Vers és valóság
Az Est munkatársa csikorog és káromkodik benne az elvesztett szabadidő és a vele (részben) elveszített szerelmi alkalmak hiánya miatt. A lány, aki véletlenül alkalmat adott itt ennek az állandó érzésemnek a kifejezésére, egy kevéssé jelentős újságírónő volt, munkatársa többek közt az egykori radikális Világnak. Apja is újságíró volt, baloldalias, bár polgári. 1 A „tündéri” és „égi” minősítések semmi esetre sem a lánynak szóltak, hanem az én helyzetem képzelt ellentétének. Utólag ide fogom diktálni a lány nevét is, mihelyt eszembe jut. (…) Semmi esetre sem volt komoly kapcsolat, inkább csak úgynevezett „bedőlés” egy ilyen csillogó újságírónő-jelenségnek. Vékony, filigrán, középmagas, barna lány volt, a húga is el akart csábítani. Én egyébként könnyen és készségesen csábultam. A vers címzettjével 2-3 hétig volt intimitásunk, többnyire a Rózsadomb bokros tájain, a Vérhalom téren főleg, ahol később annyi igazi örömben és fájdalomban volt részem. 2 Ez a lány évekig járt még utánam és hozzánk. A feleségem sokkal hamarabb átlátott emberi és szellemi ürességén és önállótlanságán; alighanem tudta is a viszonyt, de úgy lenézte, hogy nem is törődött talán vele. (A húgával nem volt semmi.) A Világ főszerkesztője volt az ideálja. 3
Jegyzetek
1
Személyüket nem sikerült azonosítani.
2
Az 1920-as évek végén, 1930-asok elején Vékesné Korzáti Erzsébet ezen a környéken, az Eszter utcában lakott, sokat sétáltak errefelé, sorsuk meghatározó beszélgetéseit folytatva.
3
A Világ főszerkesztője: ekkor, 1920 és 1926 közt Feleky Géza író, újságíró.