1. Nyugat, 1920. 11–12. sz. (márc.
16.) 611. p.
Eltérések az 1923-as Athenaeum-kiadásban közölt szöveghez képest: az 1. sorból
kíhúzva a következő részlet: „káprázatos csodáktól részegen és áldott kincsektől
roskadó palástban”; 1. sorban még „fölöttem”; központozásbeli igazítások a 2.,
7. sorban, 9. sorban elhagyott névelő. Ld. 2. tételt.
2. Az 1923-as Athenaeum-kiadás nyomdai kézirata.
Magántulajdon, 28. fol.
A lapon a Nyugat-közlés kivágata felragasztva, szerzőmegjelölés áthúzva.
Törlések és javítások,. Ld. 1. tétel leírását.
3. Szabó Lőrinc: Kalibán! Versek, az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadása,
Budapest, 1923, 34–35. p.
4. Szabó Lőrinc: Kalibán! Versek, az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadása,
Budapest, 1923, 34–35. p. Szerzői példány.
Magántulajdon.
Az oldal tetején Szabó Lőrinc kézírásos megjegyzése: „Leírni így!”. Sajátkezű
javításai: 1. sorban: „diadalmas és könyörtelen” áthúzva, „nyár” – így,
kisbetűvel; „lángoló” áthúzva; 2. sorban központozás igazításai; 3. sorban
elhagyott névelő; átigazított szó: „tükrökön”; 4. sorban: a központozás
igazításai; „az Avas” áthúzva, helyette „a hegy”; 5. sorban a „nap”, a „nyár”, a
„föld” szavak kisbetűvel; 6. sorban: a „nyár” szó kisbetűvel; „lelke” áthúzva,
helyette „tüze”; központás igazításai; „itt nem ismerik a bacillusokat és a
baktériumokat: a Nyár csiracsókos lehellete gyujtja jövővel terhessé a lomhán
hömpölygő szeleket” áthúzva; 7. sorban: „halálra” áthúzva; 8. sorban a „föld”
szó kisbetűvel; „kacagva” áthúzva, helyette: „mosolygva”; 9. sorban a „nap” szó
kisbetűvel, „gyilkos” áthúzva, a központozás igazítása; 10. sorban „temetem”
áthúzva, helyette: „gyüjtöm”.
5. Az 1943-as Összes versei kefelevonata.
MTAKK Ms 4653/4. 57–58. p.
6. Szabó Lőrinc Összes versei, Uj Idők Irodalmi Intézet R.T. (Singer és Wolfner),
Budapest, 1943, 57–58. p.
Eltérések az 1923-as Athenaeum-kiadás szerzői példányában található
átdolgozáshoz képest: az 1. sorban áthúzott rész („diadalmas és könyörtelen”)
nem lett elhagyva; kihagyott szövegrész: „a vakító tükrökön szinte hallani a
tűzzápor monoton kopogását. / És zuhog a fény... Rubinok parazsa tüzel minden
pipacsban” – így az Athenaeum-közlés 2. és 3. sora egybedolgozva; az utolsó sor
végén felkiáltójel.