkal komplikáltabb, semhogy eléggé becsülhető és valaha is teljesen megismerhető volna.” 37 Klasszicista esztétikájának általános elveit fogalmazza meg ekkor: „Amennyire tartalmi teljességre törekszik a tudatos és öntudatlan élet kifejezésében, ugyanúgy teljességükben akarja szolgálatába hajtani az összes formai kifejezőeszközöket is, mert korlátolt különcködésnek és öncsonkításnak érezné, ha valamely részletszabadsághoz vagy részlettilalomhoz kapcsolódnék. Célja az élő, új szépség, ami az egyensúly észrevehetetlen, édes fegyelmét, a kompozíció könnyed és megingathatatlan szilárdságát kívánja meg és harmóniát követel még a diszharmónia ábrázolásában is. Az újnak és a szépnek biológiailag történő megteremtése, a művészi alkotásnak egyetlen igazi módja, a tartalom és forma egyszerre-születését jelenti, olyan élettani egységet, amely az alkotás legmisztikusabb műhelytitkaihoz vezet vissza, az átélésnek, a belső átlelkesítésnek, az öntudatlanul teremtő és újjáteremtő léleknek s a rendező, megvilágosító, de nem kevésbé misztikus értelemnek azokhoz az ismeretlen elemeihez, amelyeknél a derengő érzés és gondolat még minden létező és lehetséges formát megelőző keveredésben valami alaktalan, lebegő, zeneszerű életet él.” 38 Ezt követően fejtegetései elhagyták az általános esztétikai síkot, írása nagyobb részében a „divatcsinálók” és a közönség viszonyát elemezte, nem minden társadalomkritika nélkül, ironikus szellemességgel, majd leszámolt a századfordulótól jelentkező különféle művészeti-irodalmi izmusokkal, kétségbe vonva az elvi modernség aktualitását. Írásába Walt Whitmannak és különféle avantgarde irányzatoknak paródiáit is beleépítette.

Amikor 1932-ben Merényi Oszkár költészetét bemutatva a szerző intellektualizmusát bírálta, saját gondolatiságra törekvő költészetének ars poeticáját is megfogalmazta: „A metafizika egyik eltilthatatlan hazája a léleknek; de legyen az igazi gondolat metafizikája, nem pedig a szavaké, legyen olyan gazdag, hogy pótolni tudja a valóságot, amelynek állítólagos szegénységét lenézi.” 39 Erdélyi József és versújságja című Nyugatban megjelent cikkében is hangot adott azon ideájának, 40 miszerint minden igazán jelentős alkotót, s egyben magát is, voltaképpen egy klasszikus folyamat részének tekinti, s ez alkalommal éppen az egyediséget, az úgynevezett eredetiséget kérdőjelezte meg: „Az igazán nagy versek, a témakülönbség következményeitől eltekintve, ami másodrangú a megítélés szempontjából, feltűnően hasonlítanak egymásra. Mintha volna valami egyetlen, klasszikus ideál, amelyet kimeríteni egy ember sohasem tud és amelyet többször-kevesebbszer elérnek a jó költők.” 41 Ennek a véleményének többször is hangot adhatott személyes beszélgetések során is. Baránszky-Jób László is megőrzött emlékezetében egy hasonló megállapítást: eszerint nincsenek is igazán külön stílusok, mindenki olyan tökéletesen akar verselni mint Horatius, és ez esetenként vagy jobban vagy kevésbé sikerül. 42 Horatius gondolati és szenzualista költészetéhez nyúlt vissza, a vélt eredethez, ahhoz az ars poeticához, ami szerint elsősorban a mű fontos és nem annyira a költő, aki ezt a klasszikus ideált közvetíti.

Újabb versei kiadásának alkalmát végül is 1932 augusztusában Kner Imre ajánlata adta. Szabó Lőrincet Király György révén ekkor már több mint 10 éves baráti jellegű munkakapcsolat fűzte hozzá. 43 Ennek az együttműködésnek fontos állomása volt három, könyvművészeti szempontból is jelentős, kiadói vállalkozás. Szabó Lőrinc első kötete Kner-kiadásban jelent meg 1922-ben. Knerék 1918-ban kibontakozó tipográfiai reformját, az 1920–1922-ben fénykorát élő nagy könyvművészeti kísérletet barokk korszaknak nevezi Haimann György, a Kner-nyomda történetét feldolgozó monográfiájában, mivel Kner Imre és a vele együtt dolgozó Kozma Lajos, építész, grafikus a barokk könyvművészetből merítette a címlapnak, a címeknek a szöveg funkciói szerint való tipográfiai felépítését. 44 Szabó Lőrinc első kötete, a Föld, erdő, isten levegős, szerényen díszített külsőben látott napvilágot. Ebben a korszakban jelentek meg az ismertté vált Kozma-féle nyomdász-jelvények. 1910-ben a Csöppke könyvecskék kolofonjában tűnt fel először a városkapu előtt könyveket vivő alak, majd a cég Monumenta Literarum sorozatának egyes darabjain ennek nagyobb és díszes keretbe tett változata. Szabó Lőrinc e kötetében a figurának egy igen finom, ovális keretű variánsa jelent meg első ízben. A Kner-nyomda következő, klasszicista korszakában, 1930-ban keletkezett az a magánkiadvány, melyet Conrad Ottó, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatója 50. születésnapjára készült. Ez Omár Khájjám Rubaijátjának Szabó Lőrinc-féle fordítása volt. A költő erre az alkalomra valójában újra magyarította Edward Fitzgerald átköltéseit. 1932-ben Goethe halálának százéves fordulójára, Kner kiadásában jelent meg a háromkötetes Goethe-antológia, amelynek számára Szabó Lőrinc készítette a vers- és Turóczi-Trostler József a prózafordításokat. A három kötet címe: Az ifjú Goethe, 1749–1776; A férfi Goethe 1777–1800; Az öreg Goethe, 1801–1832. E munka honoráriuma fejében Kner Imre felajánlotta a költőnek egy verseskötet kiállítását.

Annak ellenére, hogy az ajánlat, első alkalommal elhangozva, még nem tartalmazott terjedelmi vagy összegszerű konkrétumokat, már erősen foglalkoztatta új kötete anyagának összeállítása. Feleségéhez írott 1932. augusztus 4-i leveléből kiderül, hogy a kötet szerkezetéről korábban még hozzávetőleges elképzelései sem voltak: „…egész délután a verseskönyv összeállításán dolgoztam, rostáltam szortíroztam, sorrendeken babráltam, szörnyen szalad az idő. Most este ½ 9-kor már ködlik előttem valami első elképzelés; 50-70 versre gondolok, attól függ, mekkora könyvet akar vállalni Kner.” 45

Szabó Lőrinc kezdetben sógornője, Mikes Margit könyvének kiadására kívánta felhasználni e honoráriumot, de végül is másképp döntött. Mérlegelésének szempontjairól, döntésének körülményeiről részletesen beszámolt Kner Imrének 1932. augusztus 5-i levelében:

„A kéziratot volt szíves bekérni. Hát kérem, én tulajdonképpen nem a magam verseit akartam kiadni, hanem Mikes Margitéit, egyrészt Mikes bácsira gondolva, másrészt meg azért, mert Margit – a sógornőm – újabban csakugyan jó verseket ír. Ezt akkor ajánlottam fel neki, amikor Önnel a munkahonoráriumban megállapodtunk. (Ugyanis nekem módomban áll, végre kiadni a magam könyvét igazi kiadónál, épp az Ön Pantheonjánál, amellyel megegyeztünk alapfeltételnek véve, hogy garantálom 300 példánynak fél év alatti elfogyását.) Az Önnel kötött megállapodás tehette számomra lehetővé ezt az altruista kiadói felajánlást, most azonban mégis a magam könyve mellett vagyok. Több okból; ezek közül az első az, hogy M. M. kötetének anyaga még nincs meg, a második pedig, hogy még a veszélytelennek látszó garanciavállalás alól is mentesítsem magamat. A Pantheonnal nincs írásos szerződésem, képzelheti, mennyire nem fontos nekik az ügy, baráti aktusnak tekintik a kiadást, amiből nekik aligha lenne több hasznuk, mint az, hogy eggyel több lánccal fűzzék magukat az ifjú (már nem is ifjú) magyar irodalomhoz. Ilyen törekvés megvan ott a vezetőségben, de csak regényekkel mernek kísérletezni. Ez az én könyvem nem lehet csemege nekik, de – gondolom – szeretnek és szívesen segítenek, ha legalább a ráfizetéstől mentesülnek. Mert más verseskönyvet eddig akkor sem adtak ki, ha az író megfizette az auflágot. – Már most én Margitot nem akarom lemarasztalni, állom, amit vállaltam. Annyi pénzem mindig lesz, hogy az ő könyvét, ha elkészül egy csomó nekem is tetsző jó verssel, ki tudjam nyomtatni 500 példányban; hisz ez különben is kis könyv volna 5 ív. De talán nem is kell saját pénzemből kinyomatni: kérem szíves válaszát arra vonatkozólag, hogy hiszi-e Ön, hogy a nem túltávoli jövőben valami újabb szellemi munka fejében elvégezhet számlám terhére a mostani könyvön kívül egy ilyen nyomdai munkát? Ha igen, látatlanban lekötöm magamat s M. M. verseskönyvét meg fogom szolgálni, Ön pedig kinyomja tavasszal vagy a jövő nyáron. Ha nem lehet, akkor majd fizetek; s ha még baráti árak is túlmagasak volnának, akkor másnál adom ki a Margit könyvét. – Az én kéziratom kész van, illetve pár nap alatt küldhető. De előbb szeretném tudni, milyen keretek közt tervezzek. Legyen hozzám teljesen őszinte; én már számtalanszor hangsúlyoztam ajánlataimnak végtelen rugalmasságát s azt hiszem, akkor járunk kevésbé jól, ha nehéz szívvel teljesítjük a másik fél igényét. Én fordítottam Önnek 52 verset, ennek honoráriuma érzésem szerint és az Ön számára 1000 pengőtől lefelé van, ott ahol Ön már megállhat. Nem ismerem a nyomdai árait s az én személyemnek szóló esetleges külön árait, ennélfogva csak homályosan tudom elképzelni a kötet terjedelmének határát. Itt 80 pengőért már vállalnak verskötetíveket. Gondolja, hogy adhat nekem tíz ívet? Nyolcat? Még kevesebbre gondolt? Tessék megírni őszintén; ha nagyon kevés lenne ívben mérve a honorárium, az se baj, mert akkor elteszem a jogomat a M. M.-féle leendő verseskönyv fedezésére, én pedig maradok a Pantheon-féle elképzelésnél. Nekem ugyanis most föltétlen érdekem, hogy minél nagyobb, de olcsó kötettel jőjjek ki hat évi csönd múltán; akár húszíves könyvet is meg tudnék tölteni kitűnő anyaggal.” 46

Kner postafordultával már másnap válaszolt. Meghatározta a honorárium mértékét egy körülbelül 10 íves kötet kinyomtatásában, famentes papíron, 1000 példányban. Kérte, hogy a költő a kéziratot mielőbb küldje el a számára és közölje esetleges kívánságait a könyv kiállítását illetően. Megjegyezte, hogy a kötet megjelenési idejét nem tudja garantálni, de igyekszik azt mielőbb elkészíteni. A Mikes Margit-féle kötet kinyomtatása elől nem zárkózott el, bár kötelezettséget erre nem akart vállalni. Kiadóként nem akarta jegyezni Szabó Lőrinc kötetét, s ezt a következőképpen indokolta: „Ami mármost a kiadói jelzést illeti, nekem elvem az, hogy ha a könyv nem az én rizikómra és nem az én számlámra megy, nem szerepelek kiadó gyanánt, s ezenkívül – mint ismételten kifejtettem – elvi okokból most tartózkodom attól, hogy mai magyar írót adjak ki. Annyi embert utasítottam el az utóbbi években, hogy mérhetetlen megrohanásnak tenném ki magam. A Pantheon nevét irodalmilag egész jónak tartom, viszont a Könyvbarátok Szövetségének a lehetőségeit akkor is tudja Önnek Kollár doktor biztosítani, ha a Pantheon neve alatt vitorlázik a kötet.”

Az 1920–1922-es művészeti fellendülést követően 1923-ban már egyetlen egy könyvet sem adtak ki Knerék, s a következő években is csak keveset, elsősorban külföldi és klasszikus irodalmat. Ennek részben gazdasági okai voltak. Az élénkebb könyvkiadói tevekénység nem hozott annyi bevételt, mint amennyit honoráriumként a cég kifizetett. S ahogyan Erdész Ádám is megállapította: a rendkívüli szakmai igényességgel dolgozó Kner-nyomdában az előállítási költségek is jóval magasabbak voltak az átlagnál. Az a megváltozott határok mentén létező értelmiségi-tisztviselői középosztály pedig, amelynek korábban ilyen kiadványokra volt igénye, mindennapi gondokkal küszködött. 47 Az elsősorban üzleti, közigazgatási nyomtatványokat előállító céget ez nem rendítette meg különösebben, de a család úgy döntött, hogy a gazdaságilag nem rentábilis kiadói tevékenységbe nem fektetnek sokat a továbbiakban. Kner Imrének azonban nem csak gazdasági jellegű fenntartásai voltak a könyvkiadói működéssel szemben. Szabó Lőrincnek több alkalommal is jelezte a kor szellemi életét illető elégedetlenségét, ami meghatározta azokat az „elvi okokat”, melyek távol tartották őt a korszak magyar íróinak a kiadásától is.

Nincs arra nézve jelenleg adat, hogy a Könyvbarátok Egyesülete milyen lehetőséget biztosított volna a könyv megszületését vagy terjesztését illetően. Nem vette igénybe ekkor a dr. Kollár Kálmán révén adódó lehetőséget, aki ebben az időben az Egyetemi Nyomda Könyvesboltjának a vezetője is volt. Majd csak később, a Harc az ünnepért kötet kiadásakor élt vele. A Pantheon Irodalmi Intézet Rt. szerepét azonban egy későbbi, 1932. október 14-re datált szerződéskivonat pontosan rögzíti:

„Ön saját költségén elkészítteti cca ezer pld »Te meg a világ« című verseskötetét a gyomai Kner nyomdánál, amelyen kiadóként vállalatunk szerepel. [A cím utólag kézírással lett rávezetve az iratra.] A könyv teljes szerzői és kiadói joga ennek ellenére az Öné és mi kizárólag a könyv terjesztésével foglalkozunk, még pedig oly mértékben, amilyen mértékben Ön a könyveket a rendelkezésünkre bocsátja. A könyv bolti árának megszabása az Ön szuverén joga, mi a bolti árból terjesztésért, könyvkereskedőknek adott engedményért, effektív költségek megtérítéséért és haszonrészesedésért 55% (ötvenöt százalék) rabattot hozunk levonásba. A könyv Ön által megállapított bolti árának 45%-át tartozunk Önnek minden elszámoláskor, tekintet nélkül a könyvkereskedők esedékességére, megfizetni. […] Ön kötelezetséget vállal arra, hogy a könyv bolti áruforgalma teljes egészében vállalatunkon keresztül bonyolódik le és Ön a könyvet egyéb úton sem közvetve, sem közvetlenül, könyvárusi forgalomba nem bocsátja.” 48

Szabó Lőrinc 1932. augusztus 11-i levelében mondott köszönetet Kner nagylelkű ajánlatára: „Igazán örülök – jegyezte meg –, hogy ilyen komoly nagyságú könyvvel jelenhetek meg annyi év hallgatása után.” A könyv kiállítására vonatkozólag nem fogalmazott meg elképzeléseket, s bizonyosra vette, hogy a Pantheon kiadóhoz fog fordulni. A címlap és a versek végleges sorrendjének a kérdését későbbre halasztotta. A kézirat terjedelmét illetően is bizonytalan volt: „Nem tudom, mennyi fér rá ezekből a különböző nagyságú versekből 10 ívre, szükség esetén cím szerint megjelölve visszavonok majd a végső kézirat-mennyiségből annyit, amennyit Ön mond. A mostan elküldött kézirat az én hozzávetőleges becslésem szerint a kötetnek csak felét-kétharmadát tenné ki…, illetve: jobb lett volna erről nem is beszélnem, hiszen csak most fogom összeválogatni azokat a verseket, amelyeknek kész vagyok a végleges szövegével. Egyszóval ez a most küldendő anyag csak egy porció, amelyet egy második követ rövidesen, és azt kérem, hogy majd azután, ha Ön már látta az egészet, és véleményt mondott a terjedelemről, vonhassam vissza a többletet. Ebben a mostani szállítmányban semmiesetre sincsenek olyan versek, amelyeket a kötetből kihagyok, szedetésnél tehát nincs kockázat.” A kézirat jellegére is tett megjegyzést: „Remélem, a kézirat jól olvasható; géppel írt és beragasztott részek természetesen nem számítanak külön valaminek, a szöveg egységes. A legszélesebb sorok a Halálfélelem, A belső végtelenben és a Testünk titkaiból című, 9, 12, illetve 15-ös jelzésű versekben fordulnak elő: 12, illetve 13 szótagos francia alexandrinok.” E kötetének a nyomdai kézirata, hasonlóan a korábbiakhoz, tartalmaz újságkivágatot, gépiratot egyszerre. Ha egy korábbi közlésen csak pár utólagos javítást tartott szükségesnek, akkor nem tartotta érdemesnek a szöveg újragépelését, letisztázását, hanem a szöveg kivágatán és a lap szélén végezte el a korrekciót. De előfordult, hogy a magára az újságkivágatra ragasztotta az utólag átírt részlet gépiratát. E levél utóiratában megnevezte a versek számát is: „Összecsomagolva az 54 verset, aggódom, hogy tán már ez is majdnem elég. Írja meg kérem, mennyi hely van még.”

