Tegnap megbántott valaki
és ma sincs semmihez se kedvem.
Mily szép a hajnal! – Hallani
a hárs zsongó lelkét felettem!
Virágzó friss cseresznyefák közt
a nap aranyos üde csók
s a sok borzongó havas ág közt
kötélhágcsóján ring a pók.
Ó, istenem, mért nem felejtek,
mért játszik a világ velem?
Mig erdőm szent magánya rejtett,
nem bántott soha senki sem.
Erőt adott, színt, ízt, hatalmat
a föld, a szél, a nap s a hold,
ágaimon hált meg a harmat
és kérgem isten bőre volt! –
Most nem értem, a hajnali
ég hogy ragyoghat így felettem;
megbántott tegnap valaki
és ma sincs semmihez se kedvem.