Vers és valóság
Sok dühöngés és tombolás után – vagyis velük egyidejűleg – felrémlett bennem a gyanú, hogy tulajdonképpen csak a rosszban van természetes és valódi életerő. A világban magában, vagyis az „anyagban” láttam az egyetemes harcot, nem csak a társadalomban. Mindenesetre fokozatosan csökkent bennem a hit a marxizmus megváltó képességében. (Nem tudom már, hogy kapcsolatban volt-e ez azzal, hogy időközben egy óriási arányú „leépítés”-nél, melynek során Az Est szerkesztőségéből mintegy 200 embert elbocsátottak, köztük engem is. 1 Hogy a munkanélküliek lelkiállapotát, társadalmi fölöslegességérzetüket megismertem, azt biztosan tudom, versem is van róla.) 2
Jegyzetek
1 A felmondás körülményeiről ld. az Operába indul az autó c. vers kapcsán elmondottakat és annak jegyzetét.
2 Munkanélküli a Dunaparton, első megjelenése: Az Est, 1927. júl. 17., kötetben a Régen és Most ciklus részeként Összes versei 1943-as kiadásában; Hétköznap, első megjelenése: Pesti Napló, 1927. aug. 14., életében kötetbe nem került.