A kötetről
A Te meg a világ megjelenésével vált általánossá Szabó Lőrinc
költészetének elismerése. Mind a korabeli kritikák, mind a kortársi emlékezések,
majd az irodalomtörténet értékelése szerint is e kötet a magyar költészet egyik
kiemelkedő teljesítménye. Ezzel a kötetével vált úgynevezett beérkezett költővé
a közönség számára, és erről mondhatta el később: „az első, amelyet már értett
műként vállalhatok”.
1
Valóban ennek szövegét már érdemben nem korrigálta, az általa definitívnek
tekintett 1943-as Összes versei számára sem. A másfél évvel később
összeállított, Válogatott verseivel együtt pályája számvetése és
újragondolása okán született meg.
Szabó Lőrinc új költői korszakának jellege vált nyilvánvalóvá a Te meg a
világgal, s e gyűjtemény egyes darabjainak megszületése idején kialakuló
esztétikai és alkotói felfogás élete végéig meghatározta munkásságát. Tömören
így jellemezte 1945-ös igazolótárgyalási védőbeszédében A sátán műremekei
megjelenése utáni szellemi útját: „A saját tapasztalatok növekedésével és
egyéniségem kialakulásával párhuzamosan azonban mindinkább elhajoltam a
szociológiai állásfoglalásoktól, kb. 1926 óta; türelmes és szkeptikus lettem,
individualista, független szellem, az öncélú művészet híve, elméleti
hajlandóságú gondolkozó.”
2
Művészi elveinek a korábbi köteteihez viszonyuló nagy mértékű változását mind a
kortárs kritika, mind a későbbi szakirodalom egyaránt hangsúlyozta. E változás
mibenlétét Rába György így foglalta össze: „…nemcsak költői fejlődésének új
szakaszát jelenti, hanem a magyar líra történetében is más ízlést jelez. […]
Társadalmi érdeklődését a metafizikus gondolkodó nyugtalansága, anarchista
lázadását a racionalista elme megismerési vágya, szavaló pátoszát a gnomikus
mondások szellemi feszültsége és a totális szemléletnek a mondatritmikában
érvényesülő dialektikája váltotta föl. A művészi elvek ilyen hatalmas
átalakulására szinte alig akad példa a magyar líra történetében. Rendkívüli
hatásimpulzusok érhették Szabó Lőrincet, amelyek költészetét ennyire
átformálták.”
3
Kabdebó Lóránt szerint pedig: „megszünteti a lázadó költő hagyományos
tematikáját: a különböző társadalmi és személyes tényekkel való egyszerű
perlekedést. Most már nem egyes aktuális tények ellen lázad programszerűen,
hanem az embert körülvevő és szabályozó, társadalmi és biológiai létét
meghatározó »szövevény«-rendszer látomását építi fel, és ezt szembesíti a benne
vergődő emberrel.”
A sátán műremekei és a Te meg a világ megjelenése közti időszakot
„rendkívül termékeny korszaknak” nevezte Szabó Lőrinc, s a kötettel kapcsolatban
enyhe túlzással megjegyezte, hogy e hat év: „annyi termékéből válogattam össze,
amennyiből az előző 6 év alatt 4 kötet telt ki”.
4
Ugyanakkor ez a hat év – Kabdebó Lóránt meglátása szerint – egy olyan alkotói
drámát takar, mely majdnem tragikus fordulatot vett. Mélypontjának két év zavart
tájékozódását (1927–1928) követő majd egy éves hallgatást, a költői pálya teljes
elapadását jelölte meg.
5
Valóban, a kötet verseinek lapokban történő megjelenését nézve, nem találkozunk
1928. júliust követő és 1929. decembert megelőző publikációval, pedig 1944 előtt
a költő munkáit általában megírásuk után nem sokkal közzétette. Ugyanakkor a
hallgatásnak az alkotói válság mélypontjaként való megítélését némiképp
relativizálja az a tény, hogy Szabó Lőrinc költői pályáján több kisebb-nagyobb
időszakot találni, melyben nem folytatott költői alkotótevékenységet, vagy csak
minimálisan, ugyanakkor kevésbé tekinthetőek ezek utólag alkotói szempontból
válságos periódusoknak.
A kötet megjelenését megelőző időszak művészi problémái, esztétikai és
világnézeti változásai magánéleti konfliktusokkal, életkereteinek változásával
jártak együtt, illetve folyóirat-szerkesztői pályafutásának fiaskójával is.
1927. február 27-én jelent meg, részben Mikes Lajos támogatásával az általa
szerkesztett, némiképp a Nouvelle Revue Française példáját követő, hat számot
megérő Pandora folyóirat, melynek meghatározó generációs jellege nem titkoltan a
Nyugat befolyását kívánta ellensúlyozni. Munkatársi gárdájának jelentős része a
háború után jelentkező nemzedékből, elsősorban az úgynevezett Mikes-fiakból,
vagyis Mikes Lajos, Az Est-lapok irodalmi rovatainak megteremtője, egyébként
Szabó Lőrinc apósa által támogatott, útnak indított fiatal alkotókból állt
össze. A lapban megjelent öt verse közül egyedül a Körúti éjszaka címűt
válogatta be a Te meg a világ kötetébe.
6
A folyóirat megszűnése után, október 15-én került vissza Az Est-lapokhoz mint
olvasószerkesztő, ha nem is a korábbi munkahelyére Az Est redakciójába, hanem a
Pesti Naplóhoz, ami a konszern reggeli lapja volt.
7
Ahhoz, hogy megint a részvénytársaság alkalmazottjává vált, feltehetően
hozzájárult Mikes Lajoshoz fűződő családi kapcsolata, illetve feleségének, Mikes
leányának a közbenjárása érdekében.
8
Új elfoglaltsága ismét folyamatos lekötöttséget jelentett számára. Pár szóban
így jellemezte: „Munkaköröm ugyanaz, mint Az Est-nél volt: ún. lektori munka,
segédszerkesztés. Nem fáradtságosabb, mint az útkaparás vagy a
csizmadiamesterség, de nagyon rossz, hogy éjszaka kell csinálni. Este 5-től
éjjel kettőig elfoglal a hivatalom, délelőtt sokáig kell aludni, s aztán már
alig marad valami a napból az új berukkolásig.”
9
Július első felében Mikes Lajos segítsége révén Üllői úti albérletéből új
lakásba költözött családjával a Gólya utcába. Ennek élményét örökítette meg a
kötet
Új lakásban című versében, s 1940-ben az Arany János érem
ünnepélyes átadásakor mondott beszédében az első önálló lakás birtokbavételéről
mint életének egyik különösen fontos eseményéről emlékezett meg: „A VIII.
kerületi Gólya utcában új harmadik emeletet húztak egy régi házra [valójában
második emeletet, csak a magas földszint miatt emlékezett a költő ekként], és én
jó néhány esztendei albérleti hányódás után végre a magam ura lettem a magam
fészkében. Ekkor vertem igazán gyökeret Budapesten. Órákig időztem feleslegesen
a készülő új lakásban, (amelyről verset is írtam), s néztem, hogyan gyalulják le
a parkettet, hogyan festik ki kedvem szerint a falakat, – még idegen volt a
lakás, de ahogy a versemben írtam, máris az volt, ami a bogárnak a páncél, s
ostromolt katonának a fedezék. Volt már igazi otthon, ahol lehajthattam a
fejemet, s igazán szívem mélyéből sóhajtott fel a versem.”
10
Majd később, 15 év múlva így kommentálta ezt az eseményt: „Ezzel váltam valóban
budapesti lakossá!”
11
Az önálló otthon jelentőségét életében így jellemezte az idézett ünnepi
beszédben: „Magyarország legérdekesebb, legizgatóbb természeti alakulatának,
képződményének tekintettem a városomat, s hogy egy kicsit mindeddig mégis idegen
maradtam, azt csak akkor vettem észre, amikor először költöztem benne főbérleti
lakásba.”
12
Talán ez az idegenségérzet is hozzájárult ahhoz a képhez, melyet
A sátán
műremekeiben és e kötet megjelenése után, 1927-ben írt verseiben is
megörökített a városról, annak nyomoráról s a kiszolgáltatott urbánus
egzisztencia tengődéséről. Azonban nem laktak hosszú ideig a Gólya utcában,
másfél év múlva áttelepültek Budára, a Németvölgyi útra. A korábban zsúfolt
pesti kerületek lakója, szerkesztő-újságírója számára a környezet lakályossá,
harmonikusabbá vált. Ez a váltás a költészetében is megnyilvánult, mint ahogyan
erről Kárpáti Aurélnak is írt egy datálatlan levelében, amikor a szerkesztő egy
rádióműsor összeállítása kapcsán költészetének budapesti aspektusairól faggatta.
A
Te meg a világ egyes verseiről megjegyezte: „Ebben sok Pest és
Pestkörnyék van. Látszik a Budára való átköltözés hatása. A
Hajnali rigók
hangversenye (119. old.) egy városi ember meglepődése. […] Hogy átköltöztem a
Németvölgyi út kellemesebb, új villavidékeire, 28 óta sokat kirándultam.
Különben is ekkortájt a pesti polgár egyre jobban rájött már a turisztika és a
víkend örömeire; szintúgy a költő. Bizonyság rá a
Farkasrét
című vers (117. old.) mindkét része: vers Pestnek arról a részéről, amelyben van
még föld, erdő és állítólag isten is.” Ez megváltoztatta a kimondottan pesti
ihletettségű versek hangnemét is, ahogyan erről is említést tett: „Kedves darab
Az ég az ablakon (122. old.): a földszinti lakó merengése a kőszakadékban
az ég felé, amelyet a szemközti ház egy negyedik emeleti ablakán tükröződve lát.
Ezt a szerkesztőségben írtam, azon a traktuson, ahol a te szobád is van.”
13
1928. július 22-én a Pesti Naplóban megjelenő
Köszönöm, hogy szerettelek
című versben olvasható „messzi hála” és „messziről súgom csendesen” kitételekről
felesége ráismert a Hollandiában üdülő Vékesné Korzáti Erzsébetre, akivel a
költő 1924 decembere óta szerelmi viszonyban volt. Szabó Lőrinc ekkor bevallotta
kapcsolatukat. A helyzet különösen kínos volt mindhármuk számára, mivel az
asszony Szabó Lőrincné közeli barátnője volt, s barátságuk révén válhatott ki az
anyja majd a férje melletti távlattalan mindennapi közegből.
14
Már
A sátán műremekeiben megjelenik egy Korzáti Erzsébet ihlette vers, a
Szeretők
(első megjelenése:
Szeretők teste-lelke címmel, Pesti Napló, 1926. okt.
3.), azonban
A huszonhatodik év hősnőjéhez köthető versek 1927-től
gyarapodtak, s közülük több bekerült a
Te meg a világ darabjai közé,
ahogyan ez a költőnek egy, az 1943-as
Összes versei és a
Tücsökzene
1947-es kiadása alapján készített kimutatásából is kiderül.
15
Ezek:
Felirat (1930),
Szeretlek (1928),
Melletted
(1928),
Tenger (1931),
A test védekezik (1930),
Vámpírok ellen
(1930),
Egy asszony beszél (1928). Ezek közül a
Felirat és a
Tenger
(még
Hullámok című) kézirata megtalálható Korzáti Erzsébet hagyatékában.
16
E Szabó Lőrinc készítette jegyzékben az a meglepő, hogy olyan költemények is
szerepelnek, amelyek még csak többszörös áttétellel sem társíthatók e szerelmi
viszonyhoz. A kapcsolódást egy Korzáti Erzsébethez írott levelében, melyben a
Szeretlek keletkezésének külső és belső körülményeiről írt, így magyarázta:
„Mindig ilyen vershangulatban vagyok mostanában, bár néha teljesen más témákat
dolgozok fel…”
17
A legtöbb darab, összesen tizenhárom 1928-ban keletkezett, 1927-ben kettő,
1929-ben egy sem és 1930-ban négy. E versek nagyobb része csak későbbi köteteibe
lett választva, a legtöbbje a
Régen és Most ciklusba, mint ahogyan a
leleplező költemény, a
Köszönöm, hogy szerettelek című is. (E jegyzék
készítésekor Szabó Lőrinc nem vette figyelembe a kötetben nem közölt verseket.)
1928 októberétől lett Az Est-lapokhoz tartozó Magyarországnak a munkatársa, jobb
munkaidőbeli beosztásban, délelőtt ½ 11-től délután ¼ 5-ig.
Október 26-án éjjel Szabó Lőrincné öngyilkosságot kísérelt meg. A Siesta
Szanatóriumban kezeltette apja Mikes Lajos. Nem sokkal később Szabó Lőrinc egy,
Magyar Eleknek, a Magyarország főszerkesztőjének írott levelében elbocsátását
kérte. Őszintén feltárta indokait, felmondása okaként feleségével megromlott
érzelmi viszonyát jelölte meg, mely lehetetlenné teszi apósával, aki egyben
kollégája is, a munkatársi együttműködést.
18
Magyar Elek nem fogadta el a felmondást, Szabó Lőrinc egészen 1944 végéig a lap
szerkesztőségében dolgozott. Ez év végén megszöktette feleségét a Siesta
szanatóriumból. 1929 elején új lakásba költöztek, a Németvölgyi úton, melyet
Mikes Lajos vett ki leányának, a Szabó Lőrinctől történő válás esetére.
Az 1928–1929 válságos időszaka alatt különféle narkotikumokkal ismerkedett meg.
Erről így vallott
A belső végtelenben című versét kommentálva: „Ezek a
titkok azokról a lélektani és testi tapasztalatokról szólnak, amelyeket az
ópium, a morfium, a kokain és amihez csak hozzájutottam, keltettek bennem.
Ezekhez a mérgekhez 16-17 éves koromban kapcsoltak az első kíváncsiságok:
Baudelaire irodalmi hatása az életre, egy világháborús kórházi ápolónő
meggondolatlan ajándéka, akitől kokainoldatot kaptam, fogfájás rögtöni
megszüntetésére. Most mindehhez járult az átmeneti szakítás gyötrelme Erzsikével
és a házasságom teljes, átmeneti felbomlása. Tehát amikor én a »por«-ról
beszélek, melyet »beveszek«, az nem egyszerűen csak afféle tapasztalat,
amilyenre mindenki szert tesz, aki aszpirint vesz be. De különben is ezek a
lelki helyzetek és a velük járt titkolózás és a leleplezés félelme s a képzelet
játéka, melyet megindítottak nemkívánatosságukban is, nagyon alkalmasak rá, hogy
megfelelően fogékony lelkeket hosszú-hosszú órákon át egészen egzotikus világban
egészen különleges intenzitással lebegtessenek. Az én egzotikus tájaim a saját
húsom belső vidékei voltak. Egészen bizonyos, hogy hatalmasan hozzájárultak az
érlelésemhez, a lelkihez.”
19
Mint ahogyan ez a kommentár is mutatja, a kábítószeres élmények a
Te meg a
világ több költeményét meghatározták. A
Betűk és Emberek IV. versében
morfinizmusát írta le, a
Büntetésben a narkotikumok szörnyű lelki és
fizikai következményeit vizionálja, a
Vigaszokban (melynek korábbi címe
Mámorok) az „anyagok mámora” okozta kétségbeeséséről, az
Árnyék
című versben pedig a megsemmisülés vágyáig vivő drogszenvedélyen való
felülemelkedéséről szólt. A kábítószerek hatására utal a
Börtönök
zárlatában és nagyon áttételesen
Tehetetlenűl című versben.
1929 második felétől Szabó Lőrinc magánélete némileg állandósult, mely életmódja
mind kellemetlen, mind pozitívnek mondható momentumainak a megszilárdulását is
jelentette. Nem változott a szerkesztőségi robot és az anyagi nehézség, de már
nem panaszkodott oly elkeseredetten ezek miatt, mint korábban: értékelte, hogy
megszabadulva bizonytalan egzisztenciális helyzetéből újból rendszeres
jövedelemhez jutott. Mint újságíró keveset publikált Az Est-lapokban, leginkább
csak versei, útijegyzetei, kritikái, recenziói jelentek meg, a szerkesztőségi
foglalkoztatottság leginkább hivatali munkává vált a számára. Ekkori helyzetét
így jellemezte egy feljegyzésében: „Állásban levő kezdő és közepes ember is
olyan anyagi fölényben van fölöttem, hogy akárhányszor szégyenkeznem kell. Ó, de
ez lenne a legkevesebb. A fontos az, hogy én dolgozom. Nem akarom részletezni,
mennyi olyasmit is, ami nélkülözhetetlen, de kifelé láthatatlan munka. És
természetesen nem kímélem magamat, mert úgy érzem, hogy a minőség előbb-utóbb
megadja lapjainknál nekem a szilárd talajt arra, hogy a napi hat- és még több
órás, hallatlanul zsúfolt szerkesztőségi munka után maradék időmben egyéb
irodalmi céljainkért dolgozhassam.”
20
Súlyosan érintette Mikes Lajos 1930. augusztus 19-i halála. Nem csak az őt a
szerkesztőségi munkában elindító, támogató szerkesztőt veszítette el ekkor,
hanem családjának anyagi segítséget biztosító apóst is. Mikes ekkor már évek óta
nem vezette Az Est-lapok irodalmi rovatát, de megmaradt Miklós Andor bizalmi
embere, s ez bizonyos fokú védettséget jelentett Szabó Lőrincnek munkahelyén.
Emlékére írta a
Te meg a világ nyitóversét, a
Húsz óra múlva
címűt. Ahogyan Kabdebó Lóránt megállapította: „ilyen, magányig didergő,
kétségbeesett búcsúszót, még csak egyszer mond életében a költő” a Babitsra
emlékező
Tücsökzene-versben.
21
Sok vonatkozásban fokozatosan átértékelődik Szabó Lőrinc helye 1927-től az
irodalmi életben. 1926-tól már oldódni látszik ellentéte Babitscsal, a feleségek
is érintkeztek egymással, ahogy erről egymáshoz írott leveleik is tanúskodnak.
Ha viszonyuk nem is nyerte vissza korábbi baráti, munkatársi jellegét, egymás
iránti megbecsülésüknek gesztusokkal, írásokkal jelét adták. Kapcsolatuk
történetének fontos eseménye az Ady-társaság által szervezett Ady-nap, a költő
születésének 70. évfordulójához kapcsolódó debreceni ünnepségsorozat, melynek
programjában Babits azzal ismeri el a fiatal költőtárs rangját, hogy
előadótársául fogadja.
22
Az együtt szereplés különleges jelentőségét Kabdebó Lóránt így értékelte: „Ennek
az elismerő gesztusnak az adta meg a különleges jelentőségét, hogy a Szabó
Lőrincet felnevelő város közönsége előtt és a fiatal költő közvetlen baráti köre
számára tette nyilvánvalóvá mind a költővé fogadás, mind pedig a megbékélés
tényét.”
23
Azonban kapcsolatuk nem nyerte vissza korábbi bensőségességét, Szabó Lőrinc
számára ez nem is látszott elérhetőnek, a múlt elválasztó emlékei keltette
reflexek, az elvi fenntartások sem tették lehetségessé. Eltávolodásuk
jóvátehetetlensége fejeződik ki a Pesti Napló 1928. február 5-i számában
Apámnál címmel megjelenő (később
A tékozló fiú csalódása)
versében. „…semmit sem látott belőlem!” – jegyezte meg. A
Te
meg a világ kötetének
Ne magamat? című költeményében is fájdalmasan
idézte meg egykori mesterét: „van, aki bölcs és jót akar, / de mit ér, ha
vak?”
Ugyanakkor viszonyuk egyféle normalizálódása némiképp kihatott Szabó Lőrincnek
az irodalmi életben játszott szerepére, alkotói rangjának elismerésére. Babits
mindvégig megmaradt az irodalmi élet viszonyítási pontjának, annak ellenére,
hogy szellemi-tanítványi körébe tartózók közül többen elhúzódtak tőle. Írói
nagysága, az általa szerkesztett Nyugat irodalomszervező jelentősége, valamint
nem utolsósorban a Baumgarten Alapítvány kurátori tisztének tekintélye továbbra
is meghatározó szerepet biztosított a számára.
Szabó Lőrinc az őt elindító Nyugattal is ismét kapcsolatba került. A szerkesztő
Osvát Ernő halála (1929. október 28.) után nem sokkal közzétette verseit a
lapban. Nem vált a lap állandó munkatársává, de későbbiekben alkalmilag jelen
volt közleményeivel.
Feltehetően 1929 februárjában rövid időre, de annál intenzívebb kapcsolatba
került Juhász Gyulával, akinek akkor az új Németvölgyi úti lakásuk közvetlen
közelében lévő Siesta szanatóriumban kezdték el a kezelését, ott, ahol nem
sokkal korábban Szabó Lőrincné pihent. Kabdebó Lóránt
Szabó Lőrinc pályaképe
c. könyvében külön kiemeli, hogy Juhász – nem mint költő, hanem mint ember –
milyen hatással lehetett a
Te meg a világ újabb verseit író Szabó
Lőrincre, akinek Juhász Gyuláról írott esszéjéből hosszan is idézett. Szabó
Lőrinc több alkalommal meglátogatta a 17 évvel idősebb pályatársát, s
megpróbálta kimozdítani abból a hallgatásból és közönyből, amibe hónapok óta
temetkezett. Különös terápiával próbálta megtörni szorongó érdektelenségét,
ahogyan erről be is számolt Szabó Lőrinc az emlékezésében, saját versét, a
Te
meg a világban helyet kapó
Győztes vereség befejező sorát megidézve:
„Azonosítottam magamat a beteggel, igazat adtam minden komorságának, hogy
ingereljem. – Állj bosszút a kínzódon azzal, hogy nem veszed tudomásul! Kezdd
figyelni agyadban az iszonyúság férgeit, és mondd neki azt, amit én szoktam
mondani a szenvedésnek, ha már elkerülhetetlen, mondd azt, hogy »nem fájsz,
hanem érdekelsz«!”
