Kizárólag 1926-ban keletkezett verseket tartalmaz a magánkiadásban, de Pandora-kiadás jelzéssel megjelenő
kötet. Szabó Lőrinc
feleségéhez írott 1926. január 27-i levelében tudósított A sátán műremekei első
darabjainak a megszületéséről: „Tegnap este írtam két verset, kétszer-kétszer
öt-öt sort. Borzalmasan ronda nyelven és istentelenül keserűen. Ha ilyeneket
fogok írni, várnom kell, míg összegyűl egy tucat, hogy megítélhessem, mit érnek,
s lehet-e menni ebben az irányban. Nem is küldöm el őket, gondolni se szeretek
rájuk.”
1
Az elsőként
közzétett darab a Mérget! Revolvert! (átdolgozás utáni Mérget, revolvert) c.
február 14-én jelent meg a Pesti Napló 9. oldalán. A november 21-én Az Est 10.
oldalán olvasható Az isten összevissza integet c. (átdolgozás utáni
Isten zenekara) a nyomdai kéziratba már nem újságkivágatként, hanem gépiratként került,
ezért valószínűsíthető, hogy legkésőbb november 21. előtt jutott a könyv anyaga
nyomdába. A kötet legkésőbb megjelenő versét, Ma már megint kedves vagy nékem (átdolgozás
utáni Ma már megint) címűt Az Est 1926. december 5-i száma hozta. A kötet
december 10. előtt már elhagyta a nyomdát.
2
December
17-én a Pesti Napló már kritikát is közölt róla Szántó Rudolftól. Szabó Lőrinc
1926. december 17. és 21. között Újtátrafüredről írott leveleiből az derül ki,
hogy a kötetet még nem kapta kézhez. A sátán műremekeivel egy időben jelent meg
Szabó Lőrinc fordításkötete, Paul Verlaine válogatott versei szintén Pandora
kiadói jelzéssel. Dersi Tamás Mikes Lajosról szóló monográfiájában azt állította,
hogy e két könyv majd el nem kelt példányait Mikes Lajos közbenjárásával Az
Est-konszernhez tartozó Athenaeum vette át bizományi forgalmazásra egy 1926.
december 14-én kelt megállapodás értelmében.
3
A kötet periodikákban publikált versei közül huszonhét Az Est-lapok újságjaiban,
a Pesti Naplóban, Az Estben vagy a Magyarországban látott először napvilágot,
csak egy, a Nézlek, szeliden, szótlanúl (még Akarom, hogy félj, ha látsz címmel)
a Kút c. folyóiratban. Ennek egyik oka, hogy öt éve már Az Est szerkesztőségének
a munkatársa, de szerepet játszott az is, hogy rossz viszonya Nyugattal idővel
elmélyült. E költemények munkahelyi fogadtatásáról és publikálásáról megjegyezte:
„Csodálom, hogy 1) ezeket a verseket engedték egy nagy napilapban, majd
könyvekben megjelenni, és hogy 2) ezeknek alapján nem környékeztek meg a szél-bal
titkos ügynökei. Az Estnél bolseviknek tekintettek, ami akkor még tetszett is
lázongó kedélyemnek.”
4
Nem jelent különösebb tartalmi vagy formai kérdést a költemények megjelenése, vagy a keletkezés feltételezett sorrendje. (A tavaszi költeményekben több az
idilli hangulat, a későnyári-őszi darabok között vannak szerelmes-versek.)
Egy újabb művészi ideál megteremtésének kísérlete A sátán műremekei. Erről maga a költő
így nyilatkozott: „...élményanyaga majdnem egyetlenegy lázongó, keserű érzés,
vagy ugyanaz az érzés a kábult levertség állapotában. A szerkezeti mód az egymás
fölé halmozások használata révén egyszerűsödött.”
5
A lázongó keserű
érzést alapvetően a szociális feszültség határozta meg. A kötetbeli Sátán a tőke,
a társadalmi valóságot átható pénz, Műremekei pedig a kapitalizálódó társadalom
emberellenes megnyilvánulásai. Kabdebó Lóránt felhívta a figyelmet arra, hogy
már 1925-től megszaporodnak azok a versek, melyek a társadalmi valósághoz kötik
a költőt.
6
Rögtön a kortárs kritikában megfogalmazódott az a tanulság, hogy A
sátán műremekei költői fordulata szervesen vagy törvényszerűen következik előző
kötetének világából. A Fény, fény, fényről írott cikkében Laczkó Géza ráérzett
arra, hogy az a szemléletbeli váltás, mely A sátán műremekei verseit később
meghatározza várhatóan rövidesen bekövetkezik: „Jövője: amit maga kíván s ami,
mindenki meglepetésére, hamarabb fog bekövetkezni, mint gondoljuk, egy sorában
tündököl föl: »Érlelj meg, lelkes Realitás!«”
7
Hasonlót
állapított meg Ignotus Pál, amikor A sátán műremekeiről írt bírálatában
visszautalt korábbi, Fény, fény, fényről írt kritikájára.
8
Akkor az Újsághírben a végtelen c. versben látta meg azt a
novellisztikus, zsurnalisztikus jelleget, mely később A sátán műremekei
költeményeinek is az érdemét adja, vagyis azt, hogy „polgárjogot szerez a
lírában azoknak a nagyon is konkrét, igen, újságírói igazságoknak, amelyek eddig
– legalábbis magyarul – nem formálódtak verssé, vagy, kevés kivétellel, jobb, ha
nem formálódtak volna…”
9
Szabó Lőrinc Várkonyi
Nándorhoz írott levelében így értékelte ezt a folyamatosságot: „...természetes
folytatódásai a Fény-nek, amely sokkal színesebb, érdekesebb, lírikusabb, de
sokkal kevésbé egyszerű, sokkal fiatalosabb és sokkal metafizikusabb embert
mutat meg, mint a Sátán.”
10
A Szabó Lőrinc-i
részvét már nem csak általános vagy csak nagyon is személyes, ugyanakkor nehezen
megragadható emberi nehézségeket érint, hanem konkrét társadalmi jelenségeket.
Elmondható, hogy A sátán műremekeivel fémjelezhető korszakában foglalkozott a
legközvetlenebbül szociális ellentmondásokkal, s törekedett leginkább egyfajta
szenvedélyesen realista társadalomábrázolásra.
„Ez a versgyűjtemény elsősorban úgy érdekes, mint egy regény és annak is úgy,
mint balzaci változata” – jegyezte meg a kötetről Rába György
11
visszautalva Illyés Gyula
megállapítására, aki A sátán műremekeinek számvetését a Vesztett illúziók
Rubempréjának sorsának tanulságával rokonította. Illyés szerint: „Ha van a
materialista világszemléletnek századunkban költészeti hagyománya, akkor ez a
kötet az.”
12
A Balzackal való
rokonságra jóval korábban már Bálint György is rámutatott kritikájában. A
francia író hőseinél „már a pénz minden megmozdulás rugója, minden vágy
kifejezője és minden akarat célja.” „...új emberi színekkel gazdagodott Szabó
Lőrinc lírája. A pénz a vezérmotívum verseiben és ez teszi őt a magyar líra
Balzacjává.”
13
Szabó Lőrinc pályaképének e fordulata nem tulajdonítható kizárólag csak belső
fejlődésének. E költői világ létrejöttét jelentős külső hatások is
befolyásolták. A húszas évek közepétől az állami költségvetés stabil
egyensúlyának biztosítása érdekében a nemzetgyűlés az állami bevételek további
növelésével és az állami alkalmazottak további csökkenésével is számolt. Az
újabb adóemelések következtében a fejenkénti adóteher az 1920-as évek közepétől
mintegy 60 %-kal múlta felül az 1912-es szintet. Ezek az adóterhek a szegény
néprétegekre és a kisemberekre súlyosabban nehezedtek, mint a középosztályra
vagy az ún. „felső tízezerre”. Súlyos árat kellett fizetni azért, hogy
Magyarország visszaszerezze a nyugati pénzügyi körök bizalmát, s hogy
megnyíljanak a magánhitelezés kapui. Már 1925-ben megszületett a törvényerejű
döntés egy új pénznem bevezetéséről, de csak hozzávetőlegesen három héttel a
kötet megjelenése után, 1927. január 1-én bocsátották ki az új fizetőeszközt, a
pengőt a korábbi magyar korona helyett az első világháborút és Trianont követő
gazdasági válságot megfékező stabilizációs program részeként.
