Szabó Lőrinc a kötetről

Szabó Lőrinc és Kner Imre levelezéséből[1]

 [Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1921. dec. 14.]

 Kedves és igen tisztelt Uram!
Mai postával elküldtem b. címére a Monumenta^[2] részére fordított két füzetéből a szerződés szerinti két-két merített papíros példányt.
Kérem, fogadja azokat szívesen, megérdemlik, mert igen szépek.
Szeretném, ha közölné, hogy körülbelül mikorra kaphatom meg a verseskönyv kéziratát. Számításom szerint e hó végére lesz már mintám a papírosból, s akkor majd gondolkozom a kiállításán. De ehhez szeretném átolvasni és áttanulmányozni az egész anyagot. Ha azonban még nem kaphatom meg, akkor legyen kedves tudatni, hogy kb. mikorra számíthatok reá.
Hát a másik ügye hogyan áll? Sikerült-e valahogyan elintézni?
Kiváló tisztelettel híve
                            Kner Imre

 [Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1921. dec. 22.]

Kedves és igen tisztelt Uram!
Igen köszönöm a szép cikket a Pesti Naplóban,[3] nagyon hálás vagyok érte. – Nagy örömmel olvastam.
Kozma barátunk,[4] aki maga is dunántúli, s egész fiatalsága emlékei kötik a Dunántúlhoz, nagyon érdeklődik a könyv iránt, és szeretne annak ékesítésével foglalkozni. Én magam szívesen hajlandó vagyok erre áldozni, s csak arra kérem, legyen kegyes majd a kézirat beküldésekor tudatni, hogy hogyan gondolja a könyvet belül tagolni: a versek ciklusokra lesznek-e osztva, vagy egyben lesz az egész, csak sorban következnek-e a versek egymás után, minden felosztás, vagy tagolás nélkül?
Kérem majd ezt a kézirat beküldésekor tudatni.
Maradok üdvözlettel híve
                            Kner Imre
Nagyságos
Szabó Lőrinc író úrnak
Budapest
VIII. Reviczky-utca 7. III. 15.-

[Szabó Lőrinc levele Kner Imrének, Bp., 1922. jan. 10. – részlet]

Kedves jó Uram,
nagyon köszönöm, hogy megsürgette a kéziratot. Húsvétig – remélem – írok még néhány verset, de azt hiszem, ezeket nem lesz nehéz utólag beilleszteni.[5] A könyv különben így is lezártnak tekinthető. A „Dunántúli idillek” elnevezés tulajdonképpen Osváth [sic!] Ernőtől ered; Király György[6] is emellett foglal állást, és ha hamarosan jobb címet nem találunk, megmaradok ennél.
Próbáltam a verseket ciklusokra osztani, de sehogyse ment. Jobb lesz ez így. Az egyes vers-címek helyett végig csak római számmal jelzett sorszámozást szeretnék. Tartalomjegyzékül pedig talán az első sorok szolgáljanak, az oldalszám megjelölésével. Formátum tekintetében én az olyat szeretem legjobban, amilyenben pl. Babits versei megjelentek. Ön bizonyára nagyon jól ismeri, szokott, rendes könyvforma, csak a nevét nem tudom hirtelenében.
Nem értettem egész világosan az Ön legutóbbi levelének egy részét. Természetesen nagyon örülnék ha a könyvet a kedves és kitűnő Kozma díszítené, de a versek illusztrálását – (ha esetleg erről volt szó) – lehetetlennek tartom. Valószínű, hogy Önök is csak könyvdíszre vagy inicziálékra gondoltak, – ebben az esetben mindent készségesen Önökre bízok. Csak azt az egyet kérem, hogy a verseket ritkán szedjék és lehetőleg sokat húzzanak szét két oldalra, mert a kézirat (35 vers) bizony kevés. 

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1922. jan. 14. – részletek]

Kedves jó Uram!
Mindenekelőtt őszinte szívből minden jót kívánok házasságukhoz.[7] Igen érdekes és sokatígérő jelnek tartom, hogy a hozzánk hasonló jobb érzésű fiatalság szívesen és korán házasodik, és saját magam tapasztaltam, hogy sokkal jobban járunk, mint az előttünk való generáció, amely nyűgnek tekintette a házasságot.
Kívánom, hogy összes házasságukhoz fűzött reménységeik olyan mértékben teljesedjenek, mint az én házasságomban.
De térjünk rá az „üzletre”.
Kozma azért ambicionálja a könyvet, mert azt mondja, hogy neki a Dunántúl egyik legnagyobb élménye, ott töltötte egész gyerekségét és fiatalságát, pusztán nevelkedett, s egész egyénisége, egész művészete a Dunántúl talajából nőtt ki. Szeretne valami nagyon szép dolgot csinálni. Persze nem illusztrációkra gondol, mert az illusztrációt lírai verseknél én sem szeretem. Ezt még soha senkinek sem sikerült megoldani. – Papírosom kétféle formátumban van hozzá, mindkettőből küldök itt mintát. A nagyobb, oktáv alak a Gellért Oszkár kötetéé,[8] a kisebb, 16-rét alakban pedig Révész Béla miniatűrjei készülnek.[9]
Válasszon a kettő közül, s majd a Kozma és az Ön véleményét összeszűrve fogom a magamét megalkotni.
A kéziratot úgy, ahogy megkaptam, elküldtem Kozmának, s megvárjuk, mit válaszol ő a könyvdísz dolgában.
Ha visszakapom, csinálunk majd próbaszedéseket.
T. i. nem tudom elképzelni, hogy ebben a kicsiny formátumban hogyan tudjuk majd megoldani a nagyon hosszú sorokat? Én nem értek a versekhez, csak olvasom és szeretem őket. Nem tudom, hol lehet ezeket megszakítani? Vagy lehet úgy, mint ahogy némely helyen már láttam szabad versnél, hogy minden sorból külön kikezdést csinálnak ilyenformán?[10]

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Ez esetben minden ilyen kis kikezdés az Ön egy hosszú sorának felel meg. Mértékes versnél könnyebb: ott a cezuránál két sorba lehet szakítani a sort, s a második sort kissé behúzni.
Hát bizony az anyag kissé kevés egy kötetre, s nem tudom, hogy lehet majd hajtani. Pedig azt sem szeretném, ha a megjelenés nagyon későre húzódna el. Ha lehet, küldjön majd még hozzá.
Igaz, hogy a kis terjedelem olcsóbb árat jelent.
Amint Kozmától választ kapok, azonnal értesítem, s addig is várom az Ön válaszát kérdéseimre.[11]

[Szabó Lőrinc levelei Kner Imréhez, Bp., 1922. jan. 24. – részlet]

 Kedves Igazgató Úr!
Jókívánságait szívből köszönöm. Isten bizony, azt hittem mindig, hogy Ön legényember és nagyon meglepett, mikor gratuláló soraiból egy lelkes házasság-barátot volt alkalmam megismerni. Annál jobb, hiszen a hozzáértő szakember véleményére mindig többet ad az ember, mint az udvarias barátok szavaira.
A könyvre vonatkozólag értesíthetem, hogy még egész biztosan küldök kéziratot. Legjobbnak tartanám megvárni az első teljes korrektúrát, hogy az új verseket én magam szúrhassam közbe. A papíros minősége igen megfelelő, formailag azonban a kisebbet teljesen alkalmatlannak gondolom. Ha a nagyobb formátum még egy centiméterrel szélesebb volna, akkor igazán olyan papírosunk lenne, amilyet a szívem kíván.
A hosszú sorok megtörését nem lesz nehéz megoldani. Az egyetlen szabály, hogy mind a két félsort jól, hangzatosan lehessen recitálni. Nem hiszem, hogy lenne sor, amely három soros tördelést kívánna. A legtöbb el fog férni két sorban is és ez estben én így képzelem a legjobban a festő szedést: 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
                                   xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
                                   xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
                                    xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
                                    xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 Szóval, a sor-végek a tükör jobb szélén adnak egyenes vonalat. Ha a kettétörés mégis okozna nehézséget, akkor az első korrektúránál vagy már a próbaszedésnél kijelölhetem az összes ilyen sorok cezuráját.
Azóta írt néhány versemet azért nem akarom most elküldeni, mert nem érdemes egy-két darabért újra meg újra megváltoztatni a sorszámozást. Majd ha több lesz. Sokáig természetesen nem várok.
Írja meg, kedves jó Igazgató úr, milyen terjedelmű lesz körülbelül a Gellért Oszkár kötete, és esetleg azt is, hogy Kozma mit tervez.
Válaszát várva szívből üdvözli
igaz híve[12] 