Kner közölte, hogy az anyag átnézése után az 54 vers körülbelül 6-7 ívet ad, a 7 a maximum, így hát nyugodtan küldhet Szabó Lőrinc még anyagot. Erre számított is a költő, mint ahogyan ezt feleségéhez írott levele is tanúsítja: „…talán 100 vers is elfér a könyvben.” 49

Az 54 vers sorrendjén csak kevés alkalommal változtatott. A további kötetbe szánt 27 versét 1932. szeptember 12-én postázta Kner Imrének Szabó Lőrinc. Az újabban megküldött darabokat is beszámozta, s „a”, „b” vagy „c” jelöléssel osztotta be a korábban megküldöttek sorába. A kötetbe 81 vers került. Mellékelt, még csak tájékoztató jelleggel, egy tartalomjegyzéket, hogy a nyomda segítségére legyen a kéziratanyag egybeolvasztásánál. A terjedelemmel kapcsolatban közölte: „Az anyaghoz, ha kevesebb, természetesen küldhetek még akár több ívnyit is; ha több, elhagyok belőle. De nem a végéből, hanem elosztva, mindenünnen. Szükség esetén előre megjelölhetek cím és szám szerint egyes darabokat, amelynek nem-szedésével meg lehet előzni a 10 ív túllépését.”

Bár 1929 decemberétől jelennek meg folyamatosan a Te meg a világ létrejöttét alapvetően meghatározó versek, a címoldalt követő kis eligazító szöveg szerint: „A kötet hat év költői termésének egy részét tartalmazza.” Nehezen, elsősorban közvetett adatok alapján következtethetünk az 1927–1932 között keletkezett költemények válogatását meghatározó szempontokra. Alapvetően terjedelmi korlátok játszottak szerepet. A kötet anyagának kialakítása közben Szabó Lőrinc többször is megjegyezte leveleiben, hogy jóval nagyobb anyagot is össze tudna állítani, ha erre lehetősége volna. 50 Többi ekkor született és a Te meg a világba nem kerülő verse későbbi köteteinek anyagába lett választva, illetve jelentős részük nem is jelent meg kötetben, közöttük olyan, az életmű egészét tekintve fontos darabok mint a Napos tél egy tátrai üvegterraszon, Tízezer magyar gyermek vagy a Kínod: szabályok dialektikája. Feltehető, hogy a szelekció szempontjait meghatározta a saját, majd egy éves költői hallgatását megelőző, 1927–1928 között keletkezett verseihez való viszonya is. A kötetben később sem publikált versei közül a legtöbb 1927-ben és 1928-ban született. Kabdebó Lóránt megállapítása szerint: „Az 1927–1928-ban írott versek jellemzője: a tematika, a stílustendenciák keveredése, költői alaphelyzet bizonytalansága, folytonos átértékelődése. Az ekkori termés nem állhatott össze egyetlen kötetté.” 51 Ezt a véleményt erősíti meg Szabó Lőrinc Kárpáti Aurélhoz írott már idézett levelének egy részlete is: „26 és 32 között nem adtam ki kötetet és »megértem«. Az átmenet idején – ugye veled együtt? – én is »munkanélküli« voltam. Sok versem jelent meg lapokban, de köteteimből mindeddig kimaradtak olyan versek, amelyek a tényleg átélt munkanélküliség lelkiállapotával foglalkoznak: A Dunaparton címűben a tétlen lebzselő kétségbeesésről és öngyilkos ösztönökről van szó. Tele volt akkor a város ilyen alakokkal. Egy másikban a pesti utcák ismert aszfaltfőző kondérjainak fekete áldozati füstjéről írtam, amely éppúgy nem száll az égnek, mint a Kainé, és az autókról, a villamos csodákról, a céltalan, munkátlan tespedésről, az elveszett emberekről a tevékeny, élő városban.” 52 Az 1927-ben közzétett versei jelentős részben mind tematikájukban, mind felfogásukban elsősorban A sátán műremekeihez kötődnek. A City (Az Est, 1927. febr. 27., később kötetbe nem rendezte) zaklatott expresszionista nagyvárosi freskó, Tízezer magyar gyermek (Pesti Napló, 1927. ápr. 17., később kötetbe nem rendezte) szintén az expresszionizmushoz köthető, már epikus jellegű műve nem mentes a szatirikus társadalomkritikától, vagy a levélben említett Munkanélküli a Dunaparton (Dunaparton címmel Az Est, 1927. júl. 17., Régen és Mostt) a számkivetettségnek a kilátástalanságának ad kifejezést, a hajnali Pestet megidéző Hétköznap (Az Est, 1927. aug. 14., később kötetbe nem rendezte) című versben munkanélküliként érez egyfelől rokonságot másfelől idegenséget a társadalom számkivetettjei irányában. Ahogyan levelében írta: „megérett”, s ezek a versek már nem feleltek meg mindazoknak az elvárásoknak, melyeket kifejtett például a Divatok az irodalom körül című írásában is: modernségét szervetlennek, kompozícióját törékenynek érezte, vagyis hiányzott belőlük az a harmónia, mely szerinte a diszharmónia ábrázolásához is szükséges.

Meg kell jegyezni azt is, hogy egyes versek személyes tematikájuk vagy utalásaik miatt nem kerülhettek a kötetbe: így az eltitkolt, majd a feleség előtt lelepleződő Korzáti Erzsébet-szerelem ihlette darabok egy része, s elképzelhető az is, hogy nem találta időszerűnek a Babitsot idéző Apámnáll című versének beillesztését sem.

Amikor egy 1931. augusztus 3-i levelében beszámolt feleségének arról, hogy körülbelül száz verset elküldött Németh Lászlónak, az anyagot jellemezve megjegyezte: „1927-es és 28-as részben még elég sokat kell majd változtatni, a többin úgyszólván semmit.” 53 Véleménye azonban a Te meg a világ anyagának összeállításakor módosult; nem csak az 1927–1928 között keletkezett versek estek át jelentős korrekción, hanem az 1930–1931-ben keletkezett versek egy része is, ugyanakkor több 1927–28-ban keletkezett művön nem eszközölt nagyobb javításokat. A nagyobb átdolgozáson keresztülment költemények 1927-ből: Új lakásban, Körúti éjszaka; 1928-ból: Materializmus, Évek, Testem, Pária, Melletted, meg fogok halni, Két ország határán, Egy asszony beszél; 1929-ből: A belső végtelenben; 1930-ból: Húsz óra múlva, Halálfélelem, A bolond kezei között, Egyetlenegy vagy, Hazám, A test védekezik, Vigaszok, Farkasrét I., Szentjánosbogár; 1931-ből: Két sárga láng, Jégesőben, Menekülni. Nagyobb mértékben nem javított versek 1927-ből: Tűzbe, fegyverbe; 1928-ból: Két lány térdtől bokáig, Szeretlek, Erdei patak, Egy egér halálára. 54

A válogatás szempontjai ahhoz a kérdéshez is kapcsolódnak, hogy Szabó Lőrincnek miért is nem jelent meg hat évig önálló verseskönyve. Kner Imrének saját nehéz, ellentmondásos körülményeit jelölte meg okként: „Tudja, hat év! És az én elnyomott helyzetem! Igaz, hogy egy-két éve és főleg fél éve helyzetem összes csapjai váratlanul jóra fordultak. De azért mégis nehéz szituációban voltam: én tudtam, mit tudok csinálni, mert az én szemem előtt ott volt az egész anyag, de könyv híján mindez dokumentálhatatlan volt idegenek számára, mialatt más jó költők egyre-másra hozták ki új meg új könyveiket és sűrű füzeteiket.” 55 Több mint 20 éves távlatból ezt a szünetet már másképpen indokolta: „A kiadással azért is vártam, mert éreztem, hogy a modernségek elhagyása, tehát a »visszaklasszicizálódás« után nagyon komikus volna még egyszer elsietni, elrontani a dolgomat. Ezért vártam 1926-tól 1932-ig.” 56 Ha az utóbbi megállapítást vesszük figyelembe, a versek jelentős részének megítélésekor szempont volt az is, hogy az egyes darabok mennyire feleltethetőek meg az új, klasszicizáló, gondolatiság felé törekvő líraeszményének. Összevetve a versek periodikákban megjelent változatát a kötetben közölt változattal vagy számba véve a nyomdai kéziratban rögzített javításokat, látható, hogy szigorúan bánt a beválasztott költeményekkel is; sok esetben oly nagy mértékű változtatást eszközölt egyes darabokon, ami korábbi versesköteteinek az 1943-as Összes versei számára történő átdolgozását idézi. Feltehető, ha nagyobb kötetre kapott volna lehetőséget, akkor több verset dolgozott volna át megjelenésre, vagyis teljes bizonyossággal nem tudunk minden esetben válaszolni arra, hogy egy vers újbóli közlése vagy mellőzése milyen mértékben esetlegességek, objektív akadályok vagy előzetes megfontolások következménye. Azonban megállapítható, hogy e kötet szintézis-jellegét nagyban előkészítette ez a másfél-két éves periódus, megteremtve a válogatás, az esetenkénti átdolgozás szempontjait.

Kner 1932. szeptember 14-én nyugtázva az újabb küldeményt megjegyezte, hogy számításai szerint az anyag a címlappal és a tartalomjegyzékkel együtt hozzávetőlegesen 11 ívre való, s számára nem jelent gondot, ha a könyv a korábban meghatározott 10 ív helyett 11 ív lesz. Szeptember 30-i levelében sürgette a költőt, hogy nyilatkozzon a betűt és a formát illető kérdéseire. Október 2-án Szabó Lőrinc következőképpen válaszolt: „Ha már most a meglévő anyagon belül lehet választani, akkor énnekem nagyon megfelel ez a Goethe-forma; a betű még inkább. Legyen csak borgisz [vagyis 9 pontos betű], hiszen nagyobb betűnél még több verssor mutatkoznék a tükörnél szélesebbnek. Így aligha. Ha a Goethe-forma egy kicsit (mondjuk egy-másfél centiméternyit) szélesebb volna, szívesen venném, minthogy az én könyvem kb. olyan vastag lesz, mint a két Goethe kötet. Ha ez a kissé szélesebb papírforma nincs, van-e Goethe-szélességben egy-másfél centiméterrel alacsonyabb forma? Azt egy árnyalattal jobban szeretném. Mint látja nem vonzódom a keskeny könyvek felé, – a Goethét azonban még nem veszem ezek közé, mert nem 10 íves. Minél vastagabb a könyv, annál rosszabb a keskeny forma, – szerintem.” Kner végül is a V-ös oktávot proponálta, a Föld, erdő, isten kötet alakját. 1932. október 25-i, az első korrektúra kísérőlevelében két verssel kapcsolatban kétségének is hangot adott: aggodalommal töltötte el a Halálfélelem és A bolond kezei között című versek „istenkáromló”-nak is felfogható tartalma. Kérte Szabó Lőrincet, nyugtassa meg, hogy ezek már egyszer ebben a formában egy napilapban már megjelentek, mert amennyiben az ügyészség látta és nem inkriminálta ezeket korábban, akkor nem lehet a nyomdát, az érvényben lévő törvények szerint, harmadfokon is felelősségre vonni. Még élénken éltek az emlékezetében a Palasovszky Ödön 1924-ben nyomdájukban napvilágot látó Reorganizáció kötete okán támadt kellemetlenségek. Felvetését ellensúlyozandó egy személyes dicsérő megjegyzést is tett: „Különben a kötet tartalma egészen elsőrangú, csak gratulálhatok hozzá.” Ez az elismerés külön jól esett a költőnek: „Hogy gratulált a könyvhöz, külön öröm. Ön tíz-tizenkét év alatt, tapasztalatom szerint, illetve emlékezetem szerint, sohasem nyilatkozott olyan írókról és könyvekről, amelyekhez és akikhez nyomdailag köze volt. Tudtommal rólam sem beszélt soha énelőttem; csak most” – válaszolta 1932. november 1-i levelében. Igyekezett megnyugtatni Knert a két gyanúsnak talált hely tekintetében: a versek évekkel ezelőtt megjelentek a Pesti Naplóban, s csak stiláris természetű, a mondanivalót nem érintő változtatás történt rajtuk. Közölte: „A könyv címét megállapítottam, néhány barátom bevonásával: Te meg a világ.” Biztosította Knert, hogy sorrendi változtatást már nem fog eszközölni, s kérte, hogy a hosszú és a rövid magánhangzók maradjanak úgy, mivel „a zeneiség parancsától független inkonzekvencia mennyisége minimális.” A kötet kiállítása tekintetében Knerre bízta magát, egyedül a külsőre vonatkozólag közölte elképzeléseit: „A borítólap színe az egyetlen, ami nem volna mellékes. Valami világos, szürke, szürkészöld vagy szürkés-kék, – mást nem tudok elképzelni látatlanban.” A korrektúra feladása után 1932. november 1-i levelezőlapján még egy kiegészítést tett: kérte Knert, hogy a Kár című versnek Kodolányi Jánosnak szóló dedikációját tegye a Jégeső elé. Kner a korrektúrát nyugtázó november 3-i levelében beszámolt a kötet papírosairól (a borító szürke papírját éppen Diósgyőrben egyedi jelleggel a cégének gyártatta le). Levele végén megint szóba hozta a kérdéses versek dolgát, mivel az egyik nyomdai kéziratán látható módon éppen a kritikus versszak javított. A Halálfélelem szövegére utalt, melynek Pesti Napló-beli kivágatán a 9. és 10. versszak valóban le lett ragasztva az átdolgozás gépiratával. 57 Kner a második korrektúra postázásakor, november 9-én pontosítja a versek általa aggályosnak ítélt részeit. A Halálfélelem című versben a nyomdai kézirat szerinti 8–10. versszakot jelölte meg: Szabó Lőrinc a 8–9. versszakot jelentős mértékben átdolgozta: „Mit akarsz, nyomorult? Tudom nagy már a fa, / melyben gonosz eszed építgeti koporsóm; / fojtó két kezedet torkomra zárva hordom / s nem menekülhetek előled sehova: // szálljak bár berregő tündérerejü gépre / déllé téve megint az alkonyi napot, / hosszú árnyékkezét kinyujtja cinkosod / utánam, az idő, s visszavisz börtönébe.” Ez a rész a Pesti Napló közlés szerint: „Mit akarsz nyomorult? Tudom, felnőtt a fa, / melyben gonosz eszed építi már koporsóm; / fojtó két kezedet torkomba zárva hordom / s nem menekülhetek előled sehova: / szálljak bár berregő gépre / elhagyva messze az alkonyhozó napot / másodperc-lábain utolér cinkosod / az idő, s szárnyamat legyőzi hangya-lépte.” A további, befejező két versszakon azonban nem végzett érdemi változtatást. Ebben az esetben a Pesti Napló-beli közlést összevetve a kézirattal, valóban csak stiláris kiigazításokról van szó, ahogyan azt Szabó Lőrinc is nyilatkozta. A bolond kezei között című verset nagy mértékben átírta a kötetbeli közlés számára, de ez az átdolgozás éppen a 2–4. versszakot érintette elsősorban. A Kner által kétségesnek érzett 6–7. versszakon kevés érdemi változtatást eszközölt, s ezek a korrekciók talán valamit enyhítették is az eredeti változatot. A Pesti Napló-közlés szerinti 44–45. sor: „Rab lelkünk teszi és / eszi, ami undorít…”, a kötetbeli közlés szerint: „Megtesszük mind, amit akarsz, / akárhogy undorít.” Szabó Lőrinc 1932. november 12-i levelének végén részletesebben kitér a Kner által kritikusnak tartott versekre:

„És most jőjjön az isten. – Kedves Uram, higgye meg, a legtávolabbról sem gondolok magára valami gyanúval vagy mivel, azért, mert figyel és figyelmeztet. Nem kell restellkednie (mert ezt írta) emiatt. És én nem akarok semmi rosszat. Csak örülök neki, ha törődik a könyvvel minden vonatkozásban. – Ennek előrebocsátásával azt mondom, hogy… Nem is! Hanem küldöm a két Napló-oldalt, amelyen azok a versek két, illetve két és fél éve megjelentek. [A Halálfélelem a Pesti Napló 1930. május 25-i, A bolond kezei között a Pesti Napló 1930. november 1-i számában.] Azt hiszem a levele alapján, hogy ez a legmegnyugtatóbb érv. A bolond kezei közt két utolsó strófája egy ige kivételével azonos. [Ez nem felel meg a valóságnak, mint ahogyan az egyik eltérést fentebb már jeleztük is, a többivel kapcsolatosan a versek dokumentációja igazít el.] A Halálfélelem gyanúba vett sorai eredetileg erősebbek voltak, hiszen »perverz kéjelgést« tulajdonított a költő az aposztrofált valaminek. [Az eredeti változatban „egy perverzgyönyörű Akaratnak” szerepel. Azonban Kner nem a 7. versszakot – melynek eredeti változatát nem ismerte –, hanem a 8–11. verset tartotta különösen veszélyesnek.] A szöveg tehát azonos, illetve enyhébb. Nem? – Folytatom, amint előbb kezdtem: Ezek a versek nem istenről szólnak. Bizonyítás: a Bolond második strófája megnevezi az aposztrofáltat: sors, élet, idő. A Halálfélelem is megnevezi: akarat. A schopenhaueri akaratról van szó, a maga teljes általánosságában, a Die Welt als Villé-ről. Ezt mondom Önnek; s ezt mondanám az ügyésznek is csak bővebben. – Enyhíteni csak egész semmivé-mosásával, teljes elszürkítésével lehetne. Higgye meg, erre nincs szükség. Egy zsidó, tehát kétszeresen óvatos, polgári lap is gyakorol cenzúrát, meg is vizsgáztattam e tekintetben.”