24
Ez a buddhizmusig visszanyúló terápia, ahogyan Kabdebó Lóránt megállapította,
egyúttal a
Te meg a világ módszertanát is jelentette, vagyis az „őrült
költővel való »együttdolgozás« olyan módszerhez segítette Szabó Lőrincet, amely
a korábbi lázadó perlekedéseket egységes egésszé szervezhette.” A kötetre
jellemző önmegszólító verstípus
aktorjának és
nézőjének küzdelme
„nem más, mint Szabó Lőrinc színjátéka Juhász Gyula lelkéért. A terápia olyan
színjátékot alakított, amely Szabó Lőrinc költészetében létrehozta a
»tükörszínjáték«-ot.”
25
A
Te meg a világ Juhász Gyulával közvetlen kapcsolatba hozható
költeményei: a
Halálfélelem, A belső végtelenben és a
Győztes vereség.
Ha nem is jelent meg kötete hat évig, munkásságának jelentősége és fordulata
egyre inkább nyilvánvalóvá vált már a
Te meg a világ megjelenése előtti
hírlapi, folyóiratbeli közlések nyomán. Németh László a Nyugat 1931. augusztus
16-i számában így értékelte Szabó Lőrinc költészetét: „1926 óta Szabó Lőrincnek
nem jelent meg eredeti kötete, verseinek java napilapok szennyes folyamán
sodródik tovább. Aki azonban e versek gyűjteményébe beletekint: a szigorú
verssorokon, mint arcvonásokon figyelheti meg, mint lesz az ideges fintorból
dacos férfikomolyság. Öntött szavak, kik egyre olvadóbbak, írta Ady Babits
verseiről. Nos, itt az olvadt szavak lesznek egyre öntöttebbek, a keserűség a
szemünk előtt változtatja halmazállapotát. A szöktetett jambus fokról fokra
belevész egy merevebb, gőgösebb mértékbe, a strófák felhúzzák láncos
várhídjaikat, az egy szuszra elfúható vers mondatokra szakad; a költő
elzárkózik, gombolkozik, s aki annyi szonettet fordított, felfedezi a maga
számára is a szonettet. A Szabó Lőrinc-vers nem szavalható költemény többé, mely
tetőt, hullát, elkapott szénásszekeret hoz árvíz hátán. A kompozíció egyszerre
nagyon fontos lett, és egyszerre száműzött minden fölöslegest. […] Szabó Lőrinc
lírája egyre határozottabban gondolati. Nemcsak a szó iskolás értelmében, hanem
annál szorosabban is. Nemcsak gondolatokat forgató líra, hanem a gondolkozás
fájdalmának a lírája. A költő lelkén seb az öntudat, seb, amelyet nem hajlandó
kuruzslók gyógyfüveivel borogatni. Ha előbb a nyomor, az igazságtalan
kitagadottság uszított föl; most a halál, az értelmetlen létezés dermeszti meg.
Nem mintha a nyomora kevésbé fájna, de egy lépéssel közelebb szállt a Nihilhez,
melyre a férfi válasza: tragikus öncélúság s a művészé: kérlelhetetlen
fegyelem.”
26 Szabó Lőrinc 1931-ben megjelenő Villon-fordításkötetét recenzálva
Halász Gábor megragadta az alkalmat, hogy ne csak a műfordító, hanem a költő
tehetségét is értékelje: „Évek óta nem jelent meg Szabó Lőrinc-kötet és csak a
napilapokban elszórt verseiből vettük tudomásul tehetsége csodálatos megérését.
Fejlődésének talán legszerencsésebb stádiumában van most, amidőn felzaklatott
egyéniségét, morális kételyeit, gőgös életbölcsességét formailag teljesen
megtisztult, minden felesleges díszt lehántott, a legsúlyosabb intellektuális
terhet könnyű lebegéssel hordozó költeményekben tudja kifejezni. Idegszálainkban
érezzük egy-egy biztos sorát, mint az operáló kést. Nem a színkeresés a
művészete; a fogalmak kegyetlen és pontos kopársággal lépnek be a versbe, a
hasonlat sem távoli utalások félhomályába burkol, hanem felcsattanó éles
világítást gyújt ki, a jelző nem díszít, hanem karakterizál. A forma, a
gondolati líra nagy korszakaira emlékeztetőn, nemcsak cifra köntös, hanem
megoldás is, meggyötör és felszabadít, mint egy matematikai levezetés; a
képlettel rokon, nem a képpel. Mondatai hangulatában van valami szikrázó,
villamos feszültség, hangjában csaknem kopogós keménység, gondolataiban a
színvallás, helytállás bátorsága, érzelmi életében kíméletlen őszinteség,
erotikájában követelődző, de sohasem fülledt lobogás; a határozott gesztusok,
éles körvonalak művészete az övé. A legbelsőbb is felszínre kerül, a rejtegetett
titok kiteregető fénybe; mindent, ami fáj, nevén kell nevezni.”
27
Új irányt vett költészetének elismerése volt a Baumgarten Alapítvány 4000 pengős
évdíja, melyet 1932 januárjában ítéltek meg a „jeles költő és kiváló műfordító”
számára.
28
Egy újságírói kérdésre válaszolva beszélt a díjjal kapcsolatos terveiről is:
„Ezzel a pénzzel az adósságok ingoványát fogom eltüntetni; és szeretném, ha
legutolsó hatévi költői termésem, melyet mennyiségben és minőségben sokkal
sikerültebbnek tartok az addigiaknál, megjelenhetne… Talán ezzel a pénzzel
sikerül is kiadatni.”
29
Végül is a kötet megjelenése nem ebből a pénzből valósult meg. Elismerését a
korabeli sajtó általában pozitíven fogadta. Egyedül a konzervatív katolikus
Magyar Kultúra támadta az Alapítványt többek közt Szabó Lőrinc díjazása kapcsán,
nem felejtve el a
Kalibán kötet katolikus-ellenességét. A névtelen cikk
szerzője szerint: „Szabó Lőrinc szinte gyermekifjúságának idején a formák
páratlan játékosa, a Baudelaire-fordítás egyik részese, nem társadalmilag, hanem
szellemileg anarchista. A »Caliban« verskötet izzó és nyílt katolikusgyűlöletét
csak azért említjük, hogy megkérdezzük: ha »világnézeti válogatás nélkül« helyet
adtak az alapítvány vezetői a különböző irányok »tehetségeinek«, hol vannak a
jobboldali társadalmi és világnézet emberei?”
30
A másik Babitstól érkező elismerés az, amiképp szerepeltette az ifjabb generáció
seregszemléjének készülő őáltala által szerkesztett antológiában.
31
Komlós Aladár e gyűjtemény nemzedéke sorsában betöltött szerepét így értékelte:
„A hagyományokkal való békekötés elve győzött. Babits Mihály
Új Antológiájában
a nemzedék összes költőtagjai felvonultak, azok is, akik – mint Déry, Illyés,
József Attila, Németh Andor – néhány éve még Kassákhoz számítottak. A folytatók
és az avantgarde ellentéte megszűnt, mégpedig oly módon, hogy az avantgarde,
természetesen Kassák kivételével, beolvadt a hagyományokhoz hű csoportba. A
nemzedéknek Babits most már végérvényes képét tudja megrajzolni 1932-ben,
Új
Antológiája előszavában.”
32
A kötet Szabó Lőrinc 9 versét közli, melyből 6 majd a
Te meg a világ
darabja lesz. Ezek:
Semmiért Egészen, A homlokodtól fölfelé,
Szamártövis, Hajnali rigók,
Ébredés, Kortársak. E kötetben szereplő 30 költő közül az egyik
leginkább reprezentált: 11 verset közöltek Erdélyi Józseftől, 8-at Illyéstől és
Török Sophie-tól, 7-et Sárközi Györgytől.
Szabó Lőrinc cikkeiben is tetten érhető az új klasszicizáló költőeszmény
formálódása.
Halálfiai című regényben üdvözli, ahogyan Babits meghaladja
az elvszerűséget: „Kizárólag az útnak, irodalomban a stílusnak barátja lenni:
megszűkítő értelmetlenség, melynek a modernek talán még inkább hívei…” Amit a
Halálfiaiban oly lelkesen méltatott, megidézi eljövendő költői
gyakorlatát: „minden oldalon kétszer-háromszor elidőzhettem egy-egy képnél,
amely nem külön díszként henyélkedik a helyén, hanem, míg tudományos
pontossággal meztelenít precíz jelentéseket, szómögötti, szimbolikus tartalmával
továbbfolyik az eseményekben, vagy ő maga fejleszti tovább magát. S a
továbbfejlesztés megint nem öncél, nem az író elmerengése, hasonlata szép
áramlásán, hanem, ha a kép jelentkezése pillanatában az érzékeltető megjelenítés
eszköze volt, önállósodása folyamán továbbfejleszti az eredeti gondolati
helyzetet, új alany vagy állítmány bekapcsolásával vagy a jelzők metamorfózisa
révén fölöslegessé téve új, későbbi realitásfázisok reális megrajzolását.”
33
Sárközi György költészetének új valóságközelibb szemléletét saját költészetének
fordulatához viszonyította: „ő az élethez közeledett, én az életet hagyom el s
talán feleúton van ez a verskötet, amelyben most találkoztunk.” Kettejük korábbi
homlokegyenest eltérő alkotói útját szükségszerűen meghaladhatónak tartotta,
mivel sem az éteri, elvonatkoztatott, sem a földi ideálok nem nyújtanak
feloldást, s a természetellenessé váló emberi rendnek ellenpontja csak
önmagunkban lelhető fel. Sárközi kötetét mint „kasszikus modern verseskönyv”-et
dicsérve megjegyezte: „a
Váltott lélekkel a saját gyötrődéseimet
erősítette meg: soha-soha, sem fönt, sem alant, sem középen, el nem érjük, amit
hiszünk, akarunk és szeretünk!”
34
Különösen fontos esztétikai számvetése Az Est Hármaskönyvében 1929-ben megjelenő
Divatok az irodalom körül című írása, mely irodalomfelfogását több
oldalról mutatja meg. Az itt kifejtett állásponttól később már nem távolodott
el. Tanulságai nem csak saját alkotói útjára érvényesek, hanem nemzedékére is,
melynek utolsó átfogó jellegzetessége az itt teoretikusan is megfogalmazódó
klasszicitásigény, az avantgarde modernségével szembeni konzervativizmus nevében
a húszas évek végére kialakuló szemléletváltozás.
35
Rögtön az elején leszögezte, hogy tagadja az irodalmi divatok és irányzatok
létjogosultságát, megjelöléseknek, jelszavaknak nincsenek hatásuk az érett
művészet megszületésére, osztályozások, értékelések, külső szempontok csak a
kritikai szemlélet nívósüllyedését okozzák, és voltaképpen semmilyen lényegi
hatással nincs a „költészet igazi géniuszá”-ra. A magas költészet megőrizve
belső szabadságát független minden külső politikai vagy erkölcsi hasznosságtól,
mivel az író csak önmagának tartozik felelősséggel. Az „igazi irodalom” és a
modernség viszonyát értékelve megjegyzi: „Az igazi irodalom sohasem születik a
modernség, a divat szándékával, de mindig új, eredendően új, örök
regenerálódás.”
36
A korszerűség, az újság, önmagában nem érték, s mindig gyanút kelt benne, ha egy
művel kapcsolatban ezeket meghatározóan jelentős értéknek tekintik. A valódi
modernség, a valódi újdonság, sokkal szervesebben, szükségszerűbben nyilvánul
meg a műben: „az igazi költészet szinte biológiai értelemben hozza az újat, az
emberben és a társadalomban levő ismeretlen vonások fölfedésében, a helyzetek és
lélekállapotok milliárdféle lehetséges kombinációjának vegyelemzésében, a
részletek organikus eggyéformálásában, tehát a mű életteljességében, ami az első
fontos és ritka, nagyon ritka képesség, sokkal ritkább és sokkal komplikáltabb,
semhogy eléggé becsülhető és valaha is teljesen megismerhető volna.”
37
Klasszicista esztétikájának általános elveit fogalmazza meg ekkor: „Amennyire
tartalmi teljességre törekszik a tudatos és öntudatlan élet kifejezésében,
ugyanúgy teljességükben akarja szolgálatába hajtani az összes formai
kifejezőeszközöket is, mert korlátolt különcködésnek és öncsonkításnak érezné,
ha valamely részletszabadsághoz vagy részlettilalomhoz kapcsolódnék. Célja az
élő, új szépség, ami az egyensúly észrevehetetlen, édes fegyelmét, a kompozíció
könnyed és megingathatatlan szilárdságát kívánja meg és harmóniát követel még a
diszharmónia ábrázolásában is. Az újnak és a szépnek biológiailag történő
megteremtése, a művészi alkotásnak egyetlen igazi módja, a tartalom és forma
egyszerre-születését jelenti, olyan élettani egységet, amely az alkotás
legmisztikusabb műhelytitkaihoz vezet vissza, az átélésnek, a belső
átlelkesítésnek, az öntudatlanul teremtő és újjáteremtő léleknek s a rendező,
megvilágosító, de nem kevésbé misztikus értelemnek azokhoz az ismeretlen
elemeihez, amelyeknél a derengő érzés és gondolat még minden létező és
lehetséges formát megelőző keveredésben valami alaktalan, lebegő, zeneszerű
életet él.”
38
Ezt követően fejtegetései elhagyták az általános esztétikai síkot, írása nagyobb
részében a „divatcsinálók” és a közönség viszonyát elemezte, nem minden
társadalomkritika nélkül, ironikus szellemességgel, majd leszámolt a
századfordulótól jelentkező különféle művészeti-irodalmi izmusokkal, kétségbe
vonva az elvi modernség aktualitását. Írásába Walt Whitmannak és különféle
avantgarde irányzatoknak paródiáit is beleépítette.
Amikor 1932-ben Merényi Oszkár költészetét bemutatva a szerző
intellektualizmusát bírálta, saját gondolatiságra törekvő költészetének ars
poeticáját is megfogalmazta: „A metafizika egyik eltilthatatlan hazája a
léleknek; de legyen az igazi gondolat metafizikája, nem pedig a szavaké, legyen
olyan gazdag, hogy pótolni tudja a valóságot, amelynek állítólagos szegénységét
lenézi.”
39
Erdélyi József és versújságja című Nyugatban megjelent cikkében is hangot
adott azon ideájának,
40
miszerint minden igazán jelentős alkotót, s egyben magát is, voltaképpen egy
klasszikus folyamat részének tekinti, s ez alkalommal éppen az egyediséget, az
úgynevezett eredetiséget kérdőjelezte meg: „Az igazán nagy versek, a
témakülönbség következményeitől eltekintve, ami másodrangú a megítélés
szempontjából, feltűnően hasonlítanak egymásra. Mintha volna valami egyetlen,
klasszikus ideál, amelyet kimeríteni egy ember sohasem tud és amelyet
többször-kevesebbszer elérnek a jó költők.”
41 Ennek a véleményének többször is hangot adhatott személyes
beszélgetések során is. Baránszky-Jób László is megőrzött emlékezetében egy
hasonló megállapítást: eszerint nincsenek is igazán külön stílusok, mindenki
olyan tökéletesen akar verselni mint Horatius, és ez esetenként vagy jobban vagy
kevésbé sikerül.
42
Horatius gondolati és szenzualista költészetéhez nyúlt vissza, a vélt eredethez,
ahhoz az ars poeticához, ami szerint elsősorban a mű fontos és nem annyira a
költő, aki ezt a klasszikus ideált közvetíti.
Újabb versei kiadásának alkalmát végül is 1932 augusztusában Kner Imre ajánlata
adta. Szabó Lőrincet Király György révén ekkor már több mint 10 éves baráti
jellegű munkakapcsolat fűzte hozzá.
43 Ennek az együttműködésnek fontos állomása volt három,
könyvművészeti szempontból is jelentős, kiadói vállalkozás. Szabó Lőrinc első
kötete Kner-kiadásban jelent meg 1922-ben. Knerék 1918-ban kibontakozó
tipográfiai reformját, az 1920–1922-ben fénykorát élő nagy könyvművészeti
kísérletet barokk korszaknak nevezi Haimann György, a Kner-nyomda történetét
feldolgozó monográfiájában, mivel Kner Imre és a vele együtt dolgozó Kozma
Lajos, építész, grafikus a barokk könyvművészetből merítette a címlapnak, a
címeknek a szöveg funkciói szerint való tipográfiai felépítését.
44
Szabó Lőrinc első kötete, a
Föld, erdő, isten levegős, szerényen
díszített külsőben látott napvilágot. Ebben a korszakban jelentek meg az
ismertté vált Kozma-féle nyomdász-jelvények. 1910-ben a
Csöppke könyvecskék
kolofonjában tűnt fel először a városkapu előtt könyveket vivő alak, majd a cég
Monumenta Literarum sorozatának egyes darabjain ennek nagyobb és díszes
keretbe tett változata. Szabó Lőrinc e kötetében a figurának egy igen finom,
ovális keretű variánsa jelent meg első ízben. A Kner-nyomda következő,
klasszicista korszakában, 1930-ban keletkezett az a magánkiadvány, melyet Conrad
Ottó, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatója 50. születésnapjára készült.
Ez Omár Khájjám
Rubaijátjának Szabó Lőrinc-féle fordítása volt. A költő
erre az alkalomra valójában újra magyarította Edward Fitzgerald átköltéseit.
1932-ben Goethe halálának százéves fordulójára, Kner kiadásában jelent meg a
háromkötetes
Goethe-antológia, amelynek számára Szabó Lőrinc készítette a
vers- és Turóczi-Trostler József a prózafordításokat. A három kötet címe:
Az
ifjú Goethe, 1749–1776; A férfi Goethe 1777–1800; Az öreg Goethe, 1801–1832.
E munka honoráriuma fejében Kner Imre felajánlotta a költőnek egy verseskötet
kiállítását.
Annak ellenére, hogy az ajánlat, első alkalommal elhangozva, még nem
tartalmazott terjedelmi vagy összegszerű konkrétumokat, már erősen
foglalkoztatta új kötete anyagának összeállítása. Feleségéhez írott 1932.
augusztus 4-i leveléből kiderül, hogy a kötet szerkezetéről korábban még
hozzávetőleges elképzelései sem voltak: „…egész délután a verseskönyv
összeállításán dolgoztam, rostáltam szortíroztam, sorrendeken babráltam,
szörnyen szalad az idő. Most este ½ 9-kor már ködlik előttem valami első
elképzelés; 50-70 versre gondolok, attól függ, mekkora könyvet akar vállalni
Kner.”
45
Szabó Lőrinc kezdetben sógornője, Mikes Margit könyvének kiadására kívánta
felhasználni e honoráriumot, de végül is másképp döntött. Mérlegelésének
szempontjairól, döntésének körülményeiről részletesen beszámolt Kner Imrének
1932. augusztus 5-i levelében:
„A kéziratot volt szíves bekérni. Hát kérem, én tulajdonképpen nem a magam
verseit akartam kiadni, hanem Mikes Margitéit, egyrészt Mikes bácsira gondolva,
másrészt meg azért, mert Margit – a sógornőm – újabban csakugyan jó verseket ír.
Ezt akkor ajánlottam fel neki, amikor Önnel a munkahonoráriumban megállapodtunk.
(Ugyanis nekem módomban áll, végre kiadni a magam könyvét igazi kiadónál, épp az
Ön Pantheonjánál, amellyel megegyeztünk alapfeltételnek véve, hogy garantálom
300 példánynak fél év alatti elfogyását.) Az Önnel kötött megállapodás tehette
számomra lehetővé ezt az altruista kiadói felajánlást, most azonban mégis a
magam könyve mellett vagyok. Több okból; ezek közül az első az, hogy M. M.
kötetének anyaga még nincs meg, a második pedig, hogy még a veszélytelennek
látszó garanciavállalás alól is mentesítsem magamat. A Pantheonnal nincs írásos
szerződésem, képzelheti, mennyire nem fontos nekik az ügy, baráti aktusnak
tekintik a kiadást, amiből nekik aligha lenne több hasznuk, mint az, hogy eggyel
több lánccal fűzzék magukat az ifjú (már nem is ifjú) magyar irodalomhoz. Ilyen
törekvés megvan ott a vezetőségben, de csak regényekkel mernek kísérletezni. Ez
az én könyvem nem lehet csemege nekik, de – gondolom – szeretnek és szívesen
segítenek, ha legalább a ráfizetéstől mentesülnek. Mert más verseskönyvet eddig
akkor sem adtak ki, ha az író megfizette az auflágot. – Már most én Margitot nem
akarom lemarasztalni, állom, amit vállaltam. Annyi pénzem mindig lesz, hogy az ő
könyvét, ha elkészül egy csomó nekem is tetsző jó verssel, ki tudjam nyomtatni
500 példányban; hisz ez különben is kis könyv volna 5 ív. De talán nem is kell
saját pénzemből kinyomatni: kérem szíves válaszát arra vonatkozólag, hogy
hiszi-e Ön, hogy a nem túltávoli jövőben valami újabb szellemi munka fejében
elvégezhet számlám terhére a mostani könyvön kívül egy ilyen nyomdai munkát? Ha
igen, látatlanban lekötöm magamat s M. M. verseskönyvét meg fogom szolgálni, Ön
pedig kinyomja tavasszal vagy a jövő nyáron. Ha nem lehet, akkor majd fizetek; s
ha még baráti árak is túlmagasak volnának, akkor másnál adom ki a Margit
könyvét. – Az én kéziratom kész van, illetve pár nap alatt küldhető. De előbb
szeretném tudni, milyen keretek közt tervezzek. Legyen hozzám teljesen őszinte;
én már számtalanszor hangsúlyoztam ajánlataimnak végtelen rugalmasságát s azt
hiszem, akkor járunk kevésbé jól, ha nehéz szívvel teljesítjük a másik fél
igényét. Én fordítottam Önnek 52 verset, ennek honoráriuma érzésem szerint és az
Ön számára 1000 pengőtől lefelé van, ott ahol Ön már megállhat. Nem ismerem a
nyomdai árait s az én személyemnek szóló esetleges külön árait, ennélfogva csak
homályosan tudom elképzelni a kötet terjedelmének határát. Itt 80 pengőért már
vállalnak verskötetíveket. Gondolja, hogy adhat nekem tíz ívet? Nyolcat? Még
kevesebbre gondolt? Tessék megírni őszintén; ha nagyon kevés lenne ívben mérve a
honorárium, az se baj, mert akkor elteszem a jogomat a M. M.-féle leendő
verseskönyv fedezésére, én pedig maradok a Pantheon-féle elképzelésnél. Nekem
ugyanis most föltétlen érdekem, hogy minél nagyobb, de olcsó kötettel jőjjek ki
hat évi csönd múltán; akár húszíves könyvet is meg tudnék tölteni kitűnő
anyaggal.”
