Vers és valóság
Ugyanaz, mint az előbbi, egy kissé több emberi együttérzéssel a szenvedő és vergődő fiatalasszony iránt. Abban a házban voltunk együtt, a lakásán – amelyben az 1919-es kommün alatt is sokszor megfordultam vele együtt. 1 Elszakadásunk, melyről az előző versnél már beszéltem, ’19 nyarán következett be, azt hiszem. A fiatalasszony nagyon ügyetlen volt – önállótlan és gyáva. Később évekig újra megszakadt az érintkezésünk. Most néha találkozunk, a szerelem nem ismétlődött, már nagyon régen csak bizonyos meghatottsággal gondolok rá, és már igyekeztem kifejteni (a Tücsökzenében) olyan emlékezést róla, amelyet talán nem kell szégyellnem. – Az is a nem sikerült kapcsolat tehertételei közé tartozott, hogy semmi eredetiség és önállóság nem volt benne, csak imádtatni hagyta magát, és az ember túl hamar belefáradt.
Jegyzetek
1
Ld. Föld, erdő, isten c. kötet általános bevezetését: „Babitsot lényegében én ismertettem meg Georgéval, akit nekem viszont dr. D[ienes]. László ajánlott a figyelmembe 1919 nyarán, aki kom. népbiztos volt, és vasárnaponként többször látott magánál ebéden – D[ienes]. Katóval együtt – a Rózsadombon.”. Ld. még az előző, Pillanatok c. vershez fűzött kommentár jegyzeteit.