14
Ennek a folyamatnak egy súlyos
személyes vonatkozása is volt. 1926. július 1-jén elbocsátották Szabó Lőrincet
Az Est szerkesztőségéből. A hivatalos felmondólevél szerint: „Sajnos az állami
szanálás a leépítés szót teremtette meg, amely az állami és magángazdaság
elfogadott jelszava lett és Az Est Lapkiadó Részvénytársaság és annak testvér
részvénytársaságai sem zárkózhatnak az elől, hogy utolsónak minden gyár és
minden vállalat után a »leépítés«-t keresztül vigyék.”
15
Ebben az időben központi kérdéssé vált a pénzgazdálkodás, mivel a
stabilizációs válság a lakosság minden rétegét érintette valamilyen módon. Az
általános takarékossági hullám az új pengő bevezetését kellett, hogy elősegítse.
Megnőtt a munkanélküliség; ennek rajzával kezdődik Déry Tibor Felelet c.
regénye. Később pedig az új pénznem bevezetése rosszul érintette általában a
művészeket, mivel korábban a nagytőkés réteg a könnyen elértéktelenedő koronából
könnyen juttatott morzsákat számukra, az erős pengőt már nem nagyon áldozták
kulturális célokra. Majd Az Est-lapoknál is megszűnt a szépirodalom
konjunktúrája, mivel Miklós Andor kevesebbet jutatott a Mikes Lajos által
vezetett irodalmi rovatnak.
16
Szabó Lőrincnek a társadalomról való gondolkodásának kiemelkedő elemévé
vált a pénz. A korábban csak személyes motiváció, az állandó pénzzavar elveszíti
kizárólagosságát, az ország kapitalizálódó társadalmának általános jelenségeit
kísérli meg ábrázolni.
Hogy miképpen kapcsolódik a szociális tematika Szabó Lőrinc addigi útjához, azt
Kabdebó Lóránt így vázolta: „1923 második felében írt verseiben jelentkezik
először a szegénység kérdése. Ott a saját pénztelenségét próbálja összekapcsolni
a nincstelenek sorsával, egyéni lázadása, elégedetlensége hátterét keresi ezzel.
Mint láttuk, ez a kísérlete lezáratlanul végződött, 1924-ben hátat is fordít e
témának, figyelme önmaga felé fordul: álmai, de reális tapasztalatai is (első és
második verstípusa) egyéni méretűek. Ezzel sem jutott tovább, még önmaga reális
helyének megtalálásában sem. 1925-től új úton indult: a nyomor, szegénység,
kizsákmányolás világát kezdi vizsgálni, és ennek során tekint saját sorsára is,
mintegy példaként idézi önmagát a bizonyításhoz. Tehát itt épp fordított
módszerrel dolgozik, mint 1923 és 1925 között. Ennek eredményeként felnyílnak
előtte azok a tágabb összefüggések, amelyek eddig elvesztek számára, s melyek
felé az 1925-ben írt néhány versben láttunk már áttörést. Jelentkezik mindez a
korábbi ars poeticával való tudatos és polemikus szembefordulásban...” Mint a
kötetzáró A költő éljen a földön c. versben.
17
Ugyanakkor a költő ideális feladatairól folyó vita,
melyet Sárközi Györggyel folytat (A Bazilikában zúg a harang), a hittől és az
ideáktól érintetlen realitás távlataiba helyeződik. Ebből eredően már nem az
egzisztenciális kiteljesedés, a valódi létkérdések próbáját ki nem álló eszmék
ápolása a költő célja, hanem a közösségnek szolgálata.
Azonban megjelennek – ha olykor fanyarul idilli valóságukban is – az
élet szépségei és örömei is a kötetben (Lányok a nyár napfürdőjében, Bérletjegy a MÁV
vonalaira) vagy megfogalmazódik az ünnepre vágyó ember áhítata (Amiért nem csak
templomokat), mintegy a mindennapi személyesség ellenpontjaként
mélyítve el a költő társadalomkritikáját.
A versgyűjteményt a kapitalista társadalom tárgyi néprajzaként is felfoghatjuk,
ahogyan az egyes költeményekben megidéződnek e társadalomnak jellegzetesen
ellentmondásos szituációi és amint megjelennek a kor emberi típusai, az elegáns
szálloda estélyi ruhás vendégei, a kétszínű parlamenti politikus, az operába
száguldó autó ablakán szórakozottan kitekintő úrinő, a nyomorgó munkanélküli, a
megalázott, élete értelmét elvesztő író, a gazdag kereskedő, a nagyságos
asszonynak egy falatért kezet csókoló kéregető. Ha a marxi politikai gazdaságtan
fogalmai, közvetve vagy közvetlenül befolyásolták is Szabó Lőrinc szemléletét,
materializmusával nem akart eljutni az osztályharcos gondolatig, szociális
lázadásával leginkább a létért, a vagyonért, a hatalomért való mindennapos harc
és a nihil tanulságait összegezte nyersen és kíméletlenül. Érteni vélte a
társadalmi kizsákmányolást, az egyéniség-pusztító mindennapi robotot mozgató
mechanizmust, ugyanakkor nem hitt a szocialista megoldásban. A kötet megjelenése
után az Újság névtelen jegyzetírója szóvá is tette: „De Szabó Lőrinc nem
szocialista, csak együtt érez a szenvedőkkel. Sőt nagyon is arisztokrata.”
18
Később Fejtő Ferenc a baloldali Korunkban Válogatott
Versei megjelenésének az alkalmából így jellemezte a költőt: „Magányosabb,
munkamódszere is kizárja a tömegszerűséget, magárautaltabb, szervezkedésének
nincsenek meg a feltételei, minden kiszolgáltatottságának ellenére közelebb érzi
magát a polgársághoz, mint a munkássághoz...” Azért megjegyzi még: „...nem áll a
munkásság oldalán, de nem áll a polgárság oldalán sem.”
19
Lászlóffy
Aladár is érintette tanulmányában a költőnek a szocialista gondolathoz való
viszonyát, és sommásan megállapította: „...végül is ez a művészileg,
»szakmailag« hiperérzékeny költő korántsem rendelkezett ekkora hajlammal a
társadalmi és politikai kérdések megértésére, megítélésére...” Ugyanakkor
azáltal, hogy a pénztelenséget a nyomorral azonosítja, a nyomort „nem egészen
szociális s egyáltalán nem osztálykérdésként kezeli.”
20
Szabó Lőrinc az 1940-es évek első felében így nyilatkozott a kötet kapcsán a
politikai cselekvéshez való viszonyáról: „...a Sátán műremekei c. könyvem minden
radikalizmusa ellenére a lehető legtávolabb van pártoktól és politikától. Nem a
szociális érzés léte és kifejezése ellen beszélek, hanem a dogma ellen, amely a
szociális munkát tekinti a költészet fő témájának, s az ellen a kritikai
szemlélet ellen, hogy az értékelésnél tartalmi-társadalmi-rokonszenvi szempontok
legyenek irányadók. Ez a legingatagabb és legigazságtalanabb alap az
ítélkezésre.”
21
Ha
azonban a költészete nem is válik direkten politizáló költészetté, úgy tartotta
1926-ban, hogy költészetének ez a tematikája és társadalmi irányultsága
politikai hatóerővé tud válni: „Valamikor én is hittem, hogy összefér
költészetemmel az eszmei politika, tanú rá egy egész verskötetem; s hittem, hogy
költeményeimnek különleges hasznát veszi a szociális agitáció. Arra a népszerű
és halhatatlan irodalmi körkérdésre, hogy politizálhat-e az író, talán százszor
is feleltem hangos és lelkes igennel. Egyéniségem csorbítását féltettem azoktól
az elvektől, amelyek elefántcsonttoronyba próbálják zárni az írót. A teljes
életben akartam állni, még Szabó Dezsővel is egyetértve ebben a tekintetben” –
emlékezett vissza 1940-ben a kötet keletkezésének idejére.
22
Az eszmei vagy eszményi politika
kifejezést más alkalommal is használta,
23
s ez a felfogásában azt jelentette: „A politika
is nyersanyag.”
24
Szabó Lőrinc
szkepszise nem fért meg a szocialista irányultsággal. Szemében a pénz, ha nem is
oly mitikus jelleggel felruházott, mint Ady kötészetében, végül is irracionális
hatalom. A munkától a kizsákmányolás révén elválik a robot, az pedig
megváltoztathatatlanul a kapitalista társadalomszerkezet magátólértetődő és
alapjában véve megváltozhatatlan velejárójává válik. A társadalmi hovatartozás
ugyanakkor nem szükségszerűség, hanem esetlegesség. A technikai fejlődés és a
nyomában keletkező luxus pedig csak a társadalmi különbségeket mélyíti el
végérvényesen.