46
Kner postafordultával már másnap válaszolt. Meghatározta a honorárium mértékét
egy körülbelül 10 íves kötet kinyomtatásában, famentes papíron, 1000 példányban.
Kérte, hogy a költő a kéziratot mielőbb küldje el a számára és közölje esetleges
kívánságait a könyv kiállítását illetően. Megjegyezte, hogy a kötet megjelenési
idejét nem tudja garantálni, de igyekszik azt mielőbb elkészíteni. A Mikes
Margit-féle kötet kinyomtatása elől nem zárkózott el, bár kötelezettséget erre
nem akart vállalni. Kiadóként nem akarta jegyezni Szabó Lőrinc kötetét, s ezt a
következőképpen indokolta: „Ami mármost a kiadói jelzést illeti, nekem elvem az,
hogy ha a könyv nem az én rizikómra és nem az én számlámra megy, nem szerepelek
kiadó gyanánt, s ezenkívül – mint ismételten kifejtettem – elvi okokból most
tartózkodom attól, hogy mai magyar írót adjak ki. Annyi embert utasítottam el az
utóbbi években, hogy mérhetetlen megrohanásnak tenném ki magam. A Pantheon nevét
irodalmilag egész jónak tartom, viszont a Könyvbarátok Szövetségének a
lehetőségeit akkor is tudja Önnek Kollár doktor biztosítani, ha a Pantheon neve
alatt vitorlázik a kötet.”
Az 1920–1922-es művészeti fellendülést követően 1923-ban már egyetlen egy
könyvet sem adtak ki Knerék, s a következő években is csak keveset, elsősorban
külföldi és klasszikus irodalmat. Ennek részben gazdasági okai voltak. Az
élénkebb könyvkiadói tevekénység nem hozott annyi bevételt, mint amennyit
honoráriumként a cég kifizetett. S ahogyan Erdész Ádám is megállapította: a
rendkívüli szakmai igényességgel dolgozó Kner-nyomdában az előállítási költségek
is jóval magasabbak voltak az átlagnál. Az a megváltozott határok mentén létező
értelmiségi-tisztviselői középosztály pedig, amelynek korábban ilyen
kiadványokra volt igénye, mindennapi gondokkal küszködött.
47
Az elsősorban üzleti, közigazgatási nyomtatványokat előállító céget ez nem
rendítette meg különösebben, de a család úgy döntött, hogy a gazdaságilag nem
rentábilis kiadói tevékenységbe nem fektetnek sokat a továbbiakban. Kner Imrének
azonban nem csak gazdasági jellegű fenntartásai voltak a könyvkiadói működéssel
szemben. Szabó Lőrincnek több alkalommal is jelezte a kor szellemi életét illető
elégedetlenségét, ami meghatározta azokat az „elvi okokat”, melyek távol
tartották őt a korszak magyar íróinak a kiadásától is.
Nincs arra nézve jelenleg adat, hogy a Könyvbarátok Egyesülete milyen
lehetőséget biztosított volna a könyv megszületését vagy terjesztését illetően.
Nem vette igénybe ekkor a dr. Kollár Kálmán révén adódó lehetőséget, aki ebben
az időben az Egyetemi Nyomda Könyvesboltjának a vezetője is volt. Majd csak
később, a
Harc az ünnepért kötet kiadásakor élt vele. A Pantheon Irodalmi
Intézet Rt. szerepét azonban egy későbbi, 1932. október 14-re datált
szerződéskivonat pontosan rögzíti:
„Ön saját költségén elkészítteti cca ezer pld »Te meg a világ« című
verseskötetét a gyomai Kner nyomdánál, amelyen kiadóként vállalatunk szerepel. [
A
cím utólag kézírással lett rávezetve az iratra.] A könyv teljes szerzői és
kiadói joga ennek ellenére az Öné és mi kizárólag a könyv terjesztésével
foglalkozunk, még pedig oly mértékben, amilyen mértékben Ön a könyveket a
rendelkezésünkre bocsátja. A könyv bolti árának megszabása az Ön szuverén joga,
mi a bolti árból terjesztésért, könyvkereskedőknek adott engedményért, effektív
költségek megtérítéséért és haszonrészesedésért 55% (ötvenöt százalék) rabattot
hozunk levonásba. A könyv Ön által megállapított bolti árának 45%-át tartozunk
Önnek minden elszámoláskor, tekintet nélkül a könyvkereskedők esedékességére,
megfizetni. […] Ön kötelezetséget vállal arra, hogy a könyv bolti áruforgalma
teljes egészében vállalatunkon keresztül bonyolódik le és Ön a könyvet egyéb
úton sem közvetve, sem közvetlenül, könyvárusi forgalomba nem bocsátja.”
48
Szabó Lőrinc 1932. augusztus 11-i levelében mondott köszönetet Kner nagylelkű
ajánlatára: „Igazán örülök – jegyezte meg –, hogy ilyen komoly nagyságú könyvvel
jelenhetek meg annyi év hallgatása után.” A könyv kiállítására vonatkozólag nem
fogalmazott meg elképzeléseket, s bizonyosra vette, hogy a Pantheon kiadóhoz fog
fordulni. A címlap és a versek végleges sorrendjének a kérdését későbbre
halasztotta. A kézirat terjedelmét illetően is bizonytalan volt: „Nem tudom,
mennyi fér rá ezekből a különböző nagyságú versekből 10 ívre, szükség esetén cím
szerint megjelölve visszavonok majd a végső kézirat-mennyiségből annyit,
amennyit Ön mond. A mostan elküldött kézirat az én hozzávetőleges becslésem
szerint a kötetnek csak felét-kétharmadát tenné ki…, illetve: jobb lett volna
erről nem is beszélnem, hiszen csak most fogom összeválogatni azokat a verseket,
amelyeknek kész vagyok a végleges szövegével. Egyszóval ez a most küldendő anyag
csak egy porció, amelyet egy második követ rövidesen, és azt kérem, hogy majd
azután, ha Ön már látta az egészet, és véleményt mondott a terjedelemről,
vonhassam vissza a többletet. Ebben a mostani szállítmányban semmiesetre
sincsenek olyan versek, amelyeket a kötetből kihagyok, szedetésnél tehát nincs
kockázat.” A kézirat jellegére is tett megjegyzést: „Remélem, a kézirat jól
olvasható; géppel írt és beragasztott részek természetesen nem számítanak külön
valaminek, a szöveg egységes. A legszélesebb sorok a
Halálfélelem, A
belső végtelenben és a
Testünk titkaiból című, 9, 12, illetve 15-ös
jelzésű versekben fordulnak elő: 12, illetve 13 szótagos francia alexandrinok.”
E kötetének a nyomdai kézirata, hasonlóan a korábbiakhoz, tartalmaz
újságkivágatot, gépiratot egyszerre. Ha egy korábbi közlésen csak pár utólagos
javítást tartott szükségesnek, akkor nem tartotta érdemesnek a szöveg
újragépelését, letisztázását, hanem a szöveg kivágatán és a lap szélén végezte
el a korrekciót. De előfordult, hogy a magára az újságkivágatra ragasztotta az
utólag átírt részlet gépiratát. E levél utóiratában megnevezte a versek számát
is: „Összecsomagolva az 54 verset, aggódom, hogy tán már ez is majdnem elég.
Írja meg kérem, mennyi hely van még.”
Kner közölte, hogy az anyag átnézése után az 54 vers körülbelül 6-7 ívet ad, a 7
a maximum, így hát nyugodtan küldhet Szabó Lőrinc még anyagot. Erre számított is
a költő, mint ahogyan ezt feleségéhez írott levele is tanúsítja: „…talán 100
vers is elfér a könyvben.”
49
Az 54 vers sorrendjén csak kevés alkalommal változtatott. A további kötetbe
szánt 27 versét 1932. szeptember 12-én postázta Kner Imrének Szabó Lőrinc. Az
újabban megküldött darabokat is beszámozta, s „a”, „b” vagy „c” jelöléssel
osztotta be a korábban megküldöttek sorába. A kötetbe 81 vers került. Mellékelt,
még csak tájékoztató jelleggel, egy tartalomjegyzéket, hogy a nyomda segítségére
legyen a kéziratanyag egybeolvasztásánál. A terjedelemmel kapcsolatban közölte:
„Az anyaghoz, ha kevesebb, természetesen küldhetek még akár több ívnyit is; ha
több, elhagyok belőle. De nem a végéből, hanem elosztva, mindenünnen. Szükség
esetén előre megjelölhetek cím és szám szerint egyes darabokat, amelynek
nem-szedésével meg lehet előzni a 10 ív túllépését.”
Bár 1929 decemberétől jelennek meg folyamatosan a
Te meg a világ
létrejöttét alapvetően meghatározó versek, a címoldalt követő kis eligazító
szöveg szerint: „A kötet hat év költői termésének egy részét tartalmazza.”
Nehezen, elsősorban közvetett adatok alapján következtethetünk az 1927–1932
között keletkezett költemények válogatását meghatározó szempontokra. Alapvetően
terjedelmi korlátok játszottak szerepet. A kötet anyagának kialakítása közben
Szabó Lőrinc többször is megjegyezte leveleiben, hogy jóval nagyobb anyagot is
össze tudna állítani, ha erre lehetősége volna.
50
Többi ekkor született és a
Te meg a világba nem kerülő verse későbbi
köteteinek anyagába lett választva, illetve jelentős részük nem is jelent meg
kötetben, közöttük olyan, az életmű egészét tekintve fontos darabok mint a
Napos tél egy tátrai üvegterraszon,
Tízezer magyar gyermek vagy a
Kínod: szabályok dialektikája.
Feltehető, hogy a szelekció szempontjait meghatározta a saját, majd egy éves
költői hallgatását megelőző, 1927–1928 között keletkezett verseihez való
viszonya is. A kötetben később sem publikált versei közül a legtöbb 1927-ben és
1928-ban született. Kabdebó Lóránt megállapítása szerint: „Az 1927–1928-ban
írott versek jellemzője: a tematika, a stílustendenciák keveredése, költői
alaphelyzet bizonytalansága, folytonos átértékelődése. Az ekkori termés nem
állhatott össze egyetlen kötetté.”
51
Ezt a véleményt erősíti meg Szabó Lőrinc Kárpáti Aurélhoz írott már idézett
levelének egy részlete is: „26 és 32 között nem adtam ki kötetet és »megértem«.
Az átmenet idején – ugye veled együtt? – én is »munkanélküli« voltam. Sok versem
jelent meg lapokban, de köteteimből mindeddig kimaradtak olyan versek, amelyek a
tényleg átélt munkanélküliség lelkiállapotával foglalkoznak: A
Dunaparton
címűben a tétlen lebzselő kétségbeesésről és öngyilkos ösztönökről van szó. Tele
volt akkor a város ilyen alakokkal. Egy másikban a pesti utcák ismert
aszfaltfőző kondérjainak fekete áldozati füstjéről írtam, amely éppúgy nem száll
az égnek, mint a Kainé, és az autókról, a villamos csodákról, a céltalan,
munkátlan tespedésről, az elveszett emberekről a tevékeny, élő városban.”
52
Az 1927-ben közzétett versei jelentős részben mind tematikájukban, mind
felfogásukban elsősorban
A sátán műremekeihez kötődnek. A
City (Az
Est, 1927. febr. 27., később kötetbe nem rendezte) zaklatott expresszionista
nagyvárosi freskó,
Tízezer magyar gyermek
(Pesti Napló, 1927. ápr. 17., később kötetbe nem rendezte) szintén az
expresszionizmushoz köthető, már epikus jellegű műve nem mentes a szatirikus
társadalomkritikától, vagy a levélben említett
Munkanélküli a Dunaparton
(
Dunaparton címmel Az Est, 1927. júl. 17.,
Régen és Mostt) a
számkivetettségnek a kilátástalanságának ad kifejezést, a hajnali Pestet
megidéző
Hétköznap (Az Est, 1927. aug. 14., később kötetbe nem rendezte)
című versben munkanélküliként érez egyfelől rokonságot másfelől idegenséget a
társadalom számkivetettjei irányában. Ahogyan levelében írta: „megérett”, s ezek
a versek már nem feleltek meg mindazoknak az elvárásoknak, melyeket kifejtett
például a
Divatok az irodalom körül című írásában is: modernségét
szervetlennek, kompozícióját törékenynek érezte, vagyis hiányzott belőlük az a
harmónia, mely szerinte a diszharmónia ábrázolásához is szükséges.
Meg kell jegyezni azt is, hogy egyes versek személyes tematikájuk vagy utalásaik
miatt nem kerülhettek a kötetbe: így az eltitkolt, majd a feleség előtt
lelepleződő Korzáti Erzsébet-szerelem ihlette darabok egy része, s elképzelhető
az is, hogy nem találta időszerűnek a Babitsot idéző
Apámnáll című
versének beillesztését sem.
Amikor egy 1931. augusztus 3-i levelében beszámolt feleségének arról, hogy
körülbelül száz verset elküldött Németh Lászlónak, az anyagot jellemezve
megjegyezte: „1927-es és 28-as részben még elég sokat kell majd változtatni, a
többin úgyszólván semmit.”
53
Véleménye azonban a
Te meg a világ anyagának összeállításakor módosult; nem csak az 1927–1928
között keletkezett versek estek át jelentős korrekción, hanem az 1930–1931-ben
keletkezett versek egy része is, ugyanakkor több 1927–28-ban keletkezett művön
nem eszközölt nagyobb javításokat. A nagyobb átdolgozáson keresztülment
költemények 1927-ből:
Új lakásban, Körúti éjszaka; 1928-ból:
Materializmus, Évek, Testem, Pária, Melletted,
meg fogok halni, Két ország határán, Egy asszony beszél;
1929-ből:
A belső végtelenben; 1930-ból:
Húsz óra múlva,
Halálfélelem, A bolond kezei között, Egyetlenegy vagy,
Hazám, A test védekezik, Vigaszok, Farkasrét I.,
Szentjánosbogár; 1931-ből:
Két sárga láng, Jégesőben,
Menekülni. Nagyobb mértékben nem javított versek 1927-ből:
Tűzbe,
fegyverbe; 1928-ból:
Két lány térdtől bokáig, Szeretlek,
Erdei patak, Egy egér halálára.
54
A válogatás szempontjai ahhoz a kérdéshez is kapcsolódnak, hogy Szabó Lőrincnek
miért is nem jelent meg hat évig önálló verseskönyve. Kner Imrének saját nehéz,
ellentmondásos körülményeit jelölte meg okként: „Tudja, hat év! És az én
elnyomott helyzetem! Igaz, hogy egy-két éve és főleg fél éve helyzetem összes
csapjai váratlanul jóra fordultak. De azért mégis nehéz szituációban voltam:
én tudtam, mit tudok csinálni, mert az én szemem előtt ott volt az egész
anyag, de könyv híján mindez
dokumentálhatatlan volt idegenek számára,
mialatt más jó költők egyre-másra hozták ki új meg új könyveiket és sűrű
füzeteiket.”
55
Több mint 20 éves távlatból ezt a szünetet már másképpen indokolta: „A kiadással
azért is vártam, mert éreztem, hogy a modernségek elhagyása, tehát a
»visszaklasszicizálódás« után nagyon komikus volna még egyszer elsietni,
elrontani a dolgomat. Ezért vártam 1926-tól 1932-ig.”
56
Ha az utóbbi megállapítást vesszük figyelembe, a versek jelentős részének
megítélésekor szempont volt az is, hogy az egyes darabok mennyire feleltethetőek
meg az új, klasszicizáló, gondolatiság felé törekvő líraeszményének. Összevetve
a versek periodikákban megjelent változatát a kötetben közölt változattal vagy
számba véve a nyomdai kéziratban rögzített javításokat, látható, hogy szigorúan
bánt a beválasztott költeményekkel is; sok esetben oly nagy mértékű változtatást
eszközölt egyes darabokon, ami korábbi versesköteteinek az 1943-as
Összes
versei számára történő átdolgozását idézi. Feltehető, ha nagyobb kötetre
kapott volna lehetőséget, akkor több verset dolgozott volna át megjelenésre,
vagyis teljes bizonyossággal nem tudunk minden esetben válaszolni arra, hogy egy
vers újbóli közlése vagy mellőzése milyen mértékben esetlegességek, objektív
akadályok vagy előzetes megfontolások következménye. Azonban megállapítható,
hogy e kötet szintézis-jellegét nagyban előkészítette ez a másfél-két éves
periódus, megteremtve a válogatás, az esetenkénti átdolgozás szempontjait.
Kner 1932. szeptember 14-én nyugtázva az újabb küldeményt megjegyezte, hogy
számításai szerint az anyag a címlappal és a tartalomjegyzékkel együtt
hozzávetőlegesen 11 ívre való, s számára nem jelent gondot, ha a könyv a
korábban meghatározott 10 ív helyett 11 ív lesz. Szeptember 30-i levelében
sürgette a költőt, hogy nyilatkozzon a betűt és a formát illető kérdéseire.
Október 2-án Szabó Lőrinc következőképpen válaszolt: „Ha már most a meglévő
anyagon belül lehet választani, akkor énnekem nagyon megfelel ez a Goethe-forma;
a betű még inkább. Legyen csak borgisz [
vagyis 9 pontos betű], hiszen
nagyobb betűnél még több verssor mutatkoznék a tükörnél szélesebbnek. Így
aligha. Ha a Goethe-forma egy kicsit (mondjuk egy-másfél centiméternyit)
szélesebb volna, szívesen venném, minthogy az én könyvem kb. olyan vastag lesz,
mint a két Goethe kötet. Ha ez a kissé szélesebb papírforma nincs, van-e
Goethe-szélességben egy-másfél centiméterrel alacsonyabb forma? Azt egy
árnyalattal jobban szeretném. Mint látja nem vonzódom a keskeny könyvek felé, –
a Goethét azonban még nem veszem ezek közé, mert nem 10 íves. Minél vastagabb a
könyv, annál rosszabb a keskeny forma, – szerintem.” Kner végül is a V-ös
oktávot proponálta, a
Föld, erdő, isten kötet alakját. 1932. október
25-i, az első korrektúra kísérőlevelében két verssel kapcsolatban kétségének is
hangot adott: aggodalommal töltötte el a
Halálfélelem és
A bolond
kezei között című versek „istenkáromló”-nak is felfogható tartalma. Kérte
Szabó Lőrincet, nyugtassa meg, hogy ezek már egyszer ebben a formában egy napilapban
már megjelentek, mert amennyiben az ügyészség látta és nem inkriminálta ezeket
korábban, akkor nem lehet a nyomdát, az érvényben lévő törvények szerint,
harmadfokon is felelősségre vonni. Még élénken éltek az emlékezetében a
Palasovszky Ödön 1924-ben nyomdájukban napvilágot látó
Reorganizáció
kötete okán támadt kellemetlenségek. Felvetését ellensúlyozandó egy személyes
dicsérő megjegyzést is tett: „Különben a kötet tartalma egészen elsőrangú, csak
gratulálhatok hozzá.” Ez az elismerés külön jól esett a költőnek: „Hogy
gratulált a könyvhöz, külön öröm. Ön tíz-tizenkét év alatt, tapasztalatom
szerint, illetve emlékezetem szerint, sohasem nyilatkozott olyan írókról és
könyvekről, amelyekhez és akikhez nyomdailag köze volt. Tudtommal rólam sem
beszélt soha énelőttem; csak most” – válaszolta 1932. november 1-i levelében.
Igyekezett megnyugtatni Knert a két gyanúsnak talált hely tekintetében: a versek
évekkel ezelőtt megjelentek a Pesti Naplóban, s csak stiláris természetű, a
mondanivalót nem érintő változtatás történt rajtuk. Közölte: „A könyv címét
megállapítottam, néhány barátom bevonásával:
Te meg a világ.”
Biztosította Knert, hogy sorrendi változtatást már nem fog eszközölni, s kérte,
hogy a hosszú és a rövid magánhangzók maradjanak úgy, mivel „a zeneiség
parancsától független inkonzekvencia mennyisége minimális.” A kötet kiállítása
tekintetében Knerre bízta magát, egyedül a külsőre vonatkozólag közölte
elképzeléseit: „A borítólap színe az egyetlen, ami nem volna mellékes. Valami
világos, szürke, szürkészöld vagy szürkés-kék, – mást nem tudok elképzelni
látatlanban.” A korrektúra feladása után 1932. november 1-i levelezőlapján még
egy kiegészítést tett: kérte Knert, hogy a
Kár című versnek Kodolányi
Jánosnak szóló dedikációját tegye a
Jégeső elé. Kner a korrektúrát
nyugtázó november 3-i levelében beszámolt a kötet papírosairól (a borító szürke
papírját éppen Diósgyőrben egyedi jelleggel a cégének gyártatta le). Levele
végén megint szóba hozta a kérdéses versek dolgát, mivel az egyik nyomdai
kéziratán látható módon éppen a kritikus versszak javított. A
Halálfélelem szövegére utalt, melynek Pesti Napló-beli kivágatán a 9. és
10. versszak valóban le lett ragasztva az átdolgozás gépiratával.