Megemlíti még, hogy Dormándy Lászlóval, a Pantheon Intézet újonnan kinevezett igazgatójával is egyeztetett az ügyben, akit csak a kiadói felelősség megítélése érdekelt. Erdész Ádám Kner Imre és Szabó Lőrinc kapcsolatát levelezésük tükrében vizsgáló tanulmányában felhívta a figyelmet arra, 58 hogy Szabó Lőrinc kései kommentárjában miként is nyilatkozott a Halálfélelem című verssel kapcsolatban: „az egész vers rettenetes istenkáromló üvöltés (»Mit akarsz, nyomorult?«) az elmúlás ellen”. 59 A másik vers, A bolond kezei kései magyarázata sem tette jogosulatlanná utólag Kner fenntartását: „Isten, a sors vagy általában az élet és az ember mineműsége és a társadalomnak való kiszolgáltatottság elleni rezignált kitörés.” 60

Szabó Lőrinc e november 12-i levelében sorra vette az utolsó egyeztetésre váró kérdéseket is. Nem fogadta el Knernek a címben tett kiegészítését, a „Te” szót követő vesszőt: „A címlapon a Te utáni kommát töröltem. Pedig Önnek van igaza! Ha vessző van, a vak számára is világossá válik az ellentét vagy párhuzam értelme: az egyén meg a többiek, az én és a környezet, az ember és a mindenség összekapcsolása. – De a szemnek való simaság és egyéb apróságok érdekében mégis elejtem a vesszőt.” Jóváhagyta Knernek azon elképzelését, hogy szerző neve a cím felett legyen, hogy a címlapon nem kell kéken szedni a címet, elég a kék szedés a borítón. Kérte, hogy a címlapon maradjon meg a Pantheon-kiadás felirat. Beszámolt arról is, hogy a Pantheon Intézetnek nincs ellenvetése Kner Imre azon kérésével szemben, miszerint a kötet kolofonján és a hátsó fedőlapon szerepeljen a Kner-szignó. Megküldte a végleges tartalomjegyzéket, a verscímek mellett a keletkezés évszámaival. Megjegyezte: „Már csak helypazarlási szempontból is mellőztem volna a ciklikus dolgok egyes részeinek külön oldalon való kezdését. Nem vagyok úgy elkényeztetve. Inkább új anyagot küldtem volna.” Biztosította Knert, hogy sorrendváltoztatás nincs! Válaszolt a nyomdai kéziratot illető felszólításra is: „A kéziratot vissza fogom Önnek küldeni, bár szerettem volna én eltenni, mint eddig tettem. Más nyomda is nyugodtan visszaadja.” (Ezt Szabó Lőrincné november 16-án postázta, azonban Kner december 10-i levelével visszajuttatta a költőnek, s megtalálható Szabó Lőrinc hagyatékában.) 61 Meghagyta, hogy a címlap utáni 3. oldalra helyezzék el a versek keletkezésére vonatkozó megjegyzését, amit eredetileg a Tartalomjegyzék szó alá akart elhelyezni a kötet végén: „E kötet hat év költői termésének egy részét tartalmazza. A tartalomjegyzékben az egyes címek után zárójeles évszám közli a versek megírásának idejét. Variánsok esetén a jelen szöveg érvényes.” Kérte még Knert, hogy küldjön 4-5 példányt a Pantheon számára, hogy a kiadó azt továbbíthassa a cseh, a jugoszláv és főleg a román cenzúra számára.

A kötet 1000 példányban jelent meg. 1932. december 6-i levelében már ezt írhatta Szabó Lőrinc: „Megkaptam a szombati szállítmányt, és nem is tudom Önnek megköszönni a munkáját, a munka szépségét és pontosságát.” Elújságolta még Knernek, hogy a kötet kiállítása általános tetszésre talált.

Kner Imre visszatekintése szerint klasszicista korszakában (1928–1944) „a Bodonival készített legjellegezetesebb nyomtatványai” az 1932-es Goethe-jubileum alkalmából születtek meg. 62 Amint Haimann György is megállapította: „a klasszicista tipográfia a maga teljes harmóniájában Az örök Goethe három kötetében valósul meg.” 63 Ennek az antológiának a könyvművészeti szellemiségét követi Szabó Lőrinc kötete, melyet Kner az egyik legsikerültebb munkájának tartott.
 
Amikor megküldte Fülep Lajosnak Szabó Lőrinc kötetét Kner, így kommentálta tipográfiai, könyvtervezői eljárását: „…nem az én kiadásom, én csak nyomtam. Az volt e megállapodásom Szabó Lőrinccel, hogy nem készpénzt fizetek a Goethe-fordításokért, hanem kinyomom érte ezt a verseskönyvet. Az elgondolásom az volt itten, hogy semmit ne tegyek hozzá ahhoz, amit a versek saját formája, a tipográfiai szerkezet és az anyag törvényei diktálnak. – Ugyanezt kíséreltem meg a Balázs Béla két verseskönyvénél, 63 de akkor egy írásos jellegű kompozícióformából indultam ki, ami elvi tévedés volt és ezenkívül a címlap sem volt szép. Ennek az elrendezésnek és elgondolásnak egyik előfeltétele a kissé áttetsző papíros, amely megmutatja, hogy hol vannak az oldalnégyszög határai! Így kapja meg a térbeállítás az értelmét. Viszont ha ezt csinálom, akkor feltétlenül muszáj egyik sornak pontosan fedni a másikat” 64 Fülep Lajos így köszönte meg Kner Imrének a Te meg a világ egy megküldött példányát: „A Szabó Lőrinc-kötetről röviden az a véleményem, hogy: tökéletes. Kerestem, hogy mibe kössek bele, de nem találok semmit. Én azt hiszem, ez a legremekebb produkciójuk eddig, és azt is hiszem, hogy ezt jobban megcsinálni nem lehet. Olyan ez, mint a tökéletes kép vagy szobor, ahol az ember, mielőtt még analizálná, egyszerűen azt érzi, hogy így kell lennie. Ez a szükségszerűség az, ami minden művészetnek végső kritériuma.” 65

1932. december 26-i levelében Szabó Lőrinc örömmel, és olykor fanyar iróniával számolt be Knernek a kötet fogadtatásáról. Először sorra vette a már megjelent és várhatóan megjelenő recenziókat, kritikákat: „Az én könyvemről is írt a Népszava, nagyon megtisztelően, most csütörtökön (vagy szerdán, pénteken?) reggel. Van a recenzióban egy névtelen, de világos döfés Babitsnak.” Az említett rövid ismertetés szerzője, Szélpál Árpád, aki Babits fölé helyezte ez alkalommal Szabó Lőrincet: „…mennyivel tartalmasabb az előző nemzedék nem egy mondvacsinált nagyságánál, sőt annál is, aki az uralkodó magyar lírában a meghalt vezér helyére ült.” 66

„Hogy a 8 órai írt – folytatta Szabó Lőrinc tudósítását –, az már régi dolog. Az Esté is, a Magyarországé is. Hevesi András, aki a 8 órai kis hírét szignálta, telefonon jelezte teljes elragadtatását (s egyúttal édesapjáét is [Mostohaapja Hevesi Sándor, rendező, színiigazgató.]) és bejelentette, hogy a B[udapesti]. H[írlap]. karácsonyi számában nagy cikkben részletezi a mondanivalóját. Ez a tárca elmaradt, vagy kihagyták a karácsonyi számból.” Hevesi nem foglalkozott később nagyobb cikkben a kötettel. Szabó Lőrinc azután rátér a Nyugatban várható fejleményekre és ezzel együtt Babitsnak a megjelenő kritika hangnemét, értékelését illető várható befolyására: „Nyugatra vonatkozólag bevált, úgyis, amit mondtam. Január 1-én Halász Gábor fog írni az én könyvemről. Valószínűtlennek tartom, hogy Babits ne végzett volna valami cenzúrát ezeken a cikkeken” – s felemlegette Erdélyi Józsefről szóló cikkének Nyugat-beli sorsát: „Azon a kis, de nem lényegtelen, változtatáson, amelyet Gellért Babits nevében (hozzájárulásommal) végzett a cikken, látom, hogy milyen célzatú cenzúra van a Nyugatnál. Pontosan ki van szabva, hogy ki mennyire nőhet Babits mellett.” Halász Gábor kritikája valóban megjelent január 1-én, de azt már utólag nehéz rekonstruálni, hogy Babits mennyire befolyásolta annak végső szövegét. 67 Említést tett a Pesti Futár recenzenséről is: „Nádas Sándor, aki a Pantheon könyveiből ki szokott szedni valami pesties, »életes« mozzanatot, hogy riportszerűen írjon róla valami »kedves« marhaságot, itt komoly irodalmi kritikussá léptette elő magát. Nagyon snájdig, ahogy levág, igazán snájdig. De oly kicsi a beszámoló, hogy ne szerezze meg a lapot nem érdemes.” S folytatta a negatív élmények felsorolását utalva Földi Mihállyal, Az Est-lapok nagy befolyású szerkesztőjével való rossz viszonyára: „A Pesti Napló cikke bosszantóan késik, és én persze nem szólhatok. – A Magyarország, saját lapom, még mindig nem írt a Goethéről, és aligha fog. Hja persze, a Földi-rezsim.” Arról azonban nem referált, hogy a lapban elismerő recenzió jelent meg a Te meg a világról Kárpáti Aurél tollából. S végül egy hónappal később a kötet Hazám című versével megszólított Szántó Rudolf a Pesti Naplóban közölt terjedelmes elismerő kritikát a kötetről, mely egy oldalon jelent meg Babits Amor sanctus fordítás-kötetéről írt cikkel.

Beszámolt a Te meg a világ fogadtatásának személyes tapasztalatairól is:

„Érdekes, hogy reagálnak az emberek a könyvemre. Ne haragudjon, ha erről is írok, az »életbeli« visszhangról. Általános rendkívüli meglepetés. Kardos László: »…egészen kivételes európai dolog a mi irodalmi Balkánunkban.« Hevesi Bandi szóbeli kritikáját már jeleztem, de hozzá kell tennem, hogy az ünneplését szavakban visszaadni szégyellem, olyan megtisztelő. Hangok a közönség, nem-író ismerősök köréből: dettó… Tulajdonképpen abban is hagyom az alig elkezdett ilyen irányú referálást, annyira feszélyez. Csak egyet még: vannak rém ravasz emberek, írók, akik – miután 3 óra hosszat nagy társaságban együtt voltak velem és hallgattak, mialatt mások szóltak a könyvről – egy nagynehezen kilesett »magányos percben« odajönnek hozzám és négyszemközt szintén nyilatkoznak: »Rögtön végigolvastam, egyfolytában… Így látni, micsoda… és hogy milyen rangú… Nagyszerű minden oldala… óriási…« és jön valaki, és erre elhallgatnak. Nagyon élveztem az ilyen helyzeteket.

Szegi Pál irodalmi előadást tartott vagy 10 nappal ezelőtt Debrecenben, pátriámban, és külön hosszan kitért a könyvre. Azt mondja, hogy ezzel a résszel volt a legnagyobb és legfőbb sikere.

Pintér Jenőtől kaptam köszönőlevelet; emlékeztet rá, hogy ő már 8 évvel ezelőtt milyen sokra becsült és már akkor szerepeltetett két versével antológiájában.”

A konzervatív szellemiséget képviselő Pintér az akkori úgynevezett hivatalosság nagy tekintélye volt, az MTA, a Kisfaludy és a Petőfi Társaság tagja, nem sokkal később a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnökévé választották. Miután Szabó Lőrinc az első tiszteletpéldányok egyikét megküldte neki, válaszában visszafogottan elismerő véleményének is hangot adott: „Verseinek megküldéséért és a kötetbe írt emléksorokért fogadja igaz köszönetemet. Hogy már régebben is mennyire figyeltem költői tehetségére, azt kilenc évvel előtt Sajó Sándorral együtt közrebocsátott egyik antológiámmal (Mai Magyar Költők) igazolhatom. S ez mindjárt vallomás is arról, milyen költemények felelnek meg az ízlésemnek. (Tegnap megbántott valaki, Átkozd meg a várost és menekülj.) A költészetben a formának és a kifejezés világosságának rendkívül nagy a fontossága s rím nélkül a magyar fülnek nem vers a vers. – Új kötetét a legnagyobb örömmel olvasom el s tudom, hogy van benne néhány olyan vers, melyre a költő méltán büszke lehet s melyet az olvasó szívébe zár.” 68

Szabó Lőrinc Kner Imrének küldött beszámolójának végén megjegyezte: „Kedves Uram, ne higgye, hogy a siker elbizakodottá tett és hogy a közölt rossz visszhangok csak valami üldözési mánia szüleményei. Az élet nagyon komplikált, innen a sok ellentmondás. De így érdekes, és én már rég el tudok igazodni benne.”

A levél zárlata a köszönet:

„Most még a legfontosabb. Ezt az egész dolgot Önnek köszönhetem. Már sokszor megköszöntem és még sokszor meg fogom köszönni. Valahányszor eszembe jut. Szeretném, ha Önnél lenne egy különleges példány emlékül. Egyszer azt írta (ha jól emlékszem), hogy ebből a kiadványból nem csináltatott olyan extrapapíros példányokat, amilyeneket szokott. Ilyenek hiánya esetén rendes példányt dedikáljak Önnek? Nem időrendben, de más, különb rendben úgyis Öné az első példány! Van esetleg saját számára már speciálisan bekötött darabja? – mert akkor azt kérném felküldeni, hogy beleírjak. Írja meg őszintén; a legszebbe szeretném hálámat bejegyezni. Ha semmi ilyen nincs, én küldök postafordultával. Nagy örömmel olvastam, hogy legalább utólag vállalná a »Te meg a világ« kiadói jegyzését.”

Utolsó mondatával Kner utolsó levelének egy megjegyzésére reagált, miszerint: „…sajnálom, hogy ez a mindenképen nagyon szép kötet nem az én nevem alatt vitorlázik, de így a lelkiismeretem nyugodtabb Önnel szemben. Több történik, mert több történhet a terjesztés érdekében és többet kap belőle, mint amennyit én juttathattam volna. – És ez a fontos.”
 