Népszava, a szociáldemokrata párt napilapja kedvezően fogadta a kötetben megfogalmazódó szociális bírálatot, 1927. február 27-i számában Révész Béla kritikája
olvasható. Szabó Lőrincet Révész Adyval állította párhuzamba, és rögtön levonta
ennek tanulságát is: a Vér és arany mitizáló szemléletével szemben a költő
tárgyilagosságát hangsúlyozva.
 |
 |
A kötet költői világa az embertől – a sátán műremekeinek, az emberellenes gonoszság megnyilvánulásainak hatására – elidegenülő valóság. A Sátán, az Antikrisztussal együtt hatást fokozó szimbólum, melynek képe már korábban, a Kalibán keletkezése idején kialakult. „A sátán / piszka az arany...” – írta annak Akkor c. versében. Ugyanakkor istenképzete sokkal drámaiabban átélt – ahogyan ezt Kabdebó Lóránt megállapította Az isten nem tud elaludni (átdolgozás utáni Az örök virrasztó) c. verset hozva fel példának. Itt mindazoknak az ellentmondásoknak az értelmezését kísérelte meg a költő, melyet voltaképpen nem tudott feloldani. Istenképében materialista és deista elemek keverednek: az isten „az anyag örök vándora”, és „halhatatlansága örök kriptája”, voltaképpen anyag, ebből következően az ember Isten lelkének darabja. Ugyanakkor „élő isten”, megszemélyesített. Kabdebó Lóránt szavaival: „Istenalakjában összpontosul a világ átélt értelmetlensége.” 25 Az Isten zenekara (átdolgozás utáni Az isten összevissza integet) c. versében a világ egy „parányokból összerakott anyag- s lélek-zenekar”-ként jelenik meg, melyben az Isten „sohasem unja meg a dirigálást”, vagyis a szabad akarat megszűnik, és könyörtelen determináltság uralkodik, megszüntetve a jó és a rossz közötti különbségtevés értelmét (Töprengés egy körúti padon). Szövetségesek c. versében az ítélkezésről mond le, hangot adva történelmi szkepszisének. Elérkezve a Szabó Lőrinc-i költészet határához, Kabdebó Lóránt így összegzi a költő valóságszemléletét: „Ez a valóságot a maga statikusságában vizsgálja. A jelen tényeit sorakoztatja, és ütközteti egymással. És ezt a jelent abszolutizálja. Mivel érvényes a múltra, nem látja, hogy a jövő változást, fordulatot hozhat. Ez a kép annyiban színeződik, hogy e sivárság ellen mint lírikus lázad, a változtatás minden reménye nélkül. Alkat és módszer ütközik ebben: a felismert kilátástalanságot képtelen saját vágyaival szemben is véglegesnek elfogadni. Így jut el a világ értelmetlenségéhez, mely nem törvényeknek, hanem egy szubjektív akaratnak engedelmeskedik.” 26
Illyés Gyula utalva a kötet gondolati-esztétikai egységességére, megjegyezte a Szabó Lőrinc-i életmű A sátán műremekeitől kezdve lesz igazán több mint jó versek gyűjteménye. 27 Ignotus Pál a kötet verseit egyetlen ciklust alkotónak fogva fel, ezt az egységességet így jellemezte: „...az alapmotívum, a modor, a program a legtöbb esetben erősebb, mint maga az élmény vagy a szituáció, amelyen végigvonul.” 28 Lászlóffy Aladár is utalt a kötet verseinek ciklus-szerűségére, amikor alapvető jellegzetességüket ragadta meg: „Mintha teljesen előről kezdené. (Ezt a frissességélményt újra és újra képes okozni egy-egy ciklusával, kötetével.) Hirtelen úgy tűnik, hogy az egész egy sóhaj, egy lélegzetelvétel a beszéd előtt, minden, ami azelőtt volt, hogy most belekiált a FÜLBE...” 29 Rába György monográfiájában a költői kísérletet mint az addigi legigényesebb szintézist értékelte. 30
Formai különössége ellenére A sátán műremekei nem avantgarde költészet, még ha bizonyos elemei rokoníthatók az expresszionizmussal. Illyés a kötet verseinek forradalmiságával kapcsolatban elmondta: „Megjelenésük pillanatában – 1926-ban – túlságosan nyersnek, túlságosan prózainak, földhözragadtnak, mondhatnám materialistának hatottak, a szocialisták szemében is (akik akkor a költői forradalmiságot a költészetnek nem a tartalmában, hanem ugyancsak a formájában figyelték – figyeltük –; el egészen a szürrealizmus kísérleteiig).” 31 Tamás Aladár az avantgarde Új Föld c. folyóiratban közzétett elutasító kritikájában valami hasonlót fejezett ki: „A költő teremti a szenzációkat. A mindenségből vagy a semmiből. És ez a teremtés az, ami megadja költészetének szociális jellegét, nem pedig Szabó Lőrinc pénz után való siránkozása, amit éppúgy el tudok képzelni egy lecsúszott tőzsdés mondanivalói között is.” 32 Szabó Lőrinc ebben az időben már határozottan távolságot tartott az avantgarde irányzatokkal szemben, ugyanakkor Várkonyi Nándornak írott levelében elismerte, hogy a modern irányzatok néhány kifejezőelemét hasznosította verseiben. Szabó Lőrinc a költői modernséget élesen elválasztotta a modernség stílusirányzataitól, ügyelve arra, hogy a szükséges formabontás eszközzé váljon, s ne legyen öncélú. Az avantgarde-ról megjegyezte: „...rossz is a legtöbb terméke, mert nem talál zártságot, formát, s mert fél mindentől, ami klasszicitást adhat.” 33 Ugyanakkor A sátán műremekeinek addig ismeretlennek számító költői világát a Magyarság névtelen jegyzetírója a hol futurista, hol expresszionista jegyeket felmutató, avantgarde-nak számító festő és grafikus George Grosz művészetével rokonította, nem véletlenül. 34 Mindkettejük művészetében jelen van a valóság elemeinek túlzó, már-már lázas túlhangsúlyozása. Szabó Lőrinc költői képei nem puszta ábrázolások, hanem látomásként idézik fel az átélt, átérzett látványt, a realitás tanulmányozása nyomán támadt képzeteit, egymásba vetítve a külső valóság és saját természetének szubjektív kifejezését. Ebben rokona az expresszionizmus társadalomkritikai mondanivalót is kifejező képzőművészeivel, Erich Heckellel, Ernst Barlachhal vagy Max Beckmann-nal. A kötet jellemző versét a Grand Hotel Miramontit Kabdebó Lóránt Frans Masereel, Franz Kafka, a Metropolist alkotó Fritz Lang, a Koldusoperában a kapitalista világ mechanizmusát ironikusan kifordító Brecht munkásságával társította. 35
Szabó Lőrinc fokozatosan találta meg a társadalomkritikai attitűdjéhez megfelelő retorikai alaphelyzeteket idéző lírai kifejezésmódot, mely ebben a kötetében teljesedett ki. E minden ún. költőiséget levetkőzni akaró költői nyelvet így jellemezte abból az alkalomból, hogy felmerült e versek francia fordításának elvi lehetősége: „Nem hiszem, hogy sikerülne a dolog, hiszen nagyon tapasztalatlan lélek ez a fiú, de közben, míg beszélgettünk, azt is megállapítottam, hogy nem is sikerülhet. Ezek az én verseim, az újabbak különösen, sokkal keményebbek, mint amilyeneket franciául írni lehet. Olyan hangütközésekre van szükség a tartalomhoz, a hatás érvényesítéséhez, olyan kemény levágásokra, hogy ilyeneket finomabb és lágyabb zenéjű nyelven aligha lehet elérni. Olyan lenne a kísérlet, minthogyha dúrból áttesznek egy dallamot mollba. Sőt nagyobb az eltérés, mert nem általános hangfinomodás és szelídülés itt a veszély, hanem a nálam olyan fontos sorvégek teljes elejtéséről lehet szó. Félek, hogy maga a nyelv elnőiesíti és elnovellizálja a munkát. – Hacsak a francia expresszionisták és dadaisták nem teremtettek ilyenfajta lehetőségeket a nyelvükben. Ez az egy még lehetséges.” 36
