Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Vers és valóság

A babilóniai Vénusz, 1 mint rengeteg érzésnek és személynek a fedőneve. Semmi személyes nincs benne, annál több mámor és gyötrődés.

Jegyzetek

1 Istár az akkád mitológia központi istennője, a sumer Innin megfelelője. A termékenység és a testi szerelem, valamint a háború és a viszály istennője és asztrális istenség. Felkínálja szerelmét Gilgamesnak, aki az istennő állhatatlansága és álnoksága miatt visszautasítja azt. Istár bosszúból Urukra küldi az Égi Bikát, amelyet kérésére apja Anu teremt. Ezt mondja el a Gilgames-eposz VI., Aki a mélységet látta c. táblája. Az eposz nagy hatással volt a költőre. A Tücsökzene 213. Gilgames és barbárai c. verse kapcsán jegyezte meg: „D[ienes]. Katótól kölcsönkaptam Burkhardt fordításában az Insel Bücherei egyik számát, amire őt a bátyjai figyelmeztették. Ez a Gilgames-eposz prózai fordítás volt; az összetört kujundzsiki asszír–babilóniai cserépkönyvtár hiányzó töredékeit valószínűség szerint és kitűnő érzékkel kiegészítette a fordító. A mű óriási hatással volt rám. Nagyobbal, mint Homérosz és Szophoklész. Ez elárulhatta volna már, hogy kultúrám vékony bőre alatt milyen barbár ösztönök, rokonszenvek laktak. Évtizedek múlva, sőt ma is kedvenc olvasmányom a Gilgames. Három-négy fordításban megszereztem, és mindenféle filológiai kísérőzenét hozzá. A továbbiakban sok vers fog (saját életeseményeimmel váltakozva) most majd foglalkozni az eposz rám tett tartalmi hatásával, sőt azzal az elképzelt formával is, amelyet beleképzeltem.”