Többeknek is megküldte a dedikációjával a kötetet Szabó Lőrinc, s a visszajelzések egyértelműen elismerőek. Illés Endre: „…nagyon jólesett, hogy megküldted új kötetedet, s jólesett, hogy legalább ezúton, s így hallok s tudok rólad valamit. – Véletlenül úgy történt, hogy éppen karácsonyeste kaptuk meg a Te meg a világot, – és sok kisebb-nagyobb holmi között azonnal a kezemben maradt; sokáig lapozgattam benne. – Azóta sokszor elővettem, itt van az íróasztalomon. – Azt hittem, egyébként ismerem már ezeket a darabokat. De más egy kötet hangja. S most – egymás melletti hangzásukban – újak mind. S mennyire teltek, erősek, – olyanok, mintha a hosszabb hallgatás külön is megérlelte s kibontotta volna őket. – S téged. – Még egyszer köszönöm.” 69 Lovász Pál, a Janus Pannonius Társaság titkára meghatódottságának adott hangot: „Könyveddel végtelen örömet szereztél nekem. Verseid mélységesen hatnak rám; könnyes szemmel olvasom őket; a magam sorsát tárják fel előttem. Forró kézszorítással köszönöm ajándékodat.” 70 Gimnáziumi osztálytársában, Gulyás Pálban az ajándék kötet közös gyermekkoruk emlékét elevenítette fel:

„Kedves Lőrinc,
ma hozta a posta dedikált könyvedet. Megelevenedett bennem a régi kép: Péterfia, 1916, gázlámpa, – Baudelaire-t magyarázod egy őszi fa alatt, felkötött karú katonák az utcán… S íme, a fonál nem szakadt el, ez nekem nagyon jól esik. Ha tudnád, hányszor gondoltam Rád pályád indulásánál. A sors más útra vezetett. Én ügyetlen voltam, dadogtam a rímek közt, követve homályos ösztönömet. Ma is úgy érzem, sok-sok évre van szükségem. De nem panaszkodom. Jó volt minden úgy, ahogy megtörtént. A köteted sok darabját ismerem a Pesti Naplóból és Nyugatból, – mielőtt átadnám magamat az olvasásnak, ilyen hangulatok lepnek meg, – őszintén közlöm. A múlt évi ünnepélyen – Németh L. is velünk szerepelt – ott ültem Melletted. 71 Érdekes, valahányszor összetalálkozunk, az a „kisfiú” áll nagyhajú, szemüveges alakod mögött, amilyen voltál valamikor. Legelső képem Rólad ez: Kollégium udvara, régi épület, ott folyik a „tízperc”, egy barnaképű fiút valaki heccel s az sírásra fakad. A sírásban van valami exaltáltság, a düh remeg benne, de megolvadt lélek az, tud sírni.
A kötetedet még ma előveszem. Lőrinc, túl vagyok az érzelgős romantikán, most mindjárt bátyámnak nézek szemébe, aki haldoklik. Szemébe nézek hidegen, ajkamat összeszorítva. De úgy szeretnék fölolvadni, mint az induló hó. Legalább, ha verset írok. Ugye, Te is? Mint egykor.
A boldog sírás nevében ölel régi barátod:
Gulyás Pál
Debr. – 1932. XII. 15.
Hajó u. 8.” 72

Fülep Lajos, aki Kner Imre után Szabó Lőrinctől másodszor is megkapta a kötetet, így válaszolt: „Köszönöm, hogy rám gondoltál s elküldted a könyved. Látom, tudod, hogy szeretem a verseid. Amit különben nem volt nehéz kitalálnod. Rég figyellek és a Pandorát máig sajnálom – nagy kár érte. Több – pótolhatatlan. De úgy látszik, nálunk mindig így kell lennie.” 73

A kötet fogadtatása sikeresnek mondható, különböző irányultságú folyóiratok, újságok kritikusai elismerően nyilatkoztak róla, s nem kevesen a legnagyobb elragadtatás hangján. Amit legtöbben felemlegettek az a kötet pesszimizmusa, individualizmusa – mely később is a Szabó Lőrinc-i recepció általánossá váló fogalmai lettek –, a különleges formaművészet, mely a legbonyolultabb mondanivalót is egyszerű formában képes közvetíteni. E kötet kritikáinak egy része, de főképp majd az 1934-ben megjelenő Válogatott Versei visszhangja érinti az egyén és közösség kérdéskörét, illetve a Szabó Lőrinc-i individualizmus mibenlétét.

Elsőként Az Est hasábján Bálint György adott hírt egy rövid, tudósításszerű cikkben a kötet megjelenéséről, melyet „a mai magyar költészet legjelentősebb eseményé”-nek tartott. Megjegyezte, hogy a „kiváló költő” milyen mély átváltozáson ment át lírikusi fejlődésének aránylag rövid ideje alatt. A versek erényének vélte, hogy a filozofikus tartalom őszintén és emberien nyilatkozik meg, különleges formanyelvvel. „Szuggesztív hangszerelésűek, nehezek és mégis könnyednek hatnak, komplikáltak és mégis valami őserejű frissesség van bennük.” 74 Az egyén és közösség viszonyát itt még nem érinti Bálint, egy apróhír keretei ezt nem is tették lehetővé, de később majd az 1934-ben megjelenő Válogatott verseit tárgyaló kritikájában már felvázolta az alkotói-egyéni lét két útját: „Igyekezhet a tarthatatlanná vált körülmények fölé kerekedni (…). Ez a lázadás. A másik út: gőgösen hátat fordítani a társadalomnak.” 75 És reményét fejezte ki atekintetben, hogy visszatalál a társadalmi kérdésekhez. Szélpál Árpád már említett kritikájában nem fogalmazott meg ilyesféle reményt; magas, hideg hegycsúcsok vonulatának tekintette ezt a költészetet, s a maga számára, aki az emberi szolidaritás végtelen lehetőségeiben való hittel él, meghaladhatónak tartotta. 76 Hevesi András a konzervatív szellemiségű Bethlen István érdekköréhez tartozó 8 Órai Újság rövid hírében szenzációként értékelte a kötet megjelenését és Bálint Györgyhöz hasonlóképpen kiemelte a súlyos gondolatiságnak a könnyedebbnek ható formában megjelenését: „…megoldotta azt, ami eddig kevésnek sikerült, a dalszerű gyöngédséget és zeneiséget egyesíteni a gondolat legmélyebb és legnemesebb erőfeszítéseivel.” 77 A másik Est-lap, a Magyarország, Szabó Lőrinc munkahelye Kárpáti Aurél recenziójával hirdette a kötetet. „Szemlélet helyett reflexió, individuális megnyilatkozás helyett inkább egyetemes. Bölcselmi líra” – szögezte le Kárpáti. Értékelése szerint a tények költészete, áthatva a kiábrándulás azzal a keserűségével, mely a chinint, a gyilkos lázak ellenszerét idézi. Goethével rokonította a költőt, mivel elfogadja s vállalja a megismerés fájdalmát, s meghaladja azzal, hogy általános törvénnyé szélesítve a filozófiai és a költői kifejezés formulájába kényszeríti. 78

Ignotus Pál, aki már a Fény, fény, fényről és A sátán műremekeiről is írt, most a Rassay Károly alapította konzervatív-liberális Esti Kurirban közölte a kötetet illető kritikáját. Őt elsősorban az a „feszültséges forró lelkiállapot” kapta meg, melyet André Gide „a tisztánlátás részegségének” nevezne, s véleménye, hogy e költészetet egyszerre jellemezi a matematikai pontosság és a költői révület. Ignotus Pál szerint a háború utáni nemzedékéből Szabó Lőrinc az első, aki már tökéletesen kiforrott alkotó. „Új kötetét alázattal kell kezünkbe vennünk” – szólított fel befejezésül. 79

Nem várat magára a Nyugat a kötetet bemutató nagy esszéisztikus kritikával; már az 1933-as év második számában közölte Halász Gábortól. „Költő, aki a legnagyobb igényekkel lép az olvasó elé” – kezdte mondandóját, s megjegyezte, hogy a „megnyilatkozás isteni közönyét” senkinél sem érezte olyan tisztán, mint Szabó Lőrincnél. Az egyéniség és a kollektivitás ellentéte feloldódik a nagy mű igézetében, amennyiben az egyéniség mindig megharcol a korával. A költő alapmagatartását így jellemezte: „A környezet kényszere alatt mégis féltékenyen őrzi függetlenségét és magányát. Szabó Lőrinc egyéniségének alapja vad, keserű önzés.”

Érdekes, hogy a Te meg a világ kortársi fogadtatásának cikkeiben talán az egyik legtöbbet előforduló jellemző szó a „keserű” vagy annak származéka. „A versek keserű pesszimizmusát” emlegetette Hevesi András, 80 „keserű józanságában legszívesebben a csillagokat is leoltaná az égen” – jegyezte meg Relle Pál. 81 Cs. Szabó László a költő szerelemképét elemezve arról is szólt, miképpen idézi meg számára a költő a „fiatal, dolgozó emberpárok kesernyés, kiengesztelő szeretkezését”. 82 Kárpáti Aurél szerint Szabó Lőrinc költői világa a tények költészete „amelyet a megismerés (s ami ezzel egyet jelent: a kiábrándulás) keserűsége hat át”. „Keserű, talán a legkeserűbb magyar verseskönyv” – tette még hozzá. 83 Ignotus Pál a költő szemléletéről megjegyezte: „keserű belső kényszer, hogy állandóan valami kozmikus nyomorúságban és tisztátlanságban vergődve lássa az élet jelenségeit. Keserű költő…” Megállapította még, hogy „a makacs keserűséget nem is enyhíti egyéb, mint annak a művészi öröme, amelyben a bánat megfogalmazódik.” 84 Németh László megállapította, hogy Szabó Lőrincet „valami rábizonyító keserűség gyötri”. 85

Halász Gábor szerint azonban a részvétel fájdalmánál – vagy keserűségénél – pedig nincsen nagyobb tanúságtétel, s erről a küzdelemről a művészi siker csalhatatlanságával ad számot a költő. „Ezernyi láthatatlan gyökérszál köti a mához” – állapította meg Halász, saját generációjának közös élményének kifejezését üdvözölve e kötetben, s e költészet legszembeszökőbb tulajdonságait számba véve úgy érezte különös módon, „mint a prózában Kassák, a versben Szabó Lőrinc a híd az impresszionista tegnap és a határozott ma között.” Az Ignotus Pál emlegette fogalmat, a „tisztánlátás részegségét” idézte közvetve, ahogyan kiemelte Szabó Lőrinc letisztult modorát, s korábbi költészetének fennmaradó feszültségét, mely együtt él a mellérendelés szárazságával és a mérnökileg megszerkesztett összetételekkel. Mondatai „borotvaéles hídon járnak a teljes igénytelenség és a rafinált stílusizgalom között. Szabó Lőrinc művészete azonban az élére állított helyzetekben egyensúlytartás”. Halász szerint e költészetben egymást szüli és egymást tartja féken elvonatkoztatás és konkrét szemlélet. Kezdet az érzékeké, de közvetlen élmény rögtön életre hívja s magába olvasztja a kommentárt. A külső valóság nem ürügy, alkalom vagy látványosság, hanem inger, izgatószer. Végigtekintve az addigi költői úton, a Te meg a világot éppen az első kötettel érezte rokonnak Halász, a leglényegesebb különbség ezek között, hogy míg korábban klasszicizált, új könyvével klasszikussá vált Szabó Lőrinc. Ami állandó e költői pályán az az ellenzékiség. Végül Halász felteszi a kérdést: „Mai szerencsés korszaka fejlődésképes-e a költői élmény szempontjából, vagy bármilyen mélyrehatolón is, csak állókép, keresztmetszet öntudatának különféle rétegeiről?” 86

A Korunk Szava katolikus hetilapban Fodor Béla „a költő és elsőrendű művész” a magasabb síkokra való törekvés küzdelmét értékelte. 87 A felvidéki Magyar Írásban Erdőházi Hugó recenziója szerencsétlen módon helytelenül közli a kötet címét: „Te meg én”. De az itt megfogalmazott vélemény azonban mélyen elismerő: „Szabó Lőrinc eljutott a nagy költő értelméhez: a végső okokhoz és okozatokhoz, a lélek és az anyag legmélyebb tárnájába.” 88 A régi debreceni barát, Juhász Géza a Protestáns Szemlében a kötet szintézis jellegét emelte ki elsőként. Megállapította, hogy ez a költészet nem fedezett föl új területeket, megmaradt Ady tárgyvilágán belül, s ábrázoló eszközein ott a Babits-iskola fémjelzése. Juhász kétségbe vonta a cím létjogosultságát, számára egy végeérhetetlen monológ a kötet, melyben nem a külső világgal, hanem önmagával perlekedik a költő. Voltaképp minden jelenséget önmaga sorsaként él át, s az így fakadó egyetemes részvét hatja át pszichológiai ábrázolásmódját. Művészetét és formakészségét mint műfordításokon is edzett remekléseket dicsérte. Értékelése szerint a költő: „Kemény ellenálló anyaggal dolgozik, hálátlan gondolattömbökből faragja szobrait, s elnagyolt torzót csak ritkán lelünk nála, annál több részletszépséget s biztosan célbafutó szerkezetet. Ez a magas művészet emeli és tartja fönn akkorra, mikor majd nem számít többé, hogy egy kor hajnalán vagy alkonyán hangzottak el gondolatai.” 89 Katona Jenő a Magyar Szemlében megjelenő nagy tanulmányában Mécs Lászlóéval együtt tárgyalta a kötetet. Elsősorban ellentétei felől közelítette meg a Szabó Lőrinc-i világot. Már írásának elején Juhász Gézához hasonlóan, megállapította, hogy a költőnél igazi nagy drámák nem a külső világban történnek meg, hanem a lelkében; elsősorban önmagában teremti meg az én és a világ kettősségét: a tudat és az ösztönös tudattalan, az intellektus és az érzéki élet dualizmusát. Ugyanakkor költészetét ezzel együtt egyszerre hatja át a teljes kiszolgáltatottság érzése, másfelől gőgös én fokozhatatlan öntudata. Szóvá tette a test és lélek közötti megszakadt egységet, mely csak a szerelem alkalmára tér olykor vissza, s amely szükségszerűen kapcsolódik az egyén és a transzcendens valóság, illetve az egyén és a közösség különválásához. Ha a korabeli kritikusok több alkalommal is emlegették Szabó Lőrinc kifinomult formaművészetét, azonban egyedül Katona az, aki a költői gyakorlatnak esztétizmust tulajdonított, amennyiben a költő az élet alapmotívumait vagy minden emberi szenvedést szépségre cserél. Katona cikkének végére kiemelte, hogy a nagy formaművész költészetét valami végtelen egyszerűség jellemzi, nem áttételező líra, mint Babitsé, akinek bizonyos értelemben folytatója. S a költő által később fordított Angelus Silesiust idézve feltette a kérdést: „Valóban a Mensch, werde wesentlich! minden emberi akarás egyik legmélyebb értelmét rejtő erkölcsi és egyben esztétikai imperativusát ki valósította meg szebben modern líránkban?” 90

Márai Sándor szerint „csak a halállal szemben néz még ilyen dermedt gőggel és undorral farkasszemet a szellemi ember, ahogy Szabó az élettel.” A polgári liberális legitimista Újság hasábjain megjelent cikkében a költői szemlélet hideg, kegyetlen pátoszmentességét értékelte és nagy formaművészetét. 91 Máraihoz hasonlóan Németh László is a kiérlelődő egyszerűségét emelte ki, megjegyezve, hogy „azt a fegyelmező öntudat biztos pántja tartja össze.” 92 Egyetért a gondolati költő besorolással, de nem ért egyet azokkal, akik a költőt, mint gondolkodót magasztalják: „Szabó Lőrinc gondolatai a versből kifejtve, alig többek mint a pesszimizmus közhelyei, legtöbbször nem is a gondolaton, hanem ép azon csodálkozunk, hogy ez a gondolat megérte neki egy vers izgalmát. De éppen ezért gondolati költő. Nem mert nagyszerűek a gondolatai, hanem mert nagyszerűen küszködik a gondolattal. E gondolatok versben válnak jelentőssé, mely mint szöges övet kapcsolja őket a költő a derekára…” 93 E negatív véleményét később, 1957-ben írt tanulmányában is megismételte: „Szabó Lőrinc gondolatait, ha a fogalmazást lehántjuk róla, a múlt század Schopenhauer-olvasói is elmondták.” 94 (Németh e véleményéhez hasonlóan ítélte meg később egy interjúban Pilinszky is Szabó Lőrinc költészetének gondolatiságát: „Nagy csodálója voltam költészetének, és ma is az vagyok. […] Ugyanakkor filozófiáját gyermekesnek találtam, majdnem olyan, mint hogy a világ egy nagy óra, amint lejár. Az ő világfilozófiája Kant-Laplace-nál tart. Mint szellem nem volt jelentős szerintem, mint költő: nagyon, mint pszichológus könyörtelen, pontos, nagyszerű.”) 95 Katona Jenővel, Máraival, Rédeyvel, Kárpáti Auréllal és Illyéssel szemben költészet fogyatkozásának éppen a forma külsődlegességét tartotta Németh László, hogy a lélek és a forma között nincs szoros összeköttetés. 96

Rédey Tivadar a Napkelet hasábjain így méltatta a kötetet: „…e gyűjteménnyel Szabó Lőrinc a maga nemzedékének egyik legkomolyabb ígéretéből most egyik leggazdagabb értékévé emelkedik.” Felvázolta a költő pályáját az indulástól, hogy érzékeltesse, nem csak a személyes alkotói út szempontjából jelentős a Te meg a világ, hanem a mai magyar líra életereje mellett is tanúságtétel. Míg Márai pátoszmentességét értékelte, úgy Rédey éppen e költészet mélyen gyökerező pátoszát emelte ki. Cikkének végén kitért a költő kiváló formakészségére. 97 A polgári radikális reggeli lap, a korábban a Világ helyébe lépő Magyar Hírlap kritikusa, Relle Pál a kötetben megnyilatkozó pesszimizmust, világfájdalmat emlegette fel, s ennek a pesszimizmusnak a mibenlétét próbálta meg szellemes kívülállóként feltárni, s felfigyelt arra is, miképpen jelenik meg a test, a testiség e költői világban. Cikkét ezzel a konklúzióval zárta: „A betűk árnyékában jól esne néhol egy kevéske napfény. De ki meri ezt ma reklamálni? Az ember, amikor leteszi Szabó Lőrinc könyvét, vigasztalannak érzi személyes életét és a világ sorsát. Valljuk be, majdnem olyannak, amilyen.” 98