Nem fogadta egyöntetű lelkesedéssel a kritika a kötet formai és tartalmi újdonságait. Kozocsa Sándor szerint: „Formája bosszantóan egyhangú. Technikája az unalomig monoton és bágyasztó.” 37 Ignotus Pál a formai eszközök elsematizálódását említette a kötettel kapcsolatban. Szabó Lőrinc költői modorát így jellemezte: „Prózai szavait az elkeseredettség lendíti ritmikussá, egyéni testi szükségleteinek elsírását az elkeseredettség tágítja szónokiassá...” 38 Az új versbeszéd esztétikai létjogosultságát a költő szociális érzékenységével együtt Füst Milán Nyugatban megjelent kritikájában indulatosan megkérdőjelezte, a kötet anyagát „verssé kényszerített pokoli prózá”-nak minősítette. Szembeállította Babitscsal, annak Nunquam revertar c. stancáját idézve Szabó Lőrinc fejére, mely Füst számára a pokol pompáját, komolyságát és velőthasogató veszélyét idézte meg. Megjegyezte, hogy „az iszonyat nagy szépségei néha képesek elhitetni velünk, hogy sátán igenis van”, de a pénz mindenhatóságnak monomániás, „sokféle és nyakatekert bizonyítása” ezt nem tudja számára elérni. 39 Ezzel szemben Várkonyi Nándor így jellemezte a kötetet: „...egyetlen hosszú kitörés, alig szakgatott lávaömlés az egész”. Megállapította: „E kőgörgeteg-versek írója már túljutott azon, hogy arcának új vonásokat keressen, elhajít magától minden plasztikát, s a dolgok nyers fogalmi valóságát halmozza össze.” 40 Bálint György pedig egyedülállónak minősítette a kötet formanyelvét, véleménye, hogy Szabó Lőrinc „drámai lüktetésű verseiben soha nincs pihenő, vulkánikus erővel és gyorsasággal gördülnek rövid és tömör sorai.” 41
E lírai forma fő jellegzetességét megragadva Rába György „ritmikus párhuzamokkal és lüktető mondatátvonásokkal építkező, szakozatlan vers-kompozíciók”-ról szólt és megjegyezte, hogy „szónokiassága arra is figyelmeztet, hogy ez a líra az alanyiság rovására is a kollektívumhoz szól.” 42 Rába a kötet verseit nem tartotta szabadverseknek. Már a Szabó Lőrinc megjegyzésére visszautaló Németh László-i értékelésben olvasható: „Az anarchikus iramú vers, melyet gazdája a görög kórus modernizált változatának nevez, mint tébolyult örvény okádja kora szimbólumait; a letört volánt, a bombát, a selyemharisnyát s az egyetlen becsületes fiatalember kétségbeesésében lenyisszantott fejét.” 43 Rába szerint is a kötet verseinek valódi mintája a görög tragédiák kardala, legközelebbi rokonuk pedig a pindaroszi óda, és monográfiájában nagyobb teret szentelt ennek bizonyítására. 44 Kabdebó Lóránt Szabó Lőrinc e kötetben általánossá váló versbeszédét jellemezve méltatta ennek retorikai jelentőségét: „...a valóság felé fordulásnak egyúttal fel kellett adnia az eddigi énközpontúságot. A versalkotásban ennek megfelelően a szerkesztői szubjektív szemléletet felváltja a riporter szeme. A vers elveszíti azt az egyénre szabottságát, amit az előző kötet idején felvett, itt már nem lüktet együtt vére hullámzásával, fullad el vele, vagy robban száguldva, hanem patetikus szövegekben szónokol társadalmi igazságtalanságokról, amelyek nem vele, illetőleg nemcsak vele történtek meg. Az Én és a vers témája között a kapcsolat csak az ellenszenves jelenségek tagadásának szenvedélyében jelentkezik.” 45
Kulcsár-Szabó Zoltán mélyrehatóan elemezte a kötet verseit meghatározó retorikát. Értékelése szerint: A retorika klasszikus funkcióját előtérbe helyező lírai megszólalás olyan formájáról van szó, „amelyet ugyancsak a túlzó retorika határoz meg, ám ezúttal eminensen meggyőzéstani, szónoki értelemben: a hang prezenciájának effektusát itt már kevésbé valamiféle – akár artikulálatlan – akusztikus erőszak szinesztetikus túlzásai, hanem egy érveit előadó, közönségét megszólító, (költői) kérdéseket sorakoztató, cáfoló-bizonyító, példákkal élő szónok jelenlétének illúziója hozza létre.” Megjegyezte: „A szónoki pózt ezekben a versekben lényegében az olvasást irányító utasítások teszik hangsúlyossá, majdhogynem »olvashatóvá«: például a közvetlen hallgatósághoz való fordulás gesztusai, illetve a beszéd elhangzásának tényére, performatív karakterére (válaszadás, megszólítás, szemléltető bemutatás) vonatkozó posztulatív kijelentések, melyek egyben mintegy be is vezetik magát a beszédet, s ezáltal az én beszédhelyzetét a versen belül ábrázolják (s így egyúttal megkettőzik vagy tükrözik).” 46
Rába György A sátán műremekeinek poétikai kísérletét nemzedéki jelenségként is értékelte. 47 Az első világháborúban és az azt követő forradalmak idején induló író generáció már súlyos társadalmi és gazdasági ellentmondásokkal terhes korban jelentkezik műveivel. A Nyugat már túljutva fénykorán nem képes megújulásra, ugyanakkor az avantgarde kísérletek e korosztály írói szemében nem jutnak túl a formai forradalmiságon és egy élethez közelebb álló művészet igényével lépnek fel. Sárközi Györgynek A sátán műremekeivel közel egy időben megjelent Angyalok harca (1926) c. kötetében egyfajta klasszicizáló szándék fegyelmezi a versek kozmikus látomásait. Fodor József Lihegő erdők (1927), Fenyő László Elveszett évek (1926) később Illyés Gyula Nehéz föld (1928) c. kötete azt jelzi, hogy ez a nemzedék igyekezett a meglévő irodalmi áramlatoktól elszakadni, és ezt mutatja Szabó Lőrinc nemzedéki folyóirata a Pandora 1927-es működése is, melynek munkatársai egy újfajta tárgyilagosság igényét fogalmazták meg. Kabdebó Lóránt Szabó Lőrinc-i generáció jellegzetességét abban látja, hogy elhagyják a szavak és gondolatok szimbolikus többértelműségét, „és szakítanak a mindent kifejezni akaró mondatok szecessziósan zsúfolt építményével”. 48 E törekvéseikben a természetes beszéd igényéhez közelítenek és eszményeikben is különböznek elődeiktől: a kortárs Erdélyi József Petőfit, Szabó Lőrinc pedig Aranyt tartja sok vonatkozásban példának. Az új költői hang nem alkati következmény, mint ahogyan azt a Babitshoz kötődő Sárközi György is vélte és nem is a költői erő elégtelensége, ahogyan azt Füst Milán és Babits is látták, hanem a költészet jelentésbeli változásával, a valósághoz fűződő eltérő viszonnyal magyarázható elsősorban. A megváltozott viszonyokra történő eltérő költői reagálás okait Kabdebó Lóránt a következőképpen jellemezte összefoglalóan: „A valóság ugyanis lemeztelenítette magát előttük, a borzalmakat (háború, terror, nyomor) elég nevükön nevezni, máris a borzalom hatását keltik, az idő semmilyen változás jóslatát nem rejti magában, s a bábként egyedül maradt ember közösséget a világgal vagy másik emberrel már nem sejthet. A magában álló ember szétnézése marad számukra a világban: amit idegennek látnak, az idegen is, és csak azt mondják elérhetőnek, ami előzőleg kézzelfoghatóan hozzájuk szegődött. Az elemzés, a szétbontás, a különválasztás költői módszereire van szükségük, hogy téves illúziók nélkül megálljanak e drasztikusan és kiábrándítóan nyers valóságban.” 49
Ahogyan ellentmondásosnak mondható a kötet kritikai visszhangja, ugyanúgy kétséges utóélete is. Szegi Pál Magyar Csillagban közzétett összegző tanulmányában éppen hogy csak említi, 50 hasonlóképpen járt el Radnóti Miklós is. 51 A sátán műremekeinek értékelése elsősorban Illyés Gyula alapvető tanulmánya nyomán lett más, mely Szabó Lőrinc Válogatott versei 1956-os kiadásának előszavaként jelent meg. Ellentmondásosnak mondható a költő viszonya is e könyvéhez. A Vers és valóságban így szólt róla: „Én másfél év múlva kétségbeestem a kötet sivárságán és szociológiai primitívségén, de a költői technika sem tetszett már...” 52 Az 1934-ben Debrecenben, az Új Írók sorozatban megjelenő Válogatott Versei számára e kötetéből csak hat darabot dolgozott át (a Kalibánból tizenegyet, a Fény, fény, fényből tízet). Ugyanakkor az összeállításkor azt írta a könyvsorozatot szerkesztő Kardos Lászlónak: „Szerettem volna a Sátánból csinálni vagy legalább nyolc darabot, mert a túl alacsony számmal én magam degradálom a kötetet. 53 Ennek ellenére az arányon nem változtat Válogatott verseinek 1941-es kiadásakor, és A sátán műremekei darabjainak majdan átdolgozott változataiból is csak az egyiket, A költő és a földiek címűt (átdolgozás előtt A költő éljen a földön címmel) közölte periodikában. 54 A Tücsökzene megírása idején visszatekintett a kötet keletkezésének külső és belső körülményeire. A 263., A Sátán Műremekei c. versben önkritikával idézte fel e munkáját, elmondva, hogy leginkább a kétségbeesés, az egzisztenciális félelem és az általános és a személyes létbizonytalanság motiválta versei jelentős részének a keletkezését. Hangnemét így jellemezte: „Énekelni akartam, és hamis / skálák csavarták hangom; emberi, / és embertelen lettem.”
