Szabó Lőrinc Várkonyi Nándornak írott, 1927. május 18-i leveléből:
„Grand Hotel Miramonti” (tátrai és Cortina d’Ampezzó-i 1 emlékek keveredése) 2
Jegyzetek
1 Cortina d’Ampezzo (németül Hayden) egy kisváros (közigazgatásilag comune) Olaszországban, a Veneto régióban, Belluno megyében. Olaszország leghíresebb és legismertebb síparadicsoma, gyönyörű fekvésű, patinás téli üdülőhely. Szabó Lőrinc feleségével történő 1925. augusztus 2. és 18. közötti olaszországi tartózkodása alatt készült úti feljegyzéseiben így emlékezik meg a helyről: „Cortina d’Ampezzo: Calalzótól dolomitvasút, eső. Hotel Posta, Ottilio Cazetta, séta esőben, autóiroda, reggel indulás autón.” (Harminchat év: Szabó Lőrinc és felesége levelezése [1921–1944], s. a. r., bev., jegyz. Kabdebó Lóránt, Magvető, Bp., 1989, 635.) 1924 július 10–22. közötti észak-olaszországi utazása során is érintette Cortinát.
2 Szabó Lőrinc: Napló, levelek, cikkek, vál., s. a. r., bev., jegyz. Kabdebó Lóránt, Szépirodalmi, Bp., 1974, 172.
Szabó Lőrinc feleségéhez írott, 1926. február 10-i leveléből:
...aztán nézzen vissza képzeletben a Tátrára, keresse ki Újfüredet, a Palace fehér kis pontját a hegyoldalon, nézzen be az ablakon a III. emelet egyik szobájába, és nézze meg magát, és mérje meg a bánatát!…
Klára, én nem mondom, nincs oka panaszkodni.
Csak azt mondom, hogy látni kell a világot, lélekben kilépve egyéni kereteinkből, hogy megérthessük, hogy megérthessük magunkat is, és hogy megmérhessük az értékét egy flitteres ruhának, és hogy igazán túl tudjuk tenni magunkat azon, ami fáj. Fájni fog azután is, de az már büszke fájás lesz.
És ha közelebbről nézem a dolgokat? Látom, hogy igazságtalanságok vannak, bennem pedig az igazság vágya él. Ezzel kezdtem. Nem megyek extrém összehasonlításokba. Elég a Tátra is. Látom, hogy Vág, ha kidolgozza a lelkét, sokkal többet keres, mint én, ha kidolgozom a lelkemet. Van asszony, akinek sokkal jobb dolga van, mint magának, pedig a jobb dolgot egyformán megérdemlik, vagy egyformán nem érdemlik meg. Van szegény, magunkfajta helyzetű asszony, aki öt hétig a Palace-ban habzsolja az üdülést egészségesen, idegen pénzből. Elég.
Nem érzi, hogy ezek más emberek? Érzi biztosan. Írta is. Pedig a legjobbakat idéztem; a többi már becsületsértésért pörölhetné be, ha véleményt mondanék róla. Nem érzi, hogy az a „démoni” élet, az a mondén hangulat- és gondolatkör, amely például a Grand Hotelben uralkodik, milyen sterilis, amorális, üres és beteg? Azt hiszi, hogy ezeken az embereken átfut még valaha egy egészséges érzés öröme? Nem vette észre, milyen borzalmasan unott minden kokott arca és nézése, milyen halálra vált és vámpírszerű? És hogy az amatőr kokottok egyetlen lelke-vágya, hogy ők is olyanok lehessenek? Azt hiszi, hogy ha maga úgy élne, mint ők, mint a többi nő, visszavonult elgondolkozásai idején magába nézve több harmóniát találna magában, mint most? Tudna egyáltalán úgy élni, mint ezek a dekadens, kártékony, kárhozott lelkek? Tudna úgy érezni, viselkedni, gondolkozni? Nem érzi, hogy a szellem, amely az ilyen társaságokban uralkodik, az a szellem, amely ellen mint ösztönös szocialista küzd; tehát hogy ennek a társaságnak igazi tagja akkor se lehetne, ha volna hozzá elég pénze és ruhája?
Ugye, hogy idegen, feszélyezett maradna köztük?
Én megértem, hogy az ember gyönge és kíváncsi, és vonzza a mások viháncoló öröme; talán gyötrelmeinket reméljük – hasztalan! – ezzel elaltatni. De ha megértem is, nem helyeslem. Vegye tudomásul, hogy az olyan emberek, mint mi, nem azért születtek, hogy örüljenek, s különösen nem azért, hogy ilyesmiben örömüket lelhessék. Mert bennünk él igazság-, kötelesség- és felelősségérzet.
1
Jegyzetek
1 Harminchat év: Szabó Lőrinc és felesége levelezése (1921–1944), s. a. r., bev., jegyz. Kabdebó Lóránt, Magvető, Bp., 1989, 173–174.
Vers és valóság
Mellékes benne a szerelem, csak drasztikus, szocialista agitációs ellentétként említi a „sertéscomb és fiatal lányhus” ellentétét.