A Pesti Naplóban Szántó Rudolf üdvözölte, hogy abban a korban, amikor az élet és a művészet, az anyagi és szellemi lét határainak elmosódásával felbomlanak a nagy műfajok és a hagyományos művészi formák, akkor Szabó Lőrinc versei ünnepélyes zártságukkal tűnnek ki, egy még eddig nem is sejtett, de öntudatlanul vágyott forma felé mutatva, és az apokaliptikus rendetlenség közepette a nagy rend sóvárgása járja át az egyes darabokat. 99 Cs. Szabó László szerint: „Legutolsó kötetét se filozófiai latolgatás vagy fájó polgári öntudat, hanem az a változatlan elhatározás irányítja, amellyel legelőször a test fölfedezésére indult.” A költő fiatalkori érzékisége átlényegült, materializmusa pedig megkeményedett, úgy hogy eredeti nyersessége lecsillapodott. A szerelem testiségének az egyes darabokban megnyilatkozó hangnemén a Semmiért Egészennel „átcsattan a ragaszkodó ember kétségbeesett zsarnoksága”. 100 A még egyetemista Rónay György az Aradon megjelenő, katolikus Vasárnap című lapban Sértő Kálmán, Erdélyi József és Mécs László köteteivel együtt mutatta be a Te meg a világot, melynek központi problémája véleménye szerint „az önmagával való leszámolásban elűzött, de százszor és száz alakban visszatérő remény elleni küzdelem látszik.” Megállapította, hogy „a hosszas keresés után hangjára lelt költő nem tud szabadulni magától”. 101

Később Radnóti Miklós a Különbéke kötetről írott kritikájában, végigtekintve Szabó Lőrinc addigi pályáján, külön figyelmet szentel a Te meg a világ jelentőségének, mely számára a teljes valóság meghódítását, vagyis tiszta szemléletét jelenti. Ez éppen az énnek a világtól történő különválásával megy végbe. „Pontosan meghúzza köreit, az én és a világ érintkező pontjain szinte föltűzött szuronyú őrség áll, – a határt lezárták, a közlekedés megszűnt” – jegyezte meg, megidézve a Szamártövis című verset. Radnóti a Te meg a világ bölcseletét Szabó Lőrinc gyermeki, ösztönös önzése elmélyüléséből eredeztette. A régi indulatokkal való leszámolás számára a Magány és a Húsz óra múlva című versben vált leginkább nyilvánvalóvá. A kötetet Radnóti szerint az az egyszerűség felé való vágy hatja át, ami leginkább majd a Különbéke kötetben realizálódik. 102

Szabó Lőrinc Válogatott Versei megjelenésével már központi problémává vált, hogy a Te meg a világgal megnyilatkozó költészetben miképp jelenik meg a társadalmi létezés és az énközpontúság kérdésköre. A már idézett Bálint György mellett Móricz megjegyezte: „Tökéletes individualista, kikapcsolja magát a kollektív közösségből…”. 103 Féja Géza e kérdésben sajátos módon vette védelmébe Szabó Lőrincet. Véleménye szerint az ember ősi belső vívódásait olykor kiegyensúlyozza vagy a tudat alá nyomja a gazdasági, a társadalmi, a szellemi rend korszakos megnyilvánulása, azonban a kor embere kiesett ebből a rendből. A költő pedig éppen erről a kihullásról mond vallomást, ezért egy „nagy történelmi folyamat jelentkezik a verseiben”, lázas kutatás egy új belső rend, egy új világ felé. Ezért „versei, melyek látszólag az egyéni élet kérdései körül vergődnek: a legmélyebb értelemben szociális alkotások”. 104 Szakasits Árpád szerint e költészetből „nem programszerűen, de a vér természetes ütemével hangzik ki a szabadság, az emberi szolidaritás, a magasabb rendű emberiesség szelleme”. 105 Kassák pedig a Válogatott versei új kiadásának alkalmával feltette a kérdést: „Ilyen kevés optimizmussal, ilyen kevés bizalommal a tárgyak, eszmék és emberek irányában miképpen boldogulhat a költő?” 106

A könyv, melynek megjelenését már a kortárs kritika is a korszak legjelentősebb irodalmi eseményei közé sorolt, voltaképpen alig váltott ki általánosabb olvasói érdeklődést. Szabó Lőrinc egy Kner Imréhez írott 1933. március 15-i levelében tájékoztatásul megjegyezte, hogy a Pantheon decemberi elszámolása szerint 35 példányt adtak el, amiért 61 pengőt kapott. Kner szomorúan és lemondóan konstatálta a számot: „Ilyen jelentős és fontos könyvből is, mint az ön új verseskönyve, 35 példány az eddigi eredmény. Nem kell tehát féltékenynek lennem arra, hogy a vers és az irodalom jobban érdekli az embereket, mint az anyagban dolgozó művészetek. – Az eredmény szégyenletes!!! Ezért nem vállaltam, látja, a kiadást. Soha nem tudnám magamat meggyőzni arról, hogy nem én vagyok a sikertelenség oka. – Nem is szeretnék erről többet írni.”

Az eladási helyzet azonban még ennél is rosszabbá vált. A Pantheon Intézet 1934. május 19-i elszámolása szerint 1933. második felében 13 példányt, 1934. január–március hónapokban 15 példányt, vagyis összesen 28 példányt sikerült értékesíteni. 107 Amikor Szabó Lőrinc későbbi kiadója a Singer és Wolfner cég szándékát fejezte ki a Pantheon felé, hogy a Te meg a világ megmaradó készletét önköltségi áron hajlandó átvenni, az Intézet számításai szerint a meglévő példányok száma hozzávetőlegesen 570 darab volt. Az ez alkalomból készült, 1941. január 22-i kiadói elszámolás szerint az 1940. év folyamán 12 példány talált gazdára a könyvből. 108

Ahogyan nem változott később Szabó Lőrincnek a Te meg világot életre hívó irodalmi felfogása, úgy a költészetének későbbi értékelői sem tárgyalták már önmagában e kötetet egészen Illyés Gyula nagy esszéje megjelenéséig, jelentősége beleolvadt a későbbi munkásságába. A Szabó Lőrinc-recepció fontos eseménye az 1943-as Összes versei megjelenése alkalmából Magyar Csillagban megjelenő két nagy tanulmány Szentkuthy Miklós és Szegi Pál tollából. Szentkuthy széljegyzetekként határozta meg írását, s valóban nem volt benne szándék a történeti megközelítésre vagy a kategorizálásra, hanem benyomásait vetette papírra a gyűjteményes kötetben tallózás közben; nem is vett tudomást a költői pályakép Te meg a világgal megnyilvánuló gyökeres változásáról, hanem írásában mindvégig egységében és egészében szemlélte az 1943-ra kialakult életművet. Szegi Pál már a vélt szerzői szándék alapján is „Egy Mű”-ként szemlélte az Összes versei kötetét, ugyanakkor kiemelte mint a munkásság „legérettebb klasszikus pillanatát” a Te meg a világ megjelenését.

Sőtér István Szabó Lőrinc verseit bevezető tanulmányában – mely 1948-ban a Négy nemzedék: Élő magyar költők antológiában jelent meg – parodizálva említi a kötetcímet – Én és a világ –, arra utalva, hogy a kötet problematikája mennyire túlhaladott már, még a költő számára is. Véleményében egy központivá váló tendencia jelentkezik a Szabó Lőrinc-recepcióban. Palkó Gábor megfogalmazásában ennek lényege: „…a Szabó Lőrinc-i líra valamiféle elvont teleologikus (társadalom)eszményhez való viszonyítása, amely a költőt egy letűnt kor reprezentánsának állítja be.” Sőtér értékelésének e tendenciája már némiképp előrevetítette a közeljövő irodalompolitikájának a megítélését is: „Tudjuk, hogy a Rákosi-rezsim Szabó Lőrinc műveit – egyéb nem poétikai jellegű okok mellett – a teleologikus ideológiával való összeegyeztethetetlenségük miatt ignorálta.” 109 És Sőtér már mentegette is: portréjában a költő, ha ideológiailag megkésett és meghaladott, művészete különleges és megbecsülendő esztétikai értéket képvisel. A még burkoltabban, áttételekkel jelentkező ideológiai elvárásoknak is próbálta megfeleltetni. „Ő az a költő, aki megsemmisíti önnön múltját” – jegyezte meg róla, majd hozzáfűzte azt a ki nem bontott értékelést is, miszerint: „Élő, valóban dialektikus feszültségű költészet, ellentétek és összegzések forró sorozata, örök lendületben a jövő felé.” 110 Meg kell jegyezni, Sőtér István írói munkája ebben az esetben elválaszthatatlan a szerkesztőitől: Szabó Lőrinctől 15 verset választott be az antológiába – ebből 4 a Te meg a világból származik –, így Illyés mellett a leginkább reprezentált a gyűjteményben. 111

1949-et követően és 1954 előtt nemhogy nem tárgyalták Szabó Lőrinc munkásságát, még verse sem jelenhetett meg, mint költő a tiltott kategóriába soroltatott. 1954-től kezdtek napvilágot látni egyes költeményei, és 1955-ben nyílt lehetőség Válogatott verseinek megjelentetésére, mely nagy részben Illyés Gyula tekintélyének és közbenjárásának volt köszönhető, aki a hatalommal kötött kompromisszumai révén véleményformáló befolyással is bírt. Ő írta a majd 1956-ban megjelenő Szabó Lőrinc munkásságát elmező terjedelmes esszét, előmozdítandó azt a folyamatot, minek révén Szabó Lőrinc visszakapja az 1945 előtti rangját az irodalmi életben. Illyés tanulmánya először az Alföld folyóirat februári számában jelent meg, 112 majd ezt követően az általa válogatott gyűjteményes kötet előszavaként.

Tanulmányának a célja elsősorban az volt, hogy megváltoztassa a hivatalos kánont és ennek érdekében ideológiailag is igazolja a Szabó Lőrinc-i költészet létjogosultságát a kommunizmust építő szocialista társadalomban. Mindez nem volt könnyű feladat, hisz Szabó Lőrinc költészetében nehéz fellelni a szocialista-kommunista világképnek megfeleltethető jelleget vagy törekvéseket, ahogyan megjegyezte önmagáról: „türelmes és szkeptikus lettem, individualista, független szellem, az öncélú művészet híve”. 113 Célját Illyés egyrészt úgy igyekezett eléri, hogy kihangsúlyozta a pályakép mindazon momentumait, melyek megfeleltethetőek voltak a marxista-leninista esztétikai elvárásokkal. Szabó Lőrincet mint a „polgári élet konfliktusainak a legnagyobb költő ábrázolójá”-t értékelte, felemlegette munkás származását, megjegyezte, hogy A sátán műremekei kötetével nem mást, mint a materialista világszemlélet századunkbeli költészeti hagyományát teremtette meg, és utalt a költő antiklerikalizmusára is: „Ez az a fajta gyötrő magány, amelyre a katolikus egyház éppoly diadallal mondja rá, hogy íme, ide jut, aki elhagyja a Nyájat és az Aklot!” Másrészt szükséges volt Szabó Lőrincet kiszabadítani az általánossá vált „individualista pesszimista” besorolásból is. Ha a művészet legfőbb feladata a valóság ábrázolása a marxista esztétika szerint, s egyúttal a hivatalos álláspont az, hogy a világ fejlődésben van, akkor egy mű nem lehet pesszimista. Ezt az ellentmondást úgy oldotta meg, hogy „nagy referenciájú utalások segítségével a klasszikus műalkotások létmódjába utalja Szabó Lőrinc verseit, amelyek innen nézve tehát saját koruk – nem a szocializmus, vagy ne adj’ isten az egész világ – negatív szemléletét tartalmazzák”. 114 Illyés ahhoz, hogy Szabó Lőrinc elfoglalja helyét az irodalmi életben, hogy nyilvánossághoz jusson, életművét a marxista esztétika „haladó hagyomány” kategóriájához közelítette.

Illyés az életmű csúcsának a Te meg a világot jelölte meg: „Az életmű a negyedik kötettől fogva lesz igazán több mint jó versek gyűjteménye, s az ötödikkel érkezik el olyan területre, amelyhez hasonlót nemcsak a magyar irodalomban nem lelünk, hanem a jelenkori külföldiekben sem.” Vagy: „…olyan magaslat, amely örök központja lehetne egy emlékműnek. Soha a magyar gondolati líra addig ilyen csúcsokra nem jutott.” A kötet témája megannyi próba: mit lehet elfogadni a világból, de e kísérletek kudarcra vannak ítélve, mivel a költő számára valamiféle teljesség kell, ami szükségszerűen nem lehetséges. Verseinek jellegzetességét az egyszerűségben és a jó szerkezetben és a célratörő előadásban látta. Formaművészete éppen abban nyilatkozik meg, hogy a formát szabja a mondandóhoz, nem hagy ki egyetlen árnyalatot sem. A kötetről szólva Illyés a kortársi emlékezetet is megszólaltatta: az újsághírek között elszórtan jelentkező versek együtt miképp kaptak irodalomtörténeti jelentőséget, főleg a fiatalok szemében. A kötet meghatározó három szólamaként „a követelő elégedetlenség”-et, a „rombolásra szító illúziótlanság”-ot, majd a „kivezető út felé tapogatódzó önmarcangolás”-t jelölte meg.

Illyés tanulmányára Komlós Aladár és Somlyó György válaszolt elvszerűen és elemző módon vitatkozva Illyés egyes állításaival, ugyanakkor elismerően szólva Szabó Lőrinc költői jelentőségéről. Ahogyan Palkó Gábor megállapította: „Ez a két írás határozta meg azt a hivatalos álláspontot, amely az irodalom monolitikus hatalmi diszkurzivitása miatt uralkodóvá válhatott 1956-tól a nyolcvanas évekig. Hatásuk annak ellenére volt rendkívüli, hogy tulajdonképp semmi újat sem tartalmaznak. Arra következtethetünk, hogy az elsősorban a szövegükön kívül létrejövő konszenzus fogalmazódott meg bennük, vagy legalábbis olyan alternatív lehetőséget nyújtottak, amely mind az irodalmi közvélemény, mind a hatalom számára megnyugtató lehetett.” 115 Szigeti József korábbi értékelését még határozottabban megismétlő válaszcikke nem látott akkor napvilágot, csak később, majd 1959-ben megjelenő gyűjteményes kötetében. 116 Szabó Lőrinc megítélése vonatkozásában fontos tény, hogy a dogmatikus szemléletű tanulmány nem jelent meg időben, s később sem nyert különösebb jelentőséget.

A nem sokkal később 1957-ben keletkező több személyes motívummal átszőtt Németh László-esszé gondolatmenetét tekintve sok vonatkozásban eltér Illyés szövegétől. Meghökkentőnek látszó állítása, hogy Szabó Lőrinc népi költő, amiért egy népes, másutt nem ábrázolt embercsoport, a városra szakadt vidéki megszólaltatója. Az egyes művek megítélésében Németh megelőzi a XX. század végi kanonizálódott értékeléseket. A Te meg a világ, a „diadalmas kötet” jelentőségét így összegzi: „…beállítja a jó hangot, a költő és témái közt a helyes arányt”. 117 Németh László állítását cáfolja Sőtér István az 1960-ban megjelenő Szabó Lőrinc Összegyűjtött verseihez írott utószavában, aki szerint ha az életmű a magyar értelmiség egy jelentős részének válságait, drámáit úgy is mutatja be mint ahogy a magyar regény soha, de a költőt „a népi mozgalomhoz legfeljebb az irodalmi élet esetleges szálai fűzhetik”. 118 Meg kell jegyezni az utószóval kapcsolatban, hogy Sőtér visszatekintésében nem is említi a Te meg a világot, a Különbéke és a Tücsökzene kötetet nevezi csak meg, s ebben eltér Szegi Pál, Illyés vagy Németh László értékelésétől, akik megegyeznek abban, hogy a kötet kiemelkedő jelentőségű az életművön belül. Palkó Gábor feltevése szerint az eltérő preferencia Sőtér következetességének következménye: „…ugyanis ha a diskurzusban uralkodó individualizmus, passzivitás, lázadás fogalomkört tekintjük, ezek alapján valóban nem tűnik ki a kérdéses kötet (pontosabban nem ezek alapján tűnik ki). Ha így fogjuk fel a dolgot, akkor mind Illyés, mind Németh László irracionális módon, pontosabban explicitté saját számukra sem tett tényezők alapján jutottak a Te meg a világ kanonizációjára.” 119 Palkó felhívta még a figyelmet arra, hogy 1955-ben Illyés még fontosnak érezte, hogy tisztázza Szabó Lőrincet a formalizmus vádjától, de 1962-re már más helyzet alakult ki, amit Sőtér értékelése is tükröz: „A tartalom elvész, de ami lírai formaként, lírai kifejezési művészetként létrejött: az tovább él…” 120

