Ragyogó, ragyogó búzavirágok,
sisakvirág és margaréta; –
csupa fény, csupa dal ez a hajnali séta!
Ma kint aludtam a zöldben, és
megláttam, az ember mily kevés,
és gyönge, mint a margaréta.
Ma kint aludtam a fák alatt; –
a szél lobogója fönnakadt
istenhez vágyó ágaimban
és két roskatag karom éjszaka
gyökér lett, fekete gyökér,
s kitisztult lelkem, mint a táj,
ha ködét
fölgöngyölíti a hajnali szél…