Óh, mennyi ifju mohóság,
nők, habzó májusi rózsák,
májusi szerelem!
Amit csak valaha vártam,
amit rettegve kivántam,
ma itt mulatott velem.
Nők, gyönyörü tavaszi kancák,
rózsák, remegő fiatalság –
Óh, reggel, büszke dél!
Habos rózsákba haraptam,
őrjöngve ittam, adtam
örömöd, drága vér!
Habos rózsákba haraptam,
mégis szomorú maradtam,
s a nap lassan lemegy –
Hol a társaid, ifju mohóság?
Most béke kellene, jóság,
jóság és szeretet:
szeretet kellene, jóság,
hogy ne múljanak a rózsák
a vágy óráival,
s okosság, egy kis öregség,
hogy az Égieknek is tessék
e csöndes esti dal.