A Szabó Lőrinc-recepció szempontjából különösen fontos A magyar irodalom történetének Szabó Lőrinccel foglalkozó fejezete, mert ez az elfogadott szöveg mintegy kijelölte a költő helyét, és az életműnek a hivatalosság rangjára emelkedő vélekedését is tükrözi. A tanulmány Rába György munkája. Az Intellektuális költészet kialakulása című alfejezetben bontja ki a Te meg a világ jelentőségét, mely sok szempontból későbbi monográfiájának is alapgondolatait, meglátásait tartalmazza. A kötet megállapítása szerint: „a századdal született nemzedék útját példázza, legalábbis azokét, akikben a restaurációs társadalom még a kispolgári zendülés szellemét is megtöri, és világnézetük metafizikus pesszimizmusba horgad, életkedvük elmélkedésre hűvösül, és ismeretvágyuk erkölcsi relativizmussá keseredik”. Az Egy álmaival demonstrálja a költő világnézetének összefüggő rendszerét: a magányos énekre bomló világban nem lát egységes világképet, s az atomizált külvilág helyett az élet teljességének lehetőségét önmagában találja meg. Marxista szempontot idéz azon kritikus megállapítása miszerint „Szabó Lőrinc materialistának vallja magát, de világnézete megáll a tények tiszteleténél, a biológiai determinizmusnál.” Itt is jelentkezik majd az a monográfiájában is helyet kapó párhuzam, amivel a Te meg a világ költészetét a húszas évek német, az expresszionizmusból kiábrándult költők (Hans Carossa, Gottfried Benn) „új-tárgyias” irányzatának, a Neue Sachlichkeitnek művészi eredményeivel felelteti meg, melynek jellemzője a tárgyi valóság tisztelete, a konkrét, mindennapi élményanyag világos, természethű megragadása, azonban ideológiai alapját a kiábrándulás és a szkepszis jellemzi. Goethe hatásának jelentőségét, mely művészetének újabb klasszicizálódásával és intellektualizálódásával mélyült el, abban látta, hogy a romantikus én-lírától, az önkifejezéstől a filozofikus költészethez: a közvetlen élménytől az eszmélkedéshez tér meg. „Nem a jelenség, hanem annak jelentése érdekli.” 121

A Te meg a világ recepciótörténetéhez érdekes adalék Baránszky-Jób Lászlónak A huszonhatodik év megjelenése alkalmából írott tanulmánya, mely első alkalommal az Alföldben jelent meg 1969-ben, és az 1977-ben az Új Írásban napvilágot látó A józan költő című pályaképvázlata. Ezekben elsőként tárgyalta Max Stirnernek a kötet egyes darabjaira gyakorolt befolyását. Véleménye szerint a világnézeti válságot radikális határozottsággal filozófiaként megfogalmazó Te meg a világ a magába zárkózó Én kizárólagos jogát hirdető filozófus gondolatait mintegy sajátjaként verseli meg Szabó Lőrinc. 122 Később a Stirner-hatást Kabdebó Lóránt külön tanulmányban bontja ki. 123

Közel egy időben, 1971-ben és 1972-ben két olyan monográfia is önálló kötetként napvilágot látott, melynek külön tárgya a Te meg a világ. Az egyik Steinert Ágota munkája, akinek már a kötetcím is azt jelezte, hogy a költő és a társadalom egyre eltávolodik egymástól, s ezáltal a költő szubjektív látóhatára is beszűkül, ezzel együtt pedig elveszti feltételezett világnézeti optimizmusának „aranyalapját” is. A széthulló világban nem marad más számára, mint a kételkedés, melynek alapja az ész tisztelete. A világnézet és az egyéni hajlamok – Steinert szerint – szoros börtönbe zárják Szabó Lőrincet, a világ és a költő közé hermetikusan záró üvegfalak csúsznak. A kötetre nemcsak a metszően éles individualizmus jellemző, hanem a költőiségében mégis spirituális materializmus; „a tapintható világ szerelmese” – jegyezte meg a költőről. Steinert monográfiája meg is áll a kötet ismertetésénél, a pályakép további szakaszaira nem tér ki.

A Te meg a világ első fontosabb értelmezése Rába György nem sokkal később megjelenő monográfiájában jelentkezett. Fő újdonságát Palkó Gábor „a kontextuális szempontú művizsgálat következetes alkalmazásában, valamint poétikai kérdéseknek a vizsgálatba való bevonásában” lelte fel. 124 Rába visszatért ahhoz a szemléleti körhöz, amely a kortársi kritikákat meghatározta, elsősorban Halász Gábor és Szentkuthy Miklós cikkeire hivatkozott. Leszögezte, hogy a Te meg a világgal jelentkezik először Szabó Lőrinc költészetének összefüggő metafizikai eszmerendszere, s ennek létrejöttében kiemelte Schopenhauer, Bertrand Russell (The Problems of Philosophy) és Lao-ce hatását. A kötet legnagyobb líratörténeti újdonsága Rába szerint az, „hogy a gondolkodás folyamatában találja meg ihlető témáit és új költői világához illő stílust, sőt struktúrát alakít ki.” 125 A korábban a Szabó Lőrinc-i nyelvezetre tett utalásokat összefüggésbe helyezve, Russelli stíluseszménynek megfelelő nyelvszemléletéről megjegyezte: „…szókincse puritán, legtöbbször mellőzi a költői képet, és fogalmi látással, a logika világosságával elemzi a szituációt.” 126 A Rába-féle Te meg a világ-elemzésnek produktív lehetőségeit abban látta Palkó Gábor, hogy szemléletében megjelenik a kortárs Szabó Lőrinc-kutatás kulcsfogalmának, a dialogicitásnak egy korai értelmezése, 127 s ezt alátámasztva idézte egy megállapítását: A Te meg a világban feltűnik egy érdekes, újszerű eljárás, mely nem puszta formaszervező elem, hanem a költő szemléletét is áthatja: ez az ellentétekben gondolkodás.” Rába ezt Szabó Lőrinc Villon-fordításaiból eredeztette: a francia költő által használt dialógusformának nagyobb jelentőséget adva új kifejező eljárást használt. 128 Szabó Lőrinc így jellemezte ezt a szemléletet a Tücsökzene 164. A súgó című versében: „Föltétlen Igazat / szerettem volna; tétel s cáfolat / egyszerre és egyformán érdekelt…”

Rába a kötetet minden erénye mellett heterogénnek tartotta. Ezzel szemben Kemsei István egy későbbi tanulmányában éppen egységes voltát hangsúlyozta, szerinte a Te meg a világ Liszt Les preludes-ét idéző szimfonikus költemény, mely a kötelező motívumismétlések-variációk mellett ugyanakkor megtartja a klasszikus szimfónia szerkezeti beosztását is. 129 Kontor István a versek dialogikus viszonyából vezette le a kötet számára nyilvánvaló szerkezetét, melynek két fő mozzanata a keretesség és a laza tartalmi-motívumbeli „csomópontképződés”. „Úgy tűnik, ez a polifón líra (együtt-jelen levő, egyszerre-érvényes és egymást cáfoló) szövegeinek folytonos, bonyolult dialógusa az egy-világképpé össze (nem) álló versszövegeken túllépő »kötet-üzenet« perspektíváira nyit.” 130

A dialogicitás fogalmát Kulcsár Szabó Ernő a következőképpen mutatta be éppen a Te meg a világ kapcsán, a Semmiért Egészent idézve igazolásul: „…bármely ideiglenes individuális lényegiségnek csupán az ellentétek összjátékából jöhet létre az illúziója. A Te meg a világ legjobb darabjainak vadonatúj dialogikus horizontmozgása ezért azzal magyarázható, hogy az alanyi beszédhelyzet »meghaladhatatlansága« mellett rendre megjelenik a vele ugyan kibékíthetetlen, szükségszerűen szembenálló, de egyszersmind rajta túli személytelen távlat is. A létben való benneállás feltételezettségét mindig ez utóbbi teszi érzékelhetővé. Az egyén rendje a világnak, a világé viszont az egyénnek van közös instancia nélkül kiszolgáltatva…” 131 Az ellentétek összjátéka nyomán támadt illúzióból ered az „individuális személytelenség paradoxona”. E kitétel némiképp Baránszkyt idézi, aki a Semmiért Egészenben megnyilatkozó szerelmi morállal kapcsolatban megjegyezte, hogy a vers egy a valós szerelmi élmények mögött alaktalanul lappangó ősi szituációt revelál, s ezáltal a hitelesítő formanyelvi megvalósítás révén „felemelkedik a szubjektivitásból az individuális értékzóna világába”. 132

A kötet addigi legnagyobb igényű tárgyalásával Kabdebó Lóránt nagymonográfiájának 1974-ben megjelenő második kötetében találkozunk. Itt jelenik meg először a dialogicitás valódi jelentőségéhez mért kibontása: „Így versében két szemlélet szembesül: a kiteljesedni akaró lázadó és ennek kudarcait figyelő, szkeptikus elemző. A személyiség épp ebben az egymásnak feszülő, egymást ellenpontozó, de ki is egészítő dialógusban fogalmazódik meg – a társadalomban való önmegvalósítás helyett a tudatban, látomás formájában. – E dialógus az önmegszólító versforma egy sajátos válfaját hozza létre, melyben a költő egyenlő eséllyel hagyja szóhoz jutni az önmegvalósításra törekvő és az ennek lehetetlenségét konstatáló szólamot.” 133 Kabdebó monográfiájának újdonsága az a szemlélet, mellyel Szabó Lőrinc korábbi költészetét a Te meg a világ kötettől elválasztja oly módon, hogy megalkotja az avantgarde és a „másodmodernség” közötti átmenet poétikai modelljét. 134

Kabdebó Lóránt másik „A költészet az én nyelvemen beszél” című monográfiája az első olyan munka, mely a modern külföldi irodalomelmélet eredményeit használja fel egy kontextuális kutatás jegyében. Koncepciója szerint „a húszas évek második felében és a harmincas évek elejére nem nemzedék- vagy tematika- és nem is stílusváltás következik be (illetőleg csak részben és járulékosan az), hanem paradigmaváltás.” Ennek lényege, hogy a homogén versszemlélet dialogizálttá alakul át, ahogyan „a történelemben beteljesedő egy Igazság helyébe az Egy igazságának a története lép”. 135 Már maga a kötetcím és a kötetet jellemző személyiséglátomás is egy dramatizált költői világot idéz, amelyben az aktor szólama egyben a korábbi korszak lázadó egyénét is jelenti, és ezzel szemben létezik a szemlélő, aki a világ, a valóság változtathatatlan törvényeit szegezi szembe a cselekvő akarattal. E helyzetből születik meg az önmegszólító verstípus egy sajátos változata, miszerint a megszólítás nem a vers alapmondata, hanem viszonyítás, mely a dialógus ellentétes felei között az egyensúlyt biztosítja. A Te meg a világ létszemléletét, a dialogikus költői paradigmát Heidegger gondolataival feleltette meg, aki szerint: „A jelenvalóléthez hozzátartozó létmegértés egyforma eredendőséggel jelenti tehát, hogy megértünk olyasvalamit, mint »világ«, és megértjük a létezőnek a létét, amely a világban válik megközelíthetővé.” „A jelenvalólétnek alapvető sajátossága, hogy a léte felől előzetesen kikérdezendő létezőként kell szerepelnie.” 136


Tanulmányok a kötetről:

Steinert Ágota: Te meg a világ = uő: Küzdelem a harmóniáért: Szabó Lőrinc költői világa, ELTE, Bp. [1971] (Bölcsészdoktori értekezések) 156–180. p.

Rába György: Egy lehetséges világ = uő: Szabó Lőrinc, Akadémiai, Bp. 1972, 66–91. p.
Interneten: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=1008&secId=97089&qdcId=3&libraryId=-1&filter=Rába+György&limit=1000&pageSet=1

Kabdebó Lóránt: Rendkeresés egy ellenséges világban, Szabó Lőrinc személyiséglátomása: Te meg a világ (1929–1932) = uő: Útkeresés és különbéke: Szabó Lőrinc 1929–1944, Szépirodalmi, Bp. 1974, 7–104. p.
Interneten: http://mek.oszk.hu/05200/05232/index.phtml

Kabdebó Lóránt: Költészetbéli paradigmaváltás a húszas évek második felében, A dialogikus poétikai paradigma nagy pillanata: Szabó Lőrinc személyiséglátomása (Te meg a világ) = uő: „A magyar költészet az én nyelvemen beszél”: A kései Nyugat-líra összegződése Szabó Lőrinc költészetében, Argumentum, Bp. 1996 (Irodalomtörténeti füzetek 128.) 7–56. p.
Interneten: http://mek.oszk.hu/05400/05488/05488.htm

Németh G. Béla: Az első csúcs: Te meg a világ = uő: Írók, művek, emberek, Krónika Nóva, Bp. 1998, 100–120. A szöveg alig tér el a szerző Három új versbeszédmód a háború utáni Nyugat korában: 1. Szabó Lőrinc című tanulmányától: Irodalomtörténet, 1998. 1–2. 45–62. p.
Interneten: http://epa.oszk.hu/02500/02518/00280/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1998_01-02_045-062.pdf

Kontor István: A dialogicitás mint kötetszervező struktúra: Szabó Lőrinc Te meg a világ című verseskönyve alapján, Irodalomtudomány, 2000. 1–2. 132–140. p.
Interneten: http://magyarszak.uni-miskolc.hu/kiadvanyok/itud/itud2000.pdf

Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc személyiséglátomása: Te meg a világ (1929–1932) = uő: Szabó Lőrinc pályaképe, Osiris, Bp. 2001, 71–102. p.

Buda Attila: Te meg a világ = uő: Szabó Lőrinc: Életrajzi bevezető, Elektra Kiadóház, Bp. 2002 (Élet-Kép) 100–106.

Kemsei István: A rácsait rázó ember: Szabó Lőrinc: Te meg a világ = Kortárs, 2005. 7. 101–110. p.
Interneten: http://epa.oszk.hu/00300/00381/00095/kemsei.htm

Kabdebó Lóránt: Lázadástól a különbékéig = uő: Szabó Lőrinc „pere”, Argumentum, Bp. 2006, 37–68. p.

Kulcsár Szabó Zoltán: „Sötétben nézem magamat” Az individualitás formái a Te meg a világban = uő: Tükörszínjátéka agyadnak: Poétikai problémák Szabó Lőrinc költészetében, Ráció, Bp. 2010, 59–90; folyóiratban: Irodalomtörténet, 2005. 1. 65–89. p.
Interneten: http://real-d.mtak.hu/504/4/dc_283_11_doktori_mu.pdf
http://epa.oszk.hu/02500/02518/00307/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_2005_01_065-089.pdf

Kabdebó Lóránt: A Te meg a világ poétikai naplója = uő: Mesék a költőről: Szabó Lőrinc-tanulmányok, Ráció, Bp. 2011, 96–124. p.

Nagy Csilla: Az irodalmi modernség átalakulása: Szabó Lőrinc: Te meg a világ = Literatura, 2014. 4. 365–372.


A versek megjelenései periodikákban:

