Szabó Lőrinc jegyzete a kötet házipéldányában
A Baross-kávéházban, 1 este (1925)
Jegyzetek
Vers és valóság
Az istentelen pánerotizmus prózaverses dühössége és kétségbeesése, Klára elleni mellékes dühök („korlátozni akar”), zsoltárhang (a kezdet) és a legutóbbi „Mme Sabatier” 1 elleni kitörés („mellei kitüzesednek”…) keverednek benne. És egy kicsit már egy nagyon régi ideaszerelem fájdalma is, amely szerelem még gyerekkoromból Bajor Gizihez fűzött, 2 egyoldalúan.
Jegyzetek
1
Mme Sabatier-ről ld. a Vezényszó, tűzvész kommentárjának a jegyzetét.
2
Bajor Gizi (1893–1951) színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja, Kossuth-díjas (1948), kiváló művész (1950). Szabó Lőrincet egy diákkorában felébredt, viszonzatlan és soha meg-nem-vallott vonzalom fűzte hozzá, melyet „gyermekkoromban megindult autoszuggesztiós távszerelemnek” nevezett. (Vers és valóság, 124. p.) A húszas évek második felében egyes verseinek ihletője volt. Ezek közül hármat 1943-ban a Régen és Most címen összegyűjtött költeményei között közölt. (Tíz éve, Vereség és fájdalom, Mint járvány vagy zsarnok látogató.) A színésznőről szól a Tücsökzene 298. verse A legédesebb címmel. A Régen és Most ciklus Tíz éve c. verse kapcsán róla szólva a hozzáfűződő viszonyát „gyermekkoromban megindult autoszuggesztiós távszerelemnek” nevezte. Kapcsolatukra részletesen emlékezett a Bizalmas adatok és megjegyzések III. B. G. c. részében. Ld. Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp. 2001, 291–295. Ld. még a kötet Az Örömhöz c. versének kommentárját és jegyzetét.