Ma már megint





5




10




15




20




25




30




35




40




45




50




55




60
Ma már megint
kedves vagy, ujjaim ma már
megint emlékeznek ruhád
olcsó diszeire és
tested drágaságaira, ma már
megint testvérem vagy, pedig
valamikor nagyon
megbántottál, nagyon hamar
elárultad, hogy csak a perc
gyöngesége volt, amit én
szerelemnek hittem, s nagyon hamar
meggyűlöltél, ahogy csak a
rang és pénz friss éveiben
gyűlölheti asszony az elmult
bűnök koldus cinkosát.
Óh, jól tudom, hogy
csak gyöngeséged volt az enyém,
s mikor szégyelni
kezdtél, az én
büszkeségem százszor keserűbb
szégyennek látta azt az
órát, amikor
először vártam rád s amikor,
naiv gyerekek, a körúti, kopott
kávéházban ettük nyomorult
vacsoránkat: én a megcsúfolt szerelem
bosszúvágyó szavaival
kértem istent, hogy nyomorultan
dobjon elém, amikor már
messze fölötted
állok, – óh,
jobban gyűlöltelek én, mint ahogy
te tudsz gyűlölni:
nekem a nagyobb szégyen adott
erőt, hogy a nevedet se
tűrjem a számban, – és ime,
most már megint
szeretlek, és
most messziről megüzenem
neked, most már
meg merem mondani magamnak is,
hogy hazugság volt, amit akartam, és
nem gyűlöltelek sohase:
én csak arra a lányra
emlékszem benned, aki
enyém volt, arra a lányra,
rád, akitől
azt a tiszta szerelmet
kaptam… Óh, most megmondhatom,
hogy már nem félek gyűlölettelen
nézni a gyűlöletedre, és
hogy ujra megszerettetett
az az első óra, s a többi
néhány, az a régi
lelkesedése fiatal
testemnek, az a
szent tévedés, amelyre most
ugy gondolok,
mint ébredésre a meggyötört
gyermek, akit
lázképek kínkamráiból
csöndesen és jóságosan
kiszabadít egy álmodott hang.