Vers és valóság
Úgy látszik, a Nincs rád időmben említett kecses, karcsú, középmagas és barna újságírónő 1 mégsem volt csupán affektáció, és kapcsolatunk nem lehetett egészen lélek nélküli, másképp nem kaphatta volna meg ennek a versnek a túlzásait. Merthogy minden szerelmes versemben kibírhatatlanul túloztam, azt biztosra kell vennem. Különösen fiatal koromban, amikor még nem volt elég tapasztalatom nőben, jellemben és saját magam tekintetében sem. A túlzás olyan mértékig tudott menni, hogy a valóságból igazán csak egy mákszemnyi maradt benne. Csak ezt hangsúlyozva mondhatom, hogy ez a Mitológia című vers az említett lányhoz kapcsolódik. „Fehér kis tested itt pihen” – „mellem szőrös sziklái mellett” azt hiszem, mindössze ez a fizikai „parallelma” az egész, ami nem képzelődés-túlzás volt. (Egyébként a sziklák szőrössége is éppen csak mitologikus.) Elég szép tőlem – hogy egészen szemtelen legyek! –, hogy ezt a verset összekapcsolom a nevével, 2 amikor tulajdonképpen a saját megvakító izgalmaimmal és csak az egész helyzetemmel volna jogosan összekapcsolható.
Jegyzetek
2
Nem kapcsolja össze a nevével. Ld. a Nincs rád időm c. versre emlékezést és annak jegyzetét. Megjegyzése szerint: „Utólag ide fogom diktálni a lány nevét is, mihelyt eszembe jut. […]” – ám utólag sem derült ki a név.