Magyarázat

Nincs pénz és enni kell – A Valami szép ciklus Hátha című művében visszautal a költeményre: „Jaj, a kín, hogy nincs pénz és enni kell!”


„A versben vitába is száll önmagával, keserűen kopog a versben sornyitóként gyakran ismétlődő egyszerű, prózai igazság:

»Nincs pénz, s te azt mondod, felejtsem el,
nincs pénz és szép a tavasz…«

prózaian hangzik, de lázítást hordoz magában e mondat: »nincs pénz, pedig már csak a meztelen életről van szó!« A felejtés, a könnyű hangulat megkapja a realitás kontrasztját:

– Hogy fussak én
könnyü lábbal a holnap
elé, mikor
nincs pénz, és otthon emberek
várnak rám, kedvesek és
ártatlanok, s kenyeret
akarnak, – óh, hogy nevessek, mikor
nincs pénz
és pénzért mérik az életet...

Mit ér ebben a világban »a perc könnyelmű öröme« mikor csak az »öncsalás cifrázza véle nyomorunkat« (Nélkülözések rémuralma) De idillnek tűnik az ő legegyszerűbb életmódja is – és ezzel hazugsággá válik mindaz, ami megkülönbözteti a valódi nincstelenektől. Megérzi, hogy szegénysége másokhoz képest sok idilli elemet hordoz magában (Nincs pénz és enni kell):

Ȏs valaki folyton
csak azt suttogja-üvölti
bennem, hogy gyáva hazugság
minden, hazudik
rajtam a ruha, hazudik
a cipő...«

ehhez kapcsolódik a költő természetes szellemi ruházata, mely az igazi szegénységhez viszonyítva fényűzés:

»...s hazudik a perc, amely
becsábít néha a Hang s a Szín
gyönyörű bűntanyáira...«

És ebben a levetkezésben megtagadja e korlátozott idill költői megfelelőjét:

»hogy törődhessek én
a Szépséggel, a lélek
mennyei kedvesével, mikor
nincs pénz...«

E szimbolikus, nagybetűs utalás egyben a korábbi Baudelaire-hez kapcsolódó ars poeticával való polémiát rejti magában. A saját fordításában magyarul megszólaltatott Correspondances című vers programján érez lelkiismeretfurdalást, ezt veszi vissza:

»Les parfums, les couleurs et les sons se répondent«

Szabó Lőrinc ezeket a fogalmakat már fordításában nagybetűs szimbólumokként kezelte:

»…bennem is
Örök összhangba zsong a Szín, a Hang s az Illat.«”

(Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc lázadó évtizede, Szépirodalmi, Bp., 1970, 413–415.)