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1922. jan. 30. – részletek]

 […] A mintaként küldött papírosból most nagyobb mennyiséget kapok többféle alakban, de mivel direkt gyártott papírosból nem lehet a mennyiséget pontosan meghatározni, még nem tudom, hogy mennyit kapok s hogyan tudom azt felosztani. Lehetséges, hogy tudok a kívánt alakúból is adni, s akkor persze örömmel alkalmazkodom kívánságához.
A hosszú sorokra vonatkozó kívánsága úgy nem oldható meg, amint írta. T. i. az első sor vagy tele van s akkor ott szakítjuk meg, ahol éppen a sor megtelik, vagy pedig úgy szakítjuk meg, hogy a második sor hangzása jól jőjjön ki, de akkor nem lehet ragaszkodni ahhoz, hogy az első sor tele legyen. Eközött tehát választania kell. – Majd az első korrektúránál lesz szíves kijelölni, hogy mit hol szeretne megszakíttatni.
Kozmával beszéltem ugyan, de nem tudtunk megállapodásra jutnia díszekre nézve. Ő nem szeretne a versekhez díszeket, de illusztrációkat sem. Néhány egész oldal terjedelmű fametszettel szeretné leginkább ékesteni a könyvet. Ő különben is lejön a héten hozzám, addig még egyszer átolvassa a könyvet, és addig még egyszer alaposan át fogja olvasni  a szöveget, s akkorra ki fog már alakulni, hogy mit szeretne hozzá csinálni. Ezt aztán majd közölni fogom Önnel. […] – Még egy kérésem van: ne nevezzen Igazgató úrnak. Ez a megszóltás nekem igen kellemetlenül hangzik, mert a szakma összes „igazgatói” között nincs egy sem, aki nyomdász, vagy a szó igazi értelmében szakember lenne, s így ennek a szónak olyan kellemetlen bank- és pénzügyi mellékzöngéi vannak.

[Szabó Lőrinc Kner Imréhez, Budapest, 1922. febr. 14. – részlet]

Kedves Kner Úr!
Legutóbbi levelében volt szíves figyelmeztetni, hogy a hosszú sorokat nem lehet úgy tördelni, ahogy én írtam. Ezt rögtön beláttam és csak azon csodálkozom most, hogy hogyan nem vettem észre az én általam ajánlott megoldás kétféle voltát. Az egyik megoldás, a jó hangzás szerinti megtörés kizárja a másikat, amely a verssorokat a lap jobb oldali margójáig akarja kitolni, úgy, ahogy azt kiixeztem. Minthogy választani kell, a másodikat választom, mert ezt néhány német könyvben nagyon jól láttam érvényesülni.
Rendkívül kíváncsi vagyok már Kozma terveire. Egész bizonyosra veszem, hogy az ő munkája a jelen esetben is a legszebb és legművészibb lesz, de – kizárólag magunk között mondva – jobb szeretném, ha elmaradnának az egészoldalas betétek. Igaz, hogy minden a fametszettől függ, de nem hiszem, hogy a legkitűnőbb fametszet is le tudná győzni ösztönös ellenszenvemet az illusztrációk bármily fajtája ellen. Persze, ha láthatnám a terveit, talán egyszerre másképp gondolkodnék, hiszen nagyon megtisztel és nagyon jól esik, hogy ő ilyen komolyan és szeretettel foglalkozik velem.
Mikor kapok első korrektúrát? Kedves jó uram, küldjön már valamit, nagyon kíváncsi és izgatott vagyok.

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1922. febr. 15.]

Kedves Uram!
Éppen írni akartam Önnek, amikor levele megérkezett. A köteten azóta is sokat gondolkozom. Ezek a hosszú sorok igen bosszantanak engem, rendkívül csúnya, s ha a sorok meg vannak törve, teljesen elromlik a strófa tipográfiai formája, amely pedig ha jellegzetes, rendkívül inspiráló az olvasásnál is. – Azt hiszem, azt a véleményemet, hogy ezt lehetőleg meg kell őrizni, Ön is osztja.
Erre pedig egy megoldás van, az, amelyet már Szép Ernő egyik köteténél is alkalmaztak Bécsben.[13] A quer  formátum,[14] amely semmi papípocsékolást nem jelent; éppen annyi papíros kell hozzá, mint a rendes alakhoz, csak másként kell összehajtani.
Három különböző sorhosszúságú verset leszedettem és lehúzattam próbára és itt küldöm. Ebből megítélheti, hogy nézne ki a kötet. Mindegyik alá egy egészen szerény kis záródísz jönne, amilyen ezeken is van, s ezeket Kozma tervezte nekem.
Ami már most az illusztrációt illeti, hát Kozma is azon állásponton van, mint Ön. Értesített a napoban, hogy nem tud semmit sem csinálni hozzá, minden csak zavarná a verseket s így egyes-egyedül egy a címlapra kerülő fametszetű vignettát gondol hozzá, egyebet semmit.
Őneki azért jött az a gondolata, hogy csináljon valamit a kötethez, mert igen erős szálak fűzik a Dunántúlhoz, de a cím vezette őt félre. A kötet sokkal többet ad, és mást is, mint amit ez a cím sejtetni, vagy várni enged. – Nincs benne olyan tájfestő elem, mint az impresszionistáknál.
Ha találna jellemzőbb, kifejezőbb címet, talán jobb is lenne.
Ami a kötet terjedelmét illeti, erre nézve lenne kétféle propozícióm. Vagy nyomjuk egymás hátára e verseket, akkor ezzel igen vékony kis füzetet kapnánk, s akkor a könyv olcsó lehetne. Vagy pedig nyomjuk a verseket külön oldalra, csak a páratlan oldalakra, megszámozva, címek nélkül, mint most vannak, s ebben az esteben nem kellene sem oldalszám, sem tartalomjegyzék a könyvhöz. – De ha valamely vers nem fér rá egy oldalra, akkor a végét átvihetnénk a hátlapra. Hogy a versnek nincs folytatása, azt arról is lehetne észrevenni, hogy nem lesz alatta záródísz, meg egy kicsit át is látszik a papíroson.
Előbbi esetben a kötet cca 3 íves lenne, az utóbbiban, ha nem lesz több vers 37-38-nál, éppen 5 ív.
Kozmának is küldtem ilyen mintát, hogy több véleményt halljunk, s Ön is érdeklődjön, hogy mit szólnak hozzá. Kérem mielőbb a választ, mert akkor azonnal szedetem a könyvet. A hó végén elutazom két hétre Németországba s az alatt Ön korrigálhatja, s Kozma is csinálhatja a címlapvignettát, és ha hazajövök, kinyomhatjuk. – Akar Ön esetleg fizetési ívekkel terjeszteni valamit, talán jobb papírra nyomott néhány példányt?
A pesti híreket köszönöm. Babitsról olvastam a lapokban. Mikes dr.-nak jobbulást kívánok,[15] és mondja meg neki, ne bosszankodjon. Megesik az ilyesmi, de kis idő múlva épp úgy szereti az ember a kislányát, mintha fiú lett volna, és éppen úgy örül neki. Én is így jártam vele.
Érdeklődéssel várom szíves mielőbbi válaszát s maradok
szíves üdvözlettel igaz híve
                            Kner Imre 