57
Kner a második korrektúra postázásakor, november 9-én pontosítja a versek általa
aggályosnak ítélt részeit. A
Halálfélelem című versben a nyomdai kézirat
szerinti 8–10. versszakot jelölte meg: Szabó Lőrinc a 8–9. versszakot jelentős
mértékben átdolgozta: „Mit akarsz, nyomorult? Tudom nagy már a fa, / melyben
gonosz eszed építgeti koporsóm; / fojtó két kezedet torkomra zárva hordom / s
nem menekülhetek előled sehova: // szálljak bár berregő tündérerejü gépre /
déllé téve megint az alkonyi napot, / hosszú árnyékkezét kinyujtja cinkosod /
utánam, az idő, s visszavisz börtönébe.” Ez a rész a Pesti Napló közlés szerint:
„Mit akarsz nyomorult? Tudom, felnőtt a fa, / melyben gonosz eszed építi már
koporsóm; / fojtó két kezedet torkomba zárva hordom / s nem menekülhetek előled
sehova: / szálljak bár berregő gépre / elhagyva messze az alkonyhozó napot /
másodperc-lábain utolér cinkosod / az idő, s szárnyamat legyőzi hangya-lépte.” A
további, befejező két versszakon azonban nem végzett érdemi változtatást. Ebben
az esetben a Pesti Napló-beli közlést összevetve a kézirattal, valóban csak
stiláris kiigazításokról van szó, ahogyan azt Szabó Lőrinc is nyilatkozta.
A
bolond kezei között című verset nagy mértékben átírta a kötetbeli közlés
számára, de ez az átdolgozás éppen a 2–4. versszakot érintette elsősorban. A
Kner által kétségesnek érzett 6–7. versszakon kevés érdemi változtatást
eszközölt, s ezek a korrekciók talán valamit enyhítették is az eredeti
változatot. A Pesti Napló-közlés szerinti 44–45. sor: „Rab lelkünk teszi és /
eszi, ami undorít…”, a kötetbeli közlés szerint: „Megtesszük mind, amit
akarsz, / akárhogy undorít.” Szabó Lőrinc 1932. november 12-i levelének végén
részletesebben kitér a Kner által kritikusnak tartott versekre:
„És most jőjjön az isten. – Kedves Uram, higgye meg, a legtávolabbról sem
gondolok magára valami gyanúval vagy mivel, azért, mert figyel és figyelmeztet.
Nem kell restellkednie (mert ezt írta) emiatt. És én nem akarok semmi rosszat.
Csak örülök neki, ha törődik a könyvvel minden vonatkozásban. – Ennek
előrebocsátásával azt mondom, hogy… Nem is! Hanem küldöm a két Napló-oldalt,
amelyen azok a versek két, illetve két és fél éve megjelentek. [
A
Halálfélelem a
Pesti Napló 1930. május 25-i, A bolond kezei között a
Pesti Napló 1930. november 1-i számában.] Azt hiszem a levele alapján,
hogy ez a legmegnyugtatóbb érv.
A bolond kezei közt két utolsó strófája
egy ige kivételével azonos. [
Ez nem felel meg a valóságnak, mint ahogyan az
egyik eltérést fentebb már jeleztük is, a többivel kapcsolatosan a versek
dokumentációja igazít el.] A
Halálfélelem gyanúba vett sorai
eredetileg erősebbek voltak, hiszen »perverz kéjelgést« tulajdonított a költő az
aposztrofált valaminek. [
Az eredeti változatban „egy perverzgyönyörű
Akaratnak” szerepel. Azonban Kner nem a 7. versszakot – melynek eredeti
változatát nem ismerte –, hanem a 8–11. verset tartotta különösen veszélyesnek.]
A szöveg tehát azonos, illetve enyhébb. Nem? – Folytatom, amint előbb kezdtem:
Ezek a versek nem istenről szólnak. Bizonyítás: a
Bolond második strófája megnevezi az aposztrofáltat:
sors, élet, idő.
A
Halálfélelem is megnevezi:
akarat. A schopenhaueri
akaratról van szó, a maga teljes általánosságában, a
Die Welt als
Villé-ről. Ezt mondom Önnek; s ezt mondanám az ügyésznek is csak bővebben. –
Enyhíteni csak egész semmivé-mosásával, teljes elszürkítésével lehetne. Higgye
meg, erre nincs szükség. Egy zsidó, tehát kétszeresen óvatos, polgári lap is
gyakorol cenzúrát, meg is vizsgáztattam e tekintetben.”
Megemlíti még, hogy Dormándy Lászlóval, a Pantheon Intézet újonnan kinevezett
igazgatójával is egyeztetett az ügyben, akit csak a kiadói felelősség megítélése
érdekelt. Erdész Ádám Kner Imre és Szabó Lőrinc kapcsolatát levelezésük tükrében
vizsgáló tanulmányában felhívta a figyelmet arra,
58
hogy Szabó Lőrinc kései kommentárjában miként is nyilatkozott a
Halálfélelem című verssel kapcsolatban: „az egész vers rettenetes
istenkáromló üvöltés (»Mit akarsz, nyomorult?«) az elmúlás ellen”.
59
A másik vers,
A bolond kezei
kései magyarázata sem tette jogosulatlanná utólag Kner fenntartását: „Isten, a
sors vagy általában az élet és az ember mineműsége és a társadalomnak való
kiszolgáltatottság elleni rezignált kitörés.”
60
Szabó Lőrinc e november 12-i levelében sorra vette az utolsó egyeztetésre váró
kérdéseket is. Nem fogadta el Knernek a címben tett kiegészítését, a „Te” szót
követő vesszőt: „A címlapon a Te utáni kommát töröltem. Pedig Önnek van igaza!
Ha vessző van, a vak számára is világossá válik az ellentét vagy párhuzam
értelme: az egyén meg a többiek, az én és a környezet, az ember és a mindenség
összekapcsolása. – De a szemnek való simaság és egyéb apróságok érdekében mégis
elejtem a vesszőt.” Jóváhagyta Knernek azon elképzelését, hogy szerző neve a cím
felett legyen, hogy a címlapon nem kell kéken szedni a címet, elég a kék szedés
a borítón. Kérte, hogy a címlapon maradjon meg a Pantheon-kiadás felirat.
Beszámolt arról is, hogy a Pantheon Intézetnek nincs ellenvetése Kner Imre azon
kérésével szemben, miszerint a kötet kolofonján és a hátsó fedőlapon szerepeljen
a Kner-szignó. Megküldte a végleges tartalomjegyzéket, a verscímek mellett a
keletkezés évszámaival. Megjegyezte: „Már csak helypazarlási szempontból is
mellőztem volna a ciklikus dolgok egyes részeinek külön oldalon való kezdését.
Nem vagyok úgy elkényeztetve. Inkább új anyagot küldtem volna.” Biztosította
Knert, hogy sorrendváltoztatás nincs! Válaszolt a nyomdai kéziratot illető
felszólításra is: „A kéziratot vissza fogom Önnek küldeni, bár szerettem volna
én eltenni, mint eddig tettem. Más nyomda is nyugodtan visszaadja.” (Ezt Szabó
Lőrincné november 16-án postázta, azonban Kner december 10-i levelével
visszajuttatta a költőnek, s megtalálható Szabó Lőrinc hagyatékában.)
61
Meghagyta, hogy a címlap utáni 3. oldalra helyezzék el a versek keletkezésére
vonatkozó megjegyzését, amit eredetileg a Tartalomjegyzék szó alá akart
elhelyezni a kötet végén: „E kötet hat év költői termésének egy részét
tartalmazza. A tartalomjegyzékben az egyes címek után zárójeles évszám közli a
versek megírásának idejét. Variánsok esetén a jelen szöveg érvényes.” Kérte még
Knert, hogy küldjön 4-5 példányt a Pantheon számára, hogy a kiadó azt
továbbíthassa a cseh, a jugoszláv és főleg a román cenzúra számára.
A kötet 1000 példányban jelent meg. 1932. december 6-i levelében már ezt írhatta
Szabó Lőrinc: „Megkaptam a szombati szállítmányt, és nem is tudom Önnek
megköszönni a munkáját, a munka szépségét és pontosságát.” Elújságolta még
Knernek, hogy a kötet kiállítása általános tetszésre talált.
Kner Imre visszatekintése szerint klasszicista korszakában (1928–1944) „a
Bodonival készített legjellegezetesebb nyomtatványai” az 1932-es Goethe-jubileum
alkalmából születtek meg.
62
Amint Haimann György is megállapította: „a klasszicista tipográfia a maga teljes
harmóniájában
Az örök Goethe három kötetében valósul meg.”
63
Ennek az antológiának a könyvművészeti szellemiségét követi Szabó Lőrinc kötete,
melyet Kner az egyik legsikerültebb munkájának tartott.
Amikor megküldte Fülep Lajosnak Szabó Lőrinc kötetét Kner, így kommentálta
tipográfiai, könyvtervezői eljárását: „…nem az én kiadásom, én csak nyomtam.
Az volt e megállapodásom Szabó Lőrinccel, hogy nem készpénzt fizetek a
Goethe-fordításokért, hanem kinyomom érte ezt a verseskönyvet. Az elgondolásom
az volt itten, hogy
semmit ne tegyek hozzá ahhoz, amit a versek saját
formája, a tipográfiai szerkezet és az anyag törvényei diktálnak. – Ugyanezt
kíséreltem meg a Balázs Béla két verseskönyvénél,
63
de akkor egy
írásos jellegű kompozícióformából indultam ki, ami elvi
tévedés volt és ezenkívül a címlap sem volt szép. Ennek az elrendezésnek és
elgondolásnak egyik előfeltétele a kissé áttetsző papíros, amely megmutatja,
hogy hol vannak az oldalnégyszög határai! Így kapja meg a térbeállítás az
értelmét. Viszont ha ezt csinálom, akkor feltétlenül muszáj egyik sornak
pontosan fedni a másikat”
64
Fülep Lajos így köszönte meg Kner Imrének a
Te meg a világ egy megküldött
példányát: „A Szabó Lőrinc-kötetről röviden az a véleményem, hogy: tökéletes.
Kerestem, hogy mibe kössek bele, de nem találok semmit. Én azt hiszem, ez a
legremekebb produkciójuk eddig, és azt is hiszem, hogy
ezt jobban megcsinálni
nem lehet. Olyan ez, mint a tökéletes kép vagy szobor, ahol az ember,
mielőtt még analizálná, egyszerűen azt érzi, hogy így
kell lennie. Ez a
szükségszerűség
az, ami minden művészetnek végső kritériuma.”
65
1932. december 26-i levelében Szabó Lőrinc örömmel, és olykor fanyar iróniával
számolt be Knernek a kötet fogadtatásáról. Először sorra vette a már megjelent
és várhatóan megjelenő recenziókat, kritikákat: „Az én könyvemről is írt a
Népszava, nagyon megtisztelően, most
csütörtökön (vagy szerdán,
pénteken?) reggel. Van a recenzióban egy névtelen, de világos döfés Babitsnak.”
Az említett rövid ismertetés szerzője, Szélpál Árpád, aki Babits fölé helyezte
ez alkalommal Szabó Lőrincet: „…mennyivel tartalmasabb az előző nemzedék nem
egy mondvacsinált nagyságánál, sőt annál is, aki az uralkodó magyar lírában a
meghalt vezér helyére ült.”
66
„Hogy a 8 órai írt – folytatta Szabó Lőrinc tudósítását –, az már régi dolog. Az
Esté is, a Magyarországé is. Hevesi András, aki a 8 órai kis hírét szignálta,
telefonon jelezte teljes elragadtatását (s egyúttal édesapjáét is [
Mostohaapja
Hevesi Sándor, rendező, színiigazgató.]) és bejelentette, hogy a B[
udapesti].
H[
írlap]. karácsonyi számában nagy cikkben részletezi a mondanivalóját.
Ez a tárca elmaradt, vagy kihagyták a karácsonyi számból.” Hevesi nem
foglalkozott később nagyobb cikkben a kötettel. Szabó Lőrinc azután rátér a
Nyugatban várható fejleményekre és ezzel együtt Babitsnak a megjelenő kritika
hangnemét, értékelését illető várható befolyására: „Nyugatra vonatkozólag
bevált, úgyis, amit mondtam. Január 1-én Halász Gábor fog írni az én könyvemről.
Valószínűtlennek tartom, hogy Babits ne végzett volna valami cenzúrát ezeken a
cikkeken” – s felemlegette Erdélyi Józsefről szóló cikkének Nyugat-beli sorsát:
„Azon a kis, de nem lényegtelen, változtatáson, amelyet Gellért Babits nevében
(hozzájárulásommal) végzett a cikken, látom, hogy milyen célzatú cenzúra van a
Nyugatnál. Pontosan ki van szabva, hogy ki mennyire nőhet Babits mellett.”
Halász Gábor kritikája valóban megjelent január 1-én, de azt már utólag nehéz
rekonstruálni, hogy Babits mennyire befolyásolta annak végső szövegét.
67
Említést tett a Pesti Futár recenzenséről is: „Nádas Sándor, aki a Pantheon
könyveiből ki szokott szedni valami pesties, »életes« mozzanatot, hogy
riportszerűen írjon róla valami »kedves« marhaságot, itt komoly irodalmi
kritikussá léptette elő magát. Nagyon snájdig, ahogy levág, igazán snájdig. De
oly kicsi a beszámoló, hogy ne szerezze meg a lapot nem érdemes.” S folytatta a
negatív élmények felsorolását utalva Földi Mihállyal, Az Est-lapok nagy
befolyású szerkesztőjével való rossz viszonyára: „A Pesti Napló cikke
bosszantóan késik, és én persze nem szólhatok. – A Magyarország, saját lapom,
még mindig nem írt a Goethéről, és aligha fog. Hja persze, a Földi-rezsim.”
Arról azonban nem referált, hogy a lapban elismerő recenzió jelent meg a
Te
meg a világról Kárpáti Aurél tollából. S végül egy hónappal később a kötet
Hazám című versével megszólított Szántó Rudolf a Pesti Naplóban közölt
terjedelmes elismerő kritikát a kötetről, mely egy oldalon jelent meg Babits
Amor sanctus fordítás-kötetéről írt cikkel.
Beszámolt a
Te meg a világ fogadtatásának személyes tapasztalatairól is:
„Érdekes, hogy reagálnak az emberek a könyvemre. Ne haragudjon, ha erről is
írok, az »életbeli« visszhangról. Általános rendkívüli meglepetés. Kardos
László: »…egészen kivételes európai dolog a mi irodalmi Balkánunkban.« Hevesi
Bandi szóbeli kritikáját már jeleztem, de hozzá kell tennem, hogy az ünneplését
szavakban visszaadni szégyellem, olyan megtisztelő. Hangok a közönség, nem-író
ismerősök köréből: dettó… Tulajdonképpen abban is hagyom az alig elkezdett
ilyen irányú referálást, annyira feszélyez. Csak egyet még: vannak rém ravasz
emberek, írók, akik – miután 3 óra hosszat nagy társaságban együtt voltak velem
és hallgattak, mialatt mások szóltak a könyvről – egy nagynehezen kilesett
»magányos percben« odajönnek hozzám és
négyszemközt szintén nyilatkoznak:
»Rögtön végigolvastam, egyfolytában… Így látni, micsoda… és hogy milyen
rangú… Nagyszerű minden oldala… óriási…« és jön valaki, és erre
elhallgatnak. Nagyon élveztem az ilyen helyzeteket.
Szegi Pál irodalmi előadást tartott vagy 10 nappal ezelőtt
Debrecenben,
pátriámban, és külön hosszan kitért a könyvre. Azt mondja, hogy ezzel a résszel
volt a legnagyobb és legfőbb sikere.
Pintér Jenőtől kaptam köszönőlevelet; emlékeztet rá, hogy ő már 8 évvel
ezelőtt milyen sokra becsült és már akkor szerepeltetett két versével
antológiájában.”
A konzervatív szellemiséget képviselő Pintér az akkori úgynevezett hivatalosság
nagy tekintélye volt, az MTA, a Kisfaludy és a Petőfi Társaság tagja, nem sokkal
később a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnökévé választották. Miután Szabó
Lőrinc az első tiszteletpéldányok egyikét megküldte neki, válaszában
visszafogottan elismerő véleményének is hangot adott: „Verseinek megküldéséért
és a kötetbe írt emléksorokért fogadja igaz köszönetemet. Hogy már régebben is
mennyire figyeltem költői tehetségére, azt kilenc évvel előtt Sajó Sándorral
együtt közrebocsátott egyik antológiámmal (Mai Magyar Költők) igazolhatom. S ez
mindjárt vallomás is arról, milyen költemények felelnek meg az ízlésemnek. (
Tegnap
megbántott valaki, Átkozd meg a várost és menekülj.) A költészetben a
formának és a kifejezés világosságának rendkívül nagy a fontossága s rím nélkül
a magyar fülnek nem vers a vers. – Új kötetét a legnagyobb örömmel olvasom el s
tudom, hogy van benne néhány olyan vers, melyre a költő méltán büszke lehet s
melyet az olvasó szívébe zár.”
68
Szabó Lőrinc Kner Imrének küldött beszámolójának végén megjegyezte: „Kedves
Uram, ne higgye, hogy a siker elbizakodottá tett és hogy a közölt rossz
visszhangok csak valami üldözési mánia szüleményei. Az élet nagyon komplikált,
innen a sok ellentmondás. De így érdekes, és én már rég el tudok igazodni
benne.”
A levél zárlata a köszönet:
„Most még a legfontosabb. Ezt az egész dolgot Önnek köszönhetem. Már sokszor
megköszöntem és még sokszor meg fogom köszönni. Valahányszor eszembe jut.
Szeretném, ha Önnél lenne egy különleges példány emlékül. Egyszer azt írta (ha
jól emlékszem), hogy ebből a kiadványból nem csináltatott olyan extrapapíros
példányokat, amilyeneket szokott. Ilyenek hiánya esetén rendes példányt
dedikáljak Önnek? Nem időrendben, de más, különb rendben úgyis Öné az első
példány! Van esetleg saját számára már speciálisan bekötött darabja? – mert
akkor azt kérném felküldeni, hogy beleírjak. Írja meg őszintén;
a legszebbe
szeretném hálámat bejegyezni. Ha semmi ilyen nincs, én küldök
postafordultával. Nagy örömmel olvastam, hogy legalább utólag vállalná a »Te meg
a világ« kiadói jegyzését.”
Utolsó mondatával Kner utolsó levelének egy megjegyzésére reagált, miszerint:
„…sajnálom, hogy ez a mindenképen nagyon szép kötet nem az én nevem alatt
vitorlázik, de így a lelkiismeretem nyugodtabb Önnel szemben. Több történik,
mert több történhet a terjesztés érdekében és többet kap belőle, mint amennyit
én juttathattam volna. – És ez a fontos.”
Többeknek is megküldte a dedikációjával a kötetet Szabó Lőrinc, s a
visszajelzések egyértelműen elismerőek. Illés Endre: „…nagyon jólesett, hogy
megküldted új kötetedet, s jólesett, hogy legalább ezúton, s így hallok s tudok
rólad valamit. – Véletlenül úgy történt, hogy éppen karácsonyeste kaptuk meg a
Te meg a világot, – és sok kisebb-nagyobb holmi között azonnal a kezemben
maradt; sokáig lapozgattam benne. – Azóta sokszor elővettem, itt van az
íróasztalomon. – Azt hittem, egyébként ismerem már ezeket a darabokat. De
más egy kötet hangja. S most – egymás melletti hangzásukban – újak mind.
S mennyire teltek, erősek, – olyanok, mintha a hosszabb hallgatás külön is
megérlelte s kibontotta volna őket. – S téged. – Még egyszer köszönöm.”
69
Lovász Pál, a Janus Pannonius Társaság titkára meghatódottságának adott hangot:
„Könyveddel végtelen örömet szereztél nekem. Verseid mélységesen hatnak rám;
könnyes szemmel olvasom őket; a magam sorsát tárják fel előttem. Forró
kézszorítással köszönöm ajándékodat.”
70
Gimnáziumi osztálytársában, Gulyás Pálban az ajándék kötet közös gyermekkoruk
emlékét elevenítette fel:
„Kedves Lőrinc,
ma hozta a posta dedikált könyvedet. Megelevenedett bennem a régi kép: Péterfia,
1916, gázlámpa, – Baudelaire-t magyarázod egy őszi fa alatt, felkötött karú
katonák az utcán… S íme, a fonál nem szakadt el, ez nekem nagyon jól esik. Ha
tudnád, hányszor gondoltam Rád pályád indulásánál. A sors más útra vezetett. Én
ügyetlen voltam, dadogtam a rímek közt, követve homályos ösztönömet. Ma is úgy
érzem, sok-sok évre van szükségem. De nem panaszkodom. Jó volt minden úgy, ahogy
megtörtént. A köteted sok darabját ismerem a Pesti Naplóból és Nyugatból, –
mielőtt átadnám magamat az olvasásnak, ilyen hangulatok lepnek meg, – őszintén
közlöm. A múlt évi ünnepélyen – Németh L. is velünk szerepelt – ott ültem
Melletted.
71
Érdekes, valahányszor összetalálkozunk, az a „kisfiú” áll nagyhajú, szemüveges
alakod mögött, amilyen voltál valamikor. Legelső képem Rólad ez: Kollégium
udvara, régi épület, ott folyik a „tízperc”, egy barnaképű fiút valaki heccel s
az sírásra fakad. A sírásban van valami exaltáltság, a düh remeg benne, de
megolvadt lélek az,
tud sírni.
A kötetedet még ma előveszem. Lőrinc, túl vagyok az érzelgős romantikán, most
mindjárt bátyámnak nézek szemébe, aki haldoklik. Szemébe nézek hidegen, ajkamat
összeszorítva. De úgy szeretnék fölolvadni, mint az induló hó. Legalább, ha
verset írok. Ugye, Te is? Mint egykor.
A boldog sírás nevében ölel régi barátod:
Gulyás Pál
Debr. – 1932. XII. 15.
Hajó u. 8.”
