|
Falta a hernyót, és reszketve nézett, falta a hernyót, s talpamat figyelte, a fejét, nyakát, aztán az egészet, az egészet egyszerre falta-nyelte, az egész férget, a kétujjnyi, rángó zöld húst, fuldokolt, ahogy szinte itta, s közben a szeme rémült és vigyázó kínban tapadt iszonyú lábaimra, hogy mit csinálok. Semmit se csináltam, (előbb nem bírtam, aztán nem akartam,) csak álltam és iszonyodtam, csak álltam és a nagy leckét forgattam agyamban. A harc végén már mindent helyeseltem. A gyík tátogott, lustán s megdagadva, és ártatlanul és elégedetten nézett föl rám. S a száját nyalogatta. |