[Szabó Lőrinc levele Kner Imréhez, (Bp.) 1922. febr. 18.]
Kedves jó Uram,
Nagyon nehéz most írnom. Baj van. Nem is tudom, hogy kezdjek hozzá. Legjobb lesz, ha egyszerűen nekivágok.
Ezt a quer-formát teljesen lehetetlennek tartom. A tükör szépségére vonatkozólag Önnek igaza van, de ez még nem elég, mert az ilyen könyv nem könyv. Külsőségekben nem lehet semmiféle szokatlant vagy feltűnőt alkalmazni. A Szép Ernő könyvét láttam, az se tetszett, de hogy az én saját könyvem jelenjen meg így, azt nem bírom el. Ne haragudjon, ne is nevessen ki, kedves Kner úr, de kiirthatatlan idioszinkráziám van e formátummal szemben. Ez épen olyan, mint az album: használhatatlan. Nem lehet használni; olvasni, könyvtárba tenni. Jaj, istenem, felesleges itt minden beszéd, mert Ön, a levele szerint, nagyon e forma mellett van és e pontban sohase fogjuk meggyőzni egymást.
Nem akarom Önt megbántani, a világ minden kincséért sem, és nagyzolni se akarok, de kénytelen vagyok megírni: ha Ön is úgy ragaszkodik e formához, mint én a másik (akármilyen, csak oktáv-alakú) papírhoz, – akkor inkább adja vissza az egész kéziratot. Most nem tudom, hányszor kellene hangsúlyoznom, hogy nekem eszem ágában sincs a kötetet visszavenni, és a nagyurat se akarom játszani, akinek semmi egy kiadó (nem vagyok bolond!), – csak azért írtam meg, hogy Ön ne érezze magát feszélyezve abban az esetben, ha nem tudná magát más formátumra elhatározni. Remélem azonban szívem mélyéből, hogy erre nem kerül sor.
A sorokat ha meg kell törni, az nem baj. Még szép is lehet! Van nálam egy kötet Werfel-vers,[16] szintén hosszú sorok, hasonló, a sorok végén egy vonalba hozott megtöréssel; ez a kötet egész szép. Ilyen esetben nincs más megoldás; a Babits: „Nyugtalanság Völgyé”-ben is megtörnek a sorok, a Kaffka kötetében is, a Füst Milánéban is, hogy a „Ma” félbolondjairól ne is beszéljek.[17]
Hogy Kozma elejtette az illusztráció tervét, annak nagy-nagyon örülök. A címlapra egy fametszetes vignetta, – az már más! Az nagyon jó, szép, stílusos.
A terjedelemre nézve én azt szeretném, ha széthúznánk a verseket ahogy csak lehet. Ezt úgy szokták csinálni, hogy lent kezdik, egészen lent a lap alján, a verseket, hogy csak 5–6 sor férjen rá arra a lapra, s íly módon a rövidebb versek is két oldalt töltsenek meg.
Kedves jó uram, ne haragudjon rám szófogadatlanságomért. Ha ebben az egyben enged, minden egyebet Önre bízok és azután néma leszek mint a hal.
Nagyon várom válaszát és ezért kérem (amit felesleges megtennem, mert ön a legudvariasabb levélíró), hogy hamarosan feleljen, és jót feleljen!
Szíves üdvözlettel, igaz híve,
                            Szabó Lőrinc

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1922. febr. 20.]

Kedves jó Uram!
Jót mulattam az ijedtségén, de őszintén szólva csodálkozom is rajta.
Én a világért sem akarom erőszakolni a dolgot, ha már Ön ennyire nem akarja, de azért egyre kérem: kérdezze meg Királyt, s a társasága többi tagjait, s rendezzen egy kisebbszerű pelibscitumot, mit szólnának a dologhoz, mert nagyon érdekelne, hogy mégis mit szólnának hozzá, s más is ennyire megijedne tőle.
Kozma például nagyon helyesli, mert szerinte is a strófa jellegzetes tipográfiai formáját meg kell óvni, hogy a ritmus, a forma áttekinthetősége épen maradjon.
Hát egyezzünk meg 50 percentre. – Elengedem a quer-formátumot. De abba, hogy lent kezdjük a verseket, s csak egy-két sor kerüljön alul, már nem mehetek bele. Így a vers kétfelé lenne szakítva, aminek ilyen rövid verseknél nemcsak értelme nem lenne, de kellemetlen is, hogy egy ilyen kis verset csak lapozva lehessen olvasni.
Minden vers egy oldalra jönne, s legfeljebb, ha kevesli, hát majd csak a páratlan oldalakra fogunk nyomni, de lebegjen minden vers külön, az oldal közepén.
Meg van így elégedve?
Kozma egy kis, finom vignettát fog rajzolni, én a legelső vers első sorának a motívumait ajánlottam neki, az elinduló embert, bottal, kutyával egy kis tájban. De most azt kérdezi, mit szólna Ön egy szép fametszethez belül, a címlappal szemben? Mellékelem a korrektúrát. Ne ijedjen meg, hogy mégis így szedettem, de a korrektúra után majd áttördeljük, az már nem nagy dolog, s legalább fáj majd egy kicsit az Ön szíve is, ha látja, hogy kell szép hosszú sorokat derékbatörni.
A korrektúra visszaküldése ráér. Szombaton ugyanis elmegyek két hétre Németországba. Esetleg vasárnap találkozhatunk a Centrálban, de ez még nem biztos.
Szíves üdvözlettel maradok régi híve
                            Kner Imre 

[Szabó Lőrinc levele Kner Imréhez, Bp., 1922. márc. 16.]

Kedves Uram,
nagyon megörvendeztetett legutóbbi levelével, a quer-formátum elejtésével a korrektúrával. A kért népszavazást megejtettem: Babits, Tóth Árpád, Mikes dr., Osváth [sic!], Gellért és Nagy Zoltán igen határozottan ellene, Király György és a felesége pedig mellette foglaltak állást.
Az oldalszám bizony kevés lesz. Még három verset küldök most a kötethez, beillesztve a sorrendbe. A számozás ezzel kissé eltolódott. – De ha vékony lesz is a kötet, semmiesetre se nyomjuk őket csak egy oldalra. Ha Ön is belemehetne, esetleg szét lehetne húzni az egyes sorok közét, hogy ilyenformán több vers nyúljon át a másik oldalra.
Ne felejtsen el, kedves Kner úr, tartalomjegyzéket szedetni a versek első sorából. Erre okvetlen szükség van, mert a verseknek nincs külön-külön címük, és valahogy csak rá kell akadnia az olvasónak arra a versre, amelyet keres.
A korrigálást gondosan elvégeztem és többeknek megmutattam. Szeretném tudni, olvasta-e a március 1-i Nyugatban megjelent, fél-eredeti versemet, Az eretnek tragédiáját. Azért említem ezt, mert esetleg be lehetne venni utolsó költemények, külön címmel.
A visszaküldéssel, remélem, nem késtem el. Február 20-án küldte el Ön a korrektúrát, és azt írta, hogy szombaton (25-én) indul Gyomáról Németországba, két hétre. Szóval azt hiszem, pár napja, hogy otthon lehet.
Most aztán a második korrektúrát várom. Ez, úgye, már tördelve jön? Az újabb versekről elég egy is.
Biztosan tudja, hogy Király barátunk milyen beteg lett, és hogy már akciót is kezdtek barátai az ő szanatóriumba-internálása érdekében. De semmiről sem akar tudni, mert komisz, dacos beteg őprofesszorsága. Különben már jobban van, egyszer 10 percre be is jött az Az Esthez.
A tartalomjegyzékre vonatkozólag még megemlítem, hogy a nagyon hosszú első sorokból törjön ki egy kisebb részt, amely magában is megáll (pl. Torzonborz fekete állat...), a rövidebb verseknél az egész első sor legyen a tartalomjegyzékben cím gyanánt feltüntetve.
Babits kissé megint rosszul van, de a baj most már nem komoly.
Szívből üdvözli igaz híve,
                            Szabó Lőrinc

[Szabó Lőrinc levele Kner Imréhez, Bp., 1922. márc. 22.]

