A szegény ember minek él?
Ha jó, se jobb a többinél.
Ha jó, se különb, ép oly idegen –
s mint a gazdag, kinevette szivem!
Soká azt hittem, fáj neki,
hogy társtalanok az örömei,
s mint másik szegény, társtalan,
társának képzeltem magam.
A szegény ember minek él?
Könnyebben elárult a többinél!
Könnyebben elárult? Fiatal
szivem dac lett és zűrzavar,
és vád és önvád, szomorú
gyanakvás, bolond háború.
Aztán beláttam, más a baj:
maga az ember a gyász, a baj,
maga az Ember, az Egy, az Egyén
idegen, ha gazdag, ha szegény.
Minden idegen, ami van,
mindenki szegény és társtalan:
külön ideg külön idegek közt,
idegen marad az idegenek közt:
s öli társát vagy áldva félti, –
nem érti! nem érti! nem érti!