XIX. Elmentél, s megnémult a táj
Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Vers és valóság

Balatonföldváron írtam. Nem egy konkrét elmenetelnek az emléke, hanem összefoglaló halk elsiratása annak, hogy D. Kató eltávozott tőlem. A részletek és az egész: kompozíció az előbbi versek értelmében („kitaláció”). Figyelemre méltó az alcímnek használt versforma: szkadzon, 1 ami szintén tudatos antik utalás. Tudtommal tán csak ?  2 használta ezt a vánszorgó, szomorú hatású versformát, 3 melynek soronkénti ritmusképlete: U – | U – | U – | U – | U – | – –

Jegyzetek

1 Szkadzon: Szabó Lőrinc tévedése a versforma nevét illetően (hiszen a vers alcímeként is ilyen alakban használja), helyesen szkazon, más néven choliambus, „sántító” jambikus trimeter, az utolsó verslába jambus helyett spondeus; a nyugat-európai antikizáló hangsúlyos verselésben is ismert, a játékos formák közé sorolják.

2 A szövegben nincs kiírva az említeni akart költő neve.

3 A szövegbeli kérdőjel Szabó Lőrinc emlékezetének bizonytalanságát jelzi; a formát többen is használták, nem lehet egy személyhez kötni: Hippónax teremt új versmértéket a „sánta jambusból”, kedveli Kallimakhosz, Terentius, Catullus és Martialis is.