Kéziratok az MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattárában
Ms 2270/21. A koldus kezet csókol. [Magasból. Első megjelenése A koldus kezet csókol címmel: Az Est, 1926. ápr. 25. Ékezetbeli eltéréseken túl szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 2 f.
Ms 4650/15. A koldus kezet csókol. [Magasból. Első megjelenése A koldus kezet csókol címmel: Az Est, 1926. ápr. 25. Ékezetbeli eltéréseken túl szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] Gépirat autográf javításokkal.
Ms 2270/22. „Miénk a napfény, a levegő...” [Miénk a napfény. Kötetben először Nélkülözések rémuralma címen. Szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 2 f. A f. 2v.-n Gáborjáni Klára megjegyzése.
Ms 2270/23–24. „a többi kedves...” [Játszópajtások c. vers kéziratának töredéke. A költemény első megjelenése A szép kis borjú a társzekeren címmel: Pesti Napló, 1926. okt. 17.] 4 f. Címadás nélküli fogalmazvány, átsatírozott szövegrészekkel. Ékezetbeli és központozásbeli eltéréseken túl szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel. A f. 4v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése. Mellette G. Szabó Lőrinc megjegyzése: „A szép kisborjú a társzekéren.”
Ms 2270/25. Wild-West Europa. [Szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.]1 f. Blokkpapíron ceruzával.
Ms 2270/26. „Nincs pénz, s te azt mondod…” Kézirattöredék. [Nincs pénz és enni kell. A két lapon a költemény első 39 sora, szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 2 f. A f. 2v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése, jelezve a kézirat töredék voltát.
Ms 2270/27. „Hallgass, tehozzád nincs szavam!...” [Harminc ezüst. Kötetben még Rablók kis cinkosa vagy! címmel. Szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 2 f. Cím nélkül, blokkpapíron, ceruzával; a f. 2v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/28. Térdre az elrabolt élet előtt! [Egy jelentéktelen író halálára. Első megjelenése Térdre az elrabolt élet előtt címmel: Az Est, 1926. jún. 20. Ékezet- és központozásbeli különbségeken túl szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 4 f. Blokkpapíron, ceruzával; a f. 4 v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/29. Grand Hotel Miramonti. [Első megjelenése: Magyarország, 1926. ápr. 4. Szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 4 f. Blokkpapíron, ceruzával; a f. 4v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/30. „Van más seb is, és néha, igaz...” [Az Első Kút Panasza. Első megjelenése Minden vigalom kétségbeesés címmel: Az Est, 1926. szept. 19. Kötetben ugyanezzel a címmel. Szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 5 f. Cím nélkül, blokkpapíron, ceruzával, az utolsó sor alatt aláírva; f 5v.-n. Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/31. „tisztelem a bosszút...” Kézirattöredék. [A Beszéd a szomorú őrülthöz c. vers első változatának 7. lapja. Első megjelenése Téged sajnállak, nem az embert címmel: Az Est, 1926. júl. 25. Szövege megegyezik a vers az 1926-os Pandora-kiadásban közölt variánsának utolsó 14 sorával.] 1 f.
Ms 2270/32. „Meztelen húsból meztelenül...” [Három törvény, kötetben először Három pillanat az időben címmel. Szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 9 f. Cím nélkül, blokkpapíron, ceruzával; f. 9v.-n G. Szabó Lőrinc megjegyzése.
Ms 2270/33. „Barátom, ki a halhatatlan nyomornak megváltást keresel...” [Őrangyalok. Első megjelenése Az Antikrisztus szent aranya címmel: Pesti Napló, 1926. júl. 4., kötetben először ugyanezzel a címmel. Szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 3 f. Blokkpapíron, ceruzával, a margón a szöveg soraira merőlegesen: „Az Antikrisztus szent aranya – Írta Szabó Lőrinc”. A f. 3v.-n Szabó Lőrincné és G. Szabó Lőrinc megjegyzése.
Ms 2270/34. Van a pénznek lelke, barátaim! [Van lelke a pénznek. Első megjelenése Van a pénznek lelke, barátaim! címmel: Pesti Napló, 1926. máj. 9. Kötetben először még ugyanezzel a címmel. Szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 3 f. Blokkpapíron, ceruzával, a szöveg végén aláírva; f. 3v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/35. Az isten nem tud elaludni. [Az örök virrasztó. Első megjelenése Az isten nem tud elaludni címmel: Pesti Napló, 1926. jún. 13. Szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 3 f. Blokkpapíron, ceruzával; f. 3v.-n Szabó Lőrincné és G. Szabó Lőrinc megjegyzése.
Ms 2270/36. Tárlat: a sátán műremekei. [Első megjelenése „Boldog, akit pálinka butít...”-kezdettel Pesti Napló, 1926. máj. 16. Ékezetbeli eltéréseken túl szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 3 f. Blokkpapíron, ceruzával; a f. 3v.-n. Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/37. A Bazilikában zúg a harang. [Szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 4 f. A f. 4v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/38. Gyermekek, tiétek a jövő! [Gyermekek, tiétek a jövő. Első megjelenése: Magyarország, 1926. máj. 23. Ékezetbeli eltéréseken túl szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 4 f. Blokkpapíron, ceruzával; f. 4v.-n. Gáborjáni Klára megjegyzése.
Ms 4650/14. Gyermekek, tiétek a jövő! [Gyermekek, tiétek a jövő. Első megjelenése: Magyarország, 1926. máj. 23. Ékezetbeli eltéréseken túl szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] Gépirat. A lap tetején a megjelenésre és a szerzőségre vonatkozó autográf közlés, a lap szélén kiírva a sorok száma, szedési utasítás.
Ms 2270/39. Talán nem is rossz, ami rossz. [Szövetségesek. Első megjelenése Talán nem is rossz, ami rossz címmel: Pesti Napló, 1926. szept. 12. Eltérések az 1926-os Pandora-kiadásban közölt szövegtől, a kötet sorainak számozását alapul véve: a kézirat 2–13. sora: „disznóhúst eszik a lányok / tündér-teste, a liliom”, 17–18. sora: „van oly nagyszerü mint / az ép test friss épülete”, a 27–30. sor helyén 3 sorban: „az egészben, hogy csak az őrület / vagy a haszon mer / törvényt látni fölöttük és”.] 2 f. Blokkpapíron, ceruzával, f. 2r.-n az utolsó sor alatt aláírás, a lap alján gyorsírásos fogalmazványtöredék, f. 2v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/40. Az ucca ezer mozdulata előtt. [Töprengés egy körúti padon. Első megjelenése Az ucca ezer mozdulata előtt címmel: Az Est, 1926. aug. 8. Szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 3 f. Blokkpapíron, ceruzával, az első lapon többször áthúzott címvariáns: Körúti padon, az utolsó sor alatt aláírás, a f. 3v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/41. Bérletjegy a MÁV vonalaira. [Ékezetbeli különbségeken túli eltérés az 1926-os Pandora-kiadásban közölt szövegtől: az 51. sor előtt a kéziratban egy plusz sor: „a városért”.] 4 f. Blokkpapíron, ceruzával.
Ms 2270/42. „Nem gyűlöllek már koldusok...” [Örülni kell, akárminek. Első megjelenése: Pesti Napló, 1926. máj. 30. Szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 3 f. Cím nélkül, blokkpapíron, ceruzával, a f. 1r.-n az oldal szélén gyorsírásos jegyzet, a f. 3v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/43. A szép test nyugtalanít. [Zavar. Első megjelenése Ma még csak zavaromat tudom elmondani... címmel: Az Est, 1926. aug. 8. Az eltérő címen és ékezethasználati különbségeken kívül szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 2 f. Blokkpapíron, ceruzával; 2r.-n az utolsó sor alatt aláírás, 2v.-n Gáborjáni Klára megjegyzése.