72
Fülep Lajos, aki Kner Imre után Szabó Lőrinctől másodszor is megkapta a kötetet,
így válaszolt: „Köszönöm, hogy rám gondoltál s elküldted a könyved. Látom,
tudod, hogy szeretem a verseid. Amit különben nem volt nehéz kitalálnod. Rég
figyellek és a Pandorát máig sajnálom – nagy kár érte. Több – pótolhatatlan. De
úgy látszik, nálunk mindig így kell lennie.”
73
A kötet fogadtatása sikeresnek mondható, különböző irányultságú folyóiratok,
újságok kritikusai elismerően nyilatkoztak róla, s nem kevesen a legnagyobb
elragadtatás hangján. Amit legtöbben felemlegettek az a kötet pesszimizmusa,
individualizmusa – mely később is a Szabó Lőrinc-i recepció általánossá váló
fogalmai lettek –, a különleges formaművészet, mely a legbonyolultabb
mondanivalót is egyszerű formában képes közvetíteni. E kötet kritikáinak egy
része, de főképp majd az 1934-ben megjelenő
Válogatott Versei visszhangja
érinti az egyén és közösség kérdéskörét, illetve a Szabó Lőrinc-i
individualizmus mibenlétét.
Elsőként Az Est hasábján Bálint György adott hírt egy rövid, tudósításszerű
cikkben a kötet megjelenéséről, melyet „a mai magyar költészet legjelentősebb
eseményé”-nek tartott. Megjegyezte, hogy a „kiváló költő” milyen mély
átváltozáson ment át lírikusi fejlődésének aránylag rövid ideje alatt. A versek
erényének vélte, hogy a filozofikus tartalom őszintén és emberien nyilatkozik
meg, különleges formanyelvvel. „Szuggesztív hangszerelésűek, nehezek és mégis
könnyednek hatnak, komplikáltak és mégis valami őserejű frissesség van bennük.”
74
Az egyén és közösség viszonyát itt még nem érinti Bálint, egy apróhír keretei
ezt nem is tették lehetővé, de később majd az 1934-ben megjelenő
Válogatott
verseit tárgyaló kritikájában már felvázolta az alkotói-egyéni lét két
útját: „Igyekezhet a tarthatatlanná vált körülmények fölé kerekedni (…). Ez a
lázadás. A másik út: gőgösen hátat fordítani a társadalomnak.”
75
És reményét fejezte ki atekintetben, hogy visszatalál a társadalmi kérdésekhez.
Szélpál Árpád már említett kritikájában nem fogalmazott meg ilyesféle reményt;
magas, hideg hegycsúcsok vonulatának tekintette ezt a költészetet, s a maga
számára, aki az emberi szolidaritás végtelen lehetőségeiben való hittel él,
meghaladhatónak tartotta.
76
Hevesi András a konzervatív szellemiségű Bethlen István érdekköréhez tartozó 8
Órai Újság rövid hírében szenzációként értékelte a kötet megjelenését és Bálint
Györgyhöz hasonlóképpen kiemelte a súlyos gondolatiságnak a könnyedebbnek ható
formában megjelenését: „…megoldotta azt, ami eddig kevésnek sikerült, a
dalszerű gyöngédséget és zeneiséget egyesíteni a gondolat legmélyebb és
legnemesebb erőfeszítéseivel.”
77
A másik Est-lap, a Magyarország, Szabó Lőrinc munkahelye Kárpáti Aurél
recenziójával hirdette a kötetet. „Szemlélet helyett reflexió, individuális
megnyilatkozás helyett inkább egyetemes. Bölcselmi líra” – szögezte le Kárpáti.
Értékelése szerint a tények költészete, áthatva a kiábrándulás azzal a
keserűségével, mely a chinint, a gyilkos lázak ellenszerét idézi. Goethével
rokonította a költőt, mivel elfogadja s vállalja a megismerés fájdalmát, s
meghaladja azzal, hogy általános törvénnyé szélesítve a filozófiai és a költői
kifejezés formulájába kényszeríti.
78
Ignotus Pál, aki már a
Fény, fény, fényről és
A sátán műremekeiről
is írt, most a Rassay Károly alapította konzervatív-liberális Esti Kurirban
közölte a kötetet illető kritikáját. Őt elsősorban az a „feszültséges forró
lelkiállapot” kapta meg, melyet André Gide „a tisztánlátás részegségének”
nevezne, s véleménye, hogy e költészetet egyszerre jellemezi a matematikai
pontosság és a költői révület. Ignotus Pál szerint a háború utáni nemzedékéből
Szabó Lőrinc az első, aki már tökéletesen kiforrott alkotó. „Új kötetét
alázattal kell kezünkbe vennünk” – szólított fel befejezésül.
79
Nem várat magára a Nyugat a kötetet bemutató nagy esszéisztikus kritikával; már
az 1933-as év második számában közölte Halász Gábortól. „Költő, aki a legnagyobb
igényekkel lép az olvasó elé” – kezdte mondandóját, s megjegyezte, hogy a
„megnyilatkozás isteni közönyét” senkinél sem érezte olyan tisztán, mint Szabó
Lőrincnél. Az egyéniség és a kollektivitás ellentéte feloldódik a nagy mű
igézetében, amennyiben az egyéniség mindig megharcol a korával. A költő
alapmagatartását így jellemezte: „A környezet kényszere alatt mégis féltékenyen
őrzi függetlenségét és magányát. Szabó Lőrinc egyéniségének alapja vad, keserű
önzés.”
Érdekes, hogy a
Te meg a világ kortársi fogadtatásának cikkeiben talán az
egyik legtöbbet előforduló jellemző szó a „keserű” vagy annak származéka. „A
versek keserű pesszimizmusát” emlegetette Hevesi András,
80
„keserű józanságában legszívesebben a csillagokat is leoltaná az égen” –
jegyezte meg Relle Pál.
81
Cs. Szabó László a költő szerelemképét elemezve arról is szólt, miképpen idézi
meg számára a költő a „fiatal, dolgozó emberpárok kesernyés, kiengesztelő
szeretkezését”.
82
Kárpáti Aurél szerint Szabó Lőrinc költői világa a tények költészete „amelyet a
megismerés (s ami ezzel egyet jelent: a kiábrándulás) keserűsége hat át”.
„Keserű, talán a legkeserűbb magyar verseskönyv” – tette még hozzá.
83
Ignotus Pál a költő szemléletéről megjegyezte: „keserű belső kényszer, hogy
állandóan valami kozmikus nyomorúságban és tisztátlanságban vergődve lássa az
élet jelenségeit. Keserű költő…” Megállapította még, hogy „a makacs
keserűséget nem is enyhíti egyéb, mint annak a művészi öröme, amelyben a bánat
megfogalmazódik.”
84
Németh László megállapította, hogy Szabó Lőrincet „valami rábizonyító keserűség
gyötri”.
85
Halász Gábor szerint azonban a részvétel fájdalmánál – vagy keserűségénél –
pedig nincsen nagyobb tanúságtétel, s erről a küzdelemről a művészi siker
csalhatatlanságával ad számot a költő. „Ezernyi láthatatlan gyökérszál köti a
mához” – állapította meg Halász, saját generációjának közös élményének
kifejezését üdvözölve e kötetben, s e költészet legszembeszökőbb tulajdonságait
számba véve úgy érezte különös módon, „mint a prózában Kassák, a versben Szabó
Lőrinc a híd az impresszionista tegnap és a határozott ma között.” Az Ignotus
Pál emlegette fogalmat, a „tisztánlátás részegségét” idézte közvetve, ahogyan
kiemelte Szabó Lőrinc letisztult modorát, s korábbi költészetének fennmaradó
feszültségét, mely együtt él a mellérendelés szárazságával és a mérnökileg
megszerkesztett összetételekkel. Mondatai „borotvaéles hídon járnak a teljes
igénytelenség és a rafinált stílusizgalom között. Szabó Lőrinc művészete azonban
az élére állított helyzetekben egyensúlytartás”. Halász szerint e költészetben
egymást szüli és egymást tartja féken elvonatkoztatás és konkrét szemlélet.
Kezdet az érzékeké, de közvetlen élmény rögtön életre hívja s magába olvasztja a
kommentárt. A külső valóság nem ürügy, alkalom vagy látványosság, hanem inger,
izgatószer. Végigtekintve az addigi költői úton, a
Te meg a világot éppen
az első kötettel érezte rokonnak Halász, a leglényegesebb különbség ezek között,
hogy míg korábban klasszicizált, új könyvével klasszikussá vált Szabó Lőrinc.
Ami állandó e költői pályán az az ellenzékiség. Végül Halász felteszi a kérdést:
„Mai szerencsés korszaka fejlődésképes-e a költői élmény szempontjából, vagy
bármilyen mélyrehatolón is, csak állókép, keresztmetszet öntudatának különféle
rétegeiről?”
86
A Korunk Szava katolikus hetilapban Fodor Béla „a költő és elsőrendű művész” a
magasabb síkokra való törekvés küzdelmét értékelte.
87
A felvidéki Magyar Írásban Erdőházi Hugó recenziója szerencsétlen módon
helytelenül közli a kötet címét: „Te meg én”. De az itt megfogalmazott vélemény
azonban mélyen elismerő: „Szabó Lőrinc eljutott a nagy költő értelméhez: a végső
okokhoz és okozatokhoz, a lélek és az anyag legmélyebb tárnájába.”
88
A régi debreceni barát, Juhász Géza a Protestáns Szemlében a kötet szintézis
jellegét emelte ki elsőként. Megállapította, hogy ez a költészet nem fedezett
föl új területeket, megmaradt Ady tárgyvilágán belül, s ábrázoló eszközein ott a
Babits-iskola fémjelzése. Juhász kétségbe vonta a cím létjogosultságát, számára
egy végeérhetetlen monológ a kötet, melyben nem a külső világgal, hanem
önmagával perlekedik a költő. Voltaképp minden jelenséget önmaga sorsaként él
át, s az így fakadó egyetemes részvét hatja át pszichológiai ábrázolásmódját.
Művészetét és formakészségét mint műfordításokon is edzett remekléseket
dicsérte. Értékelése szerint a költő: „Kemény ellenálló anyaggal dolgozik,
hálátlan gondolattömbökből faragja szobrait, s elnagyolt torzót csak ritkán
lelünk nála, annál több részletszépséget s biztosan célbafutó szerkezetet. Ez a
magas művészet emeli és tartja fönn akkorra, mikor majd nem számít többé, hogy
egy kor hajnalán vagy alkonyán hangzottak el gondolatai.”
89
Katona Jenő a Magyar Szemlében megjelenő nagy tanulmányában Mécs Lászlóéval
együtt tárgyalta a kötetet. Elsősorban ellentétei felől közelítette meg a Szabó
Lőrinc-i világot. Már írásának elején Juhász Gézához hasonlóan, megállapította,
hogy a költőnél igazi nagy drámák nem a külső világban történnek meg, hanem a
lelkében; elsősorban önmagában teremti meg az én és a világ kettősségét: a tudat
és az ösztönös tudattalan, az intellektus és az érzéki élet dualizmusát.
Ugyanakkor költészetét ezzel együtt egyszerre hatja át a teljes
kiszolgáltatottság érzése, másfelől gőgös én fokozhatatlan öntudata. Szóvá tette
a test és lélek közötti megszakadt egységet, mely csak a szerelem alkalmára tér
olykor vissza, s amely szükségszerűen kapcsolódik az egyén és a transzcendens
valóság, illetve az egyén és a közösség különválásához. Ha a korabeli kritikusok
több alkalommal is emlegették Szabó Lőrinc kifinomult formaművészetét, azonban
egyedül Katona az, aki a költői gyakorlatnak esztétizmust tulajdonított,
amennyiben a költő az élet alapmotívumait vagy minden emberi szenvedést
szépségre cserél. Katona cikkének végére kiemelte, hogy a nagy formaművész
költészetét valami végtelen egyszerűség jellemzi, nem áttételező líra, mint
Babitsé, akinek bizonyos értelemben folytatója. S a költő által később fordított
Angelus Silesiust idézve feltette a kérdést: „Valóban a Mensch, werde
wesentlich! minden emberi akarás egyik legmélyebb értelmét rejtő erkölcsi és
egyben esztétikai imperativusát ki valósította meg szebben modern líránkban?”
90
Márai Sándor szerint „csak a halállal szemben néz még ilyen dermedt gőggel és
undorral farkasszemet a szellemi ember, ahogy Szabó az élettel.” A polgári
liberális legitimista Újság hasábjain megjelent cikkében a költői szemlélet
hideg, kegyetlen pátoszmentességét értékelte és nagy formaművészetét.
91
Máraihoz hasonlóan Németh László is a kiérlelődő egyszerűségét emelte ki,
megjegyezve, hogy „azt a fegyelmező öntudat biztos pántja tartja össze.”
92
Egyetért a gondolati költő besorolással, de nem ért egyet azokkal, akik a
költőt, mint gondolkodót magasztalják: „Szabó Lőrinc gondolatai a versből
kifejtve, alig többek mint a pesszimizmus közhelyei, legtöbbször nem is a
gondolaton, hanem ép azon csodálkozunk, hogy ez a gondolat megérte neki egy vers
izgalmát. De éppen ezért gondolati költő. Nem mert nagyszerűek a gondolatai,
hanem mert nagyszerűen küszködik a gondolattal. E gondolatok versben válnak
jelentőssé, mely mint szöges övet kapcsolja őket a költő a derekára…”
93
E negatív véleményét később, 1957-ben írt tanulmányában is megismételte: „Szabó
Lőrinc gondolatait, ha a fogalmazást lehántjuk róla, a múlt század
Schopenhauer-olvasói is elmondták.”
94
(Németh e véleményéhez hasonlóan ítélte meg később egy interjúban Pilinszky is
Szabó Lőrinc költészetének gondolatiságát: „Nagy csodálója voltam költészetének,
és ma is az vagyok. […] Ugyanakkor filozófiáját gyermekesnek találtam, majdnem
olyan, mint hogy a világ egy nagy óra, amint lejár. Az ő világfilozófiája
Kant-Laplace-nál tart. Mint szellem nem volt jelentős szerintem, mint költő:
nagyon, mint pszichológus könyörtelen, pontos, nagyszerű.”)
95
Katona Jenővel, Máraival, Rédeyvel, Kárpáti Auréllal és Illyéssel szemben
költészet fogyatkozásának éppen a forma külsődlegességét tartotta Németh László,
hogy a lélek és a forma között nincs szoros összeköttetés.
96
Rédey Tivadar a Napkelet hasábjain így méltatta a kötetet: „…e gyűjteménnyel
Szabó Lőrinc a maga nemzedékének egyik legkomolyabb ígéretéből most egyik
leggazdagabb értékévé emelkedik.” Felvázolta a költő pályáját az indulástól,
hogy érzékeltesse, nem csak a személyes alkotói út szempontjából jelentős a
Te meg a világ, hanem a mai magyar líra életereje mellett is
tanúságtétel. Míg Márai pátoszmentességét értékelte, úgy Rédey éppen e költészet
mélyen gyökerező pátoszát emelte ki. Cikkének végén kitért a költő kiváló
formakészségére.
97
A polgári radikális reggeli lap, a korábban a Világ helyébe lépő Magyar Hírlap
kritikusa, Relle Pál a kötetben megnyilatkozó pesszimizmust, világfájdalmat
emlegette fel, s ennek a pesszimizmusnak a mibenlétét próbálta meg szellemes
kívülállóként feltárni, s felfigyelt arra is, miképpen jelenik meg a test, a
testiség e költői világban. Cikkét ezzel a konklúzióval zárta: „A betűk
árnyékában jól esne néhol egy kevéske napfény. De ki meri ezt ma reklamálni? Az
ember, amikor leteszi Szabó Lőrinc könyvét, vigasztalannak érzi személyes életét
és a világ sorsát. Valljuk be, majdnem olyannak, amilyen.”
98
A Pesti Naplóban Szántó Rudolf üdvözölte, hogy abban a korban, amikor az élet és
a művészet, az anyagi és szellemi lét határainak elmosódásával felbomlanak a
nagy műfajok és a hagyományos művészi formák, akkor Szabó Lőrinc versei
ünnepélyes zártságukkal tűnnek ki, egy még eddig nem is sejtett, de öntudatlanul
vágyott forma felé mutatva, és az apokaliptikus rendetlenség közepette a nagy
rend sóvárgása járja át az egyes darabokat.
99
Cs. Szabó László szerint: „Legutolsó kötetét se filozófiai latolgatás vagy fájó
polgári öntudat, hanem az a változatlan elhatározás irányítja, amellyel
legelőször a test fölfedezésére indult.” A költő fiatalkori érzékisége
átlényegült, materializmusa pedig megkeményedett, úgy hogy eredeti nyersessége
lecsillapodott. A szerelem testiségének az egyes darabokban megnyilatkozó
hangnemén a
Semmiért Egészennel „átcsattan a ragaszkodó ember
kétségbeesett zsarnoksága”.
100
A még egyetemista Rónay György az Aradon megjelenő, katolikus Vasárnap című
lapban Sértő Kálmán, Erdélyi József és Mécs László köteteivel együtt mutatta be
a
Te meg a világot, melynek központi problémája véleménye szerint „az
önmagával való leszámolásban elűzött, de százszor és száz alakban visszatérő
remény elleni küzdelem látszik.” Megállapította, hogy „a hosszas keresés után
hangjára lelt költő nem tud szabadulni magától”.
101
Később Radnóti Miklós a
Különbéke kötetről írott kritikájában,
végigtekintve Szabó Lőrinc addigi pályáján, külön figyelmet szentel a
Te meg
a világ jelentőségének, mely számára a teljes valóság meghódítását, vagyis
tiszta szemléletét jelenti. Ez éppen az énnek a világtól történő különválásával
megy végbe. „Pontosan meghúzza köreit, az én és a világ érintkező pontjain
szinte föltűzött szuronyú őrség áll, – a határt lezárták, a közlekedés megszűnt”
– jegyezte meg, megidézve a
Szamártövis című verset. Radnóti a
Te meg
a világ bölcseletét Szabó Lőrinc gyermeki, ösztönös önzése elmélyüléséből
eredeztette. A régi indulatokkal való leszámolás számára a
Magány és a
Húsz óra múlva című versben vált leginkább nyilvánvalóvá. A kötetet
Radnóti szerint az az egyszerűség felé való vágy hatja át, ami leginkább majd a
Különbéke kötetben realizálódik.
102
Szabó Lőrinc
Válogatott Versei megjelenésével már központi problémává
vált, hogy a
Te meg a világgal megnyilatkozó költészetben miképp jelenik
meg a társadalmi létezés és az énközpontúság kérdésköre. A már idézett Bálint
György mellett Móricz megjegyezte: „Tökéletes individualista, kikapcsolja magát
a kollektív közösségből…”.
103
Féja Géza e kérdésben sajátos módon vette védelmébe Szabó Lőrincet. Véleménye
szerint az ember ősi belső vívódásait olykor kiegyensúlyozza vagy a tudat alá
nyomja a gazdasági, a társadalmi, a szellemi rend korszakos megnyilvánulása,
azonban a kor embere kiesett ebből a rendből. A költő pedig éppen erről a
kihullásról mond vallomást, ezért egy „nagy történelmi folyamat jelentkezik a
verseiben”, lázas kutatás egy új belső rend, egy új világ felé. Ezért
„versei, melyek látszólag az egyéni élet kérdései körül vergődnek: a
legmélyebb értelemben szociális alkotások”.
104
Szakasits Árpád szerint e költészetből „nem programszerűen, de a vér
természetes ütemével hangzik ki a szabadság, az emberi szolidaritás, a magasabb
rendű emberiesség szelleme”.
105
Kassák pedig a
Válogatott versei új kiadásának alkalmával feltette a
kérdést: „Ilyen kevés optimizmussal, ilyen kevés bizalommal a tárgyak, eszmék és
emberek irányában miképpen boldogulhat a költő?”
106
A könyv, melynek megjelenését már a kortárs kritika is a korszak legjelentősebb
irodalmi eseményei közé sorolt, voltaképpen alig váltott ki általánosabb olvasói
érdeklődést. Szabó Lőrinc egy Kner Imréhez írott 1933. március 15-i levelében
tájékoztatásul megjegyezte, hogy a Pantheon decemberi elszámolása szerint 35
példányt adtak el, amiért 61 pengőt kapott. Kner szomorúan és lemondóan
konstatálta a számot: „Ilyen jelentős és fontos könyvből is, mint az ön új
verseskönyve, 35 példány az eddigi eredmény. Nem kell tehát féltékenynek lennem
arra, hogy a vers és az irodalom jobban érdekli az embereket, mint az anyagban
dolgozó művészetek. – Az eredmény szégyenletes!!! Ezért nem vállaltam, látja, a
kiadást. Soha nem tudnám magamat meggyőzni arról, hogy nem én vagyok a
sikertelenség oka. – Nem is szeretnék erről többet írni.”
Az eladási helyzet azonban még ennél is rosszabbá vált. A Pantheon Intézet 1934.
május 19-i elszámolása szerint 1933. második felében 13 példányt, 1934.
január–március hónapokban 15 példányt, vagyis összesen 28 példányt sikerült
értékesíteni.
107
Amikor Szabó Lőrinc későbbi kiadója a Singer és Wolfner cég szándékát fejezte ki
a Pantheon felé, hogy a
Te meg a világ megmaradó készletét önköltségi áron hajlandó átvenni, az
Intézet számításai szerint a meglévő példányok száma hozzávetőlegesen 570 darab
volt. Az ez alkalomból készült, 1941. január 22-i kiadói elszámolás szerint az 1940.
év folyamán 12 példány talált gazdára a könyvből.