Kedves jó Kner Úr!
Sietek én is válaszolni, mert holnapután a feleségemmel látogatóba leutazunk Debrecenbe. Igaz ugyan, hogy csak két napra, de mégsem akarom késleltetni a választ.
Nagyon helyes mind, amit írt. Én se az egész kis versekre gondoltam, mikor azt írtam, hogy vigyük át a verseket két vagy több oldalra. Természetes, hogy a rövideknél esztelenség volna a széthúzás.
Az Eretnek-et is hagyjuk el. Zavarná a kötet ciklusszerű egységét. A második kötetem (majd valamikor!) úgyis tarkább lesz, és abba jobban belefér az ilyenféle dramatizált költemény is.
Találtam egy jó, kifejező, nem sablonos címet az egész kötetnek. Babitsnak is nagyon tetszett. Ez pedig: FÖLD, ERDŐ, ISTEN. A „Dunántúli idillek” elmarad. Ha Ön is úgy gondolja, hogy a címlapon fel kell tüntetni azt, hogy a könyvben versek vannak, akkor talán ilyenformán állítsa össze az első lapot:

Ha erre nincs szükség, akkor jőjjön a név, a FÖLD, ERDŐ, ISTEN fölé, így:

A rajz ugyan nem éppen gyönyörű, de Ön bizonyára megérti.
Most már csak korrektúrát várom. Nagyon szépen kérném, ha nem okoz különösebb munkát, küldjön két tördelt levonatot, hogy egyet megtarthassak.
Szívből üdvözli igaz híve,
                            Szabó Lőrinc 

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1922. márc. 24.]

Kedves jó Uram!
Itt küldöm a könyvet. Be van tördelve, s még négy ív sem lett, csak három és fél. De nem baj, mert így olcsóbb lehet, könnyebb lesz eladni. Az árát nem tudom, majd a jövő héten fogom megkalkulálni. – Nem rajzoltatok Kozmával semmit sem hozzá, hanem felhasználtam három darab olyan Kozma-féle könyvdíszt, amely a Monumenta második sorozatához készült, de még sehol sem volt felhasználva, s mivel itt jelenik meg előbb, vagy 4-5 hónapos fórja van, tehát itt új, s nem baj, ha később még máshol is felhasználom.
A belső címlapon van egy kisebb, a külsőn egy hasonló, de nagyobb, a hátsó borítékoldalon pedig egy, e kettőtől elütő, amely azonban ide nagyon illik. Mellékelek egy mintát a füzetből, eredeti papíroson, eredeti vastagságban és nagyságban, hogy a terjedelmet lássa. Borítéknak csak ezzel rendelkezem most, mert nem tudom a Németországból rendelteket bevárni, de ez egy finom, valódi péterfalvai színes rajzpapíros, igen jó minőségű, s hogy a színe egy egy kissé tompa, azt egy ragyogó élénkzöld színnel nyomott vonal fogja pótolni, a kereten, amely erre  a próbanyomatra csak zöld tintával van rákenve, tehát nyomásban sokkal szebb lesz.
Az egyes versek alá egy-egy kis levélke jön záródísz gyanánt.
Azt hiszem, elég egyszerű eszközökkel elég szép és ízléses kis könyvet tudtam itt összehozni. Kérem, járuljon hozzá ezekhez a propozíciókhoz, mert ezeket tudom most a legkönnyebben összehozni. Kívánságára két példány kefét küldök, egyiket kérem kijavítva vissza.
Az új címet sokkal jobbnak, kifejezőbbnek tartom a réginél, a régi valahogy kissé félrevezető, egész mást várna az ember, mint ami a könyvben tényleg benne van.
Kérem, írja meg, hogy ez-e a legelső könyve?
T. i. hirdetni akarom a könyvet a Corvinában,[18] meg körlevélen a könyvkereskedőknek is. – Gellért könyvével egyszerre jelentetem meg, muszáj a könyveimet mindig párosával a rengeteg portó miatt.
Hogy lesz a sajtóval? Ön akar küldeni a lapoknak, vagy küldjek-e? Ha én, akkor kérek egy listát arról, hogy kinek küldjek, mely lapoknak, névre-e vagy a lap nevére, és hogy ezeken kívül Önnek hány példány kell.
Mivel a könyv famentes papírosra van nyomva, nincs értelme, hogy külön luxuskiadást csináljunk, Gellért könyvénél is csak azért mentem bele, mert egy nagyobb, összefoglaló és reprezentatív jellegű könyvről van szó. – Különben nincs sok értelme.
1500 példányt nyomunk, de szokásjog alapján egy kevéssel, vagy 80-100 példánnyal többet nyomok, amely után nem fizetek Önnek jutalékot, a sajtó és a szerző részére. – Ez így szokás, t. i. a kis példányszám nem bírja el a sok tiszteletpéldányt.
Rossz időben jelenünk meg, mert a közönség most nem bír vásárolni, de mivel egész évben több könyvem fog megjelenni, módom lesz később is egész karácsonyig körleveleimben folyton a figyelmébe ajánlani a könyvet a könyvkereskedőknek, ősszel pedig megjelenik a katalógusom, amelyben aztán állandóan szerepelni fog most már – az idők végtelenségéig.
Érdeklődéssel várom válaszát, hogy a könyvet minél előbb kinyomathassam és maradok szíves üdvözlettel régi hívük
                            Kner Imre 

[Szabó Lőrinc levele Kner Imréhez, Budapest, 1922. márc. 31.]

Kedves jó Uram!
Itt küldöm vissza a tördelt korrektúrát, mégegyszer pontosan átnéztem a hibákat; volt egynéhány hely, ahol a szedő elfelejtette a javítást. A könyv alakja és a boríték nagyon tetszik nekem, a Kozma-féle könyvdíszek is szépek. Hogy később megjelennek még valahol, az igazán nem baj.
Ha fordításaimat nem számítom, akkor bizony a Föld, Erdő, Isten az első könyvem. A címe most már mégjobban tetszik, igen szerencsés ötletnek találom.
Nem tudom magamat elhatározni, hogy hogy legyünk a sajtóval. Azt hiszem, sokkal eredményesebb lesz, ha én adom át a recenziós példányokat az egyes lapok munkatársainak. Ha beküldjük és véletlenül nem ismerős ember kezébe kerül a könyv, könnyen megeshetik, hogy elhányják vagy ellopják. Majdnem mindegyik szerkesztőségben van ismerősöm és ahol nincs is, nem nagy fáradtságba kerül közvetítés útján ismerőst szerezni. Tekintve, hogy alig néhány lapba ír majd a könyvünkről olyan ember, aki nem tartozik valahogyan a körünkhöz, kérném a lapoknak szánt példányokat egy csomagban a lakásomra küldeni. Majd én szétosztom őket. Van egyhéhány újság, ahol a cikkírón kívül a szerkesztőnek is kell adni egyet. Azonban csak akkor küldje el, kedves Uram, ezeket a skriblereknek szánt könyveket, ha az ön véleménye is fedi az enyémet.
Hogy nekem hány példány kell? lehetőleg mennél több. Csak tessék bátran többet nyomatni 80-100 példánnyal, ez így van rendjén, így szokás. Tekintve, hogy nem különösebb kiállítású, illusztrált munkáról van szó, talán nem haragszik meg, ha a magam részére 25 példányt kérek. Igaz, hogy a szokás alapján csak a példányszámok 1 százalékára, vagyis 15-re számíthatnék, de a Táltos is meg a Genius is 25-öt adott.
A papír szép, luxuskiadásnak csakugyan nem volna sok értelme.
Most már aztán igazán türelmetlenül várom a kinyomtatást, de ez bizonyára nem vesz sok időt igénybe. Húsvétig már úgyis csak két hét van.
Mind a ketten szívből üdvözöljük.
                            Szabó Lőrinc

