Vers és valóság
Ami a könyv nyitóversét illeti, nem bottal indultam hazulról, és kutyám sohasem volt. Mindez mese, képzelődés, stilizálás, jelkép (főképp az utolsó). Már nem tudom, az idillek elején, közepén vagy végén íródott-e ez a kezdő vers, mindenesetre önként kínálkozott nyitánynak. Hetedfeles jambusokban íródott, sormetszet nélkül, tüntetően szürke szavakkal, de bensőségre törekvőkkel, és a modernség az kívánt lenni benne, hogy a jambus gépiesen tiszta lejtését szándékosan összetörtem. Mindössze arra vigyáztam, hogy az utolsó teljes ütem tiszta hangzású legyen. (Úgy rémlik, eredeti változatában a vers egyik sora csupa rövid szótagból állt, ez is kihívás akart lenni: „a szeretet egyszerű mozdulataival.” 1
Jegyzetek
1 Az idézett sor az 1922-es Kner-kiadásban található, az 1943-as kötetben szereplő átírt változatban már nem. A sor ott sem csupa rövid szótagból áll, három hosszú is van köztük. Szabó Lőrinc esetleg a vers egy még korábbi változatára emlékezett így.