108
Ahogyan nem változott később Szabó Lőrincnek a
Te meg világot életre hívó
irodalmi felfogása, úgy a költészetének későbbi értékelői sem tárgyalták már
önmagában e kötetet egészen Illyés Gyula nagy esszéje megjelenéséig, jelentősége
beleolvadt a későbbi munkásságába. A Szabó Lőrinc-recepció fontos eseménye az
1943-as
Összes versei megjelenése alkalmából Magyar Csillagban megjelenő
két nagy tanulmány Szentkuthy Miklós és Szegi Pál tollából. Szentkuthy
széljegyzetekként határozta meg írását, s valóban nem volt benne szándék a
történeti megközelítésre vagy a kategorizálásra, hanem benyomásait vetette
papírra a gyűjteményes kötetben tallózás közben; nem is vett tudomást a költői
pályakép
Te meg a világgal megnyilvánuló gyökeres változásáról, hanem
írásában mindvégig egységében és egészében szemlélte az 1943-ra kialakult
életművet. Szegi Pál már a vélt szerzői szándék alapján is „Egy Mű”-ként
szemlélte az
Összes versei kötetét, ugyanakkor kiemelte mint a munkásság
„legérettebb klasszikus pillanatát” a
Te meg a világ megjelenését.
Sőtér István Szabó Lőrinc verseit bevezető tanulmányában – mely 1948-ban a
Négy nemzedék: Élő magyar költők antológiában jelent meg – parodizálva
említi a kötetcímet –
Én és a világ –, arra utalva, hogy a kötet
problematikája mennyire túlhaladott már, még a költő számára is. Véleményében
egy központivá váló tendencia jelentkezik a Szabó Lőrinc-recepcióban. Palkó Gábor megfogalmazásában ennek
lényege: „…a Szabó Lőrinc-i líra valamiféle
elvont teleologikus (társadalom)eszményhez való viszonyítása, amely a költőt egy
letűnt kor reprezentánsának állítja be.” Sőtér értékelésének e tendenciája már
némiképp előrevetítette a közeljövő irodalompolitikájának a megítélését is: „Tudjuk, hogy a Rákosi-rezsim Szabó Lőrinc műveit – egyéb nem poétikai
jellegű okok mellett – a teleologikus ideológiával való
összeegyeztethetetlenségük miatt ignorálta.”
109
És Sőtér már mentegette is: portréjában a költő, ha ideológiailag megkésett és
meghaladott, művészete különleges és megbecsülendő esztétikai értéket képvisel.
A még burkoltabban, áttételekkel jelentkező ideológiai elvárásoknak is próbálta
megfeleltetni. „Ő az a költő, aki megsemmisíti önnön múltját” – jegyezte meg
róla, majd hozzáfűzte azt a ki nem bontott értékelést is, miszerint: „Élő,
valóban
dialektikus feszültségű költészet, ellentétek és összegzések
forró sorozata, örök lendületben a jövő felé.”
110
Meg kell jegyezni, Sőtér István írói munkája ebben az esetben elválaszthatatlan
a szerkesztőitől: Szabó Lőrinctől 15 verset választott be az antológiába – ebből
4 a
Te meg a világból származik –, így Illyés mellett a leginkább
reprezentált a gyűjteményben.
111
1949-et követően és 1954 előtt nemhogy nem tárgyalták Szabó Lőrinc munkásságát,
még verse sem jelenhetett meg, mint költő a tiltott kategóriába soroltatott.
1954-től kezdtek napvilágot látni egyes költeményei, és 1955-ben nyílt lehetőség
Válogatott verseinek megjelentetésére, mely nagy részben Illyés Gyula
tekintélyének és közbenjárásának volt köszönhető, aki a hatalommal kötött
kompromisszumai révén véleményformáló befolyással is bírt. Ő írta a majd
1956-ban megjelenő Szabó Lőrinc munkásságát elmező terjedelmes esszét,
előmozdítandó azt a folyamatot, minek révén Szabó Lőrinc visszakapja az 1945
előtti rangját az irodalmi életben. Illyés tanulmánya először az Alföld
folyóirat februári számában jelent meg,
112
majd ezt követően az általa válogatott gyűjteményes kötet előszavaként.
Tanulmányának a célja elsősorban az volt, hogy megváltoztassa a hivatalos kánont
és ennek érdekében ideológiailag is igazolja a Szabó Lőrinc-i költészet
létjogosultságát a kommunizmust építő szocialista társadalomban. Mindez nem volt
könnyű feladat, hisz Szabó Lőrinc költészetében nehéz fellelni a
szocialista-kommunista világképnek megfeleltethető jelleget vagy törekvéseket,
ahogyan megjegyezte önmagáról: „türelmes és szkeptikus lettem, individualista,
független szellem, az öncélú művészet híve”.
113
Célját Illyés egyrészt úgy igyekezett eléri, hogy kihangsúlyozta a pályakép
mindazon momentumait, melyek megfeleltethetőek voltak a marxista-leninista
esztétikai elvárásokkal. Szabó Lőrincet mint a „polgári élet konfliktusainak a
legnagyobb költő ábrázolójá”-t értékelte, felemlegette munkás származását,
megjegyezte, hogy
A sátán műremekei kötetével nem mást, mint a
materialista világszemlélet századunkbeli költészeti hagyományát teremtette meg,
és utalt a költő antiklerikalizmusára is: „Ez az a fajta gyötrő magány, amelyre
a katolikus egyház éppoly diadallal mondja rá, hogy íme, ide jut, aki elhagyja a
Nyájat és az Aklot!” Másrészt szükséges volt Szabó Lőrincet kiszabadítani az
általánossá vált „individualista pesszimista” besorolásból is. Ha a művészet
legfőbb feladata a valóság ábrázolása a marxista esztétika szerint, s egyúttal a
hivatalos álláspont az, hogy a világ fejlődésben van, akkor egy mű nem lehet
pesszimista. Ezt az ellentmondást úgy oldotta meg, hogy „nagy referenciájú
utalások segítségével a klasszikus műalkotások létmódjába utalja Szabó Lőrinc
verseit, amelyek innen nézve tehát saját koruk – nem a szocializmus, vagy ne
adj’ isten az egész világ – negatív szemléletét tartalmazzák”.
114
Illyés ahhoz, hogy Szabó Lőrinc elfoglalja helyét az irodalmi életben, hogy
nyilvánossághoz jusson, életművét a marxista esztétika „haladó hagyomány”
kategóriájához közelítette.
Illyés az életmű csúcsának a
Te meg a világot jelölte meg: „Az életmű a
negyedik kötettől fogva lesz igazán több mint jó versek gyűjteménye, s az
ötödikkel érkezik el olyan területre, amelyhez hasonlót nemcsak a magyar
irodalomban nem lelünk, hanem a jelenkori külföldiekben sem.” Vagy: „…olyan
magaslat, amely örök központja lehetne egy emlékműnek. Soha a magyar gondolati
líra addig ilyen csúcsokra nem jutott.” A kötet témája megannyi próba: mit lehet
elfogadni a világból, de e kísérletek kudarcra vannak ítélve, mivel a költő
számára valamiféle teljesség kell, ami szükségszerűen nem lehetséges. Verseinek
jellegzetességét az egyszerűségben és a jó szerkezetben és a célratörő
előadásban látta. Formaművészete éppen abban nyilatkozik meg, hogy a formát
szabja a mondandóhoz, nem hagy ki egyetlen árnyalatot sem. A kötetről szólva
Illyés a kortársi emlékezetet is megszólaltatta: az újsághírek között elszórtan
jelentkező versek együtt miképp kaptak irodalomtörténeti jelentőséget, főleg a
fiatalok szemében. A kötet meghatározó három szólamaként „a követelő
elégedetlenség”-et, a „rombolásra szító illúziótlanság”-ot, majd a „kivezető út
felé tapogatódzó önmarcangolás”-t jelölte meg.
Illyés tanulmányára Komlós Aladár és Somlyó György válaszolt elvszerűen és
elemző módon vitatkozva Illyés egyes állításaival, ugyanakkor elismerően szólva
Szabó Lőrinc költői jelentőségéről. Ahogyan Palkó Gábor megállapította: „Ez a
két írás határozta meg azt a hivatalos álláspontot, amely az irodalom
monolitikus hatalmi diszkurzivitása miatt uralkodóvá válhatott 1956-tól a
nyolcvanas évekig. Hatásuk annak ellenére volt rendkívüli, hogy tulajdonképp
semmi újat sem tartalmaznak. Arra következtethetünk, hogy az elsősorban a
szövegükön kívül létrejövő konszenzus fogalmazódott meg bennük, vagy legalábbis
olyan alternatív lehetőséget nyújtottak, amely mind az irodalmi közvélemény,
mind a hatalom számára megnyugtató lehetett.”
115
Szigeti József korábbi értékelését még határozottabban megismétlő válaszcikke
nem látott akkor napvilágot, csak később, majd 1959-ben megjelenő gyűjteményes
kötetében.
116
Szabó Lőrinc megítélése vonatkozásában fontos tény, hogy a dogmatikus szemléletű
tanulmány nem jelent meg időben, s később sem nyert különösebb jelentőséget.
A nem sokkal később 1957-ben keletkező több személyes motívummal átszőtt Németh
László-esszé gondolatmenetét tekintve sok vonatkozásban eltér Illyés szövegétől.
Meghökkentőnek látszó állítása, hogy Szabó Lőrinc népi költő, amiért egy népes,
másutt nem ábrázolt embercsoport, a városra szakadt vidéki megszólaltatója. Az
egyes művek megítélésében Németh megelőzi a XX. század végi kanonizálódott
értékeléseket. A
Te meg a világ, a „diadalmas kötet” jelentőségét így
összegzi: „…beállítja a jó hangot, a költő és témái közt a helyes arányt”.
117
Németh László állítását cáfolja Sőtér István az 1960-ban megjelenő Szabó Lőrinc
Összegyűjtött verseihez írott utószavában, aki szerint ha az életmű a magyar
értelmiség egy jelentős részének válságait, drámáit úgy is mutatja be mint ahogy
a magyar regény soha, de a költőt „a népi mozgalomhoz legfeljebb az irodalmi
élet esetleges szálai fűzhetik”.
118
Meg kell jegyezni az utószóval kapcsolatban, hogy Sőtér visszatekintésében nem
is említi a
Te meg a világot, a
Különbéke és a
Tücsökzene
kötetet nevezi csak meg, s ebben eltér Szegi Pál, Illyés vagy Németh László
értékelésétől, akik megegyeznek abban, hogy a kötet kiemelkedő jelentőségű az
életművön belül. Palkó Gábor feltevése szerint az eltérő preferencia Sőtér
következetességének következménye: „…ugyanis ha a diskurzusban uralkodó
individualizmus, passzivitás, lázadás fogalomkört tekintjük, ezek alapján
valóban nem tűnik ki a kérdéses kötet (pontosabban nem ezek alapján tűnik ki).
Ha így fogjuk fel a dolgot, akkor mind Illyés, mind Németh László irracionális
módon, pontosabban explicitté saját számukra sem tett tényezők alapján jutottak
a
Te meg a világ kanonizációjára.”
119
Palkó felhívta még a figyelmet arra, hogy 1955-ben Illyés még fontosnak érezte,
hogy tisztázza Szabó Lőrincet a formalizmus vádjától, de 1962-re már más helyzet
alakult ki, amit Sőtér értékelése is tükröz: „A tartalom elvész, de ami lírai
formaként, lírai kifejezési művészetként létrejött: az tovább él…”
120
A Szabó Lőrinc-recepció szempontjából különösen fontos
A magyar irodalom
történetének Szabó Lőrinccel foglalkozó fejezete, mert ez az elfogadott
szöveg mintegy kijelölte a költő helyét, és az életműnek a hivatalosság rangjára
emelkedő vélekedését is tükrözi. A tanulmány Rába György munkája. Az
Intellektuális költészet kialakulása című alfejezetben bontja ki a
Te
meg a világ jelentőségét, mely sok szempontból későbbi monográfiájának is
alapgondolatait, meglátásait tartalmazza. A kötet megállapítása szerint: „a
századdal született nemzedék útját példázza, legalábbis azokét, akikben a
restaurációs társadalom még a kispolgári zendülés szellemét is megtöri, és
világnézetük metafizikus pesszimizmusba horgad, életkedvük elmélkedésre hűvösül,
és ismeretvágyuk erkölcsi relativizmussá keseredik”.
Az Egy álmaival
demonstrálja a költő világnézetének összefüggő rendszerét: a magányos énekre
bomló világban nem lát egységes világképet, s az atomizált külvilág helyett az
élet teljességének lehetőségét önmagában találja meg. Marxista szempontot idéz
azon kritikus megállapítása miszerint „Szabó Lőrinc materialistának vallja
magát, de világnézete megáll a tények tiszteleténél, a biológiai
determinizmusnál.” Itt is jelentkezik majd az a monográfiájában is helyet kapó
párhuzam, amivel a
Te meg a világ költészetét a húszas évek német, az
expresszionizmusból kiábrándult költők (Hans Carossa, Gottfried Benn)
„új-tárgyias” irányzatának, a Neue Sachlichkeitnek művészi eredményeivel
felelteti meg, melynek jellemzője a tárgyi valóság tisztelete, a konkrét,
mindennapi élményanyag világos, természethű megragadása, azonban ideológiai
alapját a kiábrándulás és a szkepszis jellemzi. Goethe hatásának jelentőségét,
mely művészetének újabb klasszicizálódásával és intellektualizálódásával mélyült
el, abban látta, hogy a romantikus én-lírától, az önkifejezéstől a filozofikus
költészethez: a közvetlen élménytől az eszmélkedéshez tér meg. „Nem a jelenség,
hanem annak jelentése érdekli.”
121
A
Te meg a világ recepciótörténetéhez érdekes adalék Baránszky-Jób
Lászlónak
A huszonhatodik év megjelenése alkalmából írott tanulmánya,
mely első alkalommal az Alföldben jelent meg 1969-ben, és az 1977-ben az Új
Írásban napvilágot látó
A józan költő című pályaképvázlata. Ezekben
elsőként tárgyalta Max Stirnernek a kötet egyes darabjaira gyakorolt befolyását.
Véleménye szerint a világnézeti válságot radikális határozottsággal
filozófiaként megfogalmazó
Te meg a világ a magába zárkózó Én kizárólagos
jogát hirdető filozófus gondolatait mintegy sajátjaként verseli meg Szabó
Lőrinc.
122
Később a Stirner-hatást Kabdebó Lóránt külön tanulmányban bontja ki.
123
Közel egy időben, 1971-ben és 1972-ben két olyan monográfia is önálló kötetként
napvilágot látott, melynek külön tárgya a
Te meg a világ. Az egyik
Steinert Ágota munkája, akinek már a kötetcím is azt jelezte, hogy a költő és a
társadalom egyre eltávolodik egymástól, s ezáltal a költő szubjektív látóhatára
is beszűkül, ezzel együtt pedig elveszti feltételezett világnézeti
optimizmusának „aranyalapját” is. A széthulló világban nem marad más számára,
mint a kételkedés, melynek alapja az ész tisztelete. A világnézet és az egyéni
hajlamok – Steinert szerint – szoros börtönbe zárják Szabó Lőrincet, a világ és
a költő közé hermetikusan záró üvegfalak csúsznak. A kötetre nemcsak a metszően
éles individualizmus jellemző, hanem a költőiségében mégis spirituális
materializmus; „a tapintható világ szerelmese” – jegyezte meg a költőről.
Steinert monográfiája meg is áll a kötet ismertetésénél, a pályakép további
szakaszaira nem tér ki.
A
Te meg a világ első fontosabb értelmezése Rába György nem sokkal később
megjelenő monográfiájában jelentkezett. Fő újdonságát Palkó Gábor „a
kontextuális szempontú művizsgálat következetes alkalmazásában, valamint
poétikai kérdéseknek a vizsgálatba való bevonásában” lelte fel.
124
Rába visszatért ahhoz a szemléleti körhöz, amely a kortársi kritikákat
meghatározta, elsősorban Halász Gábor és Szentkuthy Miklós cikkeire hivatkozott.
Leszögezte, hogy a
Te meg a világgal jelentkezik először Szabó Lőrinc
költészetének összefüggő metafizikai eszmerendszere, s ennek létrejöttében
kiemelte Schopenhauer, Bertrand Russell (
The Problems of Philosophy) és
Lao-ce hatását. A kötet legnagyobb líratörténeti újdonsága Rába szerint az,
„hogy a gondolkodás folyamatában találja meg ihlető témáit és új költői
világához illő stílust, sőt struktúrát alakít ki.”
125
A korábban a Szabó Lőrinc-i nyelvezetre tett utalásokat összefüggésbe helyezve,
Russelli stíluseszménynek megfelelő nyelvszemléletéről megjegyezte: „…szókincse
puritán, legtöbbször mellőzi a költői képet, és fogalmi látással, a logika
világosságával elemzi a szituációt.”
126
A Rába-féle
Te meg a világ-elemzésnek produktív lehetőségeit abban látta
Palkó Gábor, hogy szemléletében megjelenik a kortárs Szabó Lőrinc-kutatás
kulcsfogalmának, a dialogicitásnak egy korai értelmezése,
127
s ezt alátámasztva idézte egy megállapítását: A
Te meg a világban
feltűnik egy érdekes, újszerű eljárás, mely nem puszta formaszervező elem, hanem
a költő szemléletét is áthatja: ez az ellentétekben gondolkodás.” Rába ezt Szabó
Lőrinc Villon-fordításaiból eredeztette: a francia költő által használt
dialógusformának nagyobb jelentőséget adva új kifejező eljárást használt.
128
Szabó Lőrinc így jellemezte ezt a szemléletet a
Tücsökzene 164.
A súgó
című versében: „Föltétlen Igazat / szerettem volna; tétel s cáfolat / egyszerre
és egyformán érdekelt…”
Rába a kötetet minden erénye mellett heterogénnek tartotta. Ezzel szemben Kemsei
István egy későbbi tanulmányában éppen egységes voltát hangsúlyozta, szerinte a
Te meg a világ Liszt
Les preludes-ét idéző szimfonikus költemény,
mely a kötelező motívumismétlések-variációk mellett ugyanakkor megtartja a
klasszikus szimfónia szerkezeti beosztását is.
129
Kontor István a versek dialogikus viszonyából vezette le a kötet számára
nyilvánvaló szerkezetét, melynek két fő mozzanata a keretesség és a laza
tartalmi-motívumbeli „csomópontképződés”. „Úgy tűnik, ez a polifón líra
(együtt-jelen levő, egyszerre-érvényes és egymást cáfoló) szövegeinek folytonos,
bonyolult dialógusa az egy-világképpé össze (nem) álló versszövegeken túllépő
»kötet-üzenet« perspektíváira nyit.”
130
A dialogicitás fogalmát Kulcsár Szabó Ernő a következőképpen mutatta be éppen a
Te meg a világ kapcsán, a
Semmiért Egészent idézve igazolásul:
„…bármely ideiglenes individuális lényegiségnek csupán az ellentétek
összjátékából jöhet létre az illúziója. A
Te meg a világ legjobb
darabjainak vadonatúj dialogikus horizontmozgása ezért azzal magyarázható, hogy
az alanyi beszédhelyzet »meghaladhatatlansága« mellett rendre megjelenik a vele
ugyan kibékíthetetlen, szükségszerűen szembenálló, de egyszersmind rajta túli
személytelen távlat is. A létben való benneállás feltételezettségét mindig ez
utóbbi teszi érzékelhetővé. Az egyén rendje a világnak, a világé viszont az
egyénnek van közös instancia nélkül kiszolgáltatva…”
131
Az ellentétek összjátéka nyomán támadt illúzióból ered az „individuális
személytelenség paradoxona”. E kitétel némiképp Baránszkyt idézi, aki a
Semmiért Egészenben megnyilatkozó szerelmi morállal kapcsolatban
megjegyezte, hogy a vers egy a valós szerelmi élmények mögött alaktalanul
lappangó ősi szituációt revelál, s ezáltal a hitelesítő formanyelvi megvalósítás
révén „felemelkedik a szubjektivitásból az individuális értékzóna világába”.
132
A kötet addigi legnagyobb igényű tárgyalásával Kabdebó Lóránt
nagymonográfiájának 1974-ben megjelenő második kötetében találkozunk. Itt
jelenik meg először a dialogicitás valódi jelentőségéhez mért kibontása: „Így
versében két szemlélet szembesül: a kiteljesedni akaró lázadó és ennek kudarcait
figyelő, szkeptikus elemző. A személyiség épp ebben az egymásnak feszülő,
egymást ellenpontozó, de ki is egészítő dialógusban fogalmazódik meg – a
társadalomban való önmegvalósítás helyett a
tudatban, látomás formájában.
– E dialógus az önmegszólító versforma egy sajátos válfaját hozza létre, melyben
a költő egyenlő eséllyel hagyja szóhoz jutni az önmegvalósításra törekvő és az
ennek lehetetlenségét konstatáló szólamot.”
133
Kabdebó monográfiájának újdonsága az a szemlélet, mellyel Szabó Lőrinc korábbi
költészetét a
Te meg a világ kötettől elválasztja oly módon, hogy
megalkotja az avantgarde és a „másodmodernség” közötti átmenet poétikai
modelljét.
134
Kabdebó Lóránt másik
„A költészet az én nyelvemen beszél” című
monográfiája az első olyan munka, mely a modern külföldi irodalomelmélet
eredményeit használja fel egy kontextuális kutatás jegyében. Koncepciója szerint
„a húszas évek második felében és a harmincas évek elejére nem nemzedék- vagy
tematika- és nem is stílusváltás következik be (illetőleg csak részben és
járulékosan az), hanem paradigmaváltás.” Ennek lényege, hogy a homogén
versszemlélet dialogizálttá alakul át, ahogyan „a történelemben beteljesedő egy
Igazság helyébe az Egy igazságának a története lép”.
135
Már maga a kötetcím és a kötetet jellemző személyiséglátomás is egy dramatizált
költői világot idéz, amelyben az
aktor szólama egyben a korábbi korszak
lázadó egyénét is jelenti, és ezzel szemben létezik a
szemlélő, aki a
világ, a valóság változtathatatlan törvényeit szegezi szembe a cselekvő
akarattal. E helyzetből születik meg az önmegszólító verstípus egy sajátos
változata, miszerint a megszólítás nem a vers alapmondata, hanem viszonyítás,
mely a dialógus ellentétes felei között az egyensúlyt biztosítja. A
Te meg a
világ
létszemléletét, a dialogikus költői paradigmát Heidegger gondolataival
feleltette meg, aki szerint: „A jelenvalóléthez hozzátartozó létmegértés
egyforma eredendőséggel jelenti tehát, hogy megértünk olyasvalamit, mint
»világ«, és megértjük a létezőnek a létét, amely a világban válik
megközelíthetővé.” „A jelenvalólétnek alapvető sajátossága, hogy a léte felől
előzetesen
kikérdezendő létezőként kell szerepelnie.”