U. i. Engedje meg, hogy külön ide írjam, mely oldalakon van korrigálnivaló: 11., 30., 34., 39., 41., 42., 53. és 54. – A tartalomjegyzéket én is így gondoltam.
Megemlítem még, egész céltalanul és fölöslegesen, hogy ma van a születésnapunk, nekem is, Klárának is; mindketten március 31-én, e levél keltének napján születtünk.
Szíves üdvözlettel:
                            SzL 

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1922. ápr. 1. – részlet]

Köszönöm a korrektúra gyors visszaküldését. Holnap vasárnap rá fogok érni, alaposan átkorrigálom  még magam is, és a jövő hét második felében ki is fogjuk nyomtatni. – Mivel a horribilis portóköltségek miatt nem tudom magában megjelentetni, már nem hiszem, hogy húsvétre el tudjon készülni, de egész rövidesen utána okvetlenül elkészül. – A címet én is nagyon jónak tartom. [...] Lehetséges, hogy a sajtópéldányokat el tudom hamarabb is küldeni, úgy, hogy esetleg a húsvéti lapszámokba már lehet elhelyezni recenziót, s lehetséges, hogy a könyvkereskedőknél is el tudom hamarabb küldeni a körleveleket.[19]

[Szabó Lőrinc Kner Imréhez, Budapest, 1922. ápr. 7.]

Kedves Kner Úr
A születésnapunkról nem azért írtam, hogy ön gratuláljon. Ettől eltekintve köszönjük mind a ketten jókívánságait, és egyúttal hozzá fűzzük, hogy egy harmadik dicső ismerősünk is akadt már, akinek születésnapja március 31-re esik: a jelenlegi római pápa őszentsége. Szóval: Hárman vagyunk, uram, hárman!
A lapokat összeírtam, névsoruk itt következik:
Nyugat, (Itt sok emberünk van)
Független Szemle (Király, Czakó)
[Új Magyar Szemle, (Dóczy,)]
Szózat, (Schöpflin)
Új Nemzedék, (Rozsányi)
[Virradat, –?–]
Nép, (Zolnai Béla)
Világ, (Zsolt B. és mások)
[Népszava, (Itt talán senki sincs)]
Az Est, (Tóth, Mikes vagy más)
Pesti Napló, (Kárpáthy Aurél)
Magyarország, (Földi Mihály)
Budapesti Hírlap, (Rákosival jóban vagyok, talán ő maga is ír)
Pesti Hírlap (Kosztolányi?)
Az Újság (Elek Artúr)
Magyar Hírlap, (Fóthy János vagy más)
[8 Órai Újság, –?–]
Debreczeni Független Újság, Kardos Pál
Hajdúföld, Béber László
Pester Lloyd, Sebestyén Károly v. TrostlerEzek közül minden nagyobb veszteség nélkül kihagyhatjuk az Új Magy. Szemlét, a Virradatot, a Népszavát, a 8 Órai Újságot. Ezek irodalmi rovatára ugyanis senki se figyel. A két debreceni lap az otthoni helyi reklám érdekében fontos.
E névsorból természetesen Ön is teszése szerint kihúzhat amennyit akar, de nagyon kérném, hogy a végén megmaradt számú példányt esetleg már a nyomás teljes befejezése előtt szíveskedjék lakásomra küldeni. Nem tagadom, egy kicsit izgatott és türelmetlen vagyok, és míg ez a könyv véglegesen el nem intéződik, nem tudok komolyabb munkába fogni.
Nem tudom, hogy húsvétig lesz-e alkalmam még egyszer írni Önnek, ezért engedje meg, hogy én legyek az első, aki kellemes ünnepek kívánásával zárja a levelét.
Szívből üdvözli,
                            Szabó Lőrinc

Bocsásson meg kérem, ezért a túlságosan rendetlen levélért. Nagy sietségben írtam és diktáltam, két gépen is.

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1922. ápr. 8. – részlet]

A könyv nyomása a jövő hétre marad, a Gellért-könyvvel együtt. Lehet, hogy nemsokára tudok Önnek példányt küldeni. 

[Szabó Lőrinc levele Kner Imréhez, Bp., (1922.) ápr. 13.]

Kedves Kner Úr!
Örömmel vettem levelét, mert most már igazán remélhetem, hogy hamarosan meglesz. Talán már meg is van. Azon a kérésen kívül, hogy az én példányaimat mennél hamarabb szíveskedjék elküldeni, tulajdonképpen csak a lapokról van írnivalóm. Ön észrevette, amit én elfelejtettem: a Magyarság című lap csakugyan hiányzik a listámról. Lehet, hogy még más is hiányzik, de nem baj, szükség esetén majd én küldök az ilyen lapoknakrecenziós példányt a magaméból.
Az Új Magyar Szemle, Népszava, Virradat, 8 órai Újság szerkesztőségének szánt példányokat, ha nem veszi rossznéven határozatlanságomat, mégis csak szintén hozzám kérem küldeni. Ha már úgyis nagyobb csomagot kapok, ne terhelje Önt még négy-öt apró csomag feladása, címzése stb. Éppen ezért nem néztem utána e lapok szerkesztőségi címeinek. Ha nincs is közvetlen nexusom az ezeknél dolgozó munkatársakkal, könnyen találhatok ismerőseim közül valakit, aki közvetíti kérésünket.
A kötetről kapott recenziókat nagyon szívesen elküldöm. 

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1922. ápr. 14. – részlet]

Levelére tudatom, hogy a könyvből példányokat az ünnep után néhány nappal tudok majd küldeni. Igen csinos, szép kis könyv lesz. Akkor majd az árát is meg fogjuk állapítani. 

[Szabó Lőrinc levele Kner Imréhez, (Bp.), 1922. ápr. 18. – részlet]

A magam könyvéről már nem írhatok mást, mint hogy: várom, várom, várom. Most különösen sajnálom, hogy olyan vékony, mert az ára is „vékony” lesz. Pedig a feleségem beteg, kezdődő tüdőcsúcshurutja van, és még április végén vidékre utazik, meghízni, Dunántúlra.

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1922. ápr. 26. – részlet]

Bizonyos technikai természetű dolgok miatt az eheti Révai-újdonságokkal, 27-én jelennek meg, már nem tudtam kihozni a könyvet, de 10 nappal később azaz május 6–7-én kb. megjelenünk. Az első példányokból holnap már küldök Önnek, lehet, hogy annyit, amennyi a lapoknak kell.