Ms 2270/44. „Ma már megint kedves vagy...” [Ma már megint. Első megjelenése Ma már megint kedves vagy nékem címmel: Az Est, 1926. dec. 5. Szövege ékezetbeli és a 4. sor szórendi eltérésén túl megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 4 f. Blokkpapíron, ceruzával, a szöveg felett címvariáns sűrűn átsatírozva (Nem gyűlöllek már [...]). A f. 4v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/45. Az isten összevissza integet. [Isten zenekara. Első megjelenése Az isten összevissza integet címmel: Az Est, 1926. nov. 21. Ékezetbeli különbségeken túli eltérés az 1926-os Pandora-kiadásban közölt szövegtől: a kötet 37–38. sorának helyén a kéziratban 3 sornyi szöveg: „szerszáma s hangszere, érthetetlen / s kimondhatatlan / sokaság: ő ez az örök”, 74. sorban: „semmiség” – így kis betűvel.] 5 f. Blokkpapíron, ceruzával, az utolsó sor alatt aláírás. A f. 5v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Ms 2270/46. Még egy negyedóra. [Az utolsó perc a vigasz előtt. Első megjelenése ugyanezzel a címmel: Pesti Napló, 1926 aug. 8. Ékezetbeli különbségeken túl szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 4 f. Blokkpapíron, ceruzával, az utolsó sor alatt aláírás. A f. 4v.-n Szabó Lőrincné és Gáborjáni Klára megjegyzése.
Ms 2270/47. A költő éljen a földön. [A költő és a földiek. Első megjelenése: A költő éljen a földön címmel: Magyarország, 1926. máj. 1. Kötetben először A költő éljen a földön címmel. Átdolgozva A költő és a földiek címmel: Magyar Csillag, 1943. máj. 15. Szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 3 f. Blokkpapíron, ceruzával, az utolsó sor alatt aláírás, a f. 3v.-n Szabó Lőrincné megjegyzése.
Kéziratok a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában
V. 827. Amiért nemcsak templomokat. [Ünnep. Első megjelenése Amiért nemcsak templomokat címmel: Pesti Napló, 1926. nov. 14. Szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 1 f. Ceruzával, a lapon szerkesztőségi megjegyzés, nyomdai utasítás.
V. 5433. Dedikációja Sági Mártának A sátán műremekei c. verseskötet előzéklapjának verzóján 1929. jan. 6-i datálással. A dedikáció fölött a Talán nem is rossz, ami rossz c. vers utolsó négy sora.
V. 333. Mérget! Revolvert! [Mérget, revolvert. Első megjelenése Mérget! Revolvert! címmel: Pesti Napló, 1926. febr. 14. Szövege megegyezik az 1926-os Pandora-kiadásban közölttel.] 1 f. A cím ceruzával, a szöveg alatt aláírás. A lapon szerkesztői megjegyzés és nyomdai utasítás.
Pandora-kiadás (1926) nyomdai kézirata
Magántulajdon. A kötet nyomdai kéziratának lapjait utóbb Szabó Lőrinc bekötette. A címoldal szövege Szabó Lőrinc ceruzás kézírásával, ill. utólagos ceruzás javításával és kiegészítésével, a szélén autográf megjegyzése: „1000 pld.”. A kézirat ceruzával megszámozott lapjaira, ha már megjelent versről van szó, általában az újságkivágatot ragasztotta a szerző. Ezeken nem nagyon változtatott. Kivételt képez A zene kardot ránt kivágata, melyen a „cafatban” kifejezés helyett „rongyban” szó olvasható. A többi vers a nyomdába adáskor gépiratként került a kéziratba. A gépiratos szövegek felett olykor autográf címadás. Ezek nagyobb részt csak kötetben jelentek meg, kivéve a következő verseket: Üzlet, revolver, csönd (későbbi címe: Áldozatok, megjelent Az Est 1926. márc. 28-i számában), Sebeinket tányérodra rakom (kéziratban áthúzott címe: Akarom, hogy félj, ha látsz, későbbi címe: Nézlek, szeliden, szótlanúl, megjelent Akarom, hogy félj, ha látsz címmel a Kút 1926. 1. számában), Ma már megint kedves vagy nékem (későbbi címe: Ma már megint, megjelent Az Est 1926. dec. 5-i számában), Az isten összevissza integet (későbbi címe Isten zenekara, megjelent Az Est 1926. nov. 21-i számában), Amiért nemcsak templomokat (későbbi címe: Ünnep, megjelent Pesti Napló, 1926. nov. 14-i számában). Látható, hogy a Kellenek a Gonosz fegyverei – mely csak kötetben jelent meg először és a későbbi címe Késő bánat – gépirata utólagos betoldás, erre utal a lap alján kézírásos utasítás: „(Tartalomjegyzékbe a cimet!)”, a foliószámozás melletti betűjelzés, ill. a nyomdai kézirat gépírásos tartalomjegyzékében Az utolsó perc a vigasz előtt és az Amiért nemcsak a templomokat c. versek között az idegen kézírással beiktatott cím. A többi gépiratos és csak kötetben megjelent vers: Nélkülözések rémuralma (későbbi címe: Miénk a napfény), Az egyedül-irgalmas halálban (későbbi címe: Isten országa), Wild West Európa, Rablók kis cinkosa (kéziratban áthúzott címe: Hallgass, tehozzád nincs szavam, kötetbeli címe: Rablók kis cinkosa vagy! későbbi címe: Harminc ezüst), Három pillanat az időben (későbbi címe: Három törvény), A Bazilikában zúg a harang, Bérletjegy a MÁV vonalaira. A Három pillanat az időben egyes tételeinek áthúzott címadásai: I. Hirdessétek a szeretetet! II. Hirdessétek a szabad erőt! III. Hirdesd az igazság erejét! [sic!]. (Ezek a tételmegnevezések leegyszerűsítve megjelennek a későbbi átdolgozás során, az Összes verseiben (1943): I. Szeretet, II. Szabadság, III. Igazság.)
Pandora-kiadás (1926)
A sátán műremekei, Pandora-kiadás, Budapest, 1926. A kötet valójában magánkiadás, kiadói jelzésként a Szabó Lőrinc által tervezett és az 1927. február 25-én a szerkesztésével meginduló folyóirat neve került.
1934-es Válogatott Versei nyomdai kézirata
MTA KIK Kézirattár Ms 4652/2. anyagából, mely szerintünk az 1934-i Válogatott Versei gépiratát tartalmazza helyenként autográf javításokkal, kiegészítésekkel, és újságkivágatot. Erre utal az anyag borítékján olvasható „kis anthológia” megjelölés is. A versek előtt a versek kézírásos jegyzéke kötetek, ill. kötetekben való megjelenés szerinti sorrendben.
 |
Válogatott Versei (1934)
Szabó Lőrinc Válogatott Versei. Uj Irók 8. szám. Nagy Károly és Társai, Debrecen, 1934, 104 p. A kötet számára átdolgozott versek: Mérget, revolvert! (Mérget! Revolvert!), Negyedóra isten és a hivatal közt, Operába indul az autó, Tárlat: a Sátán műremekei (Tárlat: a sátán műremekei), Szépség, egy pillanat (Szépség, egy perc alatt), A zene kardot ránt.
Válogatott Versei (1934) autográf és gyorsírásos igazításai
Magántulajdon. A költő 1934-es Válogatott Versei c. kötetének a könyvtárszobájában lévő saját példánya, benne néhány szavas igazítás, ill. a bevezetés átigazítása feltehetően az 1940-i Válogatott versei számára. A kötet végén különböző jegyzékek. Feltehetően egy rádióelőadás időbeosztása, ill. valamely válogatás szempontja. A sátán műremekei c. kötet verseit illetően nem található igazítás.
1940-es Válogatott Versei nyomdai kézirata
MTA KIK Kézirattár Ms 4653/1. jelzetű anyagából. Az 1934-es Válogatott Versei nyomdai példányának autográf javított változata az 1940-es Válogatott versei számára. Érdekessége: az 1934-es kiadás kiadói jelzése felülragasztva a Singer és Wolfner kiadás jelzésével.
1940-es Válogatott versei korrektúrája
MTA KIK Kézirattár Ms 4653/3. jelzetű anyagából. Az 1940-es Válogatott versei korrektúrája. A kötetből kiválogatott versek szövegén nincs érdemi javítás az 1934-es kiadáshoz képest, az oldalakon a szedés korrekciói és a központozás igazításai. A 65. oldalon, A zene kardot ránt c. vers oldalán a kézírásos megjegyzés: „Korr. 1939 IX. 15”.
Válogatott versei (1940)
Szabó Lőrinc Válogatott versei, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.T. kiadása, Budapest, 1940, 192 p.