136
Tanulmányok a kötetről:
Steinert Ágota:
Te meg a világ = uő:
Küzdelem a harmóniáért: Szabó
Lőrinc költői világa, ELTE, Bp. [1971] (Bölcsészdoktori értekezések)
156–180. p.
Rába György:
Egy lehetséges világ = uő:
Szabó Lőrinc, Akadémiai,
Bp. 1972, 66–91. p.
Interneten:
http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=1008&secId=97089&qdcId=3&libraryId=-1&filter=Rába+György&limit=1000&pageSet=1
Kabdebó Lóránt:
Rendkeresés egy ellenséges világban, Szabó Lőrinc
személyiséglátomása: Te meg a világ (1929–1932) = uő:
Útkeresés és
különbéke: Szabó Lőrinc 1929–1944, Szépirodalmi, Bp. 1974, 7–104. p.
Interneten:
http://mek.oszk.hu/05200/05232/index.phtml
Kabdebó Lóránt:
Költészetbéli paradigmaváltás a húszas évek második felében,
A dialogikus poétikai paradigma nagy pillanata: Szabó Lőrinc személyiséglátomása
(Te meg a világ) = uő:
„A magyar költészet az én nyelvemen beszél”: A
kései Nyugat-líra összegződése Szabó Lőrinc költészetében, Argumentum, Bp.
1996 (Irodalomtörténeti füzetek 128.) 7–56. p.
Interneten:
http://mek.oszk.hu/05400/05488/05488.htm
Németh G. Béla:
Az első csúcs: Te meg a világ = uő:
Írók, művek,
emberek, Krónika Nóva, Bp. 1998, 100–120. A szöveg alig tér el a szerző
Három új versbeszédmód a háború utáni Nyugat korában: 1. Szabó Lőrinc
című tanulmányától: Irodalomtörténet, 1998. 1–2. 45–62. p.
Interneten:
http://epa.oszk.hu/02500/02518/00280/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1998_01-02_045-062.pdf
Kontor István:
A dialogicitás mint kötetszervező struktúra: Szabó Lőrinc Te
meg a világ című verseskönyve alapján, Irodalomtudomány, 2000. 1–2. 132–140.
p.
Interneten:
http://magyarszak.uni-miskolc.hu/kiadvanyok/itud/itud2000.pdf
Kabdebó Lóránt:
Szabó Lőrinc személyiséglátomása: Te meg a világ (1929–1932)
= uő:
Szabó Lőrinc pályaképe, Osiris, Bp. 2001, 71–102. p.
Buda Attila:
Te meg a világ = uő:
Szabó Lőrinc: Életrajzi bevezető,
Elektra Kiadóház, Bp. 2002 (Élet-Kép) 100–106.
Kemsei István:
A rácsait rázó ember: Szabó Lőrinc: Te meg a világ =
Kortárs, 2005. 7. 101–110. p.
Interneten:
http://epa.oszk.hu/00300/00381/00095/kemsei.htm
Kabdebó Lóránt:
Lázadástól a különbékéig = uő:
Szabó Lőrinc „pere”,
Argumentum, Bp. 2006, 37–68. p.
Kulcsár Szabó Zoltán:
„Sötétben nézem magamat” Az individualitás formái a Te
meg a világban = uő:
Tükörszínjátéka agyadnak: Poétikai problémák Szabó
Lőrinc költészetében, Ráció, Bp. 2010, 59–90; folyóiratban:
Irodalomtörténet, 2005. 1. 65–89. p.
Interneten:
http://real-d.mtak.hu/504/4/dc_283_11_doktori_mu.pdf
http://epa.oszk.hu/02500/02518/00307/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_2005_01_065-089.pdf
Kabdebó Lóránt:
A Te meg a világ poétikai naplója = uő:
Mesék a
költőről: Szabó Lőrinc-tanulmányok, Ráció, Bp. 2011, 96–124. p.
Nagy Csilla:
Az irodalmi modernség átalakulása: Szabó Lőrinc: Te meg a világ = Literatura, 2014. 4. 365–372.
A versek megjelenései periodikákban:
Húsz óra mulva, I–II. –
Mikes Lajos emlékére alcímmel: Pesti
Napló, 1930. aug. 31. (197. sz.) 12. p.
Célok és hasznok között – Pesti Napló, 1931. febr. 8. (31. sz.) 41. p.
Gyermek és bolond – Nyugat, 1929. 24. sz. (dec. 16., karácsonyi szám)
707. p.
Arany – Nyugat, 1930. 4. sz. (febr. 16.) 268. p.
Új lakásban –
Vizvezeték és villanykapcsoló címmel: Pesti Napló,
1927. okt. 2. (223. sz.) 15. p.
Materializmus – Pesti Napló, 1928. máj. 20. (114. sz.) 12. p.; Széphalom,
1930. 10–12. (okt.–dec.) 269–270. p.
Évek – Pesti Napló, 1928. júl. 15. (159. sz.) 36. p.
Kiváncsiság – Nyugat, 1930. 4. sz. (febr. 16.) 268. p.
A belső végtelenben – Pesti Napló, 1929. dec. 25. (294. sz.) 49. p.;
Széphalom, 1930. 1–2. sz. (jan.–febr.) 20. p.
Árnyék (Egy hosszú-hosszú éve már…) –
Hiába címmel, ajánlás
nélkül: Pesti Napló, 1930. ápr. 20. (90. sz.) 35. p.
Győztes vereség –
Féreg, operatőr! címmel: Pesti Napló, 1930. ápr.
6. (79. sz.) 33. p.
Testem –
Testem, szegény címmel: Magyarország, 1928. ápr. 22. (92.
sz.) 9. p.
Ketrec – Pesti Napló, 1930. márc. 30. (73. sz.) 33. p.
Halálfélelem – Pesti Napló, 1930. máj. 25. (118. sz.) 14. p.; Széphalom,
1930. 5–6. sz. (máj.–jún.) 136–137. p.
Ébredés (Mintha puha üvegtenger alatt…) – Pesti Napló, 1930. okt. 12.
(232. sz.) 13. p.
Két sárga láng – Pesti Napló, 1931. ápr. 19. (88. sz.) 42. p.
Testünk titkaiból – Pesti Napló, 1931. jún. 14. (132. sz.) 34. p.
Cigarettafüst – Nyugat, 1929. 24. sz. (dec. 16., karácsonyi szám), 707.
p.
Magány (Mint héjj az almát, borít a magány…) – Nyugat, 1929. 24. sz.
(dec. 16., karácsonyi szám), 708. p.
Gyanakvás – Pesti Napló, 1930. aug. 3. (175. sz.) 39. p.
Szigeten – Pesti Napló, 1930. jún. 8. (129. sz.) 35. p.
Harminc év – Nyugat, 1929. 24. sz. (dec. 16., karácsonyi szám), 708. p.
Majd – Pesti Napló, 1930. febr. 16. (39. sz.) 39. p.
Felirat – Pesti Napló, 1930. márc. 2. (51. sz.) 42. p.
Tehetetlenűl –
Meztelen címmel: Nyugat, 1930. 22. sz. (nov. 16.)
675. p.
Útrakészen –
Örvendj lelkem, ha bántanak címmel: Pesti Napló,
1930. márc. 13. (60. sz.) 13. p.
Jégesőben –
Jégeső címmel (ajánlás nélkül): Pesti Napló, 1931.
febr. 22. (43. sz.) 40. p.
A bolond kezei közt – Pesti Napló, 1930. nov. 1. (249. sz.) 13. p.
Egyetlenegy vagy – Pesti Napló, 1930. szept. 28. (220. sz.) 5. p.
Pária –
Pária, büszke légy! címmel: Pesti Napló, 1928. aug. 5.
(177. sz.) 35. p.
Ne magamat? – Pesti Napló, 1931. jan. 25. (20. sz.) 21. p.
Az Egy álmai – Pesti Napló, 1931. márc. 15. (61. sz.) 41. p.; Széphalom,
1931. 5–6. sz. (máj.–jún.) 97–98. p.
Menekűlni –
Légy hát bolond! címmel: Pesti Napló, 1931. márc. 1.
(49. sz.) 34. p.
Bolondok –
Bolond vigasz címmel: Pesti Napló, 1932. márc. 13. (60.
sz.) 11. p.
Politika – Névtelen jegyző, 1932. júl.–aug., 17.
Mint ti – Pesti Napló, 1931. okt. 25. (243. sz.) 12. p.
A Párt válaszol –
A párt válaszol címmel: Pesti Napló, 1931. márc.
29. (72. sz.) 43. p.
Tűzbe és fegyverbe –
A mérgeket és ellenmérgeket címmel: Az Est,
1927. febr. 13. (35. sz.) 10. p.
Fiatalokhoz, I–II. – Pesti Napló, 1932. júl. 24. (164. sz.) 19. p.
Hazám –
Köreim címmel, ajánlás nélkül: Pesti Napló, 1930. máj. 11.
(106. sz.) 21. p.
Tao Te King –
„Tao te King” címmel: Pesti Napló, 1931. máj. 31.
(121. sz.) 43. p.
Rigvéda – Pesti Hírlap Vasárnapja, 1932. 4. sz. (1932. jan. 24.) 18. p.
Csillagok közt – Pesti Napló, 1932. jan. 6. (4. sz.) 10. p.
Boldogság – Pesti Napló, 1932. jan. 10. (7. sz.) 34. p.; Szabadság
(Cleveland), 1932. febr. 18.
Két lány térdtől bokáig – Az Est, 1928. ápr. 15. (86. sz.) 10. p.
Körúti éjszaka –
Szerelem és rongyos állatok címmel Pandora, 1927.
2. sz. (márc. 22.) 94–95. p.
Szeretlek – Pesti Napló, 1928. aug. 12. (183. sz.) 11. p.
Melletted –
Melletted mindig jó vagyok címmel: Pesti Napló, 1928.
júl. 8. (153. sz.) 5. p.
Meg fogok halni –
Meg fogok halni, én, e test, e lélek címmel:
Együtt, 1928. 2. sz. (márc. 2.) 10. p.
Tenger –
Hullámjáték címmel: Pesti Napló, 1931. febr. 15. (37.
sz.) 38. p.
Nők, I–II. – Nyugat, 1930. 4. sz. (febr. 16.) 269. p.
A test védekezik – Pesti Napló, 1930. aug. 10. (181. sz.) 41. p.
Vidám tudomány –
Bűn a bűnt tudni címmel: Pesti Napló, 1930. aug.
17. (186. sz.) 39. p.
Vigaszok –
Mámorok, I–II. címmel: Pesti Napló, 1930. nov. 9. (255.
sz.) 42. p.
Két ország határán –
Jó volna bűnösnek lenni utoljára címmel:
Pesti Napló, 1928. jan. 15. (12. sz.) 11. p.
Vámpirok ellen –
Értelem! címmel: Pesti Napló, 1930. jún. 15.
(134. sz.) 38. p.
Egy asszony beszél – Az I. rész
Neki az élet a szerelem címmel:
Pesti Napló, 1928. nov. 18. (262. sz.) 37. p. – A II. rész
Nekem az élet a
szerelem címmel: Pesti Napló, 1928. nov. 11. (256. sz.) 37. p.
Semmiért Egészen – Pesti Napló, 1931. május 24. (116. sz.) 35. p.;
Békésmegyei Közlöny, 1938. febr. 27.
A homlokodtól fölfelé – Pesti Napló, 1931. febr. 1. (26. sz.) 9. p.
Börtönök – Magyarország, 1931. ápr. 5. (77. sz.) 13. p.
Egyszerre mindenféle –
Az egyik nem elég címmel: Pesti Napló,
1931. máj. 17. (110.) 38. p.
Embertelen – Magyarország, 1931. dec. 25. (293. sz.) 13. p.
Büntetés –
Az a perc címmel: Pesti Napló, 1930. jún. 29. (145.
sz.) 37. p.
Gyermekünk, a halál – Pesti Napló, 1931. jún. 7. (126. sz.) 41. p.;
Békésmegyei Közlöny, 1938. febr. 27.
A semmittevő halál – Pesti Napló, 1931. jún. 21. (138. sz.) 39. p.
Tovább (Már vége lehetne…) –
Sors címmel: Pesti Napló, 1932. máj.
15. (107. sz.) 11. p.
Szamártövis – Pesti Napló, 1931. aug. 30. (196. sz.) 16. p.; Körösvidék,
1938. febr. 27. 2. p.
Hajnali rigók – Pesti Napló, 1931. jún. 28. (144. sz.) 38. p.
Egy pohár víz – Pesti Napló, 1932. febr. 28. (48. sz.) 9. p.
Az ég az ablakon – Csak a kötetben jelent meg.
Erdei patak – Megjelent
Névtelen kis patak címmel az
Úti
jegyzetek Merán körül ciklus darabjaként: Pesti Napló, 1928. máj. 6. (103.
sz.) 35. p.
Belül a koponyádon – Pesti Napló, 1932. febr. 7. (30. sz.) 7. p.
Csodálkozás (Ugye? csak csodálkozni jó!…) – Pesti Napló, 1932. febr. 21.
(42. sz.) 33. p.
Mosztári tücsök –
Tücsök címmel: Pesti Napló, 1932. júl. 31. (170.
sz.) 33. p.
Farkasrét, I–II. – Az I. rész, mely
Másvilág címet kapott,
Farkasrét címmel: Pesti Napló, 1930. szept. 14. (208. sz.) 33. p. – A II.
rész
Virágok közt címmel: Pesti Napló, 1932. júl. 17. (158. sz.) 10. p.
Kár – Pesti Napló, 1932. jún. 5. (123. sz.) 37. p.
Számadás – Pesti Napló, 1932. máj. 26. (115. sz.) 10. p. – Szabadság
(Cleveland), 1932. júl. 14.
Egy egér halálára – Pesti Napló, 1928. júl. 1. (147. sz.) 12. p.
Szentjánosbogár – Nyugat, 24. sz. (dec. 16.) 850–852. p.
Betűk és Emberek, I–IX. – Pesti Napló, 1930. ápr. 27. (95. sz.) 33. p.
Kortársak – Nyugat, 1932. 3. sz. (febr. 1.) 133. p.
Kéziratok az MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattárában
Ms 4650/24.
Gyermek és bolond. [Szövege megegyezik a Nyugatban közölttel,
de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as
kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat; címadás kézírással, a lap szélén és alján
Szabó Lőrincné megjegyzései, a gépirat szövegében javítások, az utolsó négy
sorban aláhúzások ceruzával.
Ms 4650/62.
Gyermek és bolond. 1 f. [Szövege megegyezik a Nyugatban
közölttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei
1943-as kiadásában közölttől.] A Nyugat-közlés kivágata, melyen a
Cigarettafüst meg a
Gyermek és bolond című vers együtt szerepel. A
jobb sarokban a megjelenés dátuma Szabó Lőrinc kézírásával, alatta számozás:
16.; szerzőmegjelölések áthúzva. A
Gyermek és bolond javított szövege
kettős vonallal áthúzva: a lap a kötet nyomdai kéziratának része, s a
Cigarettafüst helyére beosztva. A
Gyermek és bolond szövegén
végzett autográf javítások magyarázzák a gépirat, illetve Nyugat-közlés
eltéréseit a kötetbeli közléstől.
Ms 4650/25.
Arany. [Szövege megegyezik a Nyugat-közlésével, de eltér az
1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában
közölttől.] 1 f. Gépirat; a lap szélén és alján Szabó Lőrincné megjegyzései.
Ms 2270/48.
Évek. [Szövege megegyezik a Pesti Naplóban közölttel, de
eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as
kiadásában közölttől.] 2 f. Ceruzás kézírás blokkpapíron. A 1. f. v. tetején
áthúzva a cím: „Évek”. Javítások, sűrűn áthúzott, javított, kiegészített
szövegrészek a 20., 21–22., 24–28. sorban.
Ms 4650/26.
Kiváncsiság. [Szövege – ékezethasználati különbségeken és egy
kötőjel beillesztésén túl – megegyezik a Nyugatban közölttől, de eltér az
1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában
közölttől.] 1 f. Gépirat, autográf javításokkal, a jobb felső sarokban Szabó
Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/27.
Kiváncsiság. [Szövege eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és
az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat.
Ms 4650/29.
A belső végtelenben. [Szövege ékezethasználati különbségeken
túl megegyezik a Pesti Naplóban közölttel, de eltér az 1932-es
Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 3
f. 1–8. versszak (1–2. f.) Gépirat utolsó két versszak (3. f.) ismeretlenen,
autográf javításokkal; címadás kézírással; 1. f. r. jobb felső sarkában Szabó
Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/28.
A belső végtelenben. [Szövege ékezethasználati különbségeken
túl megegyezik a Pesti Naplóban közölttel, de eltér az 1932-es
Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 3
f. Gépirat; 1. f. r. tetején idegen kézírással: „megjelent”; bal felső sarokban
számozás: 17.; 9. sorban a közlésben idézőjelek közé tett szövegrészek aláhúzva,
a margón kézírással: „cursiv”.
Ms 4650/30.
Hiába. [
Árnyék. Szövege ékezethasználati különbségeken
túl megegyezik a Pesti Naplóban közölttel, de eltér az 1932-es
Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1
f. Gépirat; címadás kézírással; jobb felső sarkában Szabó Lőrincné megjegyzése,
a szövegben a központozás javításai; a később idézőjelbe kerülő szövegrészek
aláhúzva.
Ms 4650/31.
Féreg, operatőr! [Győztes vereség. Szövege megegyezik a Pesti
Naplóban megjelenttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes
versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat; jobb felső sarokban
Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/58.
Testem, szegény… [
Testem. Szövege ékezethasználati
különbségeken túl megegyezik a Magyarországban megjelenttel, de eltér az 1932-es
Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 3
f. Gépirat; 1. f. r. tetején áthúzott címvariánsok: „Testem hazám”, „Köszönet a
testnek”; a jobb felső sarokban kézírással: „Testem szegény… – Irta Szabó
Lőrinc”; jobb oldalon szedési utasítás; bal szélen: „Mg. Vasárnap”; 3. f. r.-n a
szerző megjelölés törölve.
Ms 4650/32.
Ketrec. [Szövege eltér mind a Pesti Napló-közléstől, mind az
1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában
közölttől.] 1 f. Gépirat autográf javításokkal; a lap jobb felső sarkában Szabó
Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/18.
Cigarettafüst. [Szövege megegyezik a központozás egyszeri
javításán túl az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as
kiadásában közölttel.] 1 f. Gépirat; a lapon Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/19.
Magány. [Szövege megegyezik a Nyugatban megjelenttel, de
eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as
kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat autográf javításokkal; gépírási hibák és
hiányosságok korrekciója ceruzával.
Ms 4650/33.
Gyanakvás- [Szövege ékezethasználati különbségeken túl
megegyezik a Pesti Naplóban megjelenttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban
és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat; a lap
tetején címadás kézírással és áthúzott címvariánsok: „Idegen”, „Tévedés”; a
hátoldalon Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/34.
Szigeten. [Szövege ékezethasználati eltéréseken túl
megegyezik a Pesti Naplóban megjelenttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban
és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat; a lap
tetején címadás kézírással: „Szigeten”, mellette áthúzott címvariáns: „Remete”;
a szövegen gépírási hibák és hiányosságok, betűhibák korrekciója.
Ms 4650/20.
Harminc év. [Ékezethasználati különbségeken túl szövege
megegyezik az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as
kiadásában közölttel.] 1 f. Gépirat; a lap alján Szabó Lőrincné datálása.
Ms 4650/21.
Majd. [Az első sor szórendi különbségén túl szövege
megegyezik az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as
kiadásában közölttel.] 1 f. Gépirat; a jobb felső sarokban Szabó Lőrincné
megjegyzése.
Ms 4650/35.
Felirat. [Szövege eltér a Pesti Naplóban, az 1932-es
Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1
f. Gépirat; a jobb felső sarokban Szabó Lőrincné megjegyzése és datálása; a
szöveg alján szerzőmegjelölés.
Ms 4610/18.
Felirat. [Szövege eltér a Pesti Naplóban, az 1932-es
Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1
f. Autográf; Vékes Ödönné Korzáti Erzsébet hagyatékában; a lap tetején a
datálás: 1930; a lap alján aláírás.
Ms 4610/19.
Felirat. [Szövege eltér a Pesti Naplóban, az 1932-es
Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1
f. Gépirat; Vékes Ödönné Korzáti Erzsébet hagyatékában; az Ms 4610/18. jelzetű
autográfról készült másolat; a szöveg alján szerzőmegjelölés.
Ms 4650/36.
Örvendj lelkem, ha bántanak [
Útrakészen. Szövege
megegyezik a Pesti Naplóban megjelenttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban
és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 2 f. Gépirat; címadás
kézírással; a lap jobb szélén Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/49.
Pária, büszke légy! [
Pária. Szövege eltér a Pesti
Naplóban az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as
kiadásában közölttől.] 2 f. Autográf; blokkpapíron; a 2. f. v.-n Gáborjáni Szabó
Jolán, Szabó Lőrinc nagynénjének 1928. szeptember 23-i, szintén ceruzával írt
sorai Szabó Lőrincnének.
Ms 2270/50.
Az Egy álmai. [Szövege eltér a Pesti Naplóban, az 1932-es
Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 6
f. Autográf; a 2. f. r., tetején átsatírozott címvariáns: Kint és bent; 1. f.
r.-n a végleges cím; 6. f. v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4610/2.