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1922. ápr. 28. – részlet]

Mellékelten küldöm könyve két első példányát. 60 példányt külön elküldtem b. címére postacsomagban, amelyekből kérem ellátni a sajtót. Ha kell, kérem még közölni, egy kevés még jut belőle. – Szegény jó Király Györgyünk már nem láthatja a csinos kis könyvecskét.[20]

[Szabó Lőrinc levele Kner Imrének, Bp., 1922. máj. 2. – részletek]

Kedves jó Uram, – nagyon szépen köszönöm az előzékenységét, hogy könyvünkből két példányt előre feladott. Ezeket még idejében megkaptam, szombaton délelőtt, úgyhogy már vihettem a este a mutatót Klárinak, aki Debrecenben van. A többi hétfőn hozza a póstás. – Nagyon szép ez a kis kötet. Adná az isten, hogy belülről is úgy tessék az embereknek mint kivülről. Egyelőre még csak jó ismerőseimnek adtam példányokat, de a többit is szétküldöm, mihelyt látom, hogy a kirakatokban is megjelentek.
[…]
Még egy köszönettel tartozom Önnek, azazhogy kettővel. Az egyik, hogy több példányt küldött, mint ahogy magamnak és a kritikusoknak kértem, a másik pedig az, hogy 75 koronás bolti árát 80-ra kerekítette ki és nem 70-re. Nagyon szép könyv. A kritikákat majd időközökben Önnek is megküldöm, ahogy ezt már megbeszéltük. 

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1922. máj. 4. – részlet]
[Ms 4682/316.]

Azt hittem, első könyvét valahogy kitörőbb örömmel fogja üdvözölni. Mintha kis csalódást éreznék sorai mögött. – Pedig a könyv nekem tetszik, s azt hiszem, jól is fogják fogadni. Elküldtem tegnap Révainak is a példányokat,[21] és egy-két nap alatt a kirakatokban lesz, tehát a sajtóakciót meg lehet kezdeni.

[Szabó Lőrinc levele Kner Imréhez (Bp.), 1922. máj. 10. – részlet]

Kedves Uram,
nem tudom, hogy miért gondolta, hogy csalódást éreztem a verseskönyv megjelenésekor. Ellenkezőleg, nagyon örültem és örülök neki. Hogy „kitörőbb örömmel” nem fogadtam, annak az az oka, hogy már 3-4 könyvem megjelent, (ha fordítás is) és ez valahogy letompította érzelmeim hevességét. Nem vagyok én olyan fiatal, mint Ön gondolja és mint az anyakönyvvezető állítja.
A példányok felét már széthordtam, a többit is eljuttatom szombatig rendeltetési helyére. Igazán mondhatom, hogy visszatérjek az előbbi témára, –: minden barátomnak rendkívül tetszett a könyv. A kiállítás éppúgy, mint – hála Istennek, akiben nem nagyon hiszek – a tartalom is. Ez a fogadtatás már maga is elegendő volna ahhoz, hogy örüljek a könyvnek. – 

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1922. máj. 12. – részlet]

Egyébként most nagy érdeklődéssel várom az ismertetéseket, bár ezek magyar szokás szerint hetekig fognak elhúzódni. Az üzleti eredmény cca 30-40 példány, de Révész Béla könyvének megjelenése után[22] a három újdonságot együtt is meg fogom hirdetni, direkt címekre vagy 1500 példányban, s a Nyugatban is most fog csak a hirdetés megjelenni.

[Szabó Lőrinc levele Kner Imrének, Bp., 1922. máj. 16. – részlet]

Az én könyvemről ma ír Az Estben Tóth Árpád.[23] Nem tudom elhallgatni, hogy meg ne írjam, milyen sikere volt a Pesti Naplónál és a Magyarországnál. Zilahy Lajos, Kárpáthy [sic!] Aurél, Szilágyi Géza, Földi Mihály és mások úgy el vannak ragadtatva, hogy pirulva és rémülve hallgattam a dicséretüket. Idézni nem akarom a szavaikat. A Naplóban nem is kis recenziót, hanem külön cikket ígértek, a most következő vasárnapra.
Én elsősorban azt szeretném, ha a közönség megvenné a könyvet mindet. Erre azonban nincs több remény, mint amennyi a verseknél általában lenni szokott, és súlyosbító körülmény az is, hogy itt egészen komoly versekről van szó. Időnként, ha tájékoztatna Kner úr a fogyásról, nagy köszönettel venném. 

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1922. máj. 17. – részlet]

Könyve fogyásáról majd tájékoztatom. Egyelőre úgy áll a dolog, hogy minden pesti könyvkereskedőt meglátogattunk, s eladtunk egy keveset, amennyit írtam. Azóta újabb rendelések nem jöttek még be, mivel a közönség nem is tud a könyvről. Körlevelet küldtem vidéki könyveseknek, de ez még nem mutatkozik, csak pár nap múlva. Ha a bírálatok jönnek, fog valami mozgás lenni. Én pedig körülbelül Pünkösd után küldöm szét körleveleimet a privát címekre. Néhány példányt már leküldtem Jugoszláviába, s rövidesen tudok küldeni Romániába is.
Hogy a könyv annyira tetszik, azt megértem, vártam is, és engem nem lep meg, de éppen mert ennyire komoly könyv, csak lassan fog elhelyeződni, amit azonban nem bánok. A Nyugat ide még nem jött meg, nehezen várom. 

[Szabó Lőrinc levele Kner Imréhez, Bp., 1922. jún. 7.]

Kedves jó Uram,
Az Ady-képet és a 4000 koronát megkaptam, továbbítottam, köszönöm.
Láttam a Révész: Ady-könyvet is; nagyon szép kiállítású könyv, szinte „nem evilágból való!”
Ma kaptam levelet Debrecenből, egyik barátom, Kardos Pál, írt az ottani liberális lapba cikket a Föld, Erdő, Isten-ről.[24] A cikk jó hatást keltett és legalább 10 ember érdeklődött Kardosnál a kötet után. Megvenni senki se tudta, mert a debreceni könyvkereskedőnél nincs raktáron. Én nem tudom, Révayék hogyan intézik a vidéket, de úgy látszik, nagyon könnyen veszik. Lehetséges, hogy azért bánnak velem így, mert Lőrincz Ernőnek, Révay egyik főemberének már jó régen leplezetlenül tudtára adtam, hogy milyen ronda handlénak tartom, mennyire utálom. Ez a sötét disznó (bocsásson meg, Kner úr, de nem tudom türtőztetni magamat!), szóval ez a sötét alak aztán ahol tud, igyekszik ártani nekem. Lehet, hogy a jelen esetben képzelődöm. A fenti díszes kifakadásokat azonban gyanúmtól függetlenül is megérdemli. Mit lehetne most már csinálni? Nem küldhetne Ön  a saját maga gyomai raktárából vagy 20 példányt Hegedűs Sándor-nak vagy Csáthy Ferenc-nek?
Kérdezte legutóbb, hogy hol írtak rólam. Az Est-ben, P. Napló-ban, Debreceni Független Újság-ban és Nemzeti Újság-ban. Másutt is megígérték, de eddig még nem hozták a cikkeket. Schöpflin Aladár tegnap mondta, hogy „hosszabban” írt a kötetünkről a Szózat-ban, de a pünkösti számból kimaradt.[25] Majd jönnek most már, remélhetőleg, egymásután. Az eddigi négy cikket mellékelem a levélhez. Gellért Oszkárról én írtam a Napló-ba,[26] pünköstkor szintén kimaradt ez a kritika, de vasárnapra esedékes.
Isten vele! Szívélyesen üdvözli Szabó Lőrinc
P. S. Nem bolondériából írtam ilyen cifrán a levelet, kezdvén – német módra – az utolsó oldalon, hanem véletlenségből, és már nem akartam új papírt venni elő.  