Magyar Csillag (1943)
A lap két alkalommal közölt Szabó Lőrinc első négy kötetéből származó versek átdolgozott változatai közül. Magyar Csillag, 1943. 10. (máj. 15.) száma öt verset ad közre, ezek közül A sátán műremekei c. kötetből csak egyet, A költő és a földiek címűt. Az Öt költemény gyűjtőcímhez a következő szerkesztői lábjegyzet csatlakozik: „Ezeket a költeményeket a Szabó Lőrinc Összes Versei számára most átdolgozott végleges szövegükben közöljük. Az első a költő Kalibán c. könyvében (1923), a második a Fény, fény, fény-ben (1925) [sic!], a harmadik A Sátán Műremekei-ben (1926) jelent meg először. A további két vers csak napilapban jelent meg, 1934-ben, illetve 1928-ban és mostani végleges formájában az Összes Versek záró részének, a Régen és Most c. új kötetnek az anyagába tartozik. Következő számaink egyikében Szabó Lőrinc szeretné munkanaplóban megvilágítani az átdolgozás okait és módszerét.” Végül is az átdolgozásokkal kapcsolatban Szabó Lőrincnek nem jelent meg nyilatkozata a Magyar Csillagban.
Pandora-kiadás (1926), szerzői példánya a kötet verseinek az Összes versei (1943) számára kézírással átdolgozott változataival
MTA KIK Kézirattár Ms 4650/17. 71 f. Szabó Lőrinc Válogatott versei, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.T. kiadása, Budapest, 1940 és kéziratok. E példány lapjain, végezte el Szabó Lőrinc versei jelentős részének az átdolgozását, a nyomtatott szövegbe javítva, sorok fölé vagy a lap szélére írva a kicserélt szavakat, a módosított szövegrészeket, áthúzva az elhagyandó korábbi részeket, kifejezéseket. Ha egy mű megítélése szerint nagyobb átdolgozást igényelt, akkor azt külön lapon végezte el, és a kötet megfelelő helyére illesztette az új variáns kéziratát. Függőleges vonallal áthúzta annak a hat versnek a szövegét, mely Válogatott verseinek 1934-es és 1940-es kiadásában szerepel, a címek felett pedig ott az utasítás, hogy a válogatott kötetből másolja le a gépíró. A nyomtatott szövegen végzett átiratok címei: Áldozatok (Üzlet, revolver, csönd), Az örök járvány (Borzadó szánalom könnye), Magasból (A koldus kezet csókol), Miénk a napfény (Nélkülözések rémuralma), Játszópajtások (A szép kis borjú a társzekeren), Isten országa (Az egyedül-irgalmas halálban), Wild West Európa, Nincs pénz és enni kell, Grand Hotel Miramonti, Egy jelentéktelen író halálára (Térdre az elrabolt élet előtt!), Az Első Kút panasza (Minden vigalom kétségbeesés; ennek egy más szövegű átirata külön lapon is), Beszéd a szomorú őrülthöz (Téged sajnállak, nem az embert), Három törvény, I–III. (Három pillanat az időben, I–III.), Őrangyalok (Az Antikrisztus szent aranya; ennek egy más szövegű átirata külön lapon is), Az örök virrasztó (Az isten nem tud elaludni; ennek egy más szövegű átirata külön lapon is), A Bazilikában zúg a harang (vers átirata első 20 sorának autográf fogalmazványa külön lapon), Gyermekek, tiétek a jövő, Szövetségesek (Talán nem is rossz, ami rossz), Töprengés egy körúti padon (Az ucca ezer mozdulata), Bérletjegy a MÁV vonalaira, Örülni kell, akárminek, A zene kardot ránt, Szépség, egy pillanat (Szépség, egy perc alatt), Lányok a nyárban (Lányok a nyár napfürdőjében), Szeretők (Szeretők teste-lelke), Ma már megint (Ma már megint kedves vagy nékem), Isten zenekara (Az isten összevissza integet), Az utolsó perc a vigasz előtt, Késő bánat (Kellenek a Gonosz fegyverei!), Ünnep (Amiért nemcsak templomokat, a 3. és 4. versszak átiratának fogalmazványa külön lapon), A költő és a földiek (A költő éljen a földön). A szerzői példány lapjai közé illesztett átiratok kéziratainak a címei: Áldozatok (Üzlet, revolver, csönd), Nézlek, szeliden, szótlanúl (Sebeinket tányérodra rakom), Harminc ezüst (Rablók kis cinkosa vagy), Az Első Kút panasza (Minden vigalom kétségbeesés), Őrangyalok (Az Antikrisztus szent aranya), Van lelke a pénznek (Van a pénznek lelke, barátaim!), Az örök virrasztó (Az isten nem tud elaludni), A Bazilikában zúg a harang (az átirat első 20 sorának autográf fogalmazványa), Zavar (Ma még csak zavaromat tudom elmondani), Ünnep (Amiért nemcsak templomokat, a vers 3. és 4. versszak átiratának fogalmazványa). A dokumentum-együttesben nem találni az átiratok keletkezési idejére vonatkozó megjegyzést. Szabó Lőrinc egy 1933. március 29-i feleségének írott levelében már érintette a kötet átdolgozásának a problémáját: „A Sátán műremekei-nek végső megformulázásán dolgozom leginkább; nehéz dolog, a legnehezebb, a forma lazasága miatt és más részletezhetetlen okokból. Négy darabbal azonban már végleg elkészültem. Iszonyú apróságokon fordul meg itt jóság-rosszaság.” 55 Azonban ekkor csak azokon a darabokon dolgozott, melyeket közölni szándékozott a következő évben, 1934-ben megjelenő Válogatott Versei között. 1933. december 7-i levelében is érintette az átdolgozás problémáját: „…elakadtam a Sátán anyagával az idegen izgalmak miatt.” 56 Egyértelműen látszik, a kézírás alapján is, hogy a Válogatott Versei között szereplő hat verset nem számítva, az átdolgozások közel egy időben, az Összes versei számára készültek, nem sokkal a kötet megjelenése előtt.
Válogatott versei (1943)
Szabó Lőrinc–Szalay Lajos: Tizenkét vers – tizenkét rajz, Singer és Wolfner, Irodalmi Intézet R.T. kiadása, Budapest, 1943. A kötetben szereplő versekről a következőket jegyezte meg: „A versekről magukról csak annyit, hogy munkásságom több korszakát képviselik, s az ismert darabok közt olyan is akad, amely könyvben eddig nem jelent meg. Az összeválogatás természetesen a rajzolóművész szempontjait, a képek változatosságának érdekét is honorálni kívánta. Célunk az volt, hogy közös munkánk új, szép könyvet adjon a szép magyar könyvek barátainak kezébe.” A sátán műremekei c. kötetből az Operába indul az autó szerepel.
Összes versei korrektúrája (1943)
MTAK KIK Kézirattár Ms 4653/4. Töredékes; a kötetet illető részből 187–201. oldal hiányzik. Javítások: a 215. oldalon egy hiányzó névelő betoldása, a 217. oldalon a hibás szedés miatti korrektúrajelölések és A Bazilikában zúg a harang 79. sorának átírása: „
Összes versei (1943)
Szabó Lőrinc Összes versei, Singer és Wolfner, Irodalmi Intézet R.T. kiadása, Budapest, 1943. A gyűjteményes kiadás számára a kötet lényegesen átdolgozva a Grand Hotel Miramonti, az Egy jelentéktelen író halálára, Szeretők és a Késő bánat c. vers kivételével. Az Összes verseinek volt egy 1944-es kiadása is, mely valójában az 1943-asnak az utánnyomása. (A különbség annyi közöttük, hogy az 1944-es egy sajtóhibával jelent meg: a Te meg a világ c. kötet Húsz óra mulva c. versének 3. és 5. sorát felcserélték. Erről ld. Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt, Osiris, Budapest, 2001, 394–395.)
Válogatott versei (1956)
Szabó Lőrinc Válogatott versei 1922–1956, a bevezető és a válogatás Illyés Gyula, a könyvburkoló Bernáth Aurél munkája, felelős szerkesztő Csanádi Imre, Magvető, Budapest, 1956. A kötetet 1956-ban két alkalommal is kiadták, valójában a második az elsőnek az utánnyomása. A sátán műremekei alábbi versei szerepelnek: Mérget, revolvert, Negyedóra Isten és a Hivatal közt, Operába indul az autó, Miénk a napfény, Nézlek, szeliden, szótlanúl, Grand Hotel Miramonti, Egy jelentéktelen író halálára, Tárlat: A Sátán Műremekei, A Bazilikában zúg a harang, Bérletjegy a MÁV vonalaira, A zene kardot ránt, Szépség, egy pillanat, A Költő és a Földiek.