Az Egy álmai. [Egyetlen javítás a 3. sorban: „testiállapot”
helyett „idegállapot; ezen a javításon kívül szövege megegyezik a Pesti Naplóban
közölttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei
1943-as kiadásában közölttől.] 6. f. Autográf; Vékes Ödönné Korzáti Erzsébet
hagyatékában; a cím alatt szerzőmegjelölés; az egyes lapok számozva; 6. f. v.-n
Korzáti Erzsébet megjegyzése: „1934 III. 22-én kaptam.”
Ms 4650/37.
Bolond vigasz. [
Bolondok. Szövege eltér a Pesti
Naplóban az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as
kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat; autográf javításokkal, a jobb felső
sarokban Szabó Lőrincné megjegyzése, a lap alján datálása; lap tetején a
javított cím:
Bolond vigasz; eredeti cím: „Bolondok”; a cím alatt
aláírás.
Ms 2270/51.
Politika. [Szövegének eltérései a későbbi közlésektől: 5.
sorban: „szépség” helyett még „álmok”.] 1 f. Autográf; ceruzával blokkpapíron;
hátoldalon Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2272/1. 1–2. f. „Nem egy az apám, nem egy az anyám…” [
Hazám. A
kézirat versszakokra még nem tagolt szövege jelentős mértékben eltér a vers
gépiratának, nyomdai kéziratának és közléseinek szövegétől.] 2 f. Autográf; cím
nélküli fogalmazvány egy blokktömb első oldalán ceruzás kézírással; 2. f. r.-n
gyorsírásos szövegvariánsok.
Ms 4650/38.
Köreim. [
Hazám. Szövege megegyezik a Pesti Naplóban
megjelenttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei
1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat; címzés a szöveg felett kézírással;
a jobb felső sarokban Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/39.
„Tao te King” [
Tao Te King. Szövege ékezethasználati
különbségeken és egy szóeltérésen kívül – 17. sorban: „bűnben” – megegyezik a
Pesti Naplóban közölttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes
versei 1943-as kiadásában közölttől.] 2 f. Gépirat; 2. f. r.-n aláírás; 2.
f. v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/66.
Rigvéda. [Szövege eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Pesti Hírlap Vasárnapja
közlésének kivágata autográf javításokkal; a korábbi cím –
A teremtés
himnusza – áthúzva, jobb oldalon mellette az új cím: „Rigvéda”; sorkezdetek,
ha nem egyben mondatkezdetek, akkor kis betűvel; a lap alján jegyzet: „Pesti
Hírlap”.
Ms 4650/40.
Csillagok közt. [Szövege megegyezik a Pesti Naplóban, az
1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában
közölttel.] 2 f. Gépirat autográf javításokkal; cím és szerzőmegjelölés
kézírással.
Ms 4650/41.
Két lány térdtől bokáig. [Szövege megegyezik Az Estben
közölttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei
1943-as kiadásában közölttől.] 4 f. Gépirat; 1. f. r.-n a cím alatt aláírás; a
jobb oldali margón szedési utasítások és megjegyzés: „A tárca: Kodolányi: A pénz
– Ki van már régen szedve.”
Ms 4650/105.
Szerelem, és rongyos állatok. [
Körúti éjszaka.
Szövege megegyezik a Pandorában megjelenttel, de eltér az 1932-es
Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 4
f. Gépirat autográf javításokkal; a 1. f. r. oldal tetején kézírással:
„Szerelem, és rongyos állatok – Írta Szabó Lőrinc”; alatta áthúzott
címvariációk: „Boldog aljas feledés”, „Elég boldog és aljas feledés”; a margón
szedési utasítások.
Ms 4610/57.
Szeretlek. [Szövege megegyezik a Pesti Naplóban megjelenttől,
de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as
kiadásában közölttől.] 4 f. Gépirat; Vékes Ödönné Korzáti Erzsébet hagyatékában,
Szabó Lőrinc Korzáti Erzsébethez írott 1928. júl. 30-i levelének része.
Ms 2270/52.
Melletted mindig jó vagyok. [
Melletted. Szövege –
ékezethasználati és központozásbeli különbségeken túl – megegyezik a Pesti
Naplóban közölttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes
versei 1943-as kiadásában közölttől.] 3 f. Autográf, ceruzával; javítások a
9., 17., 39. és a 46. sorban; 3. f. r.-n gyorsírásos jegyzetek; 3. f. v.-n Szabó
Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/53.
Hullámok. [
Tenger. Szövege – ékezethasználati
különbségeken túl – megegyezik a vers gépiratának s a Pesti Napló-közlés
szövegével, illetve az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei
1943-as kiadásában közölttel.] 2 f. Autográf, ceruzával; a szöveg 4., 12., 23.
sorában javítás; 2. f. r. alján aláírás. 2. f. v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4610/5. „Egymás alatt s egymás felett…” [
Tenger. Szövege –
ékezethasználati különbségeken túl – megegyezik a vers gépiratának s a Pesti
Napló-közlés szövegével, illetve az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes
versei 1943-as kiadásában közölttel.] 2 f. Autográf; Vékes Ödönné Korzáti
Erzsébet hagyatékában; 1. f. r. tetején, a cím helyén kézírással: „(Szerelem?
Vágy? Kielégíthetetlen?)”, alatta áthúzott cím: „Hullámok”; az egyes lapok
számozva.
Ms 2270/59. „Egymás alatt s egymás felett…” [
Tenger. Szövege –
ékezethasználati különbségeken túl – megegyezik a Pesti Napló-közlés szövegével,
illetve az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as
kiadásában közölttel.] 2 f. Gépirat; 1. f. r. tetején, a cím helyén kézírással:
„(Szerelem? Vágy? Kielégíthetetlen?)”; a lapszélen kézírásos megjegyzés: „E.-ről
– (a Rajnán)”, 2. f. r. alján a szerző megjelölés törölve.
Ms 4650/42.
Nők. [Szövege megegyezik a Nyugatban megjelenttel, de eltér
az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei1943-as kiadásában
közölttől.] 2 f. Gépirat; a 1. f. r. tetején a cím kézírással: Nők; a jobb felső
sarokban Szabó Lőrincné megjegyzése; 1. f. v.-n a szöveg kezdetének töredéke; 2.
f. r. alján Szabó Lőrincné datálása: 1930.
Ms 4652/32.
A test védekezik. [Szövege egy betoldott névelő kivételével
megegyezik a Pesti Naplóban megjelent szöveggel, de eltér az 1932-es
Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1
f. A vers Pesti Napló-beli publikációjának kivágata, autográf javítással;
szerzőmegjelölés áthúzva; a lap bal sarkában Szabó Lőrincné megjegyzése; a lap
szélén a megjelenés Szabó Lőrinc általi datálása.
Ms 2270/63.
Mámorok. [
Vigaszok. Szövege – ékezethasználati
különbségeken túl – megegyezik a Pesti Naplóban közölttel, de eltér az 1932-es
Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1
f. Gépirat.
Ms 2270/60.
Lámpádat, Értelem! [
Vámpirok ellen. Szövege eltér a
Pesti Naplóban, az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as
kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat autográf javításokkal; a lap tetején sűrűn
átsatírozott egy szavas cím: „Ima” [?], mellette az új cím: „Lámpádat,
Értelem!”; hátoldalon Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/61.
Nekem az élet a szerelem. [Az
Egy asszony beszél című
2 tételes mű 2. darabja, mely a Pesti Napló, 1928. november 11-i számában jelent
meg. Szövege eltér a Pesti Napló-közlés szövegtől, illetve az 1932-es
Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 2
f. Gépirat.
Ms 4650/43.
Az a perc. [
Büntetés. Szövege megegyezik Pesti
Napló-közlésével, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei
1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat autográf javításokkal; címadás
kézírással:
Az a perc; hátoldalon Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/54.
A semmittevő halál. [Szövege eltér a Pesti Naplóban, az
1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában
közölttől.] 2 f. Autográf kiegészítésekkel javításokkal; cím alatt
szerzőmegjelölés, aláírással; 1. f. r. alján fogalmazvány-töredék: „annak is
van”; 2. f. v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/62.
Egy pohár víz. [Szövege megegyezik a Pesti Naplóban
megjelenttel, de eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei
1943-as kiadásában közölttől.] 1 f. Gépirat autográf javításokkal.
Ms 2270/55.
Váratlan ég. [
Az ég az ablakon. Szövege eltér az
1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában
közölttől.] 2 f. Autográf fogalmazvány; 1. f. r. tetején áthúzott töredékes cím:
Az ég meg; 2. f. r.-n aláírás; 2. f. v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 4650/26. 2. f.
Névtelen kis patak. [
Erdei patak. Szövege –
ékezethasználati és központozásbeli különbségeken túl – megegyezik a Pesti
Naplóban, az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as
kiadásában közölttel; az
Úti jegyzetek Merán körül című ciklus 2.
darabja.] 1 f. Autográf fogalmazvány.
Ms 2270/56. „Sirva szidtad tiz éven át…” [
Belül a koponyádon. A 2. f.
r.-n az első két versszaknak a Pesti Napló-közléssel megegyező változata, a lap
szélén áthúzott fogalmazványkísérletek; az oldal alján az utolsó versszak, mely
eltér a Pesti Napló-közléstől.] 2 f. Autográf fogalmazvány-variánsok címadás
nélkül; blokktömbön ceruzával.
Ms 4650/22.
Belül a koponyádon. [Szövege megegyezik a Pesti Naplóban, az
1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában
közölttel.] 2 f. Gépirat autográf javításokkal.
Ms 2270/57.
Csodálkozás. [Szövege eltér az 1932-es Pantheon-kiadásban és
az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.] 1 f.
Ms 4650/23.
Csodálkozás. [Szövege megegyezik a Pesti Naplóban, az 1932-es
Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 1
f. Gépirat.
Ms 4650/44.
Kár. [Szövege megegyezik a Pesti Naplóban, az 1932-es
Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.] 2
f. Gépirat autográf javításokkal; a cím kézírással; a jobb margón szedési
utasítások az ékezethasználatra vonatkozóan.
Ms 4650/45.
Betűk és Emberek. [Szövege eltér az 1932-es
Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában közölttől.]
Gépirat autográf javításokkal, kiegészítésekkel; 1. f. r.-n a cím kézírással,
felette az átsatírozott korábbi cím:
A Betű Népe; 8. f. r.-n Szabó
Lőrincné megjegyzése.
Kézirat a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában
PIM Kézirattár V. 334.
Semmiért Egészen. [Szövege eltér a Pesti Naplóban,
az 1932-es Pantheon-kiadásban és az
Összes versei 1943-as kiadásában
közölttől.] 3 f. Az első versszak erősen elhalványuló gépírással, s a gépirat
hiányosságainak kézírásos korrekcióival, a vers többi része ceruzás kézírással;
a 3. f. r.-n az utolsó versszak szövege alatt autográf megjegyzés: „Mikes Irma
kéziratgyűjteményébe írta Szabó Lőrinc – 1931. május 28.”
Pantheon-kiadás (1932) nyomdai kézirata
MTA KIK Kézirattár Ms 4650/46–124. Ahogyan korábbi kötetei esetében tette, a
Te meg a világ nyomdai kéziratát visszakérte a kiadói és a nyomdai
feladatokat végző Kner cégtől, személy szerint Kner Imrétől. (Ld. Kner Imre
1932. december 21-i levelét: MTA KIK Kézirattár Ms 4682/391.) Címoldal nincs az
anyagban, mivel a címlap és az impresszum szövege a kéziratos anyag leadása
után, a nyomdai munkálatok során a Kner Imrével történő egyeztetések révén
alakult ki, beleértve a kötet címét is. (Ld. Szabó Lőrinc Kner Imrének írt 1932.
november 1-i levelét: Békés Megyei Levéltár Fond XI. 9. c., Kner Nyomda [Gyoma]
iratai, Kner Imre és Szabó Lőrinc levelezése 270–272.) A
Te meg a világ
darabjai korábban megjelentek periodikákban, feltehetően egy,
Az ég az
ablakon című kivételével. A nyomdai kézirat lapjainak egyik (nagyobb) része
újság- vagy lapkivágat, rajtuk kisebb-nagyobb autográf javítással, helyenként a
megváltoztatandó részletre ráragasztott gépirat-kivágatokkal, másik részét
feltehetően közel egy időben tisztázatnak készülő gépiratok teszik ki,
esetenként autográf javításokkal kiegészítésekkel. A kötet anyagát két
részletben küldte el a nyomdának. Első alkalommal 54 verset, s miután Kner
jelezte, hogy a szövegek terjedelme nem haladja meg a 6-7 ívet (korábban 10
ívnyi terjedelmet határozott meg honoráriumként), még további 27-et postázott
Szabó Lőrinc. Minden mű külön-külön ceruzával beszámozva, így a második adag 27
vers is, és „a”, „b”, „c” stb. jelöléssel osztva a korábban küldöttek rendjébe.
(Minderről ld. még fentebb!) A versek sorrendjén láthatóan 6 esetben
változtatott:
Győztes vereség (21 helyett 10/a),
Ketrec (19
helyett 11/a),
Tovább (52/a helyett 44/a),
Csodálkozás (51 helyett
48),
Egy egér halálára (56 helyett 53),
Betűk és emberek (5?
helyett 54), de valószínűsíthető, ezek a változtatások a kézirat Knernek történő
leadása előtt történtek még. Amikor 1970-ben a nyomdai kézirategyüttes az első
Szabó Lőrinc-hagyatékrésszel az MTA Könyvtára birtokába került, egyetlen vers a
Testem lapja (Szabó Lőrinc számozása szerinti 11.) hiányzott belőle. Ez
később, Szabó Lőrinc hagyatéka másik részének a megvásárlásával került a
Könyvtárba. (MTA KIK Kézirattár Ms 2270/64. A kézirattári feldolgozás során
minden egyes vers kézirata külön jelzetet kapott, s így a nyomdai kézirat
kötegét tekintve a jelzetszámok sorrendjében nem jelentkezik ez a hiány.) A
kötet 5 verse dedikált, s ezek közül csak egy, a
Húsz óra múlva című
jelent meg ajánlva az eredeti hírlapi közléskor, a többi vers ajánlását már csak
az első korrektúra alkalmával helyezte a versek fölé a költő, így a nyomdai
kéziraton sem szerepelnek. (Ld. Szabó Lőrinc már idézett, Kner Imrének írt 1932.
november 1-i levelét: „Kérném, legyen oly jó, saját ízlése szerint megoldani
néhány jelzett dedikáció megoldását.”) Az ajánlások közül csak kettőt, a Mikes
Lajos és a Tóth Árpád emlékének szólót hagyta meg, a többit törölte a későbbi
kiadásokban.
Pantheon-kiadás (1932)
Szabó Lőrinc:
Te meg a világ, Versek, Pantheon-kiadás, Budapest, 1932. A
kötet kiadása valójában a Kner Nyomda munkája, a Pantheon Irodalmi Intézet Rt.
kizárólag a könyv terjesztésében vállalt szerepet meghagyva Szabó Lőrincnek a
teljes szerzői és kiadói jogokat. (Ld. fentebb a kiadóval kötött szerződés
idézett szövegét! MTA KIK Kézirattár Ms 2278/285.)
1934-es Válogatott Versei nyomdai kézirata
MTA KIK Kézirattár Ms 4652/2. anyagából, mely szerintünk az 1934-i
Válogatott
Versei gépiratát tartalmazza helyenként autográf javításokkal,
kiegészítésekkel, újságkivágatot és korrektúra íveket. Erre utal az anyag
borítékján olvasható „kis anthológia” megjelölés is. A versek előtt a versek
kézírásos jegyzéke kötetek, illetve kötetekben való megjelenés szerinti
sorrendben. A
Te meg a világ versei a Kner Nyomda korrektúralapjain, a
szövegeken nem található javítás.
Válogatott Versei (1934)
Szabó Lőrinc
Válogatott Versei. Uj Irók 8. szám. Nagy Károly és Társai,
Debrecen, 1934, 104 p. A
Te meg a világ választott darabjai a kötet
számára:
Halálfélelem, Ébredés, Magány, Ne magamat?, Az Egy álmai, Bolondok,
Fiatalokhoz I–II., Semmiért Egészen, A homlokodtól fölfelé, Szamártövis, Hajnali
rigók, Mosztári tücsök, Virágok közt (Farkasrét című vers II. része),
Kortársak.
Válogatott Versei (1934) autográf és gyorsírásos igazításai
Magántulajdon. A költő 1934-es
Válogatott Versei című kötetének a
könyvtárszobájában lévő saját példánya, benne néhány szavas igazítás, illetve a
bevezetés átigazítása feltehetően az 1940-es
Válogatott versei számára. A
kötet végén különböző jegyzékek. Feltehetően egy rádióelőadás időbeosztása,
illetve valamely válogatás szempontja. A
Te meg a világ című kötet
verseit illetően nem található bejegyzés vagy átigazítás.
1940-es Válogatott versei nyomdai kézirata
MTA KIK Kézirattár Ms 4653/1. jelzetű anyagából. Az 1934-es
Válogatott Versei
nyomdai példányának autográf javított változata az 1940-es
Válogatott versei számára. Érdekessége: az 1934-es kiadás kiadói jelzése
felülragasztva a Singer és Wolfner kiadás jelzésével.
1940-es Válogatott versei korrektúrája
MTA KIK Kézirattár Ms 4653/3. jelzetű anyagából. Az 1940-es
Válogatott versei
korrektúrája. A kötetből kiválogatott versek szövegén nincs érdemi javítás az
1934-es kiadáshoz képest, az oldalakon a szedés korrekciói és a központozás
igazításai. A 81. oldalon,
Fiatalokhoz című vers végén a kézírásos
megjegyzés: „Korr. 1939 IX. 18”.
Válogatott versei (1940)
Szabó Lőrinc
Válogatott versei, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.T.
kiadása, Budapest, 1940, 192 p. A
Te meg a világ című kötetből ugyanazok
a versek szerepelnek, melyek a
Válogatott Verseinek 1934-es kiadásában
is.
Összes versei korrektúrája (1943)
MTAK KIK Kézirattár Ms 4653/4. Töredékes, de a
Te meg a világ anyaga
hiánytalan benne. Szedési utasítások a 243.oldalon; hibás szedés korrekciója:
254., 261., 272., 281., 284., 290., 297., 317., 318., 319., 321., 328., 336.
oldalon; versszaktagolás hibás szedés miatti korrekciója a 247., 249., 258.,
265., 274. oldalon; szöveget illető javítás a 259. oldalon, a
Testünk
titkaiból című vers 10. sorában: „szennye” helyett „örök”; Szabó Lőrinc
megjegyzése a 257. oldalon: „II. Korrektura, 257–320. old. – Hiba van még a
következő lapokon: 258, 259, 261, 265, 272, 274, 281, 284, 290, 297, 317, 318,
319 – Kijavításuk után ez a rész is nyomtatható. – Bp. 1943 IV/22 Szabó Lőrinc”.
A 321. oldalon: „II. korrektura, 321–384. old. Hiba van még a köv. lapokon: 321,
328, 336, 342, 350, 351, 355, 356, 360, 361, 363, 365, 366, 367, 368, 369, 373,
376, 383, – Kijavításuk után ez a rész is nyomtatható – Bpest, 1943 IV/23 –
Szabó Lőrinc”.
Összes versei (1943)
Szabó Lőrinc
Összes versei, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.T.
kiadása, Budapest, 1943. A szövegek definitív változatának megállapításakor ezt
a kiadást vesszük alapul, s ez vonatkozik az egyes címek írásmódjára. A kötet
impresszuma felett a következő szerzői megjegyzés olvasható: „Ez a könyv a költő
hét és most először megjelenő nyolcadik verskötetét egyesíti. A nyolc közül a
négy elsőnek a szövege helyenként eltér a régitől: a törléseket, kiegészítéseket
és változtatásokat a költő végezte. Az egész kötet szövege végleges.” A
Te
meg a világ 1932-es Pantheon kiadásában közölt szövegéhez képest változás a
kötetben: a
Testünk titkaiból című vers 10. sorában: „szennye” helyett
„örök”, s a Mikes Lajosnak és Tóth Árpádnak szóló ajánlások kivételével,
dedikációk töröltettek. Az
Összes verseinek volt egy 1944-es kiadása is,
mely valójában az 1943-asnak az utánnyomása. A különbség, mely érinti a kötet
Húsz óra múlva című versét, annyi közöttük, hogy az 1944-es egy
sajtóhibával jelent meg: a költemény 3. és 5. sorát felcserélték. Erről ld.
Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth
Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt,
Osiris, Budapest, 2001, 394–395.)
Válogatott versei (1956)
Szabó Lőrinc
Válogatott versei 1922–1956, a bevezető és a válogatás
Illyés Gyula, a könyvburkoló Bernáth Aurél munkája, felelős szerkesztő Csanádi
Imre, Magvető, Budapest, 1956. A kötetet 1956-ban két alkalommal is kiadták,
valójában a második az elsőnek az utánnyomása. A
Te meg a világ 81
verséből 37 került a válogatásba:
Célok és hasznok közt, Arany, Új lakásban,
Materializmus, A belső végtelenben, Testem, Halálfélelem, Ébredés, Testünk
titkaiból, Magány, Gyanakvás, Szigeten, Harminc év, Felirat, Az Egy álmai,
Bolondok, Politika, Mint ti, Hazám, Körúti éjszaka, Szeretlek, Meg fogok halni,
Tenger, A test védekezik, Vámpirok ellen, Egy asszony beszél I–II., Semmiért
Egészen, A homlokodtól fölfelé, Egyszerre mindenféle, Gyermekünk, a halál,
Szamártövis, Hajnali rigók, Egy pohár víz, Az ég az ablakon, Mosztári tücsök,
Számadás, Kortársak.
Akiket köszönet illet a hozzájárulásért és a segítségért:
Erdész Ádám, PhD, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárának igazgatója és munkatársai,
E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója,
Földesi Ferenc, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának osztályvezetője,
Kemény Aranka, a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeológusa,
Szita Gábor az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának munkatársa,
Varga Katalin, a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára osztályvezetője.