[Szabó Lőrinc Kner Imréhez, Bp., 1922. júl. 9. – részlet] 

Kedves jó Uram,
itt küldök néhány újabb recenziót, egyik cikk, másik hír, többé-kevésbé dicsérő. Zavarvaban vagyok a Szózat ismertetése miatt: nem tudom, elküldtem-e már. Amennyiben így áll a dolog, legyen olyan jó alkalmilag levélben visszaküldeni. 

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1922. júl. 11. – részlet]

A könyv bizony nem fogy, dacára a sok szép recenziónak. Úgy látom, ez is a többi verskiadvány sorsára, lassú elsorvadásra van ítélve. Pedig kár, mert egészen mást érdemelne. Nem kedvez nekünk az idők járása.

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1922. júl. 27. – részlet]

Idei almanachomban mutatványokat akarok közölni újabb kiadványaimból. Kérem, jelöljön meg három vagy négy olyan verset, amelyet leginkább szeretne az almanachban közöltetni. Ezek között a szűkebb kiválasztást majd magam ejtem meg. Két vagy három verset közölnék.[27]

[Szabó Lőrinc levele Kner Imréhez, Bp., 1922. aug. 20. – részlet]

Én is kaptam két újabb kritikát, de ezek külföldiek, és csak egy példányban küldötték meg nekem, s ezekre már rátette a kezét a feleségem. Ha azonban hozzájutok egy-egy másodpéldányhoz megküldöm az Ön gyűjteménye számára. Ha akarja, lekopogtattathatom gépen Az Est valamelyik kisasszonyával. Szívesen megteszik. Az első a Bécsi Magyar Újság-ban, a második a Prágai Magyar Hírlap-ban jelent meg.[28]

Az Almanachban én a következő számokkal jelzett versek közül szeretnék néhányat közöltetni: II., V., X., XXIV., XXIX., XXXVII. – Ezek közül pedig a következő sorrendben ejteném ki a kiejtendőket: V., II. – A többi három közül már nem tudnék választani. Sorsot húznék. Örülök, hogy a végleges kiválasztást Ön ejti meg: nem jó az ilyesmit a szerzőkre bízni.

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1922. okt. 10. – részlet]

Pláne verset nem lehet kiadni, mert az utóbbi két verses kiadványomból annyit sem adtam el, amennyi a lapoknak elment bírálati tiszteletpéldányok és a szerzők példányai kitesznek.

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1922. okt. 10.]

Kedves Uram!
Egyidejűleg küldtem b. címére egy postacsomagot. Ebben a csomagban van két példány Révész: Ady, egyik az Ön számára, másik pedig Kardos László úr számára.
Ezenkívül van benne 15 példány félbőrkötésű „Föld, Erdő, Isten”. Ezekkel meg akartam Önt lepni a könyv megjelenésekor, de csak most értünk rá bekötni. Kérem, tartson meg ezekből öt, 5 példányt, vegyes színű bőrháttal, a megmaradt 10 példányt pedig kérem, hogy a címlap előtti lapon (ahol csak az egysoros cím van: Föld, Erdő, Isten) lássa el aláírásával, és küldje vissza nekem. Ezeket megőrzöm családunk tagjai és egy-két barátom számára (pld. Kozma). Egyet – ha nem szerénytelen ez a kérésem, legyen szíves nekem dedikálni.
Ha éppen nem tudja másként beosztani, illetve szüksége van rá, át tudok öt helyett hat példányt is engedni Önnek.
Nagyon lekötelezne, ha a fennmaradt példányokat minél előbb visszaküldené nekem, s ne haragudjon, hogy ezek visszaküldésével és aláírásával terhelem.
Maradtam szíves üdvözlettel
híve
                            Kner Imre 

[Szabó Lőrinc levele Kner Imréhez, Bp., 1922. okt. 22. – részlet]

Őszintén mondom, nekem is nagyon rosszul esik, szégyellem, hogy két utolsó verses kiadványból (gondolom: a Gellérté a másik) oly keveset lehetett eladni.

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1923. jan. 10. – részlet][29]

A kiadandó dolgokra állanak azok az irányelvek, amelyeket kifejtettem. Az eredeti, magyar nyelvű irodalom mellé nem állhatok, mert annak, ami ma megjelenik, csak igen kis része tud érdekelni. Olyasmit, ami nem érdekel, nem tudok kiadni, mert ha nem szívügyem, akkor nem tudok kedvvel belefeküdni, és nincsen meg bennem hozzá az áldozatkészség. Én ma is igazán Balázs Bélával és Lesznaival érzem szolidárisnak magamat,[30] s Önhöz is az vitt, hogy részben ugyanazokat az érzéseket találtam kifejezve verseiben, amelyek nekem Lesznainál annyira fontosak.

[Szabó Lőrinc levele Kner Imréhez, Bp., 1923. jan. 7. – részlet]

Meglepett, hogy közös vonásokat lát Lesznaiban, Balázsban és bennem. Azt hiszem, ezek a vonatkozások azonban minden költőben közösek, legalábbis nagyjából azok, mindazoknál, akikben több az „apollói” elem, mint a „dionüszoszi” (hogy Nietzsche igen találó megkülönböztetését idézzem). A világ minden élő és leendő költői e két nagy általános kategóriába tartoznak szerintem is: az apollóiba és a dionüszosziba; az első a higgadt, elmélyedő, reflektáló, a má­sik a nyugtalan és gyors kitörésekre hajló ember típusa. Persze e kettő ezerféleképpen keveredhet, de az alaptónus mindig átfut az árnyalatokon. És az apollói nem jelent hidegséget, és nem jelenti az érzelem kevésbé mély voltát, éppúgy, mint ahogy a dionüszoszi is lehet érett, és formában is teljesen kész. Az első kategóriába tartoznak Arany János, George, a nagy és kis parnasszisták, a másikba Petőfi, Ady, Dehmel és – mutatis mutandis – Hazafi Verai János. Goethe mindkettő volt.

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1923. febr. 10. – részlet]

Amit Önben Balázzsal és Lesznaival közösnek érzek az egyrészt a természettel való közösség intenzitása, az istenélmény fontos szerepe, és a hangnak egy bizonyos színe, amit pl. Balázs és Berzsenyi között is rokonnak érzek. Érzésem szerint Ön Lesznaival rokonabb, de ezt pontosan elemezni, indokolni nem tudom.

[Kner Imre levele Szabó Lőrinchez, Gyoma, 1943. máj. 27.]

Kedves Uram!
Nagyon köszönöm mindnyájunk nevében a küldött hatalmas kötetet.[31] Gratulálunk hozzá és csak azt sajnáljuk, hogy ilyen jelentőségű és értékű munkának ilyen kiállításban, ilyen nem tartós anyagon kell megjelennie.
Egyébként most foglalkozom a második ponyvarendelettel. Évente alig pár száz pengő nettó forgalmat csinálok összes kiadványaimból és több ezer pengő cenzúradíjat kellene befizetnem. A „Föld, erdő, isten”-ből még vagy 300 példány van raktáron. Ezt is fel kell tehát áldoznom, hogy a befizetendő díjat csökkentsem, mert legtöbb kiadványomból, olyan kicsi a készlet, hogy tulajdonképpen összes kiadványaimat most még egyszer meg kellene vásárolnom. Mivel ez a kötet most benne foglaltatik az új nagy kötetben, nem volna értelme, hogy a régit is megtartsam. Akik számon tartják az ilyesmit, úgyis tudják, hogy ez nálam jelent meg annak idején. Mindenesetre küldök Önnek belőle 20 példányt, de kérem, hogy ezeket ne hozza forgalomba, legfeljebb dedikálva, vagy őrizze meg kegyeleti szempontból, mert én nem kérem meg rá a terjesztési engedélyt. – Csak azokra kérem meg az engedélyt, amelyek sorozatba tartoznak, vagy más formában nem szerezhetők meg.
Eddig repülőbombáktól féltettem a könyveimet. De úgy jártam, mint Jókai a körtefája termésével.[32] Harminc esztendei munkám áldozatom van benne a könyvkiadásban, nem sokat arattam belőle, az erkölcsi eredményeimet is kétségbevonják, ami keveset megtarthatok azt megtartom, a többiből hadd legyen pappendekli. Egy valamikori költő barátom írta:

