Kihívás
 

Napisten, nézd: harmatos üregek –
Égesd ki a szemeimet!
Még csak bimbóznak, fiatalok,
de túlragyognak, mire meghalok!

Túlragyognak! – Engem elektromos
világok minden árama mos,
s a valóság csodás teje itat,
hogy test legyen bennem a gondolat.

Valóság, csúfolt, igaz erő!
Hús, vas, föld, megtagadott szerető!
Óh, élet! Nem imádott így soha más:
érlelj meg, lelkes Realitás!

Érlelj: süllyessze a képzelet
tebeléd a tápláló gyökeret:
minden fiatalnak biztatás,
az én sorsom nem lehet bukás.

Még harcba se szállok, csak vagyok,
csak szépet s igazat akarok.
Föld, erdő, isten van velem;
fényem nő: magam termelem:

fényem nő – Óh, gyávák, irigyek!
– Napisten, idd ki a szemeimet:
még csak bimbóznak, fiatalok,
de túlragyognak, mire meghalok!