Vers és valóság
Centrálbeli barátaim elbeszéléseinek visszhangja és sajnálkozás afölött, hogy a forradalom elbukott. Én a diktatúra alatt májusban elborzadtam ugyan sok dologtól, de akkortájt, 1919 őszén és még később az események hatása alatt visszafordultam a forradalmisághoz. „Az anyaföld megindulása”: valami parasztforradalomra kívánt célozni a jövőben. „Ez a harc lesz a végső”: – ehhez kellett bizonyos bátorság akkor leírni. Éppúgy, mint említeni a „távoli híreket”, melyeket a „bitang szelek” (bitang=kóbor) Schöpflin szerkesztőségéből, 1 a bécsi és a labour-párti sajtóból hoznak, „a vörös sarló és a kalapács” ígéreteiről, melyekben bízni, reménykedni persze nem lehetett. Abban az időben mindenki kezdett visszaforradalmasodni a környezetemben. „Elromlott minden, kezdjétek ujra!” mondtam én is anélkül, hogy tényleges összeköttetésben álltam volna földalatti, új kommunista szervezkedéssel. Tulajdonképpen naivság volt ez a lázongásom, nem csupán az abszolút időszerűtlensége miatt. A bécsi magyar emigrációval (Hatvany Lajos, Reinitz Béla, Kassák) némiképp tényleges és személyes kapcsolatba kerültem hamarosan, de ezt csak mint egyén tettem, dacból és szégyenkezésből, hogy mások olyan gyávák. Bécsen átutazva én mindig felkerestem a Heim-klubot, Hatvanyval leveleztem, veszekedtem, 2 Reinitz Bélával 3 is. Kassák barátkozó levelére, mellyel a Nyugatba írt éretlen, rajongó kritikámra 4 felelt, 5 nem válaszoltam. Lassan aztán magányba vonultam a tépelődéseim közt.
1 Schöpflin Aladár (1872–1950) kritikus, az MTA (t. 1948, r. 1949) és a Kisfaludy Társaság tagja (1936) ekkor a Szózat c. szélsőjobboldali napilap irodalmi rovatát szerkesztette. Az újság alapítója és első főszerkesztője 1919 és 1926 között Ulain Ferenc, 1924-től Bajcsy-Zsilinszky Endre.
2 A Hatvanynak írt barátkozó, később vitatkozó levelek a MTA Könyvtárának Kézirattárában találhatók, illetve a Levelek Hatvany Lajoshoz című kiadványban (Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1967., a jegyzeteket Belia György készítette). A vitatkozó leveleket közli Kabdebó Lóránt a Szabó Lőrinc „pere” (Bp., Argumentum, 2006) kötetében.
3 Reinitz Béla (1878–1943) zeneszerző, 1920 és 1931 között Bécsbe emigrált. Reinitz-levelek nem találhatók a költő hagyatékában.
4 „A Nyugatba írt éretlen, rajongó kritikám”: 1921. 7. számban a Figyelő rovatban Kassák Lajos: Máglyák énekelnek címmel. A Bécsi Magyar Újság rövid bevezetővel közli a teljes cikket 1921. április 30-án Kassák a Nyugatban címmel. (Ld. Érlelő diákévek: Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920-as évekről, szerk, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Kabdebó Lóránt, Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, Népművelési Iroda, 1979, 283–285. a hozzá kapcsolódó jegyzeteket.)
5 A MTA Könyvtárának Kézirattárában (Ms 4682/196.) egy dátum nélküli levél Kassák köszönetét tartalmazza. Szabó Lőrinc Kassák leveléről így ír Lázár Júliának 1921. május 13-án: „[…] a másik bécsi levél: Kassák Lajos (nem ismerem személyesen) írta. Furcsa levél; Babits azt mondta rá, hogy szerencsétlen ember ez a Kassák, hogy minden lépte politikába viszi. Nem írok róla, nem is lehetne, csak beszélgetni.” (Szabó Lőrinc, Napló, levelek, cikkek, vál., sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Kabdebó Lóránt, Szépirodalmi Kvk., Budapest, 1974, 128.)