XXII. Tétlen jövendő
Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Vers és valóság

Akihez beszélek benne, Babits Mihály. Célzás történik benne a szememről. 14 éves korom óta egyre romlott a szemem, sőt még ma is erősen myop üveget kell hordanom, most – 4 és – 5-öset. A versben, ami konkrétum van, mind erős túlzásban jelentkezik, későbbi idegességemnek, sőt idegbajomnak az előjele. Valójában nem voltam annyira keserű, mint amennyire kifejeznem sikerült, és a kifejezés súlybunkója magával rántott. (Ilyesmire mondhatta később Babits, hogy „nem az énekes szüli a dalt, a dal szüli énekesét”!) 1 – Bűneim, melyeket oly sikeresen emlegetek, legfeljebb szerelmi bűnök, önvádak, keresztény vergődések lehettek, és freudiak. 2

Jegyzetek

1 „Nem az énekes szüli a dalt, a dal szüli énekesét”: Babits Mint forró csontok a máglyán című versének kezdősorai, Szabó Lőrinc emlékezetből – és hibásan – idézi: „a dal szüli az énekesét”.

2 Bűneim, melyeket oly sikeresen emlegetek: ilyen utalás nem található a versben (egyik változatában sem). Esetleg a következő, A vágy szégyene című vers soraira vonatkozhat a megjegyzés:

„Engem gúnyol e szikrázó derű:
talán megtudta, hogy a rámfogott
bűnök szennye már egész belevénült,
belesötétedett lelkembe, hisz
csodálkozva néz és iszonyodik
(vagy úgy tesz!) s eldob, aki csak megismer.”

Valamilyen technikai hiba vagy tévedés miatt kerülhetett a megjegyzés a gépiraton a Tétlen jövendő emlékeinek végére.