5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 |
Ma már megint kedves vagy, ujjaim ma már megint emlékeznek ruhád olcsó diszeire és tested drágaságaira, ma már megint testvérem vagy, pedig valamikor nagyon megbántottál, nagyon hamar elárultad, hogy csak a perc gyöngesége volt, amit én szerelemnek hittem, s nagyon hamar meggyűlöltél, ahogy csak a rang és pénz friss éveiben gyűlölheti asszony az elmult bűnök koldus cinkosát. Óh, jól tudom, hogy csak gyöngeséged volt az enyém, s mikor szégyelni kezdtél, az én büszkeségem százszor keserűbb szégyennek látta azt az órát, amikor először vártam rád s amikor, naiv gyerekek, a körúti, kopott kávéházban ettük nyomorult vacsoránkat: én a megcsúfolt szerelem bosszúvágyó szavaival kértem istent, hogy nyomorultan dobjon elém, amikor már messze fölötted állok, – óh, jobban gyűlöltelek én, mint ahogy te tudsz gyűlölni: nekem a nagyobb szégyen adott erőt, hogy a nevedet se tűrjem a számban, – és ime, most már megint szeretlek, és most messziről megüzenem neked, most már meg merem mondani magamnak is, hogy hazugság volt, amit akartam, és nem gyűlöltelek sohase: én csak arra a lányra emlékszem benned, aki enyém volt, arra a lányra, rád, akitől azt a tiszta szerelmet kaptam… Óh, most megmondhatom, hogy már nem félek gyűlölettelen nézni a gyűlöletedre, és hogy ujra megszerettetett az az első óra, s a többi néhány, az a régi lelkesedése fiatal testemnek, az a szent tévedés, amelyre most ugy gondolok, mint ébredésre a meggyötört gyermek, akit lázképek kínkamráiból csöndesen és jóságosan kiszabadít egy álmodott hang. |