Pirosló hajnal; a város is
piros és tiszta, ha sáros is.
Piros és tiszta a napban, és
még nem csúfítja ébredés.
Ébredés, lármás kerekek, –
csak én vagyok itt, meg a verebek.
Borzas verebek csipegetik
a napfény aranyos magvait,
a nap pirosló aranyát,
melyet az éji pocsolyák
ágyába hint a hajnal és
nem lop el csak az ébredés.
Az ébredés, a szürke szín,
a pénz, a robot, az emberi kín,
a reggel, az este és a dél,
mely most még egymásban henyél
s figyelemre se méltatja az eget
s e kis proletár verebeket,
kik köveken, pocsolyák vizén,
hol ilyenkor isten lelke a fény,
a napnak vígan csipegetik,
pirosló búzaszemeit.