Részlet Összes versei (1943) utószavából
1
E gyűjteményes kötet zárórésze, a Régen és Most, itt jelenik meg először könyvalakban. Minden könyvem az elődje óta írt új verseket tartalmazza, s részben azokat, amelyek különféle okokból az előzőkből kimaradtak. Most, hogy csakugyan együtt legyenek az összes verseim, igyekeztem mindazt összeszedni s a zárókötet számára végleg megformálni, amit első könyvem óta írtam s ami eddig valahogy nem jutott be a köteteimbe. 1926 és 1932 közt nyilván esedékes lett volna még egy verseskönyvem, az anyag olyan bőséges. Mindamellett a most összegyűjtött kb hatodfélszáz vers sem az összes eredeti költeményem: mintegy huszonötre becsülöm azoknak a számát, amelyeknek definitív megformálásával 1943 tavaszáig nem tudtam elkészülni, vagy amelyek az idő folyamán – egyelőre – elvesztek. A Régen és Most tervezett külön kiadásában vagy e gyűjteményes kötet esetleges későbbi kiadásában pótolni igyekszem a hiányt.
Jegyzet
1 Szabó Lőrinc Összes versei, 1922–1943, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet RT., Budapest, 1943, 680.
1945. áprilisi naplóbejegyzés 1
Az utóbbi öt-tíz évben egyre kevesebb jegyzetet csináltam. 1927 után azonban még, s vagy további tíz esztendeig, bízhattam, nagyon bízhattam az erőmben: tele voltam költői impulzusokkal, csak a kidolgozásra nem futotta idő. Később már le se írtam a képeimet, ötleteimet – úgyse érek rá! Biztos, hogy sok éretlenség kerülne elő, zavarosság, túlzás, homályos akarás. Nehéz munka költőnek lenni! A Régen és Most kötetben sokat feldolgoztam megjelent régi, gyengéllt anyagból, s azt hittem, ezzel nagyjában vége. S nem. Viszont meg se tudom mondani, hol lehetne összekaparni az én elhullajtott kis terveimet... Nélkülem halott, megfejthetetlen minden
Jegyzet
1 Kötetben: Szabó Lőrinc: Vallomások: Naplók, beszélgetések, levelek, szerk., jegyz., utószó, életrajz Horányi Károly, Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp. 2008, 278.
Vers és valóság
[A kötetről]
Ebbe olyan régi verseket vettem be (az újakon, aktuálisakon kívül), amelyeket valamilyen ok miatt annak idején nem adhattam ki. Ilyenek főképp az Erzsikéhez szóló versek,
1 melyeket Nagyklára iránti tapintatból, kíméletből és szeretetből ekkor nem adtam ki, vagy nem dolgoztam ki végleges formában, azonban ebben a kötetben úgy összekevertem az újakkal is, hogy rajtam kívül senki nem ismerheti ki magát köztük. De vannak Erzsikén kívül más okok is a háttérben, pl. Gizi. […]
2
Jegyzetek
1 Vékes Ödönné Korzáti Erzsébethez írott versekről feljegyzéseket készített Szabó Lőrinc, melyek az MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattárában Ms 4674/80 és /12 szám alatt találhatók. Ezek szerint a következő darabok köthetők Korzáti Erzsébet személyéhez: Szeretők, Felirat (részben), Szeretlek, Melletted, Tenger, A test védekezik (részben), Vámpírok ellen, Egy asszony beszél (negatíve), A tapintáshoz, Ébredés (részben), Idegen (együttes utazás), Urvasi és Pururavas (őshindu hitrege, egyes vonatkozások), Megint anyámnál (utalások szenvedésre – a harc őkörülötte), Harc az ünnepért (sorokban, utalás, önvád és remény), Rossz férj panasza (célzások az otthoni vitákra ővele kapcsolatban), Házasság (a pörlekedés a feleséggel – őérte volt), A nyárvégi naphoz (egyik válási bejelentése után, hazajövet; a nap és ő – egy), Egy orvos halálára (elhallgattam mögötte a barátság oka: hogy meggyógyította őt), Őszi erkélyen (a betegség s a mocsár-önvád – az őkörüle támadt küzdelmekre céloz), Titkos követelés, Ujjaink, Csók, Piros kis húsbarlang a szád, Még egyszer, Kiránduláson, Mint még sohasem, Latrok, Köszönöm, hogy szerettelek, Emlék, Gyönge szív (félelem egy elszakadástól).
2 Bajor Gizi (1893–1951) színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja, Kossuth-díjas (1948), kiváló művész (1950). Szabó Lőrincet egy diákkorában felébredt, viszonzatlan és soha meg-nem-vallott vonzalom fűzte hozzá, melyet „gyermekkoromban megindult autoszuggesztiós távszerelemnek” nevezett a Tíz éve c. költemény Vers és valóság-kommentárjában. (Szabó Lőrinc: Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp., 2001, 124.) A húszas évek második felében egyes verseinek ihletője volt. Ezek közül hármat 1943-ban a Régen és Most címen összegyűjtött költeményei között közölt. (Tíz éve, Vereség és fájdalom, Mint járvány vagy zsarnok látogató.) A színésznőről szól a Tücsökzene 298. verse A legédesebb címmel. Hozzáfűződő kapcsolatáról vall a Bizalmas adatok és megjegyzések III. fejezetében. (Szabó Lőrinc: Vers és valóság, i. m., 291–295.)