Vers és valóság
Szabó Lőrinc: Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések [fedőlapon tévesen: megfigyelések], a szöveggondozást végezte Lengyel Tóth Krisztina, a jegyzeteket készítette Kiss Katalin és Lengyel Tóth Krisztina, a versmutatót összeállította Kiss Katalin, a névmutatót összeállította Jávorka Gabriella, Osiris, Budapest, 2001.
A versek, illetőleg átdolgozásaik megjelenései periodikákban:
Mérget, revolvert – Mérget! Revolvert! címmel: Pesti Napló, 1926. febr. 14. (36. sz.) 9. p.
Negyedóra Isten és a Hivatal közt – Az Est, 1926. febr. 28. (48. sz.) 9. p.
Operába indul az autó – Az Est, 1926. ápr. 11. (81. sz.) 9. p.
Áldozatok – Üzlet, revolver, csönd címmel: Az Est, 1926. márc. 28. (71. sz.) 10. p.
Az örök járvány – Borzadó szánalom könnye címmel: Magyarország, 1926. ápr. 18. (87. sz.) 15. p.
Magasból – A koldus kezet csókol címmel: Az Est, 1926. ápr. 25. (93. sz.) 10. p.
Miénk a napfény – Nélkülözések rémuralma címmel először csak kötetben jelent meg.
Játszópajtások – A szép kis borjú a társzekeren címmel: Pesti Napló, 1926. okt. 17. (236. sz.) 13. p.
Isten országa – Az egyedül-irgalmas halálban címmel először csak kötetben jelent meg.
Wild West Európa – Először csak a kötetben jelent meg.
Nincs pénz és enni kell – Magyarország, 1926. jún. 6. (125. sz.) 13. p.
Nézlek, szeliden, szótlanúl – Akarom, hogy félj, ha látsz címmel: Kút, 1926. (1. évf.) 1. sz. (március 28.) 15. p.; kötetben először: Sebeinket tányérodra rakom címmel.
Harminc ezüst – Rablók kis cinkosa vagy címmel először csak kötetben jelent meg.
Grand Hotel Miramonti – Magyarország, 1926. ápr. 4. (76. sz.) 23. p.
Egy jelentéktelen író halálára – Térdre az elrabolt élet előtt! címmel: Az Est, 1926. jún. 20. (137. sz.) 9. p.
Az Első Kút panasza – Minden vigalom kétségbeesés címmel: Az Est, 1926. szept. 19. (212. sz.) 10. p.
Beszéd a szomorú őrülthöz – Téged sajnállak, nem az embert címmel: Az Est, 1926. júl. 25. (166. sz.) 9. p.
Három törvény, I–III. – Három pillanat az időben, I–III. címmel először csak kötetben jelent meg.
Őrangyalok – Az Antikrisztus szent aranya címmel: Pesti Napló, 1926. júl. 4. (148. sz.) 13. p.
Van lelke a pénznek – Van a pénznek lelke, barátaim! címmel: Pesti Napló, 1926. máj. 9. (104. sz.) 21. p.
Az örök virrasztó – Az isten nem tud elaludni címmel: Pesti Napló, 1926. jún. 13. (131. sz.) 10. p.
Tárlat: a sátán műremekei – Az Est, 1926. máj. 16. (109. sz.) 10. p.
A Bazilikában zúg a harang – Először csak kötetben jelent meg.
Gyermekek, tiétek a jövő – Magyarország, 1926. máj. 23. (115. sz.) 15. p.
Szövetségesek – Talán nem is rossz, ami rossz címmel: Pesti Napló, 1926. szept. 12. (206. sz.) 7. p.
Töprengés egy körúti padon – Az ucca ezer mozdulata előtt címmel: Az Est, 1926. aug. 20. (188. sz.) 9. p.
Bérletjegy a MÁV vonalaira – Először csak kötetben jelent meg.
Örülni kell, akárminek – Pesti Napló, 1926. máj. 30. (120. sz.) 10. p.
A zene kardot ránt – Pesti Napló, 1926. márc. 21. (66. sz.) 9. p.
Szépség, egy pillanat – Szépség, egy perc alatt címmel: Pesti Napló, 1926. júl. 18. (160. sz.) 15. p.
Zavar – Ma még csak zavaromat tudom elmondani címmel: Magyarország, 1926. szept. 5. (201. sz.) 14. p.
Lányok a nyárban – Lányok a nyár napfürdőjében címmel: Pesti Napló, 1926. aug. 22. (189. sz.) 18. p.
Szeretők – Szeretők teste-lelke címmel: Pesti Napló, 1926. okt. 3. (224. sz.) 11. p.
Ma már megint – Ma már megint kedves vagy nékem címmel: Az Est, 1926. dec. 5. (277. sz.) 10. p.
Isten zenekara – Az isten összevissza integet címmel: Az Est, 1926. nov. 21. (265. sz.) 11. p.
Az utolsó perc a vigasz előtt – Pesti Napló, 1926. aug. 8. (178. sz.) 19. p.
Késő bánat – Kellenek a Gonosz fegyverei! címmel először csak kötetben jelent meg.
Ünnep – Amiért nemcsak templomokat címmel: Pesti Napló, 1926. nov. 14. (259. sz.) 33. p.
A Költő és a Földiek – A költő éljen a földön címmel: Magyarország, 1926. máj. 1. (98. sz.) 14. p.; A költő és a földiek címmel átdolgozva: Magyar Csillag, 1943. 10. sz. (május 15.) 576–577. p.
Egyes címek írása kéziratokon, szövegközlésekben, ill. a szakirodalomban eltérő, és ez bizonytalanságot okozhat a végleges forma megállapításakor. Például maga a kötetcím írása sem egységes. A nyomdai kézirat címoldalán kézírással A sátán műremekei látható, az 1934-es Válogatott Versei nyomdai kéziratához tartozó autográf versjegyzék megfelelő lapján már a „Sátán” szó nagybetűvel szerepel, Összes verseinek 1943-as kiadásának élőfején a szó megint kisbetűvel. A Tücsökzene kötetre emlékező versének címét már így írta: A Sátán Műremekei. A címadó vers is több alakban fordul elő, némileg befolyásolva a későbbi szövegkiadásokban magának a kötetcímnek az írását is. Az első, napilapban történő közléskor: A sátán műremekei – így kis betűvel, ezt nem korrigálja a nyomdai kéziratba illesztett kivágaton, s így látható a kötet tartalomjegyzékében is. Az 1934-ben, a Pesti Naplóban megjelenő, eredetileg Miklós Andornak ajánlott, Monológ a sötétben c. versben „a sátán műremekei” olvasható, s a vers Különbéke c. kötetében való újraközléskor is ugyanígy, kis betűvel. Az 1934-es Válogatott Versei nyomdai kéziratában és megjelenő kötet tartalomjegyzékében a „Sátán” szó már nagybetűvel szerepel, és ugyanígy Válogatott verseinek 1940-es kiadásában. Az 1943-as Összes versei tartalomjegyzékében egy harmadik írásmóddal találkozunk: Tárlat: A Sátán Műremekei. A verscím írásának ez a formája, ill. az említett Tücsökzene-vers lehetett hatással az 1956-os Válogatott verseiben szereplő írásmódra, ahol a kötetcím minden szava, nagybetűvel szerepel. Ugyanakkor kétséges, hogy Szabó Lőrinc szándéka szerinti ez a helyesírás, mivel nincs arra nézve adat, hogy aktívan bekapcsolódott volna a kötet szerkesztési munkáiba, vagyis elképzelhető, hogy nagybetűk használata Csanádi Imre szerkesztési eljárásának a következménye. A helyzetet az sem könnyíti meg, hogy Szabó Lőrinc leveleiben és más személyes és írásos megnyilatkozásaiban mind a kötetet, mind a címadó verset leginkább csak Sátánként említette. Mi elsősorban az őáltala aprólékosan gondozott és 1943-ban megjelent Összes verseinek az írásmódját vettük alapul. Verseinek újabb teljességre törekvő gyűjteménye életében már nem jelent meg. Így a kötetet is az Összes verseiben szereplő helyesírással említjük (A sátán műremekei), a címadó verset is úgy, ahogyan az a tartalomjegyzékben szerepel (Tárlat: A Sátán Műremekei), s így jártunk el más, több alakban előforduló cím esetében is.
Általában az egyes versekhez tartozó dokumentumok leírásánál abban az esetben jeleztük a versek átdolgozása révén adódó eltéréseket, amennyiben ezek az egyes tételek ismertetéséhez szükségesek. Külön nem vettük számba az átdolgozás során adódó változtatásokat, mivel minden egyes költemény második, végleges változata mellett közöljük az 1926-ös Pandora-kiadásban szereplő korai változatot.