A fény kiszaladt a szeméből –
Szem, boszorka szeme, ne bánts!
Füvek lobogtak a hajában
s a haja most zörgő bogáncs.
Alszik. Megnőtt szakálla, körme.
Hét napja alszik. Tán nem él.
Különös szagú lett a bőre,
s az arca ráncos denevér.
Félek; nem merem betakarni
és nem merek ránézni sem.
Futok előle, s érzem: üldöz,
szakállasan és körmösen.