„Künn az világ haddal tele,
de nem abba halunk bele,
urak, asszonyságok!”[33]

Valahogy így van ez. Ha több példányra lenne még szüksége, amennyiben olyan időpontban értesít, hogy június 1. előtt, tehát legkésőbb szombaton postára adhatom a könyveket, akkor még küldök belőle még. –
Szíves üdvözlettel vagyok régi híve
                            Kner Imre

Költők beszélnek a tavasz lázában fogant első versükről
(Nyilatkozat)[34]

Egyszerre jelentkeztem az irodalomban eredeti versekkel és műfordításokkal. Pestre kerülve, mint fiatal katona, először Babits Mihályt kerestem fel. Ő nagyon hamar megtisztelt barátságával, és áthatott azzal az irodalmi szemlélettel, amelyet manapság már nem sokan képviselünk. Babits „egészen jónak” találta verseimet, de azt mondta, hogy rövid időn belül (mint a műfordításaimból látja), sokkal jobbat, eredetibbet fogok írni: várjunk tehát a publikálással! Várni azonban azért is kellett, mert a kommün betiltotta az irodalmi lapokat, majd papírhiány miatt csak üggyel-bajjal tudtak megjelenni, s a már beérkezett írók felgyűlt termésének is alig jutott tér. Mindamellett egy vagy másfél évvel a Babitscsal történt első találkozás után, 1920 elején, megjelent a Nyugatban 25 kis versfordításom, majd kevéssel később saját verseimet is közölni kezdték.[35] Egész pontosan nem emlékszem már, melyik volt az első kinyomtatott versem. Mindenesetre a legelsők közé tartozott az a tizenkét darab, amelyet Dunántúli idillek címmel közölt a Nyugat, s amely formában, hangban és témakörben megadta első kötetemnek az alapját.[36] Ez a könyvem Föld, erdő, isten címmel 1922-ben jelent meg a Knernél, Gyomán, néhai Király György barátom ajánlására. Tizenöt évvel később még ezeket a verseket is átsimítottam. A honorárium? Már nem emlékszem rá, a papírkoronás árak különben is megtévesztenék a mai olvasót. Úgy rémlik egy vers árából – amúgy diákosan  –, három-négy napig kosztolhattam. Kner Imre „gavallérosan” fizetett a könyvemért: morális kötelezettségnek tartja, hogy (ha már kiad valamit), becsületesen honorálja az írót.

Vers és valóság

A Föld, erdő, isten verseit Babitsnál lakva[37] írtam, mindet. Előzőleg éretlen művek kerültek csak ki a tollam alól. Babits befolyása nem látszik bennük, mert a rímtelen jambikus forma eltakarja. Sokkal inkább érezhető általában a Stefan Georgéé, mégpedig a Hirtengedichte hatása,[38] főleg a stílusban. Babitsot lényegében én ismertettem meg Georgéval, akit nekem viszont dr. D. László[39] ajánlott a figyelmembe 1919 nyarán, aki kom. népbiztos volt,[40] és vasárnaponként többször látott magánál ebéden – D. Katóval[41] együtt – a Rózsadombon. – Ezekből a költeményekből a 12 első (nem a kötet szerinti elsők) egyszerre jelentek meg a Nyugatban, és rögtön megalapozták a helyemet és tekintélyemet.[42] Sokan azt hitték, öreg ember vagyok. Előttük és utánuk expresszionisztikus prózaverseket írtam, egy-egy közülük a kötetbe is belejött.[43] Kner adta ki, Király György javaslatára. Az egyetlen könyvem, melyről Babits Mihály még írt, az Írók két háború közt című könyvében van a Nyugat-beli egykori kritikája.[44] Versem először a Nyugatban jelent meg, azt hiszem, 1920-ban, talán 21-ben.[45] Fordítások már hamarabb.[46] Verseimnek közös címe az volt, hogy Dunántúli idillek; jobb is lett volna, ha a könyv szintén ezt a címet kapja. A címhez Tennyson múlt század közepi modern idilljei is adhattak sugallatot.[47] A 12 költemény a Nyugatban egyszerre eléggé közismert költővé avatott, noha sok kisebb-nagyobb következetlenség stb. miatt át kellett őket később dolgoznom. Előzetesen igen csacska, éretlen diákverseket írtam, többnyire szépelgéseket, majd a merev parnasszista iskola vonzott és a tüntetően impasszíbilis korai George. De sokat hánykolódtam, míg megtaláltam magamat, csak ennyire is; így a prózavers és az expresszionizmus különféle válfajai is megérintettek. Az utóbbiakat akkor majdnem kizárólag irodalomnak hittem, vagyis nem politikai agitációnak. Babits az egyetlen cikkében, melyet 922-ben vagy 23-ban a verseimről írt, látta az érést és az éretlenséget, és megvilágította. A még e könyv előtti költeményeimet, körülbelül 50-60 db-ot csak most, 1955 júliusában semmisítettem meg: használhatatlanok voltak; nagyrészt D. Katóról[48] (később lesz róla bővebben szó) szóltak. Örülök, hogy mintegy 40 évvel a születésük után volt erőm egyszerűen kiirtani őket a világból.[49] Most még az ellen is tiltakoznék, hogy a Föld, erdő, isten című könyv (Kner-kiadás) eredeti szövegét új kiadásban megismételjék. Csak valami nagy, későbbi, tudományos kiadás jegyzeteiben szabad megismételni őket, éppúgy, mint még további három verseskötetem eredeti szöveganyagát.[50] Ezekben a versekben a babitsi közös életünk hangulata és gondolatvilága kapott feldolgozást, máris keveredve tiszabecsi nyaralási emlékekkel és antikra hangolt balatoni elragadtatásokkal és valami szerelmi panteizmussal. Ebben az időben sokat olvastam a már említett Georgét, görögösen stilizált korszakát, amely formailag döntően befolyásolhatott, azonkívül a svájci Nobel-díjas Carl Spittelert[51] és Adalbert Stiftert,[52] a kitűnő osztrák novellistát, akit ma is rendkívül nagyra tartok. Egy hétkötetes Stiftert Babitstól kaptam karácsonyi ajándékul 920-ban, a Kecskeméti u.-ban vásárolta nekem. Babitstól kaptam karácsonyi ajándékul 920-ban, a Kecskeméti u.-ban vásárolta nekem.[53] Egyéb olvasmányaim ebben az időben a francia modernek voltak, akiknek hatása azonban inkább végső diákéveimre sűrűsödött, és mindenekelőtt a latin-görög literatúra, Babitscsal közösben. A nagy latinok mellett igyekeztem ismeretleneket, „moderneket” felfedezni, kevésbé ismerteket. Így botlottam bele pl. Rutiliusnak az útjába. Ekkoriban fordítottuk Babitscsal az ő Eratóját (én csak egy kis részét),[54] Propertiust, Catullust, Szapphót, és nagyon kedveltem Senecát, nem a drámáit, hanem a leveleit; Pindaroszt (akitől 6-8 ódafordításom máig sem jelent meg[55]); Euripidész akkoriban jobban megragadott a realizmusával, mint akárki; és könyv nélkül tudtam fújni Augustinus Confessióinak fejezeteit,[56] Erről rengeteget lehetne még beszélni, minden hozzászólás hiányos.