Húsz óra mulva, I–II. – Mikes Lajos emlékére alcímmel: Pesti Napló, 1930. aug. 31. (197. sz.) 12. p.
Célok és hasznok között – Pesti Napló, 1931. febr. 8. (31. sz.) 41. p.
Gyermek és bolond – Nyugat, 1929. 24. sz. (dec. 16., karácsonyi szám) 707. p.
Arany – Nyugat, 1930. 4. sz. (febr. 16.) 268. p.
Új lakásban – Vizvezeték és villanykapcsoló címmel: Pesti Napló, 1927. okt. 2. (223. sz.) 15. p.
Materializmus – Pesti Napló, 1928. máj. 20. (114. sz.) 12. p.; Széphalom, 1930. 10–12. (okt.–dec.) 269–270. p.
Évek – Pesti Napló, 1928. júl. 15. (159. sz.) 36. p.
Kiváncsiság – Nyugat, 1930. 4. sz. (febr. 16.) 268. p.
A belső végtelenben – Pesti Napló, 1929. dec. 25. (294. sz.) 49. p.; Széphalom, 1930. 1–2. sz. (jan.–febr.) 20. p.
Árnyék (Egy hosszú-hosszú éve már…) – Hiába címmel, ajánlás nélkül: Pesti Napló, 1930. ápr. 20. (90. sz.) 35. p.
Győztes vereség – Féreg, operatőr! címmel: Pesti Napló, 1930. ápr. 6. (79. sz.) 33. p.
Testem – Testem, szegény címmel: Magyarország, 1928. ápr. 22. (92. sz.) 9. p.
Ketrec – Pesti Napló, 1930. márc. 30. (73. sz.) 33. p.
Halálfélelem – Pesti Napló, 1930. máj. 25. (118. sz.) 14. p.; Széphalom, 1930. 5–6. sz. (máj.–jún.) 136–137. p.
Ébredés (Mintha puha üvegtenger alatt…) – Pesti Napló, 1930. okt. 12. (232. sz.) 13. p.
Két sárga láng – Pesti Napló, 1931. ápr. 19. (88. sz.) 42. p.
Testünk titkaiból – Pesti Napló, 1931. jún. 14. (132. sz.) 34. p.
Cigarettafüst – Nyugat, 1929. 24. sz. (dec. 16., karácsonyi szám), 707. p.
Magány (Mint héjj az almát, borít a magány…) – Nyugat, 1929. 24. sz. (dec. 16., karácsonyi szám), 708. p.
Gyanakvás – Pesti Napló, 1930. aug. 3. (175. sz.) 39. p.
Szigeten – Pesti Napló, 1930. jún. 8. (129. sz.) 35. p.
Harminc év – Nyugat, 1929. 24. sz. (dec. 16., karácsonyi szám), 708. p.
Majd – Pesti Napló, 1930. febr. 16. (39. sz.) 39. p.
Felirat – Pesti Napló, 1930. márc. 2. (51. sz.) 42. p.
Tehetetlenűl – Meztelen címmel: Nyugat, 1930. 22. sz. (nov. 16.) 675. p.
Útrakészen – Örvendj lelkem, ha bántanak címmel: Pesti Napló, 1930. márc. 13. (60. sz.) 13. p.
Jégesőben – Jégeső címmel (ajánlás nélkül): Pesti Napló, 1931. febr. 22. (43. sz.) 40. p.
A bolond kezei közt – Pesti Napló, 1930. nov. 1. (249. sz.) 13. p.
Egyetlenegy vagy – Pesti Napló, 1930. szept. 28. (220. sz.) 5. p.
Pária – Pária, büszke légy! címmel: Pesti Napló, 1928. aug. 5. (177. sz.) 35. p.
Ne magamat? – Pesti Napló, 1931. jan. 25. (20. sz.) 21. p.
Az Egy álmai – Pesti Napló, 1931. márc. 15. (61. sz.) 41. p.; Széphalom, 1931. 5–6. sz. (máj.–jún.) 97–98. p.
Menekűlni – Légy hát bolond! címmel: Pesti Napló, 1931. márc. 1. (49. sz.) 34. p.
Bolondok – Bolond vigasz címmel: Pesti Napló, 1932. márc. 13. (60. sz.) 11. p.
Politika – Névtelen jegyző, 1932. júl.–aug., 17.
Mint ti – Pesti Napló, 1931. okt. 25. (243. sz.) 12. p.
A Párt válaszol – A párt válaszol címmel: Pesti Napló, 1931. márc. 29. (72. sz.) 43. p.
Tűzbe és fegyverbe – A mérgeket és ellenmérgeket címmel: Az Est, 1927. febr. 13. (35. sz.) 10. p.
Fiatalokhoz, I–II. – Pesti Napló, 1932. júl. 24. (164. sz.) 19. p.
Hazám – Köreim címmel, ajánlás nélkül: Pesti Napló, 1930. máj. 11. (106. sz.) 21. p.
Tao Te King – „Tao te King” címmel: Pesti Napló, 1931. máj. 31. (121. sz.) 43. p.
Rigvéda – Pesti Hírlap Vasárnapja, 1932. 4. sz. (1932. jan. 24.) 18. p.
Csillagok közt – Pesti Napló, 1932. jan. 6. (4. sz.) 10. p.
Boldogság – Pesti Napló, 1932. jan. 10. (7. sz.) 34. p.; Szabadság (Cleveland), 1932. febr. 18.
Két lány térdtől bokáig – Az Est, 1928. ápr. 15. (86. sz.) 10. p.
Körúti éjszaka – Szerelem és rongyos állatok címmel Pandora, 1927. 2. sz. (márc. 22.) 94–95. p.
Szeretlek – Pesti Napló, 1928. aug. 12. (183. sz.) 11. p.
Melletted – Melletted mindig jó vagyok címmel: Pesti Napló, 1928. júl. 8. (153. sz.) 5. p.
Meg fogok halni – Meg fogok halni, én, e test, e lélek címmel: Együtt, 1928. 2. sz. (márc. 2.) 10. p.
Tenger – Hullámjáték címmel: Pesti Napló, 1931. febr. 15. (37. sz.) 38. p.
Nők, I–II. – Nyugat, 1930. 4. sz. (febr. 16.) 269. p.
A test védekezik – Pesti Napló, 1930. aug. 10. (181. sz.) 41. p.
Vidám tudomány – Bűn a bűnt tudni címmel: Pesti Napló, 1930. aug. 17. (186. sz.) 39. p.
Vigaszok – Mámorok, I–II. címmel: Pesti Napló, 1930. nov. 9. (255. sz.) 42. p.
Két ország határán – Jó volna bűnösnek lenni utoljára címmel: Pesti Napló, 1928. jan. 15. (12. sz.) 11. p.
Vámpirok ellen – Értelem! címmel: Pesti Napló, 1930. jún. 15. (134. sz.) 38. p.
Egy asszony beszél – Az I. rész Neki az élet a szerelem címmel: Pesti Napló, 1928. nov. 18. (262. sz.) 37. p. – A II. rész Nekem az élet a szerelem címmel: Pesti Napló, 1928. nov. 11. (256. sz.) 37. p.
Semmiért Egészen – Pesti Napló, 1931. május 24. (116. sz.) 35. p.; Békésmegyei Közlöny, 1938. febr. 27.
A homlokodtól fölfelé – Pesti Napló, 1931. febr. 1. (26. sz.) 9. p.
Börtönök – Magyarország, 1931. ápr. 5. (77. sz.) 13. p.
Egyszerre mindenféle – Az egyik nem elég címmel: Pesti Napló, 1931. máj. 17. (110.) 38. p.
Embertelen – Magyarország, 1931. dec. 25. (293. sz.) 13. p.
Büntetés – Az a perc címmel: Pesti Napló, 1930. jún. 29. (145. sz.) 37. p.
Gyermekünk, a halál – Pesti Napló, 1931. jún. 7. (126. sz.) 41. p.; Békésmegyei Közlöny, 1938. febr. 27.
A semmittevő halál – Pesti Napló, 1931. jún. 21. (138. sz.) 39. p.
Tovább (Már vége lehetne…) – Sors címmel: Pesti Napló, 1932. máj. 15. (107. sz.) 11. p.
Szamártövis – Pesti Napló, 1931. aug. 30. (196. sz.) 16. p.; Körösvidék, 1938. febr. 27. 2. p.
Hajnali rigók – Pesti Napló, 1931. jún. 28. (144. sz.) 38. p.
Egy pohár víz – Pesti Napló, 1932. febr. 28. (48. sz.) 9. p.
Az ég az ablakon – Csak a kötetben jelent meg.
Erdei patak – Megjelent Névtelen kis patak címmel az Úti jegyzetek Merán körül ciklus darabjaként: Pesti Napló, 1928. máj. 6. (103. sz.) 35. p.
Belül a koponyádon – Pesti Napló, 1932. febr. 7. (30. sz.) 7. p.
Csodálkozás (Ugye? csak csodálkozni jó!…) – Pesti Napló, 1932. febr. 21. (42. sz.) 33. p.
Mosztári tücsök – Tücsök címmel: Pesti Napló, 1932. júl. 31. (170. sz.) 33. p.
Farkasrét, I–II. – Az I. rész, mely Másvilág címet kapott, Farkasrét címmel: Pesti Napló, 1930. szept. 14. (208. sz.) 33. p. – A II. rész Virágok közt címmel: Pesti Napló, 1932. júl. 17. (158. sz.) 10. p.
Kár – Pesti Napló, 1932. jún. 5. (123. sz.) 37. p.
Számadás – Pesti Napló, 1932. máj. 26. (115. sz.) 10. p. – Szabadság (Cleveland), 1932. júl. 14.
Egy egér halálára – Pesti Napló, 1928. júl. 1. (147. sz.) 12. p.
Szentjánosbogár – Nyugat, 24. sz. (dec. 16.) 850–852. p.
Betűk és Emberek, I–IX. – Pesti Napló, 1930. ápr. 27. (95. sz.) 33. p.
Kortársak – Nyugat, 1932. 3. sz. (febr. 1.) 133. p.


Kéziratok az MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattárában

Ms 4650/24. Gyermek és bolond. [Szövege megegyezik a Nyugatban közölttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat; címadás kézírással, a lap szélén és alján Szabó Lőrincné megjegyzései, a gépirat szövegében javítások, az utolsó négy sorban aláhúzások ceruzával.
Ms 4650/62. Gyermek és bolond. 1 f. [Szövege megegyezik a Nyugatban közölttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] A Nyugat-közlés kivágata, melyen a Cigarettafüst meg a Gyermek és bolond című vers együtt szerepel. A jobb sarokban a megjelenés dátuma Szabó Lőrinc kézírásával, alatta számozás: 16.; szerzőmegjelölések áthúzva. A Gyermek és bolond javított szövege kettős vonallal áthúzva: a lap a kötet nyomdai kéziratának része, s a Cigarettafüst helyére beosztva. A Gyermek és bolond szövegén végzett autográf javítások magyarázzák a gépirat, illetve Nyugat-közlés eltéréseit a kötetbeli közléstől.
Ms 4650/25. Arany. [Szövege megegyezik a Nyugat-közlésével, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat; a lap szélén és alján Szabó Lőrincné megjegyzései.
Ms 2270/48. Évek. [Szövege megegyezik a Pesti Naplóban közölttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 2 f. Ceruzás kézírás blokkpapíron. A 1. f. v. tetején áthúzva a cím: „Évek”. Javítások, sűrűn áthúzott, javított, kiegészített szövegrészek a 20., 21–22., 24–28. sorban.
Ms 4650/26. Kiváncsiság. [Szövege – ékezethasználati különbségeken és egy kötőjel beillesztésén túl – megegyezik a Nyugatban közölttől, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat, autográf javításokkal, a jobb felső sarokban Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/27. Kiváncsiság. [Szövege eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat.
Ms 4650/29. A belső végtelenben. [Szövege ékezethasználati különbségeken túl megegyezik a Pesti Naplóban közölttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 3 f. 1–8. versszak (1–2. f.) Gépirat utolsó két versszak (3. f.) ismeretlenen, autográf javításokkal; címadás kézírással; 1. f. r. jobb felső sarkában Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/28. A belső végtelenben. [Szövege ékezethasználati különbségeken túl megegyezik a Pesti Naplóban közölttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 3 f. Gépirat; 1. f. r. tetején idegen kézírással: „megjelent”; bal felső sarokban számozás: 17.; 9. sorban a közlésben idézőjelek közé tett szövegrészek aláhúzva, a margón kézírással: „cursiv”.
Ms 4650/30. Hiába. [Árnyék. Szövege ékezethasználati különbségeken túl megegyezik a Pesti Naplóban közölttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat; címadás kézírással; jobb felső sarkában Szabó Lőrincné megjegyzése, a szövegben a központozás javításai; a később idézőjelbe kerülő szövegrészek aláhúzva.
Ms 4650/31. Féreg, operatőr! [Győztes vereség. Szövege megegyezik a Pesti Naplóban megjelenttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat; jobb felső sarokban Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/58. Testem, szegény… [Testem. Szövege ékezethasználati különbségeken túl megegyezik a Magyarországban megjelenttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 3 f. Gépirat; 1. f. r. tetején áthúzott címvariánsok: „Testem hazám”, „Köszönet a testnek”; a jobb felső sarokban kézírással: „Testem szegény… – Irta Szabó Lőrinc”; jobb oldalon szedési utasítás; bal szélen: „Mg. Vasárnap”; 3. f. r.-n a szerző megjelölés törölve.
Ms 4650/32. Ketrec. [Szövege eltér mind a Pesti Napló-közléstől, mind az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat autográf javításokkal; a lap jobb felső sarkában Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/18. Cigarettafüst. [Szövege megegyezik a központozás egyszeri javításán túl az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 1 f. Gépirat; a lapon Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/19. Magány. [Szövege megegyezik a Nyugatban megjelenttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat autográf javításokkal; gépírási hibák és hiányosságok korrekciója ceruzával.
Ms 4650/33. Gyanakvás- [Szövege ékezethasználati különbségeken túl megegyezik a Pesti Naplóban megjelenttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat; a lap tetején címadás kézírással és áthúzott címvariánsok: „Idegen”, „Tévedés”; a hátoldalon Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/34. Szigeten. [Szövege ékezethasználati eltéréseken túl megegyezik a Pesti Naplóban megjelenttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat; a lap tetején címadás kézírással: „Szigeten”, mellette áthúzott címvariáns: „Remete”; a szövegen gépírási hibák és hiányosságok, betűhibák korrekciója.
Ms 4650/20. Harminc év. [Ékezethasználati különbségeken túl szövege megegyezik az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 1 f. Gépirat; a lap alján Szabó Lőrincné datálása.
Ms 4650/21. Majd. [Az első sor szórendi különbségén túl szövege megegyezik az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 1 f. Gépirat; a jobb felső sarokban Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/35. Felirat. [Szövege eltér a Pesti Naplóban, az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat; a jobb felső sarokban Szabó Lőrincné megjegyzése és datálása; a szöveg alján szerzőmegjelölés.
Ms 4610/18. Felirat. [Szövege eltér a Pesti Naplóban, az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Autográf; Vékes Ödönné Korzáti Erzsébet hagyatékában; a lap tetején a datálás: 1930; a lap alján aláírás.
Ms 4610/19. Felirat. [Szövege eltér a Pesti Naplóban, az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat; Vékes Ödönné Korzáti Erzsébet hagyatékában; az Ms 4610/18. jelzetű autográfról készült másolat; a szöveg alján szerzőmegjelölés.
Ms 4650/36. Örvendj lelkem, ha bántanak [Útrakészen. Szövege megegyezik a Pesti Naplóban megjelenttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 2 f. Gépirat; címadás kézírással; a lap jobb szélén Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/49. Pária, büszke légy! [Pária. Szövege eltér a Pesti Naplóban az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 2 f. Autográf; blokkpapíron; a 2. f. v.-n Gáborjáni Szabó Jolán, Szabó Lőrinc nagynénjének 1928. szeptember 23-i, szintén ceruzával írt sorai Szabó Lőrincnének.
Ms 2270/50. Az Egy álmai. [Szövege eltér a Pesti Naplóban, az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 6 f. Autográf; a 2. f. r., tetején átsatírozott címvariáns: Kint és bent; 1. f. r.-n a végleges cím; 6. f. v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4610/2. Az Egy álmai. [Egyetlen javítás a 3. sorban: „testiállapot” helyett „idegállapot; ezen a javításon kívül szövege megegyezik a Pesti Naplóban közölttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 6. f. Autográf; Vékes Ödönné Korzáti Erzsébet hagyatékában; a cím alatt szerzőmegjelölés; az egyes lapok számozva; 6. f. v.-n Korzáti Erzsébet megjegyzése: „1934 III. 22-én kaptam.”
Ms 4650/37. Bolond vigasz. [Bolondok. Szövege eltér a Pesti Naplóban az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat; autográf javításokkal, a jobb felső sarokban Szabó Lőrincné megjegyzése, a lap alján datálása; lap tetején a javított cím: Bolond vigasz; eredeti cím: „Bolondok”; a cím alatt aláírás.
Ms 2270/51. Politika. [Szövegének eltérései a későbbi közlésektől: 5. sorban: „szépség” helyett még „álmok”.] 1 f. Autográf; ceruzával blokkpapíron; hátoldalon Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2272/1. 1–2. f. „Nem egy az apám, nem egy az anyám…” [Hazám. A kézirat versszakokra még nem tagolt szövege jelentős mértékben eltér a vers gépiratának, nyomdai kéziratának és közléseinek szövegétől.] 2 f. Autográf; cím nélküli fogalmazvány egy blokktömb első oldalán ceruzás kézírással; 2. f. r.-n gyorsírásos szövegvariánsok.
Ms 4650/38. Köreim. [Hazám. Szövege megegyezik a Pesti Naplóban megjelenttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat; címzés a szöveg felett kézírással; a jobb felső sarokban Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/39. „Tao te King” [Tao Te King. Szövege ékezethasználati különbségeken és egy szóeltérésen kívül – 17. sorban: „bűnben” – megegyezik a Pesti Naplóban közölttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 2 f. Gépirat; 2. f. r.-n aláírás; 2. f. v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/66. Rigvéda. [Szövege eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Pesti Hírlap Vasárnapja közlésének kivágata autográf javításokkal; a korábbi cím – A teremtés himnusza – áthúzva, jobb oldalon mellette az új cím: „Rigvéda”; sorkezdetek, ha nem egyben mondatkezdetek, akkor kis betűvel; a lap alján jegyzet: „Pesti Hírlap”.
Ms 4650/40. Csillagok közt. [Szövege megegyezik a Pesti Naplóban, az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 2 f. Gépirat autográf javításokkal; cím és szerzőmegjelölés kézírással.
Ms 4650/41. Két lány térdtől bokáig. [Szövege megegyezik Az Estben közölttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 4 f. Gépirat; 1. f. r.-n a cím alatt aláírás; a jobb oldali margón szedési utasítások és megjegyzés: „A tárca: Kodolányi: A pénz – Ki van már régen szedve.”
Ms 4650/105. Szerelem, és rongyos állatok. [Körúti éjszaka. Szövege megegyezik a Pandorában megjelenttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 4 f. Gépirat autográf javításokkal; a 1. f. r. oldal tetején kézírással: „Szerelem, és rongyos állatok – Írta Szabó Lőrinc”; alatta áthúzott címvariációk: „Boldog aljas feledés”, „Elég boldog és aljas feledés”; a margón szedési utasítások.
Ms 4610/57. Szeretlek. [Szövege megegyezik a Pesti Naplóban megjelenttől, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 4 f. Gépirat; Vékes Ödönné Korzáti Erzsébet hagyatékában, Szabó Lőrinc Korzáti Erzsébethez írott 1928. júl. 30-i levelének része.
Ms 2270/52. Melletted mindig jó vagyok. [Melletted. Szövege – ékezethasználati és központozásbeli különbségeken túl – megegyezik a Pesti Naplóban közölttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 3 f. Autográf, ceruzával; javítások a 9., 17., 39. és a 46. sorban; 3. f. r.-n gyorsírásos jegyzetek; 3. f. v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/53. Hullámok. [Tenger. Szövege – ékezethasználati különbségeken túl – megegyezik a vers gépiratának s a Pesti Napló-közlés szövegével, illetve az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 2 f. Autográf, ceruzával; a szöveg 4., 12., 23. sorában javítás; 2. f. r. alján aláírás. 2. f. v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4610/5. „Egymás alatt s egymás felett…” [Tenger. Szövege – ékezethasználati különbségeken túl – megegyezik a vers gépiratának s a Pesti Napló-közlés szövegével, illetve az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 2 f. Autográf; Vékes Ödönné Korzáti Erzsébet hagyatékában; 1. f. r. tetején, a cím helyén kézírással: „(Szerelem? Vágy? Kielégíthetetlen?)”, alatta áthúzott cím: „Hullámok”; az egyes lapok számozva.
Ms 2270/59. „Egymás alatt s egymás felett…” [Tenger. Szövege – ékezethasználati különbségeken túl – megegyezik a Pesti Napló-közlés szövegével, illetve az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 2 f. Gépirat; 1. f. r. tetején, a cím helyén kézírással: „(Szerelem? Vágy? Kielégíthetetlen?)”; a lapszélen kézírásos megjegyzés: „E.-ről – (a Rajnán)”, 2. f. r. alján a szerző megjelölés törölve.
Ms 4650/42. Nők. [Szövege megegyezik a Nyugatban megjelenttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei1943-as kiadásában közölttől.] 2 f. Gépirat; a 1. f. r. tetején a cím kézírással: Nők; a jobb felső sarokban Szabó Lőrincné megjegyzése; 1. f. v.-n a szöveg kezdetének töredéke; 2. f. r. alján Szabó Lőrincné datálása: 1930.
Ms 4652/32. A test védekezik. [Szövege egy betoldott névelő kivételével megegyezik a Pesti Naplóban megjelent szöveggel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. A vers Pesti Napló-beli publikációjának kivágata, autográf javítással; szerzőmegjelölés áthúzva; a lap bal sarkában Szabó Lőrincné megjegyzése; a lap szélén a megjelenés Szabó Lőrinc általi datálása.
Ms 2270/63. Mámorok. [Vigaszok. Szövege – ékezethasználati különbségeken túl – megegyezik a Pesti Naplóban közölttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat.
Ms 2270/60. Lámpádat, Értelem! [Vámpirok ellen. Szövege eltér a Pesti Naplóban, az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat autográf javításokkal; a lap tetején sűrűn átsatírozott egy szavas cím: „Ima” [?], mellette az új cím: „Lámpádat, Értelem!”; hátoldalon Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/61. Nekem az élet a szerelem. [Az Egy asszony beszél című 2 tételes mű 2. darabja, mely a Pesti Napló, 1928. november 11-i számában jelent meg. Szövege eltér a Pesti Napló-közlés szövegtől, illetve az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 2 f. Gépirat.
Ms 4650/43. Az a perc. [Büntetés. Szövege megegyezik Pesti Napló-közlésével, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat autográf javításokkal; címadás kézírással: Az a perc; hátoldalon Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/54. A semmittevő halál. [Szövege eltér a Pesti Naplóban, az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 2 f. Autográf kiegészítésekkel javításokkal; cím alatt szerzőmegjelölés, aláírással; 1. f. r. alján fogalmazvány-töredék: „annak is van”; 2. f. v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/62. Egy pohár víz. [Szövege megegyezik a Pesti Naplóban megjelenttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat autográf javításokkal.
Ms 2270/55. Váratlan ég. [Az ég az ablakon. Szövege eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 2 f. Autográf fogalmazvány; 1. f. r. tetején áthúzott töredékes cím: Az ég meg; 2. f. r.-n aláírás; 2. f. v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/26. 2. f. Névtelen kis patak. [Erdei patak. Szövege – ékezethasználati és központozásbeli különbségeken túl – megegyezik a Pesti Naplóban, az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel; az Úti jegyzetek Merán körül című ciklus 2. darabja.] 1 f. Autográf fogalmazvány.
Ms 2270/56. „Sirva szidtad tiz éven át…” [Belül a koponyádon. A 2. f. r.-n az első két versszaknak a Pesti Napló-közléssel megegyező változata, a lap szélén áthúzott fogalmazványkísérletek; az oldal alján az utolsó versszak, mely eltér a Pesti Napló-közléstől.] 2 f. Autográf fogalmazvány-variánsok címadás nélkül; blokktömbön ceruzával.
Ms 4650/22. Belül a koponyádon. [Szövege megegyezik a Pesti Naplóban, az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 2 f. Gépirat autográf javításokkal.
Ms 2270/57. Csodálkozás. [Szövege eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f.
Ms 4650/23. Csodálkozás. [Szövege megegyezik a Pesti Naplóban, az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 1 f. Gépirat.
Ms 4650/44. Kár. [Szövege megegyezik a Pesti Naplóban, az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 2 f. Gépirat autográf javításokkal; a cím kézírással; a jobb margón szedési utasítások az ékezethasználatra vonatkozóan.
Ms 4650/45. Betűk és Emberek. [Szövege eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] Gépirat autográf javításokkal, kiegészítésekkel; 1. f. r.-n a cím kézírással, felette az átsatírozott korábbi cím: A Betű Népe; 8. f. r.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.


Kézirat a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában

PIM Kézirattár V. 334. Semmiért Egészen. [Szövege eltér a Pesti Naplóban, az 1932-es Pantheon-kiadásban és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 3 f. Az első versszak erősen elhalványuló gépírással, s a gépirat hiányosságainak kézírásos korrekcióival, a vers többi része ceruzás kézírással; a 3. f. r.-n az utolsó versszak szövege alatt autográf megjegyzés: „Mikes Irma kéziratgyűjteményébe írta Szabó Lőrinc – 1931. május 28.”


Pantheon-kiadás (1932) nyomdai kézirata

MTA KIK Kézirattár Ms 4650/46–124. Ahogyan korábbi kötetei esetében tette, a Te meg a világ nyomdai kéziratát visszakérte a kiadói és a nyomdai feladatokat végző Kner cégtől, személy szerint Kner Imrétől. (Ld. Kner Imre 1932. december 21-i levelét: MTA KIK Kézirattár Ms 4682/391.) Címoldal nincs az anyagban, mivel a címlap és az impresszum szövege a kéziratos anyag leadása után, a nyomdai munkálatok során a Kner Imrével történő egyeztetések révén alakult ki, beleértve a kötet címét is. (Ld. Szabó Lőrinc Kner Imrének írt 1932. november 1-i levelét: Békés Megyei Levéltár Fond XI. 9. c., Kner Nyomda [Gyoma] iratai, Kner Imre és Szabó Lőrinc levelezése 270–272.) A Te meg a világ darabjai korábban megjelentek periodikákban, feltehetően egy, Az ég az ablakon című kivételével. A nyomdai kézirat lapjainak egyik (nagyobb) része újság- vagy lapkivágat, rajtuk kisebb-nagyobb autográf javítással, helyenként a megváltoztatandó részletre ráragasztott gépirat-kivágatokkal, másik részét feltehetően közel egy időben tisztázatnak készülő gépiratok teszik ki, esetenként autográf javításokkal kiegészítésekkel. A kötet anyagát két részletben küldte el a nyomdának. Első alkalommal 54 verset, s miután Kner jelezte, hogy a szövegek terjedelme nem haladja meg a 6-7 ívet (korábban 10 ívnyi terjedelmet határozott meg honoráriumként), még további 27-et postázott Szabó Lőrinc. Minden mű külön-külön ceruzával beszámozva, így a második adag 27 vers is, és „a”, „b”, „c” stb. jelöléssel osztva a korábban küldöttek rendjébe. (Minderről ld. még fentebb!) A versek sorrendjén láthatóan 6 esetben változtatott: Győztes vereség (21 helyett 10/a), Ketrec (19 helyett 11/a), Tovább (52/a helyett 44/a), Csodálkozás (51 helyett 48), Egy egér halálára (56 helyett 53), Betűk és emberek (5? helyett 54), de valószínűsíthető, ezek a változtatások a kézirat Knernek történő leadása előtt történtek még. Amikor 1970-ben a nyomdai kézirategyüttes az első Szabó Lőrinc-hagyatékrésszel az MTA Könyvtára birtokába került, egyetlen vers a Testem lapja (Szabó Lőrinc számozása szerinti 11.) hiányzott belőle. Ez később, Szabó Lőrinc hagyatéka másik részének a megvásárlásával került a Könyvtárba. (MTA KIK Kézirattár Ms 2270/64. A kézirattári feldolgozás során minden egyes vers kézirata külön jelzetet kapott, s így a nyomdai kézirat kötegét tekintve a jelzetszámok sorrendjében nem jelentkezik ez a hiány.) A kötet 5 verse dedikált, s ezek közül csak egy, a Húsz óra múlva című jelent meg ajánlva az eredeti hírlapi közléskor, a többi vers ajánlását már csak az első korrektúra alkalmával helyezte a versek fölé a költő, így a nyomdai kéziraton sem szerepelnek. (Ld. Szabó Lőrinc már idézett, Kner Imrének írt 1932. november 1-i levelét: „Kérném, legyen oly jó, saját ízlése szerint megoldani néhány jelzett dedikáció megoldását.”) Az ajánlások közül csak kettőt, a Mikes Lajos és a Tóth Árpád emlékének szólót hagyta meg, a többit törölte a későbbi kiadásokban.


Pantheon-kiadás (1932)

Szabó Lőrinc: Te meg a világ, Versek, Pantheon-kiadás, Budapest, 1932. A kötet kiadása valójában a Kner Nyomda munkája, a Pantheon Irodalmi Intézet Rt. kizárólag a könyv terjesztésében vállalt szerepet meghagyva Szabó Lőrincnek a teljes szerzői és kiadói jogokat. (Ld. fentebb a kiadóval kötött szerződés idézett szövegét! MTA KIK Kézirattár Ms 2278/285.)


1934-es Válogatott Versei nyomdai kézirata

MTA KIK Kézirattár Ms 4652/2. anyagából, mely szerintünk az 1934-i Válogatott Versei gépiratát tartalmazza helyenként autográf javításokkal, kiegészítésekkel, újságkivágatot és korrektúra íveket. Erre utal az anyag borítékján olvasható „kis anthológia” megjelölés is. A versek előtt a versek kézírásos jegyzéke kötetek, illetve kötetekben való megjelenés szerinti sorrendben. A Te meg a világ versei a Kner Nyomda korrektúralapjain, a szövegeken nem található javítás.
 

Válogatott Versei (1934)

Szabó Lőrinc Válogatott Versei. Uj Irók 8. szám. Nagy Károly és Társai, Debrecen, 1934, 104 p. A Te meg a világ választott darabjai a kötet számára: Halálfélelem, Ébredés, Magány, Ne magamat?, Az Egy álmai, Bolondok, Fiatalokhoz I–II., Semmiért Egészen, A homlokodtól fölfelé, Szamártövis, Hajnali rigók, Mosztári tücsök, Virágok közt (Farkasrét című vers II. része), Kortársak.


Válogatott Versei (1934) autográf és gyorsírásos igazításai

Magántulajdon. A költő 1934-es Válogatott Versei című kötetének a könyvtárszobájában lévő saját példánya, benne néhány szavas igazítás, illetve a bevezetés átigazítása feltehetően az 1940-es Válogatott versei számára. A kötet végén különböző jegyzékek. Feltehetően egy rádióelőadás időbeosztása, illetve valamely válogatás szempontja. A Te meg a világ című kötet verseit illetően nem található bejegyzés vagy átigazítás.


1940-es Válogatott versei nyomdai kézirata

MTA KIK Kézirattár Ms 4653/1. jelzetű anyagából. Az 1934-es Válogatott Versei nyomdai példányának autográf javított változata az 1940-es Válogatott versei számára. Érdekessége: az 1934-es kiadás kiadói jelzése felülragasztva a Singer és Wolfner kiadás jelzésével.


1940-es Válogatott versei korrektúrája

MTA KIK Kézirattár Ms 4653/3. jelzetű anyagából. Az 1940-es Válogatott versei korrektúrája. A kötetből kiválogatott versek szövegén nincs érdemi javítás az 1934-es kiadáshoz képest, az oldalakon a szedés korrekciói és a központozás igazításai. A 81. oldalon, Fiatalokhoz című vers végén a kézírásos megjegyzés: „Korr. 1939 IX. 18”.


Válogatott versei (1940)

Szabó Lőrinc Válogatott versei, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.T. kiadása, Budapest, 1940, 192 p. A Te meg a világ című kötetből ugyanazok a versek szerepelnek, melyek a Válogatott Verseinek 1934-es kiadásában is.


Összes versei korrektúrája (1943)

MTAK KIK Kézirattár Ms 4653/4. Töredékes, de a Te meg a világ anyaga hiánytalan benne. Szedési utasítások a 243.oldalon; hibás szedés korrekciója: 254., 261., 272., 281., 284., 290., 297., 317., 318., 319., 321., 328., 336. oldalon; versszaktagolás hibás szedés miatti korrekciója a 247., 249., 258., 265., 274. oldalon; szöveget illető javítás a 259. oldalon, a Testünk titkaiból című vers 10. sorában: „szennye” helyett „örök”; Szabó Lőrinc megjegyzése a 257. oldalon: „II. Korrektura, 257–320. old. – Hiba van még a következő lapokon: 258, 259, 261, 265, 272, 274, 281, 284, 290, 297, 317, 318, 319 – Kijavításuk után ez a rész is nyomtatható. – Bp. 1943 IV/22 Szabó Lőrinc”. A 321. oldalon: „II. korrektura, 321–384. old. Hiba van még a köv. lapokon: 321, 328, 336, 342, 350, 351, 355, 356, 360, 361, 363, 365, 366, 367, 368, 369, 373, 376, 383, – Kijavításuk után ez a rész is nyomtatható – Bpest, 1943 IV/23 – Szabó Lőrinc”.


Összes versei (1943)

Szabó Lőrinc Összes versei, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.T. kiadása, Budapest, 1943. A szövegek definitív változatának megállapításakor ezt a kiadást vesszük alapul, s ez vonatkozik az egyes címek írásmódjára. A kötet impresszuma felett a következő szerzői megjegyzés olvasható: „Ez a könyv a költő hét és most először megjelenő nyolcadik verskötetét egyesíti. A nyolc közül a négy elsőnek a szövege helyenként eltér a régitől: a törléseket, kiegészítéseket és változtatásokat a költő végezte. Az egész kötet szövege végleges.” A Te meg a világ 1932-es Pantheon kiadásában közölt szövegéhez képest változás a kötetben: a Testünk titkaiból című vers 10. sorában: „szennye” helyett „örök”, s a Mikes Lajosnak és Tóth Árpádnak szóló ajánlások kivételével, dedikációk töröltettek. Az Összes verseinek volt egy 1944-es kiadása is, mely valójában az 1943-asnak az utánnyomása. A különbség, mely érinti a kötet Húsz óra múlva című versét, annyi közöttük, hogy az 1944-es egy sajtóhibával jelent meg: a költemény 3. és 5. sorát felcserélték. Erről ld. Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt, Osiris, Budapest, 2001, 394–395.)


Válogatott versei (1956)

Szabó Lőrinc Válogatott versei 1922–1956, a bevezető és a válogatás Illyés Gyula, a könyvburkoló Bernáth Aurél munkája, felelős szerkesztő Csanádi Imre, Magvető, Budapest, 1956. A kötetet 1956-ban két alkalommal is kiadták, valójában a második az elsőnek az utánnyomása. A Te meg a világ 81 verséből 37 került a válogatásba: Célok és hasznok közt, Arany, Új lakásban, Materializmus, A belső végtelenben, Testem, Halálfélelem, Ébredés, Testünk titkaiból, Magány, Gyanakvás, Szigeten, Harminc év, Felirat, Az Egy álmai, Bolondok, Politika, Mint ti, Hazám, Körúti éjszaka, Szeretlek, Meg fogok halni, Tenger, A test védekezik, Vámpirok ellen, Egy asszony beszél I–II., Semmiért Egészen, A homlokodtól fölfelé, Egyszerre mindenféle, Gyermekünk, a halál, Szamártövis, Hajnali rigók, Egy pohár víz, Az ég az ablakon, Mosztári tücsök, Számadás, Kortársak.



Akiket köszönet illet a hozzájárulásért és a segítségért:
Erdész Ádám, PhD, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárának igazgatója és munkatársai,
E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója,
Földesi Ferenc, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának osztályvezetője,
Kemény Aranka, a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeológusa,
Szita Gábor az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának munkatársa,
Varga Katalin, a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára osztályvezetője.