Fürödtél már a langyos levegőben,
zöld ég alatt, zöld füvön hemperegve?
Hát most fürödsz. Nézd, egész elveszünk
a virágok közt, ahogy hemperegve
ölelkezünk a langyos levegőben!
Szép vagy! szép, te! Olyan szép, mint a hajnal!
Íz vagy, méz vagy, pipacs és szarkaláb.
Éhes vagyok. Mondd, csacsikám, mi lenne,
ha megőrülne ez a sok virág
s hozzánk bújna csókolózni a hajnal?
A hajnal!… Óh, nem láttam soha szebbet
az égre vágtató arany lovaknál!
Tudsz görögűl? Vigyázz, berúgsz a fénytől,
s ha most egy percig nem leszel magadnál,
elvesztjük a legjobbat, édesebbet!
Igy ni. Ez már más. Rózsaujju szépség!
Nyujtsuk a percet soká, így, nagyon.
Te vagy az őrült virág… Nem, a Hajnal,
az vagy… Légy büszke: jőjj, hadd csókolom
klasszikus keble örök szőkeségét!…