Vers és valóság
Ezekben az években a magyar ifjúság, az egyetemi diákság rohamosan radikálizálódott és modernizálódott. E. J. 1 bejött hozzám Az Esthez, és meghívott a diákegyesületnek egy közös irodalmi estjére, melynek rendezését valahogy őrá bízta az új kulturális vezetőség. A Gólyavárban tartották. 2 Ebben az időben jelenhetett meg újra nyomtatásban az én 1928-ban már kétszer (Pesti Napló és Széphalom) megjelent Vezér című versem végleges változata. 3 Nehéz volt a verset megsúlyosítani, azért maradt ki a közbülső kötetekből. A Gólyavárban én is felolvastam, örülvén, hogy az eddig Ady-ellenes, konzervatív diákvezetőség megbukott. Ekkor a diákság hétfő reggeli lapja tüntető nagy cikket közölt az új diákszellemről és az estről. 4 Ezt a cikket persze éretlenségek is megtűzdelték, ahogyan ugyanez idő tájt – vagy talán ugyanekkor – felfedezték frissen megjelent verseskönyvemben, a Harc az ünnepértben a régi Vezér verset, és megkérdezésem nélkül és a könyvben feltüntetett évszám (1928) elhagyásával leadták. 5 Ezt persze a szerkesztőség és általában a baloldaliak s akik később üldözötteknek érezték magukat, új versnek fogták fel, Hitler vagy Mussolini dicsőítésének. Salusinszky szerkesztő Az Estnél sok uszító telefon után tiltakozó nyilatkozattételre szólított fel a diákság ellen. Én telefonon leszidtam az illető hétfői lap szerkesztőjét a kellemetlenségért, amit nekem okozott – (hát még azóta mennyit okozott!) –, és olyasfélét kértem Az Est aznapi első híreként nevemmel közölni, hogy „miként kassai, pozsonyi, prágai, brassói, New York-i és egyéb magyar nyelvű lapok tudtom és megkérdezésem nélkül átvették valahol megjelent költeményemet – ugyanúgy tett ma is ez meg ez a lap”. Szóval ennél elítélőbb megjegyzést nem voltam hajlandó hozzáfűzni az esethez. Végül a nyilatkozatot Az Estből egészen el is hagyták. Nagy kár volt, mert a nyers tényállás közlése is sok ellenségem dühét csöndesítette volna. – Ezek az események nagyon megkínoztak, én tiszta lelkiismeretemet és függetlenségemet őriztem minden irányban, és ezt egy szerintem igen humánus versben kifejtettem. 6 A verset Salusinszky kiszedette, de nem adta le, csak néhány napi gondolkodás után. 7
Jegyzetek
1 Erdélyi József (1896–1978) költő.
2 A Múzeum körúton, az ELTE Bölcsészettudományi Karának egyik épülete.
3 A végleges a Harc az ünnepért kötetben, az első változat a Pesti Napló 1928. szept. 16. számában jelent meg, a szegedi Széphalom nem közölte újra a költeményt. Ld. a Vezér c. vershez kapcsolódó dokumentumokat honlapunkon.
4 A Turul mozgalom, a Turul Szövetség, a magyar egyetemi és főiskolai bajtársi egyesületek országos központjának a lapja, a Bajtárs 1938. májusi számában a 4. oldalon: Május 3-án a Turulvárban a háború utáni magyar líra címmel Komjáthy Aladár, Szabó Lőrinc, Kodolányi János, Sinka István és Erdélyi József szerepléséről tudósított. Lakatos Éva szíves közlése: az ekkor Borbély Andor szerkesztette Virradat c szélsőjobboldali hetilapnak az 1938. máj. 9-i (3. évf., 19.) számában egészoldalas (9. p.), szerző megjelölése nélküli riport foglalkozik az eseménnyel, címe: Teljes fegyverzetben készen áll a második magyar író-nemzedék: Erdélyi József, Kodolányi János, Komjáthy Aladár, Kovách Aladár, Sinka István és Szabó Lőrinc irodalmi felvonulása a Turul várban.
5 A Magyar Élet 1938. májusi száma, majd pedig erre hivatkozva a Virradat is leközli (máj. 2.). Miután a Virradat a költő engedélye és az évszám feltüntetése nélkül újraközölte a verset, Szabó Lőrinc igyekszik legalább az évszámot hangsúlyossá tenni: utóbb a hasonló olvasótáború Egyedül vagyunkban évszámmal közölteti.
6 A Tücsökzene keletkezésének idejéből származó jegyzetlapjai között van egy Aktuális versek címet viselő, 1945 márciusára datált feljegyzés, mely a Régen és Most kötetnek egyes verseinek címét tartalmazza az Összes versei (1943) megfelelő oldalszámainak a megadásával, és ez is a jegyzéken szerepel. (Ld. Szabó Lőrinc: Vallomások: Naplók, beszélgetések, levelek, szerk., jegyz., utószó, életrajz Horányi Károly, Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp. 2008, 538.)