Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Szabó Lőrinc jegyzete a kötet házipéldányában

Spolaritsban. Szép, napos, koratavaszi vagy téli délután és este (1925).

 

Vers és valóság

A Centrálban írtam, ¹ valami pánerotikus mámorban.

Jegyzetek

¹ Centrál kávéház, mely 1887 óta működött. Quittner Zsigmond tervezte, és Seemann Károly alakította ki veje Frankl Bertalan részére. Mint ahogyan neve is utal rá, a kávéház központi helyen állt az V. ker. Károlyi Mihály u. 9. sz. alatt, kulturális intézmények, újságszerkesztőségek, nyomdák közelében. A régi Centrál belsőépítészeti kialakítását a század első évtizedeiben a historizáló eklektika jellemezte, berendezését tonett székek, öntöttvas lábakon áló márványasztalok, perzsaszőnyegek, plüssfotelek, angol bőrgarnitúrák alkották, a falakon grafikákat, tükröket helyeztek el. 1905-től Mészáros Győző vette át a kávéház vezetését, ekkor alakult ki a helyre oly jellemző szellemi élet. Az ún. „Tudósasztal” körül megtalálható volt Gombocz Zoltán, Eckhardt Sándor, Szekfű Gyula, a „Kerek Asztal”-nál Kiss József és A Hét társasága. A Nyugat írói közül is sokan mindennaposak voltak e helyen; itt alapították a lapot, s mondhatni 1919-ben ide tért vissza a lap szerkesztősége a New York kávéházból. Később a népi írók közül Kodolányi János, Féja Géza, Illyés Gyula és Tamási Áron látogatta. A hely emlékét Szabó Lőrinc is megörökítette a Tücsökzenében. 1946-tól eszpresszóként működött, 1949. júl. 2-án már államosították. Későbbi tulajdonosai: a Paprikaközpont Nemzeti Vállalat, 1953-tól a Közlekedési Építő Vállalat (itt volt 1963-ig a Metro-klub). 1964-ben a Művelődési Minisztérium határozata alapján az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez került menza és klub céljaira (Eötvös Klub). 1993-tól játékterem üzemelt itt. 2000. jan. 26-tól működik